| Contents |
Nem merem a szám kinyitni -- N. N. -- Tisztátalan lettem -- Szégyelhetem magamat -- A szívem nem repedt meg -- Tükörbe nézek -- Bűnöm, hogy nem vagyok én is gyilkos -- Áruló vagyok -- Nyugtalan érzésem van -- Képtelen vagyok -- Nem vagyok bezárva -- Néma -- Ezer bocsánat -- Végig nézek magamon -- Nem igen értem -- Nem szabad, nem szabad -- Mondjuk hogy -- Az alkonyt hallgattam -- Most ők jutottak eszembe -- Önzetlenség -- Hát ki az az én? -- Szabad-e nekem is boldognak lenni? -- Jaj, megint nem vettem el a reklám-cédulát! -- Meghalni, milyen bűn -- Ruhatárosné, pincér etcetera -- Nem vagyok őszinte -- Micsoda szörnyeteg vagyok -- Első, de nem utolsó bűn -- Az úgynevezett halottak -- Ócska cipő -- Beléakadtam a koldusba -- Megint csak a koldus -- Még mindig -- Nincs nyugtom tőle -- Nem szabad adni -- Bűn, bűn, bűn -- Mégis adok a végin -- Hogy mertem boldogtalan lenni -- Nem válogatom meg a szavaimat -- Állatkínzás -- Hogy nem kacagok hangosan -- Én haszontalan -- Siketnémákkal nem beszélek -- Pfuj! -- Sok mindenről hallgatok -- Azt olvastam Shakespeare-nél, hogy nincs olyan koldus, akinek valami fölöslege ne volna -- Fáj -- Én vagyok az oka -- Támadás fényes nappal -- A költemények -- Bűnös tudatlanság -- Én -- Szemeim és szemtelenségem -- Hogy szomorú vagyok -- Hold -- Látom -- Kisértetek -- Mit tettem -- Sajnálom -- Csak én, csak én, csak -- Most is sóhajtottam -- Én megcsalom szegényeket -- Csak ámulok, csak bámulok -- Röstelem -- Nem vagyok valami ártatlan, nem -- Mint mindenki -- Meghallom a hangomat -- Mennyi könyvet olvastam -- Valakinek adósa vagyok -- Szeretlek -- Levelet kapok -- Emlék -- Súlyos mulasztások -- Ásítok -- Bocsássanak meg, akikkel valami jót tettem -- Én, én, én -- Nem szólok senkinek -- Ilyen vagyok -- Ismerlek -- Szív -- Micsoda beszéd az -- Gyanú -- Nincs gyermekem -- Ez mind rám tartozik -- Soha, de soha.
|
