I.

MAGYAR
NÉPKÖLTÉSI GYÜJTEMÉNY.

II.

MAGYAR
NÉPKÖLTÉSI GYÜJTEMÉNY.

UJ FOLYAM.

A KISFALUDY-TÁRSASÁG MEGBIZÁSÁBÓL

SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK

ARANY LÁSZLÓ ÉS GYULAI PÁL.

I. KÖTET.

PEST.

AZ ATHENAEUM TULAJDONA.

1872.

III.

ELEGYES
GYÜJTÉSEK
MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY
KÜLÖNBÖZŐ RÉSZEIBŐL.

SZERKESZTETTÉK

ARANY LÁSZLÓ ÉS GYULAI PÁL

PEST,

AZ ATHENAEUM TULAJDONA.

1872.

IV.

Pest, 1872. Nyomatott az Athenaeum nyomdájában.

V.

ELŐSZÓ.

A Kisfaludy-társaság 1861-ben elhatározta, hogy magyar népköltési gyüjteményének uj folyamát inditja meg és szerkesztésével megbizta az inditványozó tagot, Gyulai Pált. Felszólitás bocsáttatott szét a hirlapokban, mely a népköltészet barátjait gyüjtésre buzditotta s némely, a gyüjtöktől eddig elhanyagolt műfajok iránti fogékonyságot igyekezett felkölteni. Számos gyüjtemény érkezett a társasághoz s már 1864-ben kiadható lett volna egy kötet, de kiadó nem találkozott, a társaság pedig csekély pénzereje miatt a kiadás költségeit nem fedezhette. Az anyag mind inkább szaporodván, 1867-ben Arany László tagját választotta a társaság szerkesztőtársnak. A szerkesztők úgy osztották meg egymás között a teendőket, hogy egyik, Gyulai Pál, a mysteriumokat, balladákat és dalokat szerkesztette és kisérte jegyzetekkel, a másik, Arany VI. László pedig a meséket és mondákat, azonban az egészre nézve együttes felelőséget vállaltak. Végre 1871-ben az Athenaeum ajánlkozott két kötet kiadására, melyeket ezennel a közönség elé bocsátunk.

Ennyi röviden e gyüjtemény története, melynek érdeme leginkább a fáradhatlan gyüjtőket illeti, kiknek itt a Kisfaludy-társaság és az irodalom nevében hálás köszönetünket fejezzük ki. Nagy becsü közleményeiken kivül felhasználtunk mindent, a mit a hirlapok-, folyóiratok- és naptárakban elszórva találtunk és hiteles adalékoknak itéltünk. Csak a Kriza közleményeihez nem nyultunk, tudván, hogy azok a »Vadrózsák« II-ik kötetének részei s csak egy pár oly darabot vettünk fel, melyeket ő maga küldött be gyüjteményünk számára.

A gyüjteményt némi tájékozó és felvilágositó jegyzetekkel kisértük, de ezek nem igénylik magoknak a teljességet. Fő dolog volt előttünk a beküldött anyag megválasztása és gondos kiadása; a kritikai magyarázatot úgy nyelvi, mint aesthetikai tekintetben nagy részt mellőztük, csak a legfőbb pontokra szoritkoztunk, VII. s leginkább a változatok összehasonlitásában igyekeztünk a lehető teljességre.

A tájszólások tekintetében az illető vidékek népi kiejtését mindenütt hiven visszaadni se szándékunk nem volt, se módunkban nem állott, mert a gyüjtők többnyire az irodalmi rendes helyes-irással irva küldték be gyüjteményeiket. Némely dalban és balladában itt-ott jelezve van ugyan egy-egy sajátságos kiejtésü szó vagy egy-egy közép e (ė) s mi ezeket a gyüjtők eredeti leirása szerint meg is tartottuk, de a nélkűl, hogy a tájszólást az egész szövegben következetesen vissza akartuk volna adni.

Csak két mysteriumban, egy mesében és néhány balladában alkalmaztunk külön jegyeket a tájszolás hű és következetes kifejezésére. E jegyeket mindenütt hiven az illető közlő leirása szerint tartottuk meg, bár e miatt kénytelenek voltunk lemondani arról, hogy a használt jegyek egész kötetünkben egyformák és egyöntetüek legyenek; de tekintetbe véve azt, hogy az egyes hangokat a különböző vidékeken különböző árnyalattal ejtik ki, legczélszerübbnek VIII. véltük szorosan azon jegyeket használni, melyekkel maga a közlő leghivebben vélte kifejezhetni az eredeti kiejtést.

Ehhez képest az első mysteriumban Torkos Sándor eredeti közlése nyomán az ä jegyet használtuk, melyet ő maga következőleg magyaráz (Magyar nyelvészet, szerk. Hunfalvy Pál. Második évfolyam 403. lap) »ä-vel jegyzem a rövid széles hangú s az a alhangúnak megfelelő felhangot p. e szóban keze, käsi, val, vel (val, väl) nak, nek (nak, näk): – e-vel pedig a rövid éles hangú közlő e-t mint p. e szóban: mennek, mennen.«

A harmadik mysteriumban, szintén a közlő helyesirása szerint az egyszerü közép e ė-vel van jelölve, a lapos, nyujtott e ê-vel (például: kend, kê); az l vagy r kihagyása miatt megnyujtott és laposan ejtett hangzók pedig, csak a kihagyott betü helyére tett hiányjel által fejeztetnek ki (p: éjje’, nappa’, jó’ esik, beszé’sz, fő’).

Az ötödik számú mese közlője azonban igyekezett e lapos hangokat is kitüntetni s alkalmazá az â, ê, ô, û jeleket. Főleg azért IX. látta ezt szükségesnek, mert a nagykőrösi tájszólás a mássalhangzókat néha más esetekben is elhagyja, a nélkül, hogy a megelőző hangzót elnyujtaná. Például ezekben: na’ csudálkozás; mö’meritötte; mö’tutta (nagy csudálkozás; mögmeritette; mögtudta) a hangzót épen nem nyujta, sőt ellenkezőleg pattantva ejtik oly formán, mintha igy mondanák: nacscsudálkozás; mömmeritötte; möttudta.

Egypár balladában (8, 10, 32, 40, 54 számok) szintén a fentebb emlitett jegyeket használtuk s a sajátságos székely à kifejezésére megtartottuk Kriza à jegyét, melylyel ő, mint maga magyarázza: »a következő á által okozott visszaható hang-attractiót« fejezi ki.

Végre még egy pár szavunk van a gyüjtőkhöz s a népköltészet minden barátjához. A Kisfaludy-társaság folyvást központja kiván maradni a gyüjtésnek s gyüjteményének ez uj folyamát mind addig folytatja, a meddig közlésre érdemes anyagot talál. Ezért minden nagyobb és kisebb közleményt szivesen fogad ezután is, sőt, ha lehetséges, a dallamok pontos hangjegyeit is kéri, mert szándéka később X. egy tisztán zenészeti szempontból szerkesztett gyüjteményt is kiadni.

Ismételve felszólitunk mindenkit ez annyira fontos s ugy szólva nemzeti vállalat támogatására. A mi nyugati Európában kezd kivétel lenni, az nálunk még rendes dolog. Minden félrébb eső falu megannyi mese és dalfészek, minden pórfiu egy élő gyüjtemény. Még van idő a gyüjtésre, de nem lesz soká. A mint a könyv és lapirodalom nagyobb-nagyobb hóditást tesz a nép alsóbb rétegeiben, a szerint fog az élő hagyomány, monda, mese, sőt az eredeti népdal is mind gyérebb és apróbb szigetekre szorulni, lenézés és nevetség tárgya lenni. Amazok helyét józan ismeret, de félő, hogy a költészetét bizonyos csinált s az irodalmi hangot affectaló modor foglalja el, épen ugy mint népzenénk már is sokat vesztett eredeti zamatjából. Mentsük meg a mit lehet.

Pest, 1872 febr. 20.

A szerkesztők.

XI.

TARTALOM.

• Előszó V–X
• Karácsoni mysteriumok és vizkereszti játékok 1–134
• Balladák és rokonnemüek 135–240
• Dalok: 241–358
• Szerelmi dalok 243–280
• Hazafiúi és katonadalok 281–298
• Pusztai és pásztordalok 299–308
• Bordalok és tánczszók 309–324
• Tréfás és gunydalok 325–332
• Vegyes dalok 333–340
• Dajkarimek, gyermekdalok s játékok 341–358
• Mesék és mondák 359–512
• Jegyzetek 513–607

Karácsoni mysteriumok és vizkereszti játékok

• Csengeri 38
• Csikszéki 109
• Csomafáji 36
• Csongrádi 29
• XII.
• Debreczeni 9
• Göcseji 3
• Helynélküli 102
• Hódmező-vásárhelyi 131
• Horgosi 50
• Kikindai 96
• Mindszenti 70
• Nagy-bányai I. 58
• Nagy-bányai II. 64
• Orosházi (mysterium) 76
• Orosházi (vizkereszti játék) 128
• Szegedi 83
• Székes-fehérvári 47

Balladák és rokonnemüek.

• A fonóban 214
• A gerlicze 213
• A gulyás szeretője 206
• A halott völegény 207
• A három árva 185
• A hegyekhez elmegyek 237
• A hegyi tolvaj 223
• A honvédtüzér temetése 217
• A kék inges huszár 234
• A királyfi I–II. 153–157
• Albert Jóska 238
• A legszebb virág 182
• A lovas legény 219
• A menyasszony 217
• A molnár inasa 185
• Amott látod 190
• XIII.
• Anyám, anyám 239
• Anyám, édes anyám 240
• A párjavesztett gerlicze 179
• A pozsonyi kisasszony 232
• A rab I–V. 191–194
• A zsivány felesége 195
• Az anya és leánya I–II. 198–199
• Az áspis kigyó 189
• Az ispánné leánya I–II. 203–204

• Barcsai I–II. 149–151
• Bács Jancsi 201
• Bándi urfi 188
• Beh sok falut 227
• Bekő Ambrus 225
• Bereg Náni 222
• Biró szép Anna 176
• Bogár Imre 221
• Boriska 148
• Búcsu 216

• Csehó Pista 231
• Czifra Jancsi 206

• Este van már 234
• Édes anyám kiment 236

• Hajnal hasad 237
• Halasi 226

• Igács Ruzsi 196

• Jár a korsó 213
• Jó estét, édesem 205
• XIV.

• Katonának vagyok 235
• Kántor Teri 215
• Kisebb töredékek I–II. 239–240
• Kis Julia 183
• Kőmives Kelemenné 174
• Kuris Pista I–II. 208–210

• Landorvári Dorka I–V. 162–172

• Molnár Anna I–V. 137–148
• Molnár Ferkó 220
• Monusi Jánosné 233
• Mózes és Julcsa 211

• Nemes Sári 199

• Pálbeli szép Antal I–II. 172–174
• Perzsi 235
• Petrás ur 214
• Sárga ló 233
• Sári Mári 210
• Sebők Jani 236
• Siroki erdőben 195
• Sorozáskor 215
• Szász Ferencz 224
• Szép menyecske 238
• Szilágyi és Hagymási I–II. 158–161
• Szőcs Marcsa 212

• Tamás Rózsi 200
• Török Zsuzsi 205

• Ugron János I–II. 186–188

• Váradi nótája 218
• Világszép Erzsók 180

XV.

Dalok.

• A bakancsom el akarnám cserélni 284
• A Csap-utczán végig, végig, végig 267
• A csók titkos portéka 257
• Addig iszom én egyedül 311
• A deáknak a temploma a pincze 310
• A ki ételt, italt adott 349
• Alelujah 344
• A mi cziczánk férjhez akar menni 335
• Amott a hegyek lábánál 262
• Amott látszik egy szép kerek erdő 275
• A panyiti halastaóba 331
• A pusztában fuj a szél 257
• Arra alá a sikságon 252
• Attól fél az édes anyám 328
• Az én czizmám csikorgós 268
• Az én galambomnak 273
• Az én lovam pejkó 304
• Az én rózsám fehér háza 270
• Azért, hogy én olyan szegény vagyok 289
• Az ökör a földet I–II. 333–334
• Ágas- bogas a diófa levele 249
• Áll áll isten babája 343

• Bánom, hogy megházasodtam 338
• Biró fia vagyok 335
• Bizserére, bizserére 350
• Boldog az ember nyilván 331
• Borul a káposzta, hajlik a levele 259
• Bús az idő, bús vagyok én magam is 246
• XVI.
• Búza, búza tiszta búzakalász 260
• Bőrrel khereskedik a vén Áron 328

• Csicsija babája 341
• Csiga-biga nyujtsd ki szarvad 357
• Csipi csóka 350
• Csöng, csöng gyürü 347
• Czángó magyar, czángó magyar 298
• Czifra szűröm szegre van akasztva 250
• Czinege-góga hol voltál 357
• Cziróka 343

• De szeretnék a Kossuth-tal beszélni 288
• Disznó a mezőben annyit nem turkál 271

• Eczem peczem pityfalára 348
• Egész napon szépen legel a marhám 304
• Egyedelem begyedelem 345
• Egyedem begyedem 345
• Egyetem begyetem bütymöcske 355
• Egyetem begyetem bütymőjáró 355
• Egy megérett a megy 344
• Egy se betyár ki gyalog jár 303
• Egyszer egy időben 349
• Egyszer volt egy ember 344
• Egyszer volt egy ember, felmászott a fára 348
• Elbusulom én magamat 253
• Elég nekünk egy csónak 261
• Elindulék a hazámból 293
• Elmennék én te hozzátok egy este 264
• Elment az én uram Pestre 330
• Elmentem én a vásárra 331
• Első, első, legelső 290
• Elvirult má az én kincsem 279
• XVII.
• Ennek a kis lánynak 263
• Erdő, erdő de magas vagy I–II. 244–245
• Esik eső a fenyvesen 244
• Esik eső nagy sár van az utczán 292
• Esküvőre kéne menni Szegedre 307
• Este este este akar lenni 289
• Este későn ne járj hozzám 270
• Estve jött a parancsolat 294
• Ez a kis lány, ez a kis lány 327
• Ez az én szeretőm 272
• Ez elment nyulászni 352
• Ez elment vadászni 342
• Édes anyám, adjon isten jó estét 266
• Édes anyám, édes anyám 283
• Éjszak felől fujdogál a szellő 301
• Éni-péni jupiténi 355
• Én lefekszem én ágyamba 349

• Fakó lovam föl van kantározva 275
• Fakó paripámon járok 301
• Falu végén egy kis ház 345
• Fehér liliomszál 352
• Fekete szem, piros orcza 269
• Felmotóláltam a 279
• Fene ember a hevesi viczispán 338
• Félre bánat bú 313
• Fényes csillag van az égen 273
• Fogtam én egy szúnyogot 347
• Fölteszem a csákómat a fejemre 287

• Galicziát kiseperték 339
• Gara megyen garafára 355
• Gyertek haza ludjaim 346
• XVIII.
• Gyorsan menjünk a faluban 341
• Gyüjtik a csordákat 307

• Ha bort iszom, jó kedvem van tőle 311
• Ha felülök szürke paripámra 294
• Haj a német levágja a hajamat 283
• Haj istenem, add megérnem 277
• Haragszik a gazda 311
• Hazudsz, haza futsz 348
• Három alma meg egy fél 249
• Három csillag van az égen egy sorba 261
• Három fehér kendőt veszek 250
• Hej édes magyarom, magyarom 281
• Hej ha nekem száz forintom volna 256
• Hinna barinna 341
• Hol jártál báránkám 356
• Hova tegyem a sapkát 343
• Hova visz ez az ut 259
• Hová hová barna legény 329
• Hull immár a fa levele 276
• Huzd ki czigány azt a nótát 312

• Igyunk a ki angyala van 312
• Itt van már a kolera 315

• Jaj de szennyes a kendője 254
• Jere hozzám kincsem, galambom 266
• Jobb a papné, mint a pap 348
• Jövel Jézus 349
• Juhász vagyok, busan őrzöm a nyájat 300

• Kerek ez a zsemlye 271
• Kering kering orsó 351
• Kezemben van már az uti levelem 310
• XIX.
• Kék a kötőm kerületi 256
• Két petrencze, három kalangya 309
• Kidűlt a fa mandulástól 248
• Kimegyünk exerczirozni 285
• Kinek nincsen krinolinos szoknyája 325
• Kis szekeres, nagy szekeres 313
• Kisütött a nap sugára 296
• Kiverem a lovam a rétre 305
• Kossuth Lajos a Bakonyban 292
• Kossuth Lajos azt izente 289
• Kossuth Lajos édes apám 296
• Kossuth Lajos hires komendáns 292
• Kossuth Lajos iródeák 296
• Könyeimnek záporából tenger lett 282
• Könnyü a németnek 283
• Kukoriczának állott a muszka 326

• Lassan lassan édes lovam, ne nagyon 302
• Látom az életem 303
• Leányom, leányom 336
• Levele jött egy asszonynak 330

• Majd elmegyünk messzire 291
• Már Izsákon sok az ifiasszony 327
• Már minálunk kis kalapot viselnek 339
• Már minálunk megismerni ugy lehet 325
• Megégett a nagy-abonyi kis bolt 260
• Megirták a guzsalyomat 278
• Meg van irva historjába 336
• Megy a hal lefelé 265
• Megy honvédnek, megy huszárnak 282
• Még azt mondja az anyám 262
• Még azt mondja az osztrák 295
• Mi az oka, hogy a Tisza befagyott 272
• XX.
• Mi az oka, hogy megvettél 252
• Miért ragyog a sok csillag az égen 258
• Mi fehérlik ott a sikon távolba 333
• Mikor megyek az oltárhoz esküdni 335
• Mikor visznek Olmücz felé 297
• Minden felől harczi nótát fuj a szél 294
• Mindig hordják a regrutát 291
• Mit ás kend 353
• Mit játszunk lányok 351
• Mi zörög az úton 357
• Monostori határon 268
• Most jöttem a tetétleni pusztáról 299

• Nagy-Abonyban csak két torony látszik 284
• Nagy-Abonyban dobos vagyok 286
• Nagy-Váradra kén menni 328
• Nem bánom én kedves rózsám 253
• Ne menj el idegen földre 276
• Ne menj el rózsám egy hétig 277
• Ne menj el szivem Szilágyba 274
• Nem hitted, hogy katona vagyok én 293
• Nem szánt vét az égi madár 291
• Nem szeretek én már ezután 259
• Ne szeresd galambom 245
• Nem vagy legény, nem vagy 248
• Nem vagyok én adós 247
• Nem vagyok én kapitán 300
• Nézz rózsám a szemembe 251
• Nincsen feleségem, de majd lesz 251
• Nincsen olyan csárda mint a nánai 265
• Nincs jobb élet a juhásznál 306
• Nincs szebb virág a leánynál 337
• Nyárban esik nyárban 246
• XXI.

• Oh ne mondj engem rózsádnak 255
• Önkénytesen álltam a zászló alá 288
• Öt harang 356
• Özvegy asszony lánya vagyok 339

• Pad alatt, pad alatt egy kis ház 354
• Pajtás mig lever 313
• Panni néni soh’sem ett olyan jót 302
• Pap vagyok 346
• Prága alatt van egy szép uj temető 284

• Répa retek mogyoró 347
• Rongyos a kend háza vége 329

• Sárga csikó sárga csikó sárga 263
• Sárga csikóm réz patkóra 265
• Seregek ura 347
• Sétáljunk sétáljunk 350
• Sirhat az az édes anya 288
• Süss fel nap 356
• Süti süti pogácsát 342
• Szabad a madárnak ágról ágra szállni 269
• Szag szag szag 337
• Szárnya szárnya szárnya a madárnak 286
• Száz szónak is egy a vége 309
• Szennyes az én ingem 297
• Szeretőmet vettem én meg 243
• Széles az én kedvem ma 315
• Széna széna széna terem 264
• Szép állat az őz a gyors futásban 337
• Szita szita szűrő szita 350
• Szolnok alatt folyik el a Tisza 262
• Szól az ágyu jön a halál 290
• Szól a világ mit hajtok rá 243
• XXII.
• Szomoru az állapotom 247
• Szomszéd asszony szép leánya 253

• Tánczszók 316–321
• Táni baba táni 343
• Téli nyári piros alma 258
• Tizet ütött már az óra 340
• Túl a Tiszán a Dunán meg innen 299
• Tulsó soron megy egy legény 336

• Uj hirt hallék 356

• Van-e kendnek szép lyánya 353
• Van már kis szék 326
• Verje meg az isten 255
• Világos az én kis kötőm 257

• Zavaros a Tisza vize, nem tiszta 306
• Zug az erdő, zug a mező 282

Mesék és mondák.

• A béka komája. VII. 429
• A czigány az égben és pokolban. III. 383
• Adj isten egészségére. XVII. 480
• A halhatatlanságra vágyó királyfi. I. 361
• A három arkangyal. XIX. 490
• A kaczor király. VIII. 433
• A kalász eredete. XXI. 493
• A kis kakas gyémánt félkrajczárja. X. 443
• A kis kakas kiturta a fövényt. IX. 438
• A róka, a medve és a szegény ember. XIV. 470
• A szegény asszony szive. XVIII. 488
• A szürke ló. XV. 474
• A teins ur, és Jancsi kocsis. XI. 447
• XXIII.
• A Tisza eredete. XXII. 494
• A vadgalamb, és a szarka. XX. 492
• Az angyalbárányok. II. 376
• Az aranyszakálu ember. V. 404
• Az egyszeri gyerek. XIII. (1–4) 459
• Az okos leány. XVI. 478
• Félig nyuzott bakkecske. XII. 453
• Hevá lett a bárány mája? IV. 397
• Ilók és Mihók. VI. 422
• Krisztus mondák. XXIV–XXXIV. 496
• Miért lett szamár, a szamár. XXIII. 495

XXIV.

-1-

KARÁCSONYI MYSTERIUMOK
ÉS
VIZKERESZTI JÁTÉKOK.

-2-
-3-

KARÁCSONYI MYSTERIUMOK.

1.

A „Magyar Nyelvészet“ közlése szerint.

AZ ANGYAL

(„Betlehemét“ az asztalra helyezvén, csenget és énekel):

A KATONA

(belép haragosan, a közönséghez).

Áll fiére te vasfogu banya, ne nizz úgy mint ä vas vella, talán fogaid csikorognak ä ríg äläjtett vadra? – Ne -4- nízz te sárkányfülü kofa, hanem gyüjjön bä ä’ gazda, märt gyünnäk ä’ pásztorok, a kik nékünk új hirt mondanak. Märt nem gyüttünk mink titekät níznyi, hanem Bötlähämet üöríznyi, – az angyaltul küldättünk, hogy azt megüörizzek.

ELSŐ PÁSZTOR (jő.)

Szalannás juó ästiét ä házi gazdának. Ime! hol vagyok, älväsztettäm pajtásomat, azt gyüttem käräsnyi, dä minäkälüöttö föltalálom, füőhajtom kulacsomat, megkuostulom dicsüő somlai boromat (iszik.)

MÁSODIK PÁSZTOR (jő.)

Töpörtüős juó ästiét ä’ ház urának! Látom pajtás, te csak hajtogatod üres kulacsodat, dä nem várod meg kädväs pajtásodat. Tudod ién hegyäkät, vüögyäkät járvo kärästäläk, miég megtaláltalak, nem tunnál-e hirt mondanyi arrul ä megörägedett üös atyánkrú?

ELSŐ PÁSZTOR.

Dä bion tudok, oda kü pällüli1) päníszes szakállát, sírva hajtogattya üres kulacscsát.

ANGYAL, KATONA, KÉT PÁSZTOR (énekelnek.)

ELSŐ PÁSZTOR.

Äj pajtás, pajtás, már kiläncz, tíz uóra fälié jár äz idüő, juó vuóna az ijjeli nyugalom.

(A két pásztor erre lefekszik a földre és horkolva alszik.)

AZ ANGYAL (énekli.)

PÁSZTOROK (álmosan.)

Ide bion ne szurgy, mär’ visszaszurlak!

ANGYAL.

In Bötlähäm fugite, Jesum natum salutando cantate!

PÁSZTOROK (álmosan.)

Nincs näkünk gantárra valuó päniszes pinzünk2).

KATONA (énekel.)

-6-

A KÉT PÁSZTOR (énekel.)

(Felállanak és tánczolnak.)

KATONA.

Aj pajtás, pajtás, álom-e vaj látás, a mikät hallottam, nyilván csodálkoztam, a na’ filälem miá nem magyarázhatom!

KORIDON (kivülről.)

PÁSZTOROK (éneklik.)

KORIDON (kivül énekel.)

PÁSZTOROK.

A bűn iés a szärätät Illänekät älkövät.

KORIDON (benyitja az ajtót és beesik.)

Itt is älästäm hát az ajtuó tapába?!3) Husos, kuóbászos juó ästiét a házi gazdánok; látom, kädväs pajtásim, ti megvattok?

KATONA.

Mi megvagyunk, hát te vín Koridon hová indútá’? talán az angyaltul intést vettiél s välünk akarsz gyünni. Dä te vín Koridon tudsz-e imádkoznyi?

KORIDON.

Tuók biz’ ién päräczet porczogatnyi, meg egy juó kulacs somlai bort föhajtanyi, ha nem hiszitek, tegyítek meg vélem azt a pruóbát, maj’ äljárom kädvämre azt a dudás nuotát, szílläl szuórom rúlam äzt ä szüörös bundát. Vaj inkább ä hälett mongyunk a házi gazdának egy szíp víg nuotát.

MIND (énekelnek.)

(Torkos Sándor gyüjt. Göcsej.)

-9-

2.

(A játszó személyek: három angyal, hosszu fehér ingben, mely szalaggal föl van diszitve, és egy püspöki sapka; egy katona, kinek neve itt Heródes, szép magyar huszár-öltözetben; négy pásztor, kiforditott bundában, bojhos sapkával bundadarabból s bottal. Az öreg, csepűből készűlt szakállat és bajuszt visel.

A Betlehem egy két tornyu, papirból vagy vászonból készűlt és festők által kiczifrázott ház. Ez többféle.

A jelmezeknél arra törekednek, hogy minél czifrább legyen.

A személyzet megáll a pitvarban a Betlehemmel együtt, Heródes kopogtat s egy angyal bemegy.)

HERÓDES.

ANGYAL.

(Ha megengedtetett a bemenetel, ezek kimennek s mindnyájan énekelnek kivűl:)

(Két angyal beviszi a Betlehemet; egy angyal és Heródes kiséri. A szoba közepére egy székre leteszik s mindkét végénél kettő áll; énekelnek:)

ELSŐ JUHÁSZ (jő.)

Békeség tinektek, kedves jó barátim! talán Betlehemben utam tévesztettem; a kosok és kecskék mind eltévelyedtek. Mindaddig kolompolom az ajtót, míg Iván társam, jó pajtásom, uj hírt nem hoz nékem. (Üti az ajtót.) Hű! ki vagy? ki!

MÁSODIK JUHÁSZ (jő.)

Jó szerencsét Fedor pajtás! micsoda búbánat emészti szivedet? talán a múlt éjjel juhaid eltévelyedtek?

ELSŐ JUHÁSZ.

E mai napon sem mondtál annál igazabbat; hanem mindaddig kolompolom az ajtót, míg Iván társam, jó pajtásom, uj hirt nem hoz nékem. (Üti az ajtót.) Hű! ki vagy? ki?

HARMADIK JUHÁSZ (jő.)

Andrána! kedves jó barátim, talán nem is tudjátok, merre jártam a tegnapi napon az öreggel?

MÁSODIK JUHÁSZ.

Merre?

HARMADIK JUHÁSZ.

Nem csára, nem balra, hanem arra, a merre az ó-testamentomi bornak egy pénzen mérik itczéjét; hanem nem szánom bánom torkunkat, vegyük elő kulacsunkat, üljünk le és vigadjunk. -12-

MINDHÁROM JUHÁSZ

(a padozathoz verdesi botját, egyszerre vontatva mondják):

Egészséggel Sándor pajtás; oly erős légy, mint Nagy Sándor; duj, duj, duj.

MÁSODIK JUHÁSZ.

Hát az öreg hol maradt?

HARMADIK JUHÁSZ.

Az öreg, az ő öregségének miatta, nem tudott utánam tetyegni, tötyögni, a nagy hófuvásokban fennakadozván, hanem mégis majd megpróbálom, egy füttyentésemre, vagy egy kocczantásomra, bejön-e vagy sem? (Üti az ajtót.) Hűj! ki vagy? ki?

ÖREG JUHÁSZ

(jő, meggörnyedve, reszketve; ha tiszteséges uri háznál vannak, ezzel megy be.)

Dicsértessék az ur Jézus Krisztus! áldott légyen az égnek királya! hipp! hopp! hol veszem én itt magamat, hol hordom fáradt lábaimat? hegyeket, völgyeket bejártam, pásztortársaimtól is elmaradtam; hanem azért is rákezdem keserves nótámat, hogy feltalálnám pásztor-pajtásimat. Hanem adjátok ide azt a lágy harapást, hadd harapjak egy keményet (itt a fogát rá csettegteti). Oh be keményet haraptam, kitört a fogam, adjátok ide azt a kulacsot, hadd engeszteljem ki a fogam ágyékát. (Egy juhász átadja, s az öreg a fenekét megszívja.) Ezen átkozott hideg befagylalta, tegyétek az asztalra, majd kiengeszteli a háznak gazdája. (Oda teszik s némely helyen megtöltik borral.)

(Ha közönséges háznál vannak, akkor ezt az öreg elhagyja, és itt kezdi): -13-

Juj! nem fagy idekint, nem, csak csikorog; ti disztelen kutyák! idebenn zesztek és zisztok, dorbézoltok; az öreg Matyus apátokról keveset gondoltok; kapnátok fel a sós vajas alját, mikor legmelegebb!

HARMADIK JUHÁSZ.

Tyhű! be disznó ember kend öreg apám!

ÖREG JUHÁSZ.

De ha kapom ezt a juhteringettét, úgy közzétek verek, mint hajdan szélylyelvert az isten a zsidó nemzet közt.

HARMADIK JUHÁSZ.

Laskodj kása, ne pötyögj!

ÖREG JUHÁSZ.

Hogy ne boszankodnék! gondolják meg a tekintetes urak; mikor másfél-száz bárányomnak csak a gyapja maradt!

HARMADIK JUHÁSZ.

Nem volt az annyi, öreg!

ÖREG JUHÁSZ.

Ugyan hát mennyi volt, te kutyafejü fiam?

HARMADIK JUHÁSZ.

Nem volt több tizenötnél.

ÖREG JUHÁSZ.

Oh ne tréfálj velem; a guta is majd megüt mérgemben! Mégis több volt az, gyönyörű gyermekem.

HARMADIK JUHÁSZ.

Nem volt több tíznél. -14-

ÖREG JUHÁSZ.

Oh ne tréfálj velem, a guta is járja a nadrágom fenekét. Még is több volt az, gyermekem.

HARMADIK JUHÁSZ.

Nem volt több ötnél.

ÖREG JUHÁSZ.

Oh, ne tréfálj velem, hiszen fiam, ötnek a kis baltám is utána hajitottam; még e mái napig is oda van; hanem adjátok ide azt a lágy harapást, hadd harapjak le keményet (itt a fogát rá csettegteti.) Oh be keményet haraptam, kitört a fogam, adjátok ide azt a kulacsot, hadd engeszteljem ki a fogam ágyékát (egy juhász átadja, az öreg a fenekét megszívja) ezen átkozott hideg béfagylalta, tegyétek az asztalra, majd kiengeszteli e háznak gazdája (oda teszik s némely helyen megtöltik borral)

MIND A NYOLCZAN (énekelnek.)

-15-

ÖREG JUHÁSZ.

MIND (énekelnek.)

ÖREG JUHÁSZ.

Na de édes gyermekeim, hadd lássam meg, mit hoztatok az Ur-Jézusnak?

ELSŐ JUHÁSZ.

Egy juhot.

MÁSODIK JUHÁSZ.

Egy bárányt.

HARMADIK JUHÁSZ.

Egy sajtot.

ELSŐ JUHÁSZ.

Hát kend, édes öreg apám, mit hozott az Ur-Jézusnak? -16-

ÖREG JUHÁSZ.

Én is majd csak viszek valamit; de hova megyünk?

ELSŐ JUHÁSZ.

Betlehembe.

ÖREG JUHÁSZ.

Soha sem voltam én ott! megijedek én ott!

ELSŐ JUHÁSZ.

Ne félj öreg! légy bátor!

ÖREG JUHÁSZ.

Oh Ádám apánk, szent Habakukk! jőjj el segitségül! (Két juhász karon fogja az öreget s vezetik a Betlehemhez.) Ez az a Betlehem? be szép!

ELSŐ JUHÁSZ.

Ez. De mégis, mit hozott az Ur-Jézusnak?

ÖREG JUHÁSZ.

Egy pár gerliczét.

ELSŐ JUHÁSZ.

Hová tette?

ÖREG JUHÁSZ.

Elrepült!

ELSŐ JUHÁSZ.

Merre?

ÖREG JUHÁSZ.

Erre! (Megüti egynek a fejét.)

MIND (énekelnek.)

ÖREG JUHÁSZ.

Na édes gyermekeim, már most hadd lássam meg zsiros babos tarisznyámban levő órámnak azt a kis puntusát (a másiknak orrára teszi az ujját.)

HARMADIK JUHÁSZ.

Nem azt a kis puntusát, hanem azt a kis numerusát.

ÖREG JUHÁSZ.

De hát a mint látom tizenkettedfél az óra, a nyugalomnak ideje volna; ti angyalok vigan mulassatok, ti pedig pásztortársim, jertek aludjatok! (Az öreg harmadmagával lefekszik, egy juhász fenn van.)

EGY JUHÁSZ (énekel.)

Im látom uraimék, hogy az álom erősebb nálamnál, mert még ma egy dolgot akartam véghez vinni, de az álom nem engedi, hanem majd magam ledűlök pásztor pajtásimhoz. (Lefekszik s horkolva alusznak.)

AZ ANGYALOK S HERÓDES (énekelnek.)

ÖREG JUHÁSZ (álmában.)

Ide szúrsz? ide bizony nem szúrsz, mert majd visszaszúrom.

(A fennebbi éneket gyakran felcserélik a következővel):

(Letérdelnek s a kardot keresztbe teszik.)

-20-

ELSŐ JUHÁSZ (közbe szól.)

Hallod pajtás, uj hirmondás.

(Énekelnek tovább.)

A JUHÁSZOK MIND (fekve énekelnek.)

ELSŐ JUHÁSZ (fekve énekel.)

MÁSODIK JUHÁSZ (fekve énekel).

HARMADIK JUHÁSZ (fekve énekel).

Kelj fel öreg! angyal szól, Krisztus született, kakas kukorikol. Jer Betlehembe, vess keresztet magadra (felkel).

ÖREG JUHÁSZ (fekve).

Micsoda, micsoda Kristóf született? kakas kukorikol.

HARMADIK JUHÁSZ.

Nem Kristóf, édes öreg apám! hanem az Ur Jézus Krisztus.

ÖREG JUHÁSZ.

Felkelek, de el is szaladok.

MIND A HÁROM JUHÁSZ (egyszerre.)

Csapófát az öregnek! (Emelgetik botjokon.)

ÖREG JUHÁSZ.

Ez ám a fris legény, a kit csapófával emelgetnek (felkel).

A JUHÁSZOK (énekelnek).

ÖREG JUHÁSZ.

MIND (énekelnek).

ÖREG JUHÁSZ.

Na édes gyermekeim, egy igen-igen nagyot hazudnék, ha el nem hinnétek.

ELSŐ JUHÁSZ.

Hadd halljuk!

ÖREG JUHÁSZ.

Ha én Bécsben király lehetnék, minden nap háromszor hájas piritost ennék, felkötném szőrös bocskoromat, megtéritném a juhom. Bezzeg, bezzeg, visszaforditnám az ilyen nagy szamaraimat.

ELSŐ JUHÁSZ.

Szamár kend öreg!

ÖREG JUHÁSZ.

Szamár vagy te! ebanyád! -24-

ELSŐ JUHÁSZ.

Még én annál nagyobbat is tudnék hazudni.

ÖREG JUHÁSZ.

Hadd halljuk hát, fiam.

ELSŐ JUHÁSZ.

Sokat jártam e világon, sokat háltam szalmazsákon, repűltem tarka szamáron, nyargaltam füles bagolyon; de hogy én ezeket mind próbáltam, Sámsonban, abban a hires királyi városban is azt dudáltam: Kankon üres a korsó, nékem nem kell az a fekete fene zsuzsokos lencse, borsó.

ÖREG JUHÁSZ.

Hahó fiam! én annál nagyobbat is tudnék hazudni.

ELSŐ JUHÁSZ.

Hadd halljuk.

ÖREG JUHÁSZ.

Felmentem egy igen-igen kis nagy fára, ráztam a diót, hullott a mogyoró, aztat ketté haraptam, annak a hajából csónakot csináltam, azon usztam át azt a kerek kis tisztát.

ELSŐ JUHÁSZ.

Nem a tisztát apám, hanem a Tiszát.

ÖREG JUHÁSZ.

Ugy, ugy, édes fiam, a Tiszát.

ELSŐ JUHÁSZ.

Hajh! édes öreg apám! én még annál nagyobbat is tudnék hazudni. -25-

ÖREG JUHÁSZ.

Hadd halljuk.

ELSŐ JUHÁSZ.

Bémentem egy igen-igen kis nagy házba; láttam, tálalták a lencsét, törték a gombótát, magam is ugy jól laktam borsós káposztával, szint’ ugy csereg, csattog a korpaczibere a hasamban.

ÖREG JUHÁSZ.

Hajh! édes fiam, én még annál is nagyobbat tudnék hazudni.

ELSŐ JUHÁSZ.

De nem a hazugság körűl már öreg!

ÖREG JUHÁSZ.

Ugyan hát mi körűl?

ELSŐ JUHÁSZ.

Tudja-e kend, mikor elhajitotta azt a kis nagy baltát az után a sárga kukora bárány után?

ÖREG JUHÁSZ.

Tudom hát; hisz ha elhajitottam is, majd kikerűl tavaszszal a hó alól, ha csak a nyele is.

ELSŐ JUHÁSZ.

Igen, de mi velünk olyan pásztor-ember nem társalkodhatik, a kinek kis nagy baltája nincs.

ÖREG JUHÁSZ.

Evvel köszönitek meg, hogy Jéruzsálemből erre a szent földre hoztalak benneteket? -26-

A JUHÁSZOK MIND.

Fogjátok meg, lökjétek ki az öreget, ne hálálkodjék (ki akarják lökni.)

ÖREG JUHÁSZ.

Ne bántsanak! inkább kérek! (Egy juhász vezeti, az öreg a perselyt tartja.) Na édes tekintetes nagyságos uraimék, az én átkozott czimboráim nem szenvednek kis nagy balta nélkül (rázza a perselyt); akár arany, akár ezüst, akár banknóta, mindent elveszek. (Sorra jár s visszatér a juhászokhoz.) Szerettek most, ugy-e?

MIND (énekelnek.)

(Ha borral kinálják őket, Heródes és az angyalok egy dictiót mondanak s isznak.)

HERÓDES.

ELSŐ ANGYAL.

MÁSODIK ANGYAL.

HARMADIK ANGYAL.

ÖREG JUHÁSZ (a juhászokhoz.)

JUHÁSZOK (dalolnak s tánczolnak.)

ÖREG JUHÁSZ.

Nosza hát legények, szálljunk innen tovább, mert még ezt a nemes Betlehemet másutt is várják; jól tudjuk, hogy egy forint száz krajczárból áll, ha mink azt elvesztjük, nekünk lesz az nagy kár.

MIND (énekelnek).

(Szathmáry Károly gyüjt. Debreczen.)

-29-

3.

(Tájszólás szerint.)

(A Betlehemmel járó gyermekek, illetőleg már suhanczok, számra nézve négyen vannak, kik közűl egy angyalnak neveztetik, a többi pedig Maksusnak8). A Maksus általános megnevezés mellett még minden egyes Maksusnak külön neve is van, t. i. az első Tütüre9), a második Bandi, a harmadik pedig Peti. – Ezek, mielőtt a Betlehem-járásra indulnak, otthon az illető ruhákba felöltöznek, a mi abból áll, hogy az angyal szép fehér inget s gatyát húz fel, vállairól fehér kendő omlik alá, fején pedig aranyos és más egyéb színes papirokból ragasztott süveg van, mely a püspöki főveghez hasonlít; a Maksusok pedig bőr sapka- és kifordított subában jelennek, mint afféle pásztorok. – Útra induláskor az angyal egy papirosból készitett templomot vesz kezébe, a melyben belűlről gyertya ég és annak fényénél látható nehány kifaragott bárány, a jászolban fekvő kisded Jézus, a boldogságos szűz Mária és sz. József. Az elindúlás pedig történik az esteli órákban. Midőn valamely házhoz belépnek, a pitvarban (konyha) mindnyájan éneklik:)

(Tütüre és az Angyal a szobába mennek, ez utóbbi a Betlehemet, a kezében vitt templomot, az asztalra teszi.) -30-

TÜTÜRE (bizonyos hanglejtéssel).

Gyere bė te vin Korėdon! (az utóbbi sor mondása közben botjával az ajtót megkopogtatja.)

BANDI (lomhán bedöczög).

Gyere bé te vín Korédon! (botjával az ajtón kopogtat.)

PETI (bevánszorog.)

MIND.

Fekügyünk lė pajtás vagy a szép lyány mellé vagy a szék-láb mellé, – de mégis legjobb lėsz a fő’dre (a pásztorok lefekszenek).

ANGYAL

(a Betlehem tornyában levő csengetyűvel folytonosan csengetve.)

-31-

TÜTÜRE.

De jó vóna a hasamba ėgy tal túrús haluska, ha vóna!

ANGYAL (nyujtott hangon).

Glória!

BANDI.

Jaj de nagyot f...tt a nyakamba a gólya!

ANGYAL (mint előbb.)

Glória!

PETI.

Mėgakatt a palláson a gazdasszony lába a koréba!

ANGYAL.

TÜTÜRE (föltápászkodik s énekel).

BANDI (felugrik).

Hopp isten jó napot, de nagyot ugrottam, majd kitört -32- az üstököm. Pajtásom keresėm, de mėg nem lelhetėm. Gulyások mógyára majd ėgyet fütytyentėk, majd talán előgyün. Kejj fő vén Korédon, majd végig nyujtok a farodon!

PETI (a földön mozgolódva dörmögi.)

TÜTÜRE, BANDI

(botjokkal emelgetik a tápászkodót, ki majdmajd orrára bukik).

Eme’jük szögín öreg apánkat, mert nehéz a v...ga.

PETI (mentegetődzve.)

Ugyan mé’t bántjátok ezt a szögín öregėt, mikó’ sė éjje’ sė nappá’ nem alszik, tehát hajnalba jó’ esik neki az álom. – Hozzátok bė azt a vasvillát, hagy feszigetėm fő’ a szėmėm kupáját, a kemėncze tetejére, a sűtt kóbászra.

TÜTÜRE (a Betlehem ajtajához megy.)

BANDI (a Betlehem ajtajához megy).

PETI (a Betlehem ajtajánál)

-33-

MIND (énekelve.)

(Az angyal nélkül éneklik hárman.)

TÜTÜRE (énekelve.)

BANDI (énekelve.)

PETI (énekelve.)

MIND (énekelve.)

(Ekkor a maksusok, mintegy indúlandók, körben forogva félig énekhangon mondják.)

AZ ANGYAL.

MIND (énekelve.)

(Menet közben éneklik mindnyájan.)

(Csaplár Benedek gyüjt. Csongrád vidékéről.)

-36-

4.

ANGYAL.

ELSŐ PAKULÁR.11)

MÁSODIK PAKULÁR.

ELSŐ PAKULÁR.

HARMADIK PAKULÁR.

ELSŐ PAKULÁR.

MÁSODIK PAKULÁR.

(Gyulai Pál gyüjt. Erdély, Csomafája.)

-38-

5.

(Játszó személyek: Angyal, tiszta fehér öltözetben, fején egy czukor süveg, aranyos lemezzel bevonva. Huszár, katonai egyenruhában. Kis juhász. Öreg juhász. Bábtánczoltató, ki a „Betlehemben“ levő két bábot, leginkább a komolyabb részletek előadásakor, tánczoltatja.)

ANGYAL (jő).

Ezt nekünk megírták a mi régi prófétáink, hogy Megváltónk született, a mint jövendöltetett. – Szabad-ė a Betlehemmel bejönni?

(Ha szabad, kiszól s a bábtánczoltató beviszi a Betlehemet, a többiek kinn maradnak.)

KÉT JUHÁSZ, HUSZÁR (kinn énekelnek).

HUSZÁR (jő).

Serkenj fel, édes jó gazdám, mély álmadból, mert mind járt szakállas Koridon vendég szállja meg a házat. (Ki szól.) Gyere be te Koridon, jót ütök a farodon! -39-

KIS JUHÁSZ (jő).

Hipp, hopp! hun szedtem-vettem magamat, hol húzom-vonom ezt a fáradt lábaimat, hanem azért fujom pásztor nótámat, hogy megtalálhassam az öreg Masula apámat. (Kiszól.) Jöjjék be kend, öreg apám!

ÖREG JUHÁSZ (kinn).

Ėn fiam, ėn?

KIS JUHÁSZ.

Kend, öreg apám, kend!

ÖREG JUHÁSZ.

Hát oztán, ha be találok menni, a kolbászt nem akasztják a nyakamba?

KIS JUHÁSZ.

Nem bizony, még a kötelet sem.

ÖREG JUHÁSZ.

Hát osztán, ha még örvendetesebben egy nagyobbat találnék ugrani, a töltött káposztát nem teszik elibem?

KIS JUHÁSZ.

Nem biz’ a lágy mosót sem.

ÖREG JUHÁSZ (jő).

No hát kalácsos jó estét adjon isten az uraknak! látom fiaim, hogy tik itt benn esztek, isztok, dorbézoltok, szegány öreg Masula apátokról nem is gondolkodtok; hé de bot veri hátatokat, nem tudjátok isten tiz parancsolatját?

KIS JUHÁSZ.

Itt a kulacs, igyék kend (átadja.) -40-

ÖREG JUHÁSZ (fenekét szivja.)

Egyenek meg a nyővek, a kik a kövekben nyögnek. – Mostani világban a szegény öregre csak feneket forditanak.

KIS JUHÁSZ.

Az annak a szája.

ÖREG JUHÁSZ.

Fiam, be van annak fagyva a szája.

KIS JUHÁSZ.

Tegye fel kend az asztalra, majd kiengeszteli ez háznak gazdája.

ÖREG JUHÁSZ.

Bizony meg is cselekszem (a kulacsot az asztalra teszi.)

MIND

(énekelnek, ez alatt a bábtánczoltató is játszik.)

-41-

ANGYAL.

Glória!

KÉT JUHÁSZ.

Hallod apám, gomolya.

ANGYAL.

Glóriának inexersis deis pasztores!12)

ÖREG JUHÁSZ.

Hanem, hallod fiam, tarka disznó a goréban, mind megeszi azt a kis málénkat.

KIS JUHÁSZ.

Majd úgy teszünk vele, mint a vargák a bőrrel.

ÖREG JUHÁSZ.

Igen, ha ráérünk.

MIND

(énekelnek s a bábtánczoltató ismét játszik.)

KIS JUHÁSZ.

Van-ė még a pásztoroknak elegendő szállások?

HUSZÁR.

Van még a gazdámnak két kazal szalmája, hajtsd ki reá azt a két nagy szamár füledet, bújj belé, tudom meg nem fázol.

ÖREG JUHÁSZ.

Távozzunk ettől a rozsdás vitéztől, kinek nagyobb a mormolása mint a hatalmassága.

HUSZÁR.

Jól jártál, hogy elhordtad innet azt a rút tetves bundát, mert csakugyan ráhánytam volna ez kardomnak lapját.

ÖREG JUHÁSZ (megrázza bundáját.)

Megehetnéd a mi ebbe’ van.

HUSZÁR.

Egye meg a rozsda.

ÖREG JUHÁSZ.

Te vagy az a rozsda.

ANGYAL.

Édes öreg apám, azt kérdi a mi fris házi gazdánk, hány esztendős lehet kend? -43-

ÖREG JUHÁSZ.

Oh! édes gyermekem, be sok bajotok van velem, nem néztem még meg a márticulámat, hanem meg fogom nézni és meg fogom nektek mondani. (A nála levő kis könyvet kinyitja, belenéz). Kilenczszáz kilenczven kilencz, mint a vén Matusálem és Nóe. Sokat jártam a betlehemi pusztán, megöregedtem, megvénűltem a kút gyárgyán.

ANGYAL.

Bár az akasztófán száradt volna kend. – Édes öreg apám, egy kérdése van még a mi fris házi gazdánknak, hány óra lehet ilyenkor?

ÖREG JUHÁSZ.

Két fertály hétre; feküdjünk le a földre. (A két juhász lefekszik.)

Az ANGYAL, HUSZÁR (énekelnek.)

HUSZÁR.

Kelj fel Burkus, kelj fel, hogy itt ne érjenek akaratod ellen, fejedbe ne lőjenek.

KIS JUHÁSZ (felkel.)

Kelj fel öreg társaddal, Betlehembe indúljunk, ott meglátjuk urunkat, kegyes megváltónkat. Keljen kend fel -44- öreg apám, menjünk Betlehembe, Krisztus született, keresztet vetni.

ÖREG JUHÁSZ.

Mit fiam, mit? pereczet enni?

KIS JUHÁSZ.

Nem öreg apám, nem; menjünk Betlehembe, Krisztus született, keresztet vetni.

ÖREG JUHÁSZ.

Kocsi tengelyt kenni?

KIS JUHÁSZ.

Nem öreg apám, nem; menjünk Betlehembe, Krisztus született, keresztet vetni.

ÖREG JUHÁSZ.

Mit fiam, mit? kürtős kalácsot enni?

KIS JUHÁSZ.

Nem öreg apám, nem; menjünk Betlehembe, Krisztus született, keresztet vetni.

ÖREG JUHÁSZ (felkel).

Hát hogy kell azt, édes fiam, mondani?

KIS JUHÁSZ (keresztet vet.)

Pater noster, apád suszter, befódta a csizmámat, mégis lyukasan maradt.

ÖREG JUHÁSZ.

A nagy apád lelke, nem úgy van az édes fiam! -45-

KIS JUHÁSZ.

Hát hogy’ van?

ÖREG JUHÁSZ.

Adenasku, dobretacsku, silágy czipó, simeleg hús, három itcze bor belém csúsz.

ANGYAL.

Angyali szó jött kendből.

MIND

(énekelnek, a két juhász tánczol, a bábtánczoltató a Betlehemben levő báránykát tánczoltatja.)

KIS JUHÁSZ.

-46-

HUSZÁR.

ÖREG JUHÁSZ (a szolgálóra néz, toppant.)

A BÁBTÁNCZOLTATÓ.

(Szathmáry Károly gyüjt. Csenger.)

-47-

6.

KÉT ANGYAL (bejön s énekel:)

MÁRIA és JÓZSEF

(bejönnek, az előbbi egy székre űl, az ölében levő kis bölcsőt, melyben egy báb, a Jézuska fekszik, ringatja; József az aranyos fejszével háta megé áll.)

KÉT ANGYAL (énekel.)

-48-

AZ EGYIK ANGYAL (énekel).

A PÁSZTOROK

(bejönnek s Mária előtt leborúlva éneklik.)

MIND (énekelnek.)

(Mária a bölcsőben fekvő Jézuskát a házban körűlhordja, kit a család minden tagja megcsókol s titkon a kis bölcsőbe mindegyik nehány krajczárt csúsztat s azzal eltávoznak.)

(Török Károly gyüjt. Székes-Fehérvár.)

-50-

7.

AZ ANGYAL

(bejő, a „Betlehem-“et asztalra helyezi s a gyertyát benne meggyujtja, mi közben mondja:)

(Énekelve.)

PÁSZTOROK (kinn a konyhában éneklik).

-51-

ELSŐ PÁSZTOR (jő.)

MÁSODIK PÁSZTOR (jő.)

ÖREG PÁSZTOR (jő).

Szalonnás jó estét kedves gyermekeim, juhaim mind akolban vannak, egy csepp károm sincsen; Gilicze és Baktyu mind akolban vannak, szép göndör gyapjai vállára hajlanak. Ti itt esztek, isztok s öreg apátokról nem is gondolkodtok.

MÁSODIK PÁSZTOR.

Oh öreg apám csak a csontocskát szopogatjuk, kulacs száját nyalogatjuk. – Feküdjünk, öreg, az ágy alá.

ÖREG PÁSZTOR.

-52-

MÁSODIK PÁSZTOR.

Oda öreg, oda!

(A pásztorok lefeküsznek s hortyognak)

Az ANGYAL (énekel)

(Szóval mondja:)

ELSŐ PÁSZTOR.

Hallod, pajtás, gomolya.

Az ANGYAL.

Glória! -53-

MÁSODIK PÁSZTOR.

Hallod pajtás, csirke csipog az ágy alatt, pedig még ki sem kelt.

Az ANGYAL.

Glória!

ÖREG PÁSZTOR.

Hallod pajtás, a tarka tehén a fiát riakolja a kóróban.

Az ANGYAL (énekel.)

ELSŐ PÁSZTOR (felkelése közben.)

Ejnye de elaludtam; a macska s....be ragadt a bajuszom.

MÁSODIK PÁSZTOR (felkelése közben.)

Ejnye de elaludtam; a gazdasszony lyánya s....be ragadt a bajuszom.

ÖREG PÁSZTOR

(felkelése közben vissza-visszaesik.)

Ejnye de elaludtam; a gazdasszony s....be ragadt a bajuszom.

A PÁSZTOROK MIND

(elkezdenek otrombául ugrálni; félig énekelve, félig mondva:)

(Énekelve)

(Kurjongatva.)

(Ismét énekelve.)

(Ismét kurjongatva.)

(Énekelve.)

ELSŐ PÁSZTOR (a Betlehem elébe megy.)

MÁSODIK PÁSZTOR (a Betlehem elé megy.)

ÖREG PÁSZTOR (a Betlehem elé megy.)

-56-

A PÁSZTOROK MIND (énekelve.)

ELSŐ PÁSZTOR.

ÖREG PÁSZTOR.

ELSŐ PÁSZTOR.

MÁSODIK PÁSZTOR.

ÖREG PÁSZTOR.

ELSŐ PÁSZTOR.

(Csaplár Benedek gyüjt. Csongrádmegye. Horgos.)

-58-

8.

(Az angyal és a Betlehem-vivő, kit Töröknek hívnak, bejönnek.)

AZ ANGYAL.

AZ ANGYAL ÉS TÖRÖK (énekelnek).

(az éneket folytatják tovább ezen sorig: „Kitől menny s föld teremtetett,“ – ennek végeztével igy szól:)

A TÖRÖK.

AZ ANGYAL ÉS TÖRÖK (énekelnek).

vagy:

EGY BOJTÁR (beugrik az ajtón s énekel).

MÁSIK BOJTÁR (bejő, énekel).

PÁSZTOROK

(jőnnek be a szobába s a földön guggolva éneklik.)

ELSŐ PÁSZTOR (feláll).

MÁSODIK PÁSZTOR.

ELSŐ PÁSZTOR (az öregtől kérdezve).

-62-

ÖREG PÁSZTOR.

ELSŐ PÁSZTOR.

Nem azt mondom én apám uram, hogy gomolya, – hanem hány esztendős kend?

ÖREG PÁSZTOR.

Kilenczszáz kilenczvenkilencz, mióta a betlehemi pusztán azokat a drága jóféle juhocskákat őrízzük.

MÁSODIK PÁSZTOR.

Apám uram! tán lapos tetű is megtermett a szakálába’?

ÖREG PÁSZTOR.

Bizony van abban fiam, nem kevés, de jó nagyok, olyanok, mint egy bivaly; a szarvából fűsűt lehet csinálni a kisasszonynak.

PÁSZTOROK (énekelnek).

ÖREG PÁSZTOR.

ELSŐ PÁSZTOR.

(Mind el.)

(Lugossy József gyüjt. Nagy-Bánya.)

-64-

9.

Az ANGYAL (jő, betlehemét leteszi.)

A PÁSZTOROK (kinn a konyhában éneklik).

ELSŐ PÁSZTOR (bejön.)

MÁSODIK PÁSZTOR (jön.)

Mit félsz, mit rettegsz, lám én is itt vagyok!

ELSŐ PÁSZTOR.

-65-

HARMADIK PÁSZTOR (jő.)

Jó estét öcsém! hát ti miről beszélgettek? talán hogy a vén Domjánnak szakála megőszűlt?

MÁSODIK PÁSZTOR.

Istók, a mint én veszem észre, te mind félre beszélsz, megbomlott eszű vagy. Teli kulacsokkal nincs most idő járni, hanem jobb lesz, köszöntsd rám.

HARMADIK PÁSZTOR.

ELSŐ PÁSZTOR.

(A pásztorok leülnek botjaikra.)

ELSŐ PÁSZTOR.

Servus Telefusz! éljenek juhaink! (iszik.)

MÁSODIK PÁSZTOR.

Profetiat titulus: hizzanak juhaink! (iszik.)

HARMADIK PÁSZTOR.

Örvendjünk, vígadjunk, megvannak juhaink.

ÖREG PÁSZTOR (jő.)

Ti csak isztok, szegény öreg apátokról nem is gondolkoztok. -66-

ELSŐ PÁSZTOR.

Fogja kend hát öreg!

ÖREG PÁSZTOR.

Sokáig éljetek mint a gólya madár! (iszik.)

MIND (énekelnek.)

ELSŐ PÁSZTOR.

ÖREG PÁSZTOR.

HARMADIK PÁSZTOR.

Oh te vén Maksus! neked csak mind az álomra van gondod, mi azt sem tudjuk, hogy’ kell lefeküdni.

ÖREG PÁSZTOR.

Igy ni! (lefekszik).

PÁSZTOROK (énekelnek).

AZ ANGYAL.

Gloria in excelsis Deo!

ÖREG PÁSZTOR.

Ki vagy?

AZ ANGYAL.

PÁSZTOROK (énekelnek).

(Az öreget az első pásztor a Betlehemhez viszi imádkozni s letérdepelteti.)

ELSŐ PÁSZTOR.

Vegye kend le öreg apjok a kucsmáját, vessen keresztet.

ÖREG PÁSZTOR.

Hát hogy’?

ELSŐ PÁSZTOR (megmutatja.)

Mondja kend utánam: Atyának, Fiunak, Szent Lélek istennek nevében. Amen.

ÖREG PÁSZTOR.

Apádnak, fiának… amen.

ELSŐ PÁSZTOR.

Vigyed gödölimet.15)

ÖREG PÁSZTOR.

Nem adom bőrömet.

ELSŐ PÁSZTOR.

Nem kell a kend bőre senkinek; – hanem vigyed gödölimet. (Viszi az ajándékot a Betlehemhez).

Oh én édes Jézusom! Nem tudok neked mit adni, üres -69- tarisznyámban van egy kondor birkabáránykám, azt is neked adom, nyerek örök boldogságot, azt is jól tudom.

ÖREG PÁSZTOR (viszi az ajándékot.)

Nekem is van egy ócska, rongyos bundácskám, azt is neked adom; nyerek tőled örök boldogságot, azt is jól tudom.

MIND (éneklik.)

(Lugossy József gyüjt. Nagy-Bánya.)

-70-

10.

AZ ANGYAL

(bejön s a „Betlehemet“ az asztalra tevén, csenget és énekel.)

AZ ELSŐ PÁSZTOR

(jön hosszas köhögés közt, aztán mondja szóval.)

AZ ANGYAL (énekel.)

-71-

MÁSODIK PÁSZTOR

(nagy köhögés közt jön.)

(Lefekszik.)

AZ ANGYAL (énekel.)

HARMADIK PÁSZTOR (jön énekelve.)

-72-

(Első, második pásztor felkelnek.)

ELSŐ PÁSZTOR.

MÁSODIK PÁSZTOR.

HARMADIK PÁSZTOR.

AZ ANGYAL ÉS A PÁSZTOROK (mindnyájan énekelnek.)

(Ekkor mindnyájan elkezdenek nagy topogással egymásután körbe keringőlni s ezt teszik egész a dal végéig.)

-74-

AZ ANGYAL (énekel.)

MIND (énekelnek.)

(Török Károly gyüjt. Mindszent.)

-76-

11.

AZ ANGYAL

(belép. „Betlehemét“ az asztalra helyezve énekel.)

-77-

ELSŐ PÁSZTOR (bejön.)

MÁSODIK PÁSZTOR (bejön.)

ÖREG PÁSZTOR (nagy köhögéssel bebotlik.)

-78-

AZ ANGYAL (énekel.)

ELSŐ PÁSZTOR.

Hallod, pajtás, isten szava?

AZ ANGYAL (csenget.)

Gloria!

MÁSODIK PÁSZTOR.

Hallod, pajtás, gomolya?

AZ ANGYAL (csenget.)

Gloria! -79-

ÖREG PÁSZTOR.

Az ám! a fekete tehén bőgi a fiát a réten!

AZ ANGYAL (énekel.)

(Mind a három pásztor fölkél.)

ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR.

Gyere öreg, Betlehembe!

ÖREG PÁSZTOR.

Vén tehénbe?

ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR.

Nem mondom én vén tehénbe. Betlehembe.

ÖREG PÁSZTOR.

Mit árúlnak Betlehemben?

ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR.

Keresztet.

ÖREG PÁSZTOR.

Pereczet?

ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR.

Nem mondom én pereczet. Keresztet. -80-

ÖREG PÁSZTOR.

Keresztet!

ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR.

Gyere öreg, csókold meg a Jézuskát.

ÖREG PÁSZTOR.

Juliskát?

ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR.

Nem mondom én Juliskát. Jézuskát.

(A két ifjabb pásztor oda vonszolja az öreget a felállitott Betlehemhez.)

ÖREG PÁSZTOR (letérdel.)

Én kis Jézuskám, nem hoztam néked egyebet, csak birzes-borzas szakállamat, ezt is neked ajánlom.

ELSŐ PÁSZTOR (letérdel.)

Én kis Jézuskám, nem hoztam néked egyebet, csak egy kanta vajat, azt is otthon felejtettem.

MÁSODIK PÁSZTOR (letérdel.)

Én kis Jézuskám, nem hoztam néked egyebet, csak ezt a kis báránykát; ezt is néked ajánlom.

(Mind a három elkezd tánczolni s táncz közben dalolják):

(Ekkor ugranak és az öreg ugrása közben elesik, mire a másik két pásztor nagy nevetésben tör ki.)

ÖREG PÁSZTOR (a kuczkó felé fordúlva.)

-82-

ELSŐ PÁSZTOR.

MÁSODIK PÁSZTOR.

(Reiniger Jakab gyüjt. Orosháza.)

-83-

12.

(Pásztorok éneklés közben belépnek s a „Betlehem“-et az asztalra teszik.)

ÖREG PÁSZTOR (az ének végével.)

ELSŐ PÁSZTOR.

MÁSODIK PÁSZTOR.

ÖREG PÁSZTOR.

Nohát, pásztor barátim, mely gyönyörű hely, a hová jutottunk, telepedjünk neki s mondjunk egy híres pásztori danát. -84-

MIND.

Nohát! telepedjünk neki, nem lesz rosz.

(A pásztorok körbe ülnek s dalolnak.)

ÖREG PÁSZTOR.

Eh! de kiszáradt a torkom, nem bánom, ha beletekintünk abba a mustos kabakba; add erre barátom, hadd iszom búelfelejtésért. (Mindnyájan isznak sorba, mikor a negyedik iszik, az Öreg Pásztor lekapja a szájáról és kiált): elszalad a nyájad! (Ekkor a Pásztorok kiszaladnak és az öreg jót szippant s lefekszik az asztal alá, csendesen dalolja):

(Ekkor bejön az Első Pásztor, kézen fogva vezeti a két kis bojtárt s az öregre újjal mutogatnak.)

ELSŐ PÁSZTOR.

Öreg! hol a kulacs?! adj egy cseppet, mert el vagyok fáradva.

ÖREG PÁSZTOR.

(Megrázza a kulacsot, az üres). Valójában ezt a férgek itták ki!

MIND HÁRMAN.

Te ittad ki, öreg, hozasd tele!

ÖREG PÁSZTOR.

Na van még egy fagarasom, – hozd tele kis bojtár!

AZ ANGYAL (kivűlről.)

Glória!

(Második és Harmadik Pásztor beszaladnak).

MÁSODIK PÁSZTOR.

Jaj mi történt velem! A mint a delelő dombon szerte nézegettem, egy csodálatos fény látszott megettem; úgy megdöbbentem e csodálatos fényre, hogy elveszett mind a két szemem fénye; – mire feleszméltem, egy ékes hang hallatszott mellettem, mi úgy lelkemre hatott, hogy szívem örömében majd ketté hasadott. -86-

HARMADIK PÁSZTOR.

De csakugyan lesz is valami a dologban, mert a madarak is víg dalokat zengenek az ég felé, talán az isten valami különöst akar cselekedni.

NEGYEDIK PÁSZTOR (jön sebesen.)

Pásztor barátim új hírt mondok! Ugyan nem láttátok-e a jelt, a mely Betlehem pusztáján mutatkozott? Midőn leheveredtem és nem is reméltem, szokatlan világosság látszott közelemben, a melytől igen megdöbbentem; én arra gyanitom, hogy valami vár reánk, mert a bárányok is egyre ugrálnak.

ÖREG PÁSZTOR.

Ez bizonyára valamit jelent.

KIS BOJTÁR.

Nézd meg, apám, nézd meg csak jól, a fülemile mely ékesen dalol; ez bizonyára tavaszt jelent, mert minden madár ékesen énekel.

ÖREG PÁSZTOR.

Óh fiam, édes fiam! nemcsak egyedűl tavaszt jelent ez, más tűnik itt előnkbe; itt talán ama rég várt Messiást jelenti ez, kit a próféták régtől fogva óhajtva vártak, talán ez fog létre jönni. Oh várjunk csak rá időt, tegyük csak le nyugalomra fejünket, hogy istent bűnnel ne bántsuk. Oh derűlj fel már egünknek ékes hajnala! bár leküldetne hozzánk az égnek angyala, hogy a mit a próféták mondottak, és irásaikkal bebizonyítottak: azt teljesűlni látnánk és borúlva imádnánk. – És majd ha a pacsirta megszólal, majd lábra kelünk.

(Ekkor lefekszenek mindnyájan, egy kis idő múlva a pacsirta szólni kezd, erre felkönyökölnek.) -87-

MIND (énekelnek.)

ÖREG PÁSZTOR.

Pásztor barátim meg kéne tekinteni a nyájat, mint legelésznek? (Kimennek mind, csak a két kis bojtár marad benn.)

KÉT BOJTÁR

(az asztal alá bujva éneklik.)

AZ ANGYAL (kivűlről.)

Glória! -88-

PÁSZTOROK (bejönnek a énekelnek.)

MIND.

Feküdj le, öreg, hiszen csak álmodtál.

AZ ANGYAL (kivűlről.)

Gloria!

ÖREG PÁSZTOR (énekel.)

AZ ANGYAL (kivűl énekel.)

ÖREG PÁSZTOR.

-89-

PÁSZTOROK (ülve éneklik.)

AZ ANGYAL.

Gloria! Gloria!

ÖREG PÁSZTOR.

Ah! gomolya.

ELSŐ PÁSZTOR.

Vén gólya.

MÁSODIK PÁSZTOR.

A tarka borjú a fiát ríjja.

HARMADIK PÁSZTOR.

Az István bácsi a dudát fújja.

AZ ANGYAL.

Gloria in excelsis Deo.

(Bejön énekelve.)

-90-

ÖREG PÁSZTOR.

Barátim angyalok zengenek felettünk új éneket a Messiásról.

MÁSODIK PÁSZTOR.

Zengjünk el mi is egy pásztori nótát.

ÖREG PÁSZTOR.

Fúdd fel hát dudás te is a dudát és vígadj te is velünk.

MIND (énekelnek.)

ÖREG PÁSZTOR.

Halljátok pásztor barátim, nem jó volna egy kissé neki dőlni, aztán úgy pihenten neki indúlni?

MIND.

Nem lesz rosz. (Lefeküsznek.)

AZ ANGYAL.

Gloria!

JÓS és ZARÁN.17)

Apám! angyal szól.

ÖREG PÁSZTOR.

Való-e ez fiam, vagy csak álmodban hallottad? -91-

KÉT ANGYAL (énekel.)

ÖREG PÁSZTOR.

ELSŐ PÁSZTOR.

ÖREG PÁSZTOR.

ELSŐ PÁSZTOR.

MÁSODIK PÁSZTOR.

-92-

ÖREG PÁSZTOR.

MÁSODIK PÁSZTOR.

MIND (énekelnek.)

AZ ELSŐ PÁSZTOR

(oda megy a „Betlehemhez“ s letérdel előtte.)

MÁSODIK PÁSZTOR

(letérdel a „Betlehem“ előtt.)

HARMADIK PÁSZTOR

(a „Betlehem“ előtt térdelve.)

JÓS

(a „Betlehem“ elé térdelve.)

-94-

ZARÁN

(a „Betlehem“ elé térdelve.)

NEGYEDIK PÁSZTOR

(letérdel a „Betlehem“ előtt.)

ÖREG PÁSZTOR

(a „Betlehem“ elébe térdelve.)

(Török Károly gyűjt. Szeged.)

-96-

13.

AZ ANGYAL

(bejön, a „Betlehemet“ az asztalra téve csenget s énekel.)

A KATONA (jön).

-97-

ELSŐ PÁSZTOR (jön).

MÁSODIK PÁSZTOR (jön.)

KATONA, KÉT PÁSZTOR (énekelnek.)

MÁSODIK PÁSZTOR (ásit).

Ejnye pajtás! már kilencz-tíz óra felé jár az idő, jó volna magunkat eltenni holnapra! (Erre a két pásztor lefekszik a földre és nagy horkolás közt alusznak.)

AZ ANGYAL (énekel).

(Ekkor pálczájával ráüt az első pásztor subájára).

AZ ELSŐ PÁSZTOR (felkél s énekel).

AZ ANGYAL (a második pásztorhoz).

Kelj fel Peti, Bandi! a juhok Belgrádon is túl járnak a kóróba’.

MÁSODIK PÁSZTOR (álmosan.)

Micsoda kóróba’ jár az eszed Belgrádba’?

AZ ANGYAL

(pálczájával ráüt a második pásztor subájára.)

Kelj fel Peti, Bandi! kelj! megfogom a lábadat, húzlak -99- a kúczkóba; mindjárt úgy bánok veled mint tímár a bőrrel!

(Második pásztor felkél.)

A KATONA (énekel).

A KÉT PÁSZTOR (énekel.)

KATONA.

VÉN PÁSZTOR (kivűlről).

-100-

PÁSZTOROK.

Erre jőjj te vén csont! itt vagyunk.

VÉN PÁSZTOR (kivűl énekel).

A KÉT PÁSZTOR.

VÉN PÁSZTOR

(benyitja az ajtót s a küszöbön beesik.)

Ejnye! a fikását! hát itt is felbuktam. Hát tik, pajtásaim, hol a manóba jártok itt? olyan régen kódorgok utánatok, hogy még! alighogy rátok találok!

KATONA.

Hát te, vén csont, hova bődörögsz? Talán az angyal téged is megintett, most Betlehembe velünk akarsz jönni? hanem mond meg előbb, tudsz-e imádkozni?

VÉN PÁSZTOR.

Tudok hát pereczet porczogtatni, két-három kulacs bort elmorzsolgatni. – Hanem mondjunk csak a házi gazdánknak egy szép nótát! -101-

MIND (énekelnek.)

(Török Károly gyüjt. Kikinda.)

-102-

14.

MIND (énekelnek.)

A KATONA.

(A pásztorok lefekszenek s hortyogva alusznak).

AZ ANGYAL (énekel).

-103-

(Erre a pásztorok fölserkennek álmukból, s az öreg pásztor, ki középett fekszik, mondja a másik kettőnek.)

Hallod, pajtás, szárazfa!18)

ELSŐ PÁSZTOR.

Égessenek meg rajta.

MÁSODIK PÁSZTOR.

Bizony jó is volna.

KATONA (a pásztorokhoz.)

ÖREG PÁSZTOR.

(Ekkor elindulnak az asztal közepére tett „Betlehem“ felé s menet közben folytatja.)

-104-

(Oda érve beköszön a Jézuskának, mondván:)

ELSŐ PÁSZTOR.

MÁSODIK PÁSZTOR.

Dicsértessék a Jézus! Én édes Jézuskám Egy sajtocskát hoztam, Jó lesz szent anyádnak Nagy böjtre, gondoltam.

A KATONA (a pásztorokhoz.)

A PÁSZTOROK.

-105-

A KATONA (az angyalra mutatva.)

(Az angyal a Betlehemnél marad, a katona a pásztorokkal együtt a ház közepén tánczol, mi közben mondják:)

MIND.

MIND (együtt énekelnek.)

(Ezután ezt mondják:)

A KATONA.

ÖREG PÁSZTOR.

ELSŐ PÁSZTOR

MÁSODIK PÁSZTOR.

(Ekkor a „Csorda pásztorok“ 5-dik versét: „Elindulának“ – kezdík énekelni, s mindaddig folytatják, még ki nem érnek az udvarból.)

(Ipolyi Arnold gyüjt.)

-109-

15.

(Személyek: A huszár, szép huszár egyenruhában, fején csákó, oldalán kard, lábán sarkantyus csizma, köpenyét az előadás alatt leveti. – A király, ruhája a huszáréval egyenlő, fején papirból készitett korona van. – Az angyal, egészen fehér ruhába van öltözve, fején gyöngygyel és szalagokkal ékitett korona, derekát széles szalag övezi, kezein fehér keztyü s jobbjában egy pálcza van, melynek felső végéhez aranyos gomb van erősitve, markolatához pedig szalag-csokor köttetik. – Sz. József, földig érő fekete köpenyben, melyet barát-kordával szorit oldalához, kezében horgas pálcza, fején kalap. – Szűz Mária, kék szinű úri ruhában, fején ugyanoly szinű kendő, kezén fehér keztyű, jobbjában fehér kendőt tart. – Bukuró, Barbule, Todore, Nyikuláj és Mosule pásztorok, az utóbbi igen öreg; öltözetük: közönséges nagyszőrű pásztor-szűr vagy guba, fejökön nagy báránybőr kucsma, kezökben juhászbot, derekukon kötél, s arczukon álarcz, hogy ismerős helyeken meg ne ismerjék őket.

Minthogy a Székelyföldön a pakulárok (pásztorok) jobbadán mind oláhok, a szövegben előjövő oláh szavak részint azért adatnak a pásztorok szájába, hogy e tekintetben is minél hűbb pásztoralakokat mutassanak fel, részint pedig a komikum kedvéért.

A társaság a falvakban csak ott produkálja magát, hol előleges bekéredzés után megengedik. A bekéredzés ily módon történik. Attól a háztól, a melyben össze vannak gyülve, a huszárt elküldik a legelőször meglátogatni szándékozott családhoz engedély- és szállás kérés végett; megérkezvén a huszár, -110- a kölcsönös „jó nap“ és „fogadj isten“ után igy szól: „Kedves házi gazdánk, Krisztus urunk születése példáját követők vagyunk, a melyet házi gazdánk jó akaratjából, ha terhére nem lennénk, el akarnánk folytatni, hogy mely szegény állapotban és hogyan született Krisztus Betlehemben.“ Erre a házi gazda azt feleli, hogy „tessék, jó szivvel látom,“ vagy ha nem akarja, akkor valami akadályt hoz fel, p. o. szoros a hajléka, vagy betege van stb. Ekkor a huszár megviszi a választ.

A házhoz érkezve, két pásztor a három tornyú Betlehemet az asztal közepére teszi, mellé állanak az angyal és a király. József és Mária az ajtó megett foglalnak helyet, a pásztorok is ott, csakhogy az ajtó tulsó oldalán; a huszár a szoba közepére áll.)

MIND (énekelnek.)

A HUSZÁR (kivont karddal sétál föl s alá.)

(Félre áll.)

A KIRÁLY (sétálva mondja:)

A HUSZÁR (a királyhoz.)

A KIRÁLY.

HUSZÁR.

-113-

KIRÁLY.

SZ. JÓZSEF (a királyhoz.)

KIRÁLY (haragosan.)

SZ. JÓZSEF.

-114-

KIRÁLY.

SZ. JÓZSEF.

KIRÁLY.

SZ. JÓZSEF.

KIRÁLY.

SZ. JÓZSEF (Szűz Máriához.)

SZŰZ MÁRIA.

SZ. JÓZSEF.

-116-

AZ ANGYAL (Máriához.)

SZŰZ MÁRIA.

AZ ANGYAL

(fel s alá járkál a szobában, mi közben a földön aluvó pásztorok lábát meglöki s énekel.)

(Félbe hagyja az éneklést s szóval folytatja:) -117-

BUKURÓ (felkel s a többi pásztorokhoz:)

Szqualecz mintyennás, pakulari!24)

BARBULE.

Cse?25)

BUKURÓ.

Serkenjetek fel hamar; csak az derék, táti, álmomban mit láték. Dáré ám szpusz26), hogy a Krisztus születék: Kriszi máj fortátyé!27).

BARBULE.

Ba nu Krisztosz, numaj kokosu o kikirit28).

TODORÉ.

BUKURÓ.

(ekkor meglátja az angyalt s elijedve kiáltja:)

BARBULE (Bukuróhoz fordúlva.)

NYIKULÁJ (kelti az igen öreg Mosulét.)

Skale moj fortatye, skalé moj vén ungyiás, kiáltá lukru jeszte, dutye álá lok31).

MOSULE32).

Cse?

NYIKULÁJ.

MOSULE.

Ázsáé fie si káj laszsza a duka moj33).

(E szavakra a másik négy pásztor botját az öreg alá dugja és lábára emeli, midőn már felemelték, akkor az angyal eléjökbe áll s így szól:) -119-

AZ ANGYAL.

A PÁSZTOROK

(mind a Betlehem elé térdelve éneklik.)

SZŰZ MÁRIA (énekel.)

Serkenj fel én fijam, pásztorok eljöttek, Szent angyalaidtól hozzájad küldettek, Hozzájad küldettek.

A PÁSZTOROK (térdepelve énekelnek.)

BUKURÓ.

BARBULE.

BUKURÓ (Sz. Józsefhez.)

SZ. JÓZSEF.

Nagy kegyetlensége a városiaknak, Szegénységünk miatt ugy megutáltanak, Isten neveért is szállást nem adtanak.

BUKURÓ.

(Ezután az öreg pásztort, Mosulét, a többiek botjaikra fektetve a Betlehem elé viszik.)

MOSULE.

-121-

BUKURÓ (a többi pásztorokhoz fordulva.)

BARBULE.

BUKURÓ (ajándékát a következő szavakkal nyujtja át.)

(Midőn az ajándékot viszi, az angyal a tornyocskában levő csengetyűt megcsendíti, mely hangra a pásztor leborúl.)

BARBULE.

Oh domne szfuntule35), drága mennyei harangszó.

BUKURÓ (Barbuléhoz.)

Hajde la Betlehem, Barbule!36)

BARBULE.

Cse? ei depárte37). -122-

BUKURÓ.

Nu depárte, nu ma ajicse38).

BARBULE.

Kit zile potz merem?39)

BUKURÓ.

Do zile si zsumátáte40).

BARBULE.

No binye, binye41). (megindúl s az ajándékot a következő szavakkal benyujtja)42).

TODORE (következő szavakkal nyujtja át ajándékát.)

NYIKULÁJ.

(A pásztorok az öreg pásztort botjaikon emelik fel, ki a következő szavakkal nyujtja át ajándékát.)

MOSULE.

SZŰZ MÁRIA.

BUKURÓ (a többi pásztorokhoz.)

(Ekkor a második pásztor, Barbule, előveszi furulyáját s elkezd furulyálni, melyre a többiek – közbül nevén az öreget – -124- tánczra kerekednek, macsukájokat (bunkós bot) fejök felett összeütögetik s táncz közben gyakran mondogatják:)

Huppa zsuká zicsé Todoricze, se Rukure se Macsuke. Huppa hup!49)

(Az öreg végig nézi a tánczot s végeztével haragosan mondja nekik:)

MOSULE.

Ezt biz’ eljárátok, de nem igen jól járátok.

BUKURÓ (elérántja.)

Eredj, járd meg jobban vén szipa!

MOSULE (oda kiált a furulyáshoz.)

Szufle szine moj!50)

(A zenész megfuvintja egy kissé a furulyát, de azonnal félben hagyja, mit a süket öreg nem vesz észre a minden erejéből tánczol, mígnem Bukuró nyakon ragadva, megrázza s így szól hozzá:)

BUKURÓ.

Nu szufle51) vén szipa!

MOSULE (a furulyáshoz).

Szufle szine moj!

(Ekkor ismétlődik az előbbi jelenet s az öreg egész az elbággyadásig tánczol, midőn aztán odakiált.)

MOSULE.

Desztul!52) -125-

(Mire a furulyás visszakiáltja, hogy nem is fujta, s erre aztán jót kaczagnak a rászedett öregen.

Ezután a négy pásztor kört képez, az öreg a kör közepén áll, énekelnek:)

PÁSZTOROK.

(Félre vonúlnak.)

KIRÁLY (kivont karddal járkál.)

BUKURÓ (az öreg pásztorhoz.)

Haj de aics moj Mosule!53)

MOSULE.

Cse?54)

BARBULE.

(Erre az öreg megmutatja az üres tarisznyát s a második pásztor folytatja a házi gazdához:)

TODORE.

-127-

NYIKULÁJ.

MOSULÉ (a többi pásztornak panaszkodva.)

NYIKULÁJ (az öreghez).

MIND (énekelnek.)

(Orbán Balázs gyüjt. Csikszék.)

-128-

VIZKERESZTI JÁTÉKOK.

1.

(A három király bejön a csillaggal s éneklik:)

(Ekkor a csillagot kieresztik háromszor.)

BOLDIZSÁR KIRÁLY.

Én Boldizsár király Szerecsenországból való vagyok. Nem tanúltam egyebet, ugrándozni, ficzkándozni, szép kisasszonyokat -129- ölelgetni. Épen egyszer a fő rezedenczia mellett kellett elmenni, meglátott a kisasszony a felső kontignáczióbúl, behívatott szobájába, úgy jól tartott eczetes lencsével, tormával és galuskával, nézzék, nézzék, uraim, alig férek nadrágomban.

GÁSPÁR KIRÁLY.

Óh te gomolya hitű! Én is jártam már a te országodban, vettem egy krajczáron egy meszely bort, vagy pedig egy fillérért egy meszely pálinkát; nézzék, nézzék, uraim, hogy megtántorogtam tőle.

MENYHÁRT KIRÁLY.

BOLDIZSÁR KIRÁLY.

GÁSPÁR KIRÁLY.

-130-

MENYHÁRT KIRÁLY.

(Ezután így felváltva rigmusolnak.)

(Török Károly gyüjt. Orosháza.)

-131-

2.

(Vízkereszt napján alkonyodás után öt-hat csoport katholikus iskolás gyermek vagy suhancz jár házról házra, rendszerint hármasával. Az egyik fiú kezében egy csillagot visz, melyet szita- vagy rostakéregből készítenek, színes papirral vonnak be, ebből van kivágva a csillag, sárga papirral beragasztva; a csillag felett látható az I. H. S. betű a kereszttel tetejében; belőlről gyertya ég s az világítja meg; az egészet egy keresztben csuklókra járó készűlék segélyével az illető tetszése szerint előre hosszan kinyujthatja s magához visszavonhatja. – A három fiú közűl egyik a szerecsen, másik a magyar és a harmadik az eszkimó király. Öltözetük különféle; a szerecsen király rendszerint fehér lepelbe burkolódzik, fején aranyos papírból készített püspök süveg van, arcza korommal van befeketítve, s ez szokta leginkább hordani a csillagot. A magyar király huszár ruhát visel, fején arany korona. Az eszkimó király, ki többnyire kisebb a másik két fiúnál, vagy lepedőbe burkolódzik, vagy csak szokott öltönyében jelenik meg, fején azonban mindenkor aranyos papirból csinált sok ágú koronát hord. – Ha valamely háznál meg akarnak jelenni, egyiket magok közűl beküldik előre s az megkérdezi: „Szabad-e bejönni a három királynak?“ – igenlő válasz esetében bemennek mind a hárman, előre bocsátva a csillagot hordó szerecsen királyt.)

MIND (énekelnek:)

SZERECSEN KIRÁLY.

MAGYAR KIRÁLY.

ESZKIMÓ KIRÁLY.

SZERECSEN KIRÁLY.

MAGYAR KIRÁLY.

ESZKIMÓ KIRÁLY.

(Igy felváltva mondják tovább a rigmusokat.)

(Török Károly gyüjt. Hód-Mező-Vásárhely.)

-135-

BALLADÁK ÉS ROKONNEMÜEK.

-136-
-137-