The Project Gutenberg eBook of A magunk szerelme, by Endre Ady This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you will have to check the laws of the country where you are located before using this eBook. Title: A magunk szerelme Versek Author: Endre Ady Release Date: January 5, 2012 [eBook #38494] [Most recently updated: March 28, 2021] Language: Hungarian Character set encoding: UTF-8 Produced by: Albert László *** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A MAGUNK SZERELME *** ADY ENDRE A MAGUNK SZERELME VERSEK NYUGAT IRODALMI ÉS NYOMDAI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG 1913 A Nyugat nyomdája Budapest, IX., Lónyay-utca 18. _Móricz Zsigmondnak a rímtelen versek nagy magyar poétájának s a gyönyörű bőségek hősének ne legyen kellemetlen ez a könyv._ _Buda, 1913._ _Ady Endre._ Bántott, döfölt folyton a Pénz is S szép humanitások játsztak velem, De lelkemből más sohsem érdekelte Fölszánt poéta-ceruzámat, Csupán Politika és Szerelem. S úgy számítottam rég ki végem: Gyülöletim hogy eléggé nagyok? Egy akadt nőstényért elég botorság Inulhat el még inaimból? Hahogyha nem, már mindent itt hagyok. Tudok-e még nádor-választó Kisúr-ősimmel szólni makacsul S tudok-e még asszony után rohanni Szavakon és gyüléseken tul Vágyva-robogva, keresztül-kasul? Néha megingok s szégyen-hülten Havasnak, vénnek érzem a fejem S azt hiszem, hogy minden vivát a másé S hogy idegen tőlem régóta Balog nádor-úr s bolond szerelem. De jönnek remete kanokként Ős sűrűkből ki szerelmek, dühök: Új talmi nádort megölni is tudnék, Kivánom őrülten a csókot S csatában, hitben, tűzben vénülök. A VISSZAHOZOTT ZÁSZLÓ _Kincs Gyula bátyámnak (akinek már az sem árthat, hogy Ady Endre nevű volt-diákja nagyon szereti) hoztam vissza ezt a zászlót._ A VESZÉLYEK ISTENE Reinitz Bélának küldöm Diadalnak diadal-gyászútján Üdvözöllek, veszélyek Istene, Tarka Isten, kit Düh méhe fogant, Gőgöknek gőgje, nagy Gőg, az enyém. Künn csatázván, hajh, nevettelek sokszor, Nyert csatáinknak bal osztályosát, Balga kötések balgult frigyesét, De ma már sejtem isteni erőd. Ha ki fölkapott vércse-lecsapáskor S vitt gyöngéd kézzel zúgba kedvesen Vagy Égre-dobón nyílként hajított, Te voltál mindig, ős, bennemi Gőg. Ős, bennemi Gőg, pogány ön-szerelmem, Vércsíkos fényű, intő rendelés, Ki kergés helyett hős célba tekint, Ki nem magáért gőgöli magát. Ki magát ritkán szereti magáért, Vagy ha magáért, méltán és nagyon, Vagy bármiképpen, mindig görcsösen Avagy bárkit is, de mindig szeret. Kinek parancsul így parancsolódott, De kinek nincsen más Istene, nincs, S más hajtója telt, nagy sorsa felé, Mint hős, kijátszott énje, Gőg-ura. Tetszett sorsomnak amarra fordulni, Honnan jól látszik minden, ami van, Minden, ami volt s minden, ami vár S künnről megjöttek a belső csaták. Óh, belső csaták diadal-gyászútja, Óh, nagy győzés a legbőszebb felen, Óh, rendelés, te legforróbb Titok, Gőgöknek gőgje, nagy Gőg: az enyém. A MEGUNT CSATAZAJ Mi hősködésbe dühített S lánggal falatott még tavaly, Múlik naiv, riasztó kedvem S majdnem altat a csatazaj. Beszélik, hogy élnek ma is, Kit itt vagy ott temettem el S nem volt záró a diadalmam S korai a győztes kehely. És minden hír úgy duruzsol Fülembe, mint bolond dana: Nincs nekem már mi aggodalmast, Méltót, haragvót mondana. Nincs más, csak amit akarok S csak kegyem adhat életet S beszédből is csak az jut hozzám, Mit vígan én beszélhetek. Mit helyeslek, csak az igaz S amit kedvelek, az a jó, Dajkamese-vagyon a másé S csak az én birtokom való. Mitsem vett el tőlem a Sors S minden érdemest meghozott, Megtelvén buzgó áhitattal Szent Magamhoz imádkozok. ÚJ VIRÁGOS IFJÚSÁGGAL Általvetőm virág málházza, Lábaim ugrós kedvűek, Kedves súllyal hullott reám Életemnek késett áldása. Mosolygó, nagy szememben reszket Sok-sok boldog látnivaló, Sok telő kedv és áhítat, Hogy mindent-mindent újrakezdek. Ni, mennyi van még a világon, Örömre-szántak és jövők, Hopp, hívnak-várnak az útak: Be szép vagy, én új ifjúságom. Be hazudtam vén teltségemmel, Be jó az édes habzsolás, Be sűrű jószág a csoda, Be jó ember a derült ember. Kék hegyeken, zöldelő fákon Ámulat s ígéret rezeg S újfajta, szelid mámorok Bizseregnek át a világon. Olyan édes fáradt az este S mozgatók a fény-reggelek S oly boldog az eltévedés Kis boldogságokat keresve. Víg a sírdomb, tarkák a völgyek, Ihaj, be sok a tréfa-szó, Tájék, kötődés, nóta, nő: Meg nem állom, hogy ne fütyöljek. A VISSZAHOZOTT ZÁSZLÓ Esős, bántó, ködös volt Május, E fagyba-botló, léha hónap S rossz lelkű pötty-városi uccán Sárban hordtam a lobogómat, Tizenhét év korával gyáván, Képedve és hitetlenül Gazdagságom nagy orgiáján. S így hurcoltam tizenhét évig Csüggesztve le, hol föl-fölkapva Önmagamat, e hívott zászlót És mégis-mégis lobogtatva És beleszoktatva a lelkem Szent nyűgébe, a szent teher Dícses vonszolásába, betelten. De innen hoztam, amit hoztam, Amit akartam és eléltem S a zászlót, ami le-fölvillant Mindig csatában, tűzben, vérben, Nagy vallásom, akivel volna Protestáns, harcos vérmezőn Lelkem a kor Gusztáv-Adolfja. Most hát itt van újból egy Május, E fagyba-botló, léha hónap S e most már karolt városkában Megmutatom a lobogómat: Innen vittem és visszaértem, Gazdag volt, furcsa és buja, De itt van, elhoztam fehéren. (Zilah) VÁROS MEGVÉTELE UTÁN (A condottiere búcsúja.) Bródy Sándornak küldöm, a legszebb, legigazabb magyar poétának, Sándor bátyámnak, ki talán nem is tudja, hogy mennyi mindent csinált és folytatott le e csatornátlan országban. Lankadt szivem díszítem csókkal, Legjobb ruhám öltöm magamra, Legszebb napjaimra emlékszem S tegnapi győző, nagy rohamra. Viadal után búcsúzás jön, Diadal után nincsen élet, Hadd bámulják még egyszer arcom Vad dühvel a tiport cselédek. Mozduljanak a harctér-rablók S zúgjon felém a pulya-átok S hadd hirdessem ki zsoldosim közt: Mehettek, nincs szükségem rátok. Győztem s én már megdicsőültem, Most már jöhetnek portya-hősök, Megy a vezér, zsákmányát hagyja: Szeretett győzni s ezért győzött. Nyitott hintó sárkány-lovakkal, Küllők, virággal befödöttek, Járjátok be ma még a várost, Hogy arcom sohse lássák többet. SZÁZ HŰSÉGŰ HŰSÉG Alakos játék, százszor-zárt titok Hős, futó bölcse újból és megint Állok süppedten szókimondó bajban. Cselek, barlangok, vermek, kárpitok, Bozótok, lárvák, segítsetek rajtam. Ki száz alakban százszor volt szabad S minden arcához öltött más mezet, Éljen és csaljon titokba-veszetten, Mert bárki másnál több és gazdagabb, Mert csak a koldus egy és leplezetlen. Ragyogjatok meg, tévesztő szemek, Édes, hazug méz, pergő, szép szavak Csorogjatok tarkán, számítva, bátran. Mindenki másnak mindig más legyek, Változón szabad, gyűrütlen, arátlan. Enszavaimmal csaljam meg magam, Melyvoltom gondján törjem víg fejem És száz alakkal száz vitába törjön Lelkem, valóm, e dús alaktan, Száz hűségű s egyetlen hű a földön. VIDÁM TEMETÉS ÉNEKE Küldöm az én Földesi Gyulámnak Mik elmulnak, meg is csúnyulnak, Még a bánat sem szép, ha elmult S én régen utálom a multat. Fölemeltem az én szivemet S hirdetem a siránkozóknak: Boldog az, ki vidáman temet. Mulás a rendje az örömnek S változás mindig új alakra. S az örömök szünetlen jönnek. Minden, mi van, szép, friss hajadon, Az emlékek agg-szűzét dobd el S fogd a jelent vígan, szabadon. Vond ifjan, ha vén is, a vállad, Mikor settenkednek a multból Haszontalan és cifra árnyak. Ki ma nincs, az nem is volt soha, Emlékezni raboknak terhe, Szabad ember felejt s fut tova. Az élet perc, mely folyton lebben. Minden perced bocsásd el csókkal, Kinlódni is kéj a jelenben. Akármilyen rongyos a jelen, Prédája nem lesz a multnak, Behunyom szemem s megölelem. A VISSZAJÁRÓ MÁJUSOK Minden úgy igaz, ahogy régen: Vannak visszajáró Májusok A Sohsem-Nyugvás szent nevében. Rózsás köd az agyunkra úgy száll S úgy fűt a megvadulás heve, Mint a régi, szent kamasz-júsnál. Olyanok s még szebbek a tervek, Mint diák-vágyak bús korán, Ám telt-begyübbek a szerelmek. Mert a Májusok visszajárnak S nem ifju vágyé való ízük, De ki túl van laktán a Nyárnak. TILTAKOZNI ÉS AKARNI Hajh, megmaradni nagy betegnek, Sírba rugandó idegennek, De élni, de élni. Barbárból, úrból nyűvé válni, Igaziból lenni akármi, De élni, de élni. Nem bánni immár semmit-semmit S nótáink bár rossz kölykök zengik, De élni, de élni. Ijesztgessenek a Jövővel, Ijedjek meg lehajtott fővel, De élni, de élni. És gunnyasztva és meghajolva, Mintha tavasz sohse lett volna, De élni, de élni. De tiltakozni és akarni, De, jaj, még most, most meg nem halni, De élni, de élni. SZENT LEHETETLENSÉG ZSOLTÁRJA Zuboly barátomnak küldöm Pokolhintán vad, szédítő körök, Tüzes mélységek fönt s alant, Zuhanva szállni, szállva zuhanni Való alatt és képzelet fölött És mindenütt és mindenütt És mégis a konok határok Kemény tilalom-léce üt, Mert várhatatlanokra várok S nem várok mást, mint várhatatlant: Óh, véres kínok véres kínja ez. Hörögve dönget vágyam kapukat, Arcomra pirosan bemázolt csontváz Tiltó és bolondos ujja mutat. S körülöttem csak lehetőség S álmodható és lenge álmok S nincs Isten, hogy szédítő hintám Dohodt rab-útjából kiszálljon S vágyam megfogjon valamit, Eleddig még megfoghatatlant És megöleljen valakit, Eleddig megölelhetetlent. A tüzes mélység megvakít, Agyam fölforr, torkom rekedt S bomlott, nehéz alkonyaton Átkozott, szent Lehetetlenség, Zengem sorvasztó éneked. HAJH, ÉLET, HAJH Hajh, Élet, hajh, Kinek a köntösöd éget, Hajh, Élet, hajh, Te, aki ismersz, rázol is, Kacagj most egyszer egy nagyot: Nekem kivánnak Csúnya véget. Hajh, Élet, hajh, Te tudod nálamnál jobban, Hajh, Élet, hajh, Hogy összeszűrtük a levet. S fogtam legvadabb paripád S nyargalásztunk S ma is dobban. Hajh, Élet, hajh, Minden út, amerre járunk, Hajh, Élet, hajh, Én nem akartam feledet: Ten-egészedet vívtam én, Egész javunkat, Egész kárunk. Hajh, Élet, hajh, Kinek a köntösöd éget, Hajh, Élet, hajh, Ki szereted vak hívedet, Kacagj most egyszer egy nagyot: Nekem jósolnak Csúnya véget. KÖSZÖNTŐ AZ ÉLETRE Medve Miklósnak küldöm Sodridnak hurcás, száz emlékét lökd el, Széles mosollyal, csillogóan Ballagj, vén folyó, Ballagj, életem, csöndes hömpölyöddel. Túlszökve harag s bitang hír hinárját Éhkeselyűk-lakta hegyekből Ért síkra vized S örvendezésnek tengerei várják. Békült tengerek s világok előtted, Békült órák, békült fájdalmak, Most már mindenek Csodákká nőttek és megszentelődtek. Tükrözd a Napot, duzzasszon a hála, Mert benned van az Élet immár S megbékült szived Istennek áldott, terhes szűzleánya. Élet, óh Isten pompázó szerelme, Kinek nem szabad hátranézni, Most már jó leszek, Mindig-mindig csak jeleneddel telve. Ni, hogy futnak az emlékek riadtan, Óh, örömek öröme, szállj meg, Verd a szivemet: Boldog vagyok, mert élni elhivattam. Boldog folyó, nevető tengereknek Víg halállal víg várandósa, Boldog kis életem: Köszöntlek, éllek, áldlak és szeretlek. FÖLKELÉSEK ÉS FELEDKEZÉSEK Besütése a Tavasz-Napnak, Óh, vidám gyermek-ébredések, Viz-pacskolón, gyorsan öltözőn, Friss szájból kiszabadult ének S nekiszaladás iskolának Vagy sárga s kék virágú rétnek, Egész testű, ficánkoló örömnek. Cseresznyézlett kis pajtásnőm szája, Óh, Élet igaz hallelujája, Óh, vidám testű, én szép volt-magam, Dühtelen és kipihent fölkelések, Úgy néha-néha visszanézek S méreg után nyulok: no, menjünk. S azután gyáván ébred bennünk, Komiszul, gyáván ébred bennem Bénaságos, nagy ön-szerelmem, Hogy bármiképp is jobb az Élet, Mint az utálatos megszünés S hogy bénán is elérni vélek Boldogság-képet, szép-hazugat S hogy beérem most már kevéssel, Fölkelés helyett lefeküvéssel S hogy minden, ami bennem támad: Gyermeki emlék, bú és imádat, Egy nagyon-nagyon nagy bizonyisten, Egy nagyon-nagyon nagy kötelesség. Egy nagyon-nagyon nagy s víg mulatság, Egy gyönyörű kínálás: tessék. Élendő vers rímtelenül rímben, Ifjuságok, mik visszaadják Még vénen is az ifjuságot, Sok képzelés és sok ifjuság, Jóbnak cseréppel enyhült sebe, Óh, vállalt élete de mégis konok, Óh, alkuvás és feledkezés, Óh, régi-régi szép volt-énmagam, Aki nem vagyok, de kit akarok, Fölkelések és feledkezések, Óh, mindent hitetni tudó Élet. A MAGUNK SZERELME Bizonyos Margitának küldöm Ereklyékért kutatgatok, Boldog Isten, boldog Isten, Ha volna még. S megcsókolok egy arcképet, Régi képet, Gyötört színű bánatosat, A magamét. Minden, minden hogy elmarad S hogy elhagyunk mindent, mindent Előbb-utóbb. Hogy kínálnók az ajkunkat, Jó ajkunkat S mást, mint magunk, nem érdemel A búcsú-csók. Óh, ezerszer is csókolom Az egyetlent, az egyetlent, Ki megmaradt, Aki jó volt minden helyett, Mások helyett, A derekat roncsokban is, Hű magamat. Áldott világ a zátonyon, Boldog Isten, boldog Isten, Ki engeded, Hogy süttessük rá magunkra, Vén magunkra Ifjító és istenítő Szerelmedet. RÖPÜLJ, PIROS SÁRKÁNYOM Futó napok, kik ifjakat növesztnek, Futó ifjak, napjaikat fogyasztók, Tudom, hogy engem, furcsán venülőt Megköveznek. Bolond bensőm egy ős gyermeket hordoz, Bátran nyulok tüzekbe a kezemmel, Asszonyhoz, fegyverhez bátran nyulok S mézes borhoz. Fölröpítem piros papir-sárkányom, Harminc év óta nem tudtam megunni, Pórászáról ezerszer elszakadt S még se bánom. Két, nagy, vaksi szememben szűz magasság Babonás képe és célja nyilallik: Ez tart gyermeknek: a szent soha-fény És a vakság. Röpülj, piros sárkányom, mindig fennen, Ha elszaladsz, küldöm másad utánad S nem születhet gyermek, ki ereget Lelkesebben. HOLNAPRA GYÓGYULÓ BÁNAT Megful a leggyönyörübb kedv is Hátán a vén Sors-lépnek, Melyre ostoba maskarákként Ragasztóan szállat az Élet. Óh, Végzet véges szörnyűsége, Óh, Élet, röndes, dőre, Mért nem figyelsz szemmel, vas-markkal A gyenge, tétova Időre? Oh, örökös, zárt határosság, Dalos húr, mely elpattan. Hát nem lehet semmikép élni Tágabban, mindig, szabadabban? Utálatos, befejező Vég, Rút pontja az Istennek, Mért nem tarthat minden örökké S a dolgok néha mért pihennek? Hát miért van befejeződés S szünése délceg vágynak, Születésekor halált mért hord Minden dicső, szép megkivánat? Hát miért nem teljesedünk be Tengeres folyók módján, Kacagva tele kacagással Trombiták buta lefuvóján? Bús csömöre a Szerelemnek S feneke a pohárnak, Óh, miért is van, miért is van Már-holnapra gyógyuló bánat. ÉN ERŐSZAKOS IFJÚSAGOM Birkózó ember sohse birkóztam Olyan elszántan, istentelenül Magammal és maradt erőmmel, Mint most, hogy súlyos veszedelme ül Nyakamon a vénségnek. Minden kétségem: a csalt-azért-sem, Minden gőg-gondom: megmutatom S rohanok mohó szilajsággal Illetlenül fiatal utakon Vissza az ifjuságba. Áldott kifacsarása a szívnek, Luciferi megszegülés: mohón, Akarón, ifjakat alázva, Frisst-dobogva az Élet-dobogón: Élet, állok elébed. Kis elkopók és beletörődők, Szánjatok engem s irigyeljetek: Így nem élhetnek hitvallásban Csak Jézushoz meghívott gyermekek, Akik nem félnek élni. Így lép egy Úr sírjának feléje, Ki szégyenli ranggal a kimulást S nem sikolhat ki a szívéből, Élete, lelke és az Ifjúság S ifjan megy a Halálnak. MÉG MINDIG HÁBORU Ha már csakugyan virághalált kések S ha megbojtosodtam is kicsit, talán, Gyertek csak új, szúró üzentgetések Ti régiek s lankadni nem tudók S vigyétek csak el utálatomat Régi bandájú utálatosokhoz: Tudom, hogy élnek még s óh, hallom őket: Furcsa ország: haszontalan velőknek Százszor kell betörni ronda lakhelyük S minden halottat újból agyonütni. Hát szálljon a szó messze, mindenütt: Fekete és piros ma is a lelkem, A szeretőim számosabbak S az alku kulcsát még máig se leltem S az Élet és Utálat oly maró, Hogy patinás piszkotokat lebírja. Nem kedvvel áll ám szóba veletek, Újra-bátorult, rabló ál-lovagok, Az, ki hitte, hogy hullákat nem öl már S e sorokat, jaj, magyar siralom, Anno 1913 írja. IMÁDSÁG A CSALÁSÉRT _Hatvany Lajosnak, régibb, jó barátomnak ajánlom e tétova, de nagy és igaz sirásokat._ NŐ-KERGETŐ, FÉNYES HAZUGSÁG Kaffka Margitnak, a nagyon-nagy író asszonynak küldöm Sarjadtan buja, szent áhítatom, Be hurcollak, be nagy kedvvel keverlek, Be sok némber kontyára készítem Hős koronám, a bolondos szerelmet, Be nagy is a magam-veszejtő szándék, Be száz furcsa sírnivaló les rám még, Be sok assszony-tévesztőbe tévedek. Beteg vagyok, szép beteg: Hihetetlen és nem hitteket várva Száguldok be friss-újból a világba S keresem a hágcsót, mely levezet Mélyetekig kék, nagy, furcsa szemek, Honnan magatok elindultok, Mint lámpás emberek. Kék szemek, ti bizonytalanok, Lógassátok szép-táncosan a lámpát, Mutassátok meg e rózsás ködben Lelkem lehetetlen, nagy lyányát Vagy asszonyát, ki ráborulva Kacagón a szomoruságomra Vagy sírván a nevetésemre Enyémtelenül enyém lenne. Könnyes és riadt horkanással Veszek már is el már előtted. Titokzatos, valótlan követje A Nőnek. Úgy szeretlek és úgy akarlak, Mint túlzottan kinőtt, nagy karmak Kívánják tépni az új zsákmányt. Mégis: rátok bízom, kék szemek: Bizonyos, hogy holnap szeretek S igazítsátok az igazira A tekintetemet. Jaj, be űzött vagyok, be árva, Be nincs senkim, aki úgy várja Áhítatom, ahogy adom, Nincs Isten, hit, kedvesség, jóság, Jámbor és mégis vad nősténység, Szépség és méltó alkalom. Óh, nő-kergető, fényes Hazugság, Küldd el hozzám asszony-hugod, A csalót, az élet-pusztítót, A drágát, szűzet, hazugot, Küldd el hozzám, küldd el hozzám. ELBOCSÁTÓ SZÉP ÜZENET Törjön százegyszer százszor-tört varázs: Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor, Ha hitted, hogy még mindig tartalak, S hitted, hogy kell még elbocsáttatás. Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd Feledésemnek gazdag úr-palástját. Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is, Vedd magadra, mert sajnálom magunkat, Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért, Alázásodért, nem tudom, miért, Szóval már téged, csak téged sajnállak. Milyen régen és titkosan így volt már: Sorsod szépítni hányszor adatott Ámító kegyből, szépek szépiért Forrott és küldött ékes Léda-zsoltár. Sohase kaptam, el hát sohse vettem: Átadtam néked szépen ál-hitét Csókoknak, kik mással csattantanak S szerelmeket, kiket mással szerettem: És köszönök ma annyi ölelést, Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát, Amennyit férfi megköszönni tud, Mikor egy unott, régi csókon lép át. És milyen régen nem kutattalak Fövényes multban, zavaros jelenben S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján Milyen régen elbúcsúztattalak. Milyen régen csupán azt keresem, Hogy szép énemből valamid maradjon, Én csodás, verses rádfogásaimból S biztasd magad árván, szerelmesen, Hogy te is voltál, nemcsak az, aki Nem bírt magának mindent vallani S ráaggatott díszeiből egy nőre. Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen, Akartam látni szép hullásodat S nem elhagyott némber kis bosszúját, Ki áll dühödten bosszú-hímmel lesben. Nem kevés, szegény magad csúfolását, Hisz rajtad van krőzusságom nyoma S hozzámtartozni lehetett hited, Kinek múlását nem szabad, hogy lássák, Kinek én úgy adtam az ölelést, Hogy neki is öröme teljék benne, Ki előttem kis kérdőjel vala S csak a jöttömmel lett beteljesedve. Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág Rég-pihenő imakönyvből kihullva Vagy futkározva rongyig-cipeled Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát S, mely végre méltó nőjéért rebeg, Magamimádó önmagam imáját? Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg, Csillag-sorsomba ne véljen fonódni S mindegy, mi nyel el, ár, avagy salak: Általam vagy, mert meg én láttalak S régen nem vagy, mert már régen nem látlak. VALAKI ÚTRAVÁLT BELŐLÜNK Schöpflin Aladárnak küldöm Unatkozók s halálra-untak, Bolondosan furcsák vagyunk, Fájdalmasak és búcsúzók S milyen furcsán nézzük magunkat S milyen furcsán néznek most minket. Csalódás-kő ránk nem zuhant S mégis sújtódottan, szédülten, Sustorgó ázott-fák a tűzben, Panasszal égünk, lángtalan. Mint elárvult pipere-asztal, Mint falnak fordított tükör, Olyan a lelkünk, kér, marasztal Valakit, ki már nincs velünk, Ki után ájult búval nézünk. Egy régi, kényes, édes dámát, Kegyetlen szépet siratunk, Bennünksarjadtat: asszony-részünk. Valakit, kiért hiúk voltunk, Apródok s cifra dalnokok S kit udvarunkban udvaroltunk. Ingunk s mint rossz tornyok, bedőlünk, Nagy termeink üresen kongnak, Kölykösen úszók szemeink: Valaki útravált belőlünk S nem veszi észre senki más, Milyen magános férfi-porta Lett a szemünk, lett a szívünk, Szemünknek és szívünknek sorsa, Mert asszony-részünk elhagyott. Nem tudjuk szeretni magunkat És nem hisszük el, hogy szeretnek, Ákombákomos szépeket Idegen, váró embereknek A régi tussal nem írunk, Mert mi csak magunknak bókoltunk, Asszony-énünkért, szertelen, Érte voltunk jók, ha jók voltunk És kacérok és hűtlenek És most sírva megözvegyedtünk. Ezer óh, jaj, baj, ejnye, nyüg Siránkozik pityergő szánkon S omladozó, árva szívünk Ezer fájást talál, hogy fájjon S ezeregy fájás fáj nekünk. Kopott az arcunk, kopott minden, Kopott a világ s a szívünk S minden világ a szemeinkben: Mi hírért, sikerért szalasszon, Ösztönzőnk, igazi valónk, Kiszakadt belőlünk, az asszony. KÉRDÉS KÉK SZEMEKHÖZ Édes kislyányom, nyisd ki a szemed, Tágas, egyetlen kékjét a világnak, Mert az én vak szemeim ezután Csak teáltalad látnak. A vén emlék-gyilkosnak add ide Varázsát a szent, emlékező méznek S csettentsd a nyelvem tartón, édesen, Míg más asszonyra nézek. Míg az a két apró, barna bogár Csiklandozván föl s bejárja az arcom, E más szemekhöz küldd el a tied, Te várakozott asszony. Szerelmeket parancsolj most reám, Úgy kellenek élethez a szerelmek, Úgy kellenek a te kék szemeid, Bár barnán feleselnek. Úgy kellenek a meghagyásaid, Mert megint bűnbe estem S kérdem: szeretek, ím, egy új leányt, Szeressem, ne szeressem? HŰSÉG ARANYOS KORA Édes Adának küldöm Most már megjött az áhitatnak S hűségnek aranyos kora. Hívőn s hitetőn borulok le Előtted, Jövőmnek kikedvelt asszonya. Szerelmemnek frigy-követsége Hűséget, békét visz eléd, Arany-pirját nyárvégi napnak S lelkemnek Forrott nektárját, nyugodt hevét. Hadd nevezlek téged Adának, Nevem olvasztván és neved, E titkos, drága asszony-névvel Ne tudják Soha, hogy én kit keresztelek. Szemednek jó intését hozza Hozzám már minden alkonyat S már indulunk lassan egymáshoz, Álmodva, Mint nyugodtak, bölcsek, boldogak. Robajos viharok elültek, Csöndes, tiszta, derűs az ég S szemeink bátrak és vidámak, Nem önti Könnyel el csókos keserűség. Vár bennünket minden boldogság, De örjöngőn nem rohanunk. Biztos, hogy megtaláljuk egymást. S kinyujtva Már távolról ölel a karunk. Óh, nagyszerű közeledésünk, Béke és boldog áhitat, Nagy virág-szemei Adának, Melyekből Szent mézzel és halk tűzzel itat. A KIÜRÍTETT ÁGYASHÁZ Nyomorodást küldött rám az Idő S mit összehordtam testben avagy lázban, Kiürítem víg ágyasházam: Széledjetek szét, Drágaságaim. Nyoszolyátok érintetlen marad, Őrizze nyomát finom testeteknek, Hó-ágyatokon Szerelemnek S Dölyfnek láng-pallosú angyala áll. Óh, jaj, a ti kiűző uratok Most a tiétek, igazán tiétek, Szépek vagytok, a túlig szépek S már nem érdemlem a csókotokat. Merre széleszt a Sors benneteket, Kiknek odadtam magam darabokban S más karokban vajjon föllobban Eggyőtökben vérem, a cifra vér? Vajjon kitör-e majd belőletek, Kik szépek vagytok, a túlig szépek, A legszentebb, legúribb vétek: A vissza-vissza-vágyakozás? Az Éjbe nézek bús-utánatok S már látom a mécseket vágyva gyulni S benneteket új ágyra hullni S kínjaim közt, ime, megáldalak: Vigyétek ágyasházam illatát, Szent muzsikáját bolond lihegésnek S ágyán majd a külömb legénynek Sírjatok értem egy pillanatot. IMÁDSÁG A CSALÁSÉRT Valamit még szívemben tartok, Forró, nagy hálát, édesim, Asszonyaim, leányaim, Hogy olyan könnyű vállal csaltok S mégis bennetek úgy hiszek. Hívő csalások, csalt hitek S egy semmire örök-vágyóság, Ezek vagytok s ezek vagyunk. Elönti szívemet a jóság, Be jól van így, be jól van így. Fohászkodok: „Isten, talán nem Helyesled, amit csináltál, Mert csak buta és gyönyörű, De engedd meg, hogy folytassuk Ezt a csaló játékot. Ámen.“ TALÁLKOZÁS EGY SENKIVEL Merre viszi posta levelem, Kinek viszi legelőbb a hírt: (Asszonynak persze) Találkozhatsz, ha akarsz, velem? Merre térek és mit akarok, Kit akarok és hol lelem föl? (Ostoba játék) Vénülő hímhez illő barokk. Merre keressem most az időt, Hogy ne felejtsen s itt ne hagyjon? (Hajh, az a Tegnap) Óh, áldott, áldott Tegnapelőtt. Merre keressem az életemet, Valami szépet hol akarjak? (Csak hív nősténytől) Lelkem, Senkim, találkozom Veled. A TÚLSÓ PART Itt vetkezik, itt dobja le mezét S már nem is kell tán. Bemegyek és megfogom a kezét Ablakhoz viszem s megmutatom: Idevilágol a túlsó part. Túl a Dunán leányok siklanak S bánt e forróság Ez asszonyság, ez a minden-szabad, Ez az elérés és ez a jelen: Idevilágol a túlsó part. Hallga csak: hajós tülköl s Ő zokog, Be bolond nászéj S a vérük, a vérük búgva lobog Nekik (kislyányok, várakozók): Idevilágol a túlsó part. AZ ISMERETLEN ADA Remegő kézből habzó serleg, Te vagy ez, ismeretlen Adám, Kit fájlak, iszlak s nem ismerlek. Ízedet ízlem édes szájjal S aztán egyszerre el–tova–tünsz Csalással, bünnel és homállyal. Úgy tünsz, mintha nem lettél volna Bolond életemnek dáridós Izletes, tegnapi koboldja. Ki vagy, mi vagy, holnap elválik, De a halálig Te megmaradsz, Megmaradsz egész a halálig. S halál előtt bár egyszer jönnél S úgy, amiként én képzelem: Szívembe jóestét köszönnél. VÉRMUZSIKÁS, CSODÁLATOS HARC Sűrüjük nincsen még a fáknak, De milyen sűrü a világ, Rügyező bokrokban rejtőznek Csintalan mithológiák. Még borzongat lehe a Télnek, De ficánkolva, szabadon, Hujh, meztelenkedni szeretnénk Csalogató gyep-pamlagon. Furcsa csöndre jön riasztó zaj S minden bokor leple alatt Negédes álmeneküléssel A csók a csók után szalad. Szerelmes álarc minden arcon, Türelme nincsen senkinek, Perzsel-fagyaszt és ver mindenkit A csókos, buja láz-hideg. Vérmuzsikás, csodálatos harc, Lihegő, ős melódiák: Fákról és vérünk borújából Illatosan hull a virág. ÓH, NAGYSZERŰ SZERELEM Óh, lyányok észre nem vett csapatja, Kihagyott asszonyok, Meg nem vásárolt drága hetérák, Óh, minden rendű némberek tömegje, De nagyon szomorú vagyok, De nagyon szerelmes. Mások gyürölték nyoszolyátokat, Mások pecsételték le szájatok S boldog igát Testetekre mások erőszakoltak, Mások, mások, nem én. Óh, induló nők, Szerelmetes gyanakvók, Rövid szoknyákban s iskolás könyvekkel, Kik megálmodjátok Gyönyörűségét a szabadulásnak, A Mindennek, Egynek és Egyetlennek S kik itt nőttök vén szemem előtt Adó, nagy nőkké, Kik csak tévedésből lehettek enyéim, Mert nőnek az ifjú férfiak is S aki kóstol belétek, Mások, mások, nem én. Óh, nagyszerű Szerelem, Minden nőnek szerelme, Borzasztó Lehetetlen, Bolond álom-beszéd, Nő, minden nő: Szemem s derekam fázik, Ha rátok gondolok S kis uccákon párosan Járnak a szerelmesek: Egy nővel minden betelik S az okos hímek olyan boldogak, Mások, mások, nem én. BESZÉLGETÉS A BOSZORKÁNNYAL I. (Édes boszorkányom Láttál angyalt holtan?) „Láttam szép magamat Mikor még nem voltam.“ (A Holdat a Nappal Láttad összebujni?) „Láttam fehér szívet Pirosra fakulni.“ (Láttál napnyugatról Napot kelni este?) „Láttam Ujév napját Szilvesztert keresve.“ (Leszitálni láttál Égből eső-márványt?) „Láttam az egeken Fekete szivárványt.“ (Láttál már búsongást Csali, büszke kedvvel?) „Láttam már sírgödröt Tele szerelemmel.“ (Láttál visszafordult Óra-mutatókat?) „Láttam perzselését Sohse-kapott csóknak.“ (Láttál már tengeren Fogant őserdőket?) „Láttam, ki sohse lesz, A holnapi nődet.“ (És bolondot láttál, Ki szerethet téged?) „Láttam a szívedet, Szívemen van s véged.“ II. (Édes boszorkányom Szívemre be ráhullsz) „El foglak árulni, Mert te is elárulsz.“ (Telve van a kedvem A te szép valóddal) „Kedvetlenségemet Űzöm unott csókkal.“ (Szép asszonyságodban Megmaradok szépen) „Megakadt a szemem Egy külömb legényen.“ (Egek csillagához Nem hasonlítnálak) „Jaj, be rossz a Földön, Jaj, be rossz itt nálad.“ (Légy az én hűséges, Drága feleségem) „Feleséged vagyok S elhagytalak régen.“ HÁT IMÍGYEN SÍROK _Fogadja el tőlem édes szüleimnek legifjabb gyermeke, Lajos, egyetlen és páratlan testvérem, ezeket a verseket._ A MENEKÜLŐ LOVAS Krúdy Gyulának küldöm Sóbálványa lettem Házam dúlásának, Szeretett jószágim, Csűreim, táraim Bús pusztulásának. Nagy rámszakadásnak, A hirtelen vésznek, Futó, riadt úton Könnyben megforduló Visszatekintésnek. Add, óh, Uramisten, Hogy némán bolyongjak, Ajkamat szorító Dühvel, háborúsan Átkokat ne mondjak. Adjad, én galambom, Akit most találtam, Hogy leljek feledést Két szép, meleg karod Jó karolásában. Adjad, pocsék élet, Hogy ne legyek dőre, Kocogjon a lovam Boros, csárdás úton Vidáman előre. Add, én gonosz sorsom, Futván fütyörésszek S nagy erdők aljain, Bujtató lápokon Hogy vissza ne nézzek. A MEGSZÉPÍTŐ FÁTUMA A „Nyugat“ törzsökös embereinek küldöm Estéket, ha bennük kószálok, Beaggatok édes csodákkal S akik nyomomban járnak bennük, Nyomasztják édesen az álmok. Csacska vers ha akad kezembe, Üres szavaiba ömlesztem Lelkemnek minden muzsikáját S hódítva száll titkokat zengve. Vágyam, mint őrjöngő imádság, Keres föl egy-egy árva asszonyt, Fölékesíti, kivántatja S azután százan is kívánják. Ha akarnám, ujjongva halna A gyáva is, ha bennelaknék Az én halál-gondolatomnak Mámorító, boldog hatalma. Csak önmagam tartom bilincsen, Önmagam számára nincs lángom, Szívem, reményem, hangulatom, Erőm, bizalmam, csókom nincsen. ÉS SEHOGY SE VAGYOK „…És úgy vagyok, hogy sehogy sem vagyok És fáj, hogy nem fájnak eléggé Dalaim, a megdalolt dalok S kínjaim a megszenvedett kínok. Zárt életet újra elkezdeni, Fölvenni a daliás lárvát, Ujjongani, mikor testünk bizserg Nem fiatalon és vér-duzzadón, De sztrájkján a sokféle csapott vérnek És gondolni évek számaira, Hogy harmincöt és azután harminchat És kételkedni a kisleányban, Aki, szegény, pedig nem rossz talán És mindenben és még több mindenben Látni vakítóan a Semmit: Talán öregség, talán már Halál. Hát jöjjetek, beigért éjszakák, Hát jöjjetek, nagy megcsúfolások, Szégyenek, kínok és régi babák. Kár, hogy néha sokáig élünk És úgy vagyok, hogy sehogy se vagyok“. HÁT IMÍGYEN SÍROK Fájnak az Életnek fájásai, fájnak S fájnak orv képei torz, képtelen tájnak, Szemembe csatornás könnyeket ma vájnak: Szabadulj el, Öröm, szabadulj el, Bánat. Örömmel, Bánattal s fakó Szerelemmel Hitványul megbecsült itt-ott néhány ember, De még amije volt, azt se nézte szemmel, Mert az Öröm indít és a Bánat rendel. Tettem életemet én, nyomorult, pőre, Néha Dózsa Györgyre, néha csak egy nőre, Istenem, hisz nem volt sok hasznom belőle S még mindig távol van Arany drága bőre. (Mivel pedig mindig kétségesek vannak, Hadd mondjam el titkát ennek az Aranynak, Nem amaz Aranynak, kitől verset adnak, Hanem egy kislyánynak, a legszabadabbnak.) (Áldja meg az Isten látszó lelke részét, Áldja meg az Isten a szíve verését, Áldja meg az Isten, akkor is, ha késék, A lefeküvését és a fölkelését.) Mivel pedig vagyok ebben a nagy bajban, Ordítok, ordítok: nagy baj van, nagy baj van, Hiszen nem fürdettek mindig tejben, vajban, De látni kell engem elröpült méh-rajban. Sohse kivánkoztam nagy erdőket nyírni, Fájásokat fájón, fájlalva lebírni, De szeretek olykor s manapságig írni S fájó fájdalmamat imígyen kisírni. A CSONTVÁZAK KATHEDRÁLISÁBAN Halál-Úr jó szomszédom volt Magamat s mást ijjesztgetőnek, De, jaj, a csontváz-kupolák Fejem fölé ívlődnek, nőnek. Ez volt Ő vajjon máskor is, Mikor nem én körömben vagdalt? Most megimádom ijjedőn E csontokkal építő angyalt. De épít dúlva a Halál Tetem-téglákkal föl az Égig S mindig közelebb s közelebb, Bajtárs s rokon csontjával épít. Óh, szörnyű csont-kathedrális S nekrológ-hozó minden reggel, Nemsokára térdelhetek Csupa-csupa idegenekkel. Óh, nagy templom, bús menny-verő, Bizarr-ékes kupoláidra Tudom, hogy gyujtón nem jöhet Soha-soha az élet-szikra. És Halál-Úr templomában, Hol tolongva hal föl az Élet, Rettegve, félve hódolok S félek, hogy már tán nem is félek. ZUHANÁS A SEMMIBE Most szeretnék egy förtelmeset zuhanni A Semmibe S minden készet nemesen másnak hagyni. Úgyis halál volna egyetlen szépem S késlekedik, Mint vicinális sötét kis vidéken. Fölkinálom, két nyult karom föltartva, Életemet, De az a gúnyos Sors nem akarja. Hát én legyek magamnak durva őre És a Halált Én invitáljam előbb és előre? Gyönyörködöm ma is az őszi Napban És örülök, Hogy, úgyahogy, de élőn megmaradtam. Gyönyörködök a földi gyönyörökben És útamon Szabad az út, csak jönnének még többen. Én egyre vágynék: förtelmest zuhanni S mégis élve Semmisülni, élni, vágyni és kapni. TÉLI ALKÚ SZEMEMMEL Babits Mihálynak küldöm Sírj egy végsőt, égő nagy, vén szemem, Bókoljatok ki, fölnézett világok, Hogy újakat már nézni nem kívánok S megcsalt hazátok int: a Végtelen. Én vén kutyám, uszított, védtelen, Ki annyi mindent megkívánva látott, Csahold el sírva azt az ifjuságot, Melyben vér pusztul, vér zeng, vér terem. S fagyjon meg aztán csöppös, vált hited S nézz zöldbe-kék jég-prizmákon keresztül S lágy bámulást ne adj már senkinek. Pillád már késett, friss nődre se rezdül S úgy csüggnek rólad világok, szívek, Mint jégcsapok téli kunyhó-ereszrül. NE HAGYJUK EL MAGUNKAT Ady Lajosnénak küldöm Hát adjuk az Álomnak magunkat S édes anyám, aki megöregedtél, Miattunk gyorsan és sohse vettél Gyér haj-erdődben újabb fésűt, Ez álomban légy ifju delnő. Egy nagy-nagy dáma, ki egyszer eljő, Ki soha, soha, sohase untat, Ki néz bennünket, csókol és üt, Édes anyám, aki megöregedtél, Ne hagyjuk el soha magunkat. A LÓ KÉRDEZ Nagy Endrének: a magyar Parlamentnek Lovamra patkót senki nem veret, Be szerencse, hogy senki sem szeret: Kocogok, lógok követlen úton S hogy merre megyek, nem nagyon tudom. S a rossz úton, mert minden ellovan, Felüti néha fejét a lovam És megkérdi, míg szép feje kigyúl: Hát mi lesz ebből, tekintetes úr? IFJÚ KAROK KIKÖTŐJÉBEN _Lesznai Annának, ennek a nagyszerű nőnek, de sokkal inkább valakinek és nőnél külömb s nagyszerű embernek kezébe helyezem e verseket, melyek egy vagy több fiatal nőhöz búgnak, epekednek, de vétkesek, tehát egy korrekt Lesznai Anna védelmére, bizony, rászorulnak, s ez így van jól._ ÖREG LEGÉNY SZERELME Tizennyolc évednek csodáját, Aranyos, szép lyány-ifjuságod Titkaid és a várt titkokat Ajkaiddal miért kinálod? Fájó fejemet símogatva Nézz bele nagy, fáradt szemembe, Ma szeretlek és diákosan Megfrissült a csókjaim kedve. Ma megbódulok friss testedtől, Mint tubarózsa illatától, Ma szeretlek és fájdalmasan Rejtenélek el a világtól. De ha holnap ifjabbat látsz majd, Erősebbet, szebbet, delibbet, Te, forró, kedves, kívánkozó, Megmaradsz-e hűnek, szelídnek? Én nem hívlak, Te akarsz jönni, Ma még könnyű, szokott a bánat, Tán nem ölne meg a búcsúzás, Ma még irgalommal kívánlak. Ma még futhatsz s itt hagyhatsz bátran Imát s átkot összerebegve: Jaj, a te szép, gyönyörű nyakad, Ne kerüljön fojtó kezembe. MERT SENKI JOBBAN Úgy kellene fürkésznem a nyomodban, Kis életed álságát, mintha bánnám, Mintha egy kicsi, hazug, halavány lyány Fontossá lett légyen, mert szeme lobban. S mert annyi ajkról, telt nadály, leválván, Csőröcskédet kívánom egyre jobban, Úgy kellene, hogy Vénusz a habokban, Csilló testtel káprázz, mint forró bálvány. S bár ájulóan gondolok öledre, Csábító, hívó tündöklésöd vedd le, Hadd szabaduljon arcom, szemem, vállam. S mért kell, hogy ravasz kis buksiddal tudjad Vágy-tagadásom negédes-hazugnak, Mert senki jobban nem áhított nálam? A SZÉPÍTŐ ÖREGSÉG Kislyányom, most a vágyamnak örülj, Örülj e csodás, öreg repesésnek, Felejtsd a gyatra fiatalokat, Kik a csókkal sietnek vagy megkésnek. Tudod jól, hogy halásra számítok S amit az Élet elvett, Tán holnapig mind Veled pótolom: Halálosan szeretem a szerelmet. Hetyke, kényes, várható ifjaid Gerinc-könnyítőn bánnak el a csókkal, Hogy aztán még könnyebben fussanak. Én torkig-vagyok minden földi jókkal És helyettük a Minden most Te vagy És Neked én a Minden, Itt vagy, bár hűtlen tervet tervezel, Soha, míg élek, el nem mehetsz innen. Annyi és annyi feledt csók után S Halállal küzdve, alkudva, ha est tér És mindig várni, vágyni Tégedet, Te Élet, anya, Te gyermek, Te testvér, Ezt a szerelmet kitől kaphatod, Ezt az összes szerelmet? Simogasd meg ritkuló hajamat, Sírj egy kicsit kis, zavart Éva-gyermek. Felejtem a jövő sír-fogadót S elfelejtem, ami ért a világban, Mert utóljára van még valamim: Sárga, vidám, nagy szemeidben láttam. Ujjongj, kis lányom: Halál-tél havaz S itt állok fehér hitben, Vágyban és mindent Neked áldozón: Öreg vagyok s szebb, mint egy ifju Isten. HOLNAP IS ÍGY Hogy tévedtem utat-vesztve, Még se bánom: Hátha jövök nagyon gyorsan S Te még nem vagy, nem talállak? Vörös hennás újjaiddal Nem intettél: Azt akartad, érkezzek meg, Mikor már ölelni-kész vagy. Ha jó szót szólsz, kicsúfollak S hogyha bántasz, Megcsókolom a lelkednek Minden kicsi porcikáját. Ajkad tele megvetéssel S jó csókolni: Lecsókolom kósza vágyad S magam is az ajkaidról. Áldom, hogy vagy s hogy Végzet vagy, Azt is áldom, Nem tudom, hogy tudsz jó lenni S ha csak rossz vagy, így szeretlek. Holnap talán szöksz riadva S meggyalázva Hagyod el hű, öreg párod És holnap is így szeretlek. IFJÚ KAROK KIKÖTŐJÉBEN Aranynak küldöm szégyenkezve Gyuladj föl karcsú, piros Fároszom, Fiatal évek büszke toronyrabja, Lángoló arcod pírban hogy fogadja Dacos arcú, vén bolyongóját Földöntúli, titkos, ős tengereknek. Hol ájult, szent kikötőkben szeretnek S lecsavarják az Ég rossz lámpáit, Hol lángolnak Napok gyanánt a csókok, Onnan jött meg a te bódult hajósod. Szökött, futott, hogy szent, ellopott Éjben Mesékkel és csókokkal bújjon el Friss karjaid meleg kikötőjében. Aromáját számon mért keresed Exótikus illatú, messzi nőknek? Minden más nőt azért csókoltam én, Hogy buja, nagy virágzásban előtted Büszkén állják tudós kertű szívemmel. Ezer virágot nyit a szerelem S én összeszedtem valamennyit: vedd el. Titkon, míg vén arcom símogatod, Ifju lyányság-kincseiddel ne kérkedj, Látod ezt azt erős bordás hajót, Alig születtél, hogy elindult érted S világokat járt, hogy hozzád térhessen S nézd vakító, nagy gyémánt-hitemet, Benneragyog hozzám-hajlandóságod S nézd e rabolt, telt aranyserleget, Felében vér, felében Te jóságod. Éveink számát ravasz kis fejed Mért vonja, tépi, töprengi, bogozza? Hozzám-vénülőn el kell majd, hogy érj, Bolondságok közt fogyva, okoskodva, De Te leszel legszeretettebb asszony. Minden más asszonyt megloptam miattad. Ha csókunk közt titkos jajok riadnak, Légy büszke, boldog, kacagj föl, örülj: Urad siratják: engemet siratnak. S ha kisért a kiváncsi szerte-vágy, Öld magadba, mert úgy se lehetsz másé. Kikötőjéből ékes szerelemnek, Csodának, szépnek, mámornak és jónak Nincs Isten, Erő, Csók, Csoda, Halál, Mely kivontassa briganti-hajómat. CSUPÁN MAGAMTÓL BÚCSÚZOM Aranyom, én kies parti termőfád Akartam volna lenni. Zengő tavaszú, őszi mámorú, Sok virágos, bűbáj-gyümölcs-hozó S nem lehettem, látod, semmi: Vén tarkómon a kétség megfogott S az életem is sietős lett. Valamikor csupán Tetőled Akartam volna mindent S most mindenkitől a semmit Olyan bolondul akarom, Minthogyha megint fiatalon Indulnék a Zavarba, Mely Életnek neveztetik S melynek beléndek-magvaiból Ropogtató, friss fogakkal Annyit ettem. Nem szerettem Soha Náladnál senkit búsongóbban, Vágyóbban és ismerőbben, Tenger-rosszban és csermelynyi jóban, Ahogy vagy és aki vagy. De, nézd, a napom olyan kevés, Elérni olyan lehetetlen S csapongni és tévedni százfelé Olyan gyönyörűség, Olyan vitézség, olyan hős-tett. Arany, ne hidd, hogy búcsúzom Tőled, Csupán magamtól búcsúzom. MERT TULSÁGOSAN AKARLAK Ki ott állott az útban, Ellökni mindig tudtam S ha az útfélre verlek, Szép arcodat emeld föl, Nézz reám, ríjj és nevess: Tulságosan kedvellek. Ha megszidlak levélben, Vagy pimasz fütyölésben, Vagy ha másnak kínállak, Hozd szívemhez a szíved És sirass, mert hazudok: Tulságosan kivánlak. Ha hallod durva átkom, Halld ki, hogy szánva bánom Mindet, mi ért, a bántást S mégis máglyára vetlek: Szégyenlem, hogy sorsommal Csípőd ringása bánik: Tulságosan szeretlek. S a napok mulnak-mulnak S beteg szívembe fulnak Vágyaim szent-Te-értted. Jönnek a téli varjak Feketén a hómezőn: Most már búcsúzok Tőled: Tulságosan akarlak. MIKOR SZULAMIT ALSZIK Kis lyányom, elaludt Szulamit, Friss csőrödet add ide most már, Pompás, drága, kicsi tiglicem, Álljunk meg már a Bizonyosnál, Csönd, jaj, vigyázat, Add ide édes, kicsi lyányom A szádat. Hogy tegnap még úgy játék vala Körülötted, mint öreg bátyád, Nem baj; hiszen asszonnyá teszen Egy perc, melyben tested kivánják. Csönd, jaj, vigyázat, Add ide édes, kicsi lyányom A szádat. Asszonyosodó, szent kedvedet Fizetem nagy megifjodással S be jó volna, hogyha Szulamit Épp most álmodnék dúsat mással. Csönd, jaj, vigyázat, Add ide édes, kicsi lyányom A szádat. A VÁLLAD, A VÁLLAD Ájultan és káprázón néztelek, Arany, valóság, kóborlás, itthon S láttam mindent Mitől borongtam s bolondultam titkon És ha szívemet százszor döngetem, Rosszul dobog tovább is ez az állat S csak a szemeim becsületesek, Jók és biztosak. Végig simítják édes testedet És azután havasan megmarad, Havasan, csillogón, de melegen A vállad, a vállad. Minden szavad, igérésed hazug S háborító, dacos, nagy meztelenséged Őrjít, lázít, Dühít s meggyőz, megtör, aláz, csókoltat, Jaj, szégyenlem, nagyon szeretlek Téged S a vállad, a vállad. Ájultan és gyönyörűn néztelek És ostobául mindig szebbnek látlak: Láttam mindent S mindenestül buta-nagyon kivánlak. És ha százszor lesz világ a világ S ha ajtómnál asszonyok százan állnak, Bársonyos síma tested megmarad Nekem a csak nekem, Mert imádom mindenek fölött Bárkámnak fehér Ararátjait, A vállad, a vállad. A BOZÓT LEÁNYA Egy lyány bujt ki a Bozótból Fázós, őszi délelőttön, Bekacagott az arcomba S meleg mosolyt s őszi rózsát dobott reám. Nem különb a többieknél, De hozták a lelkem sodra, De hozták a váratlanság S friss vállait megrángató idegei. Mikor eltünt, lecsüggedtem, Hogy újra jött, fölaléltam, Szégyeneltem, ha hiányzik És dühöngtem, mikor újra megérkezett. S úgy mondtam el doktoromnak, Mint éjenti köhögésem, Mint szívem halál-zörgését, Mint valami, közönséges kór-tünetet. Úgy mondtam el: Bozótból jött, Honnan jött már néhány asszony S hogy nekem már nem is illik Nőt fájlalni, nőt kivánni, nem is szabad. S úgy mondtam el önmagamnak A lyányt, ki jött a Bozótból, Mint az én hős életemnek Lyány-találó, drága, fájó szimbólumát. AZ ANGYALOKNÁL BECSÜLETESEBBEN Homlokomra várom puha kezét És a szívem tájára, hogy itt fekszem. (Mondd csak, hogy a Te nagy városodat, Édes Senkim, sírták-e már szebben?) Ha befutkosná ajka arcomat S ha lezuhanna fojtódott nyakamra. (Bíztak-e már ennyi igéretet A te kényes, forró ajakadra?) Ha testének közeles bársonyát Össze-vissza zilálná durva vágyam. (Mondd, kis lyányom, fertőnek tartanád Az én süppedt, beteg, búsladt ágyam?) Ha elpihenvén szállna ránk a csönd S csak úgy álmomban sírnék föl jajongva. (Ugy-e, rájuk rántnád lángostorod Az ablakon betévedt angyalokra?) HOLNAP TALÁN ELKÜLDÖM Holnap elküldöm vagy holnap belehalok. Együgyű, éhes, kis, pesti leány, De első és legszebb, midőn kigyúl Lelkemnek asszony-olajos mécsese És egyszerre űzöm és hívom: Coki, gyere, te szent, te imádságos, Senki és semmi, Budapest leánya, Te, árvetette és partonmaradt Különös lénye az Ördögnek, Ki miatt néha-néha újból Már zsoltárosan megint Istent hiszek. Csak a tied még az a napom is, Amit hetyke, kis tested megtagad S elbúsulok én szörnyű sorsomon: Hát annyi asszony-lutri után Ez lett az én főnyereményem? Kell és nem kell, de poklosan tudom, Hogy van s gyönyörködik kínomban, Mint szivárvány a jégverés után. Hasonlítom a többiekhez És szánva-szánom vén-magamat, Ki sorsát érte, de ilyen sorsot. Minden nőt benne szeretgetek S egy kicsi-kicsi női érdem Sincs talán benne avagy benne van Minden nő az életben és világban: Együgyű, éhes, kis, pesti leány. Holnap elküldöm vagy belehalok. AZUTÁN VÉGE VOLNA Csak szaladnál már ifjaid után, Kezdenéd már soruk fiataloknak S diadaloknak, Kik ostorozva megvágyatnak hozzám: Én elébed kárörvendésemet Finom gúnyú, negédes arcon hoznám S azután vége volna ennek is. Szepegve amig mind elzokogod Szerelmeidnek sok fuserált óhját, Sok legióját, Sovány szívem hogyan meghízna tőle S elpityergett csalódásaid Volnának az én életem tetője S azután vége volna ennek is. Talán majd még boldogságot hazudsz, Ifjuságodnak illik a gonoszság És illik hozzád És illik nekem csömörült nézéssel Nézni pattogó bokáidat: Vajjon kivel és vajjon merre méssz el? Azután vége volna ennek is. FEKETE VIRÁGOT LÁTTÁL Fekete virágot láttál, Különös volt, tehát letépted, Bocsásson meg neked a ledér Isten, Hogyha ez vétek. Szívet láttál mészárszékes, Hajnali, nagy, vásárló útban: Az én szívem volt, szeretted és ízlett, Csak én nem tudtam. S most itt volnék követelve Én, szegény, gyarló és kijátszott S kijáró vérdíjad viszed el tőlem: Az ifjuságod. SZENT LÉLEK KARAVÁNJA _Szeresse e verseket, ha tudja és szereti, másoknál jobban Jászi Oszkár, vezérem és testvérem._ IGAZ, UCCAI ÁLMOK Révész Bélának küldöm Igaz uccák a köves uccák, Hol nyílnak a halál-növények, Virágokként nyílnak a kövek S ha jönnek a hóhér-legények, Mellüket virággal dobáljak. Igaz szerszám a vad gép-szerszám S ha szíve csordul ezereknek, Duzzad a gép és romba röpül S mértföldekre is megremegnek, Kik élnek mások életéből. Igaz ima a szitkozódás, Veszekedett és átkos átok, Amikor épülnek dühösen Kövekből, kínnal, barrikádok: Trónjai az igázottaknak. Igaz élet a szörnyű Város Halálnak s élet-kulturának, Ahol készül a bosszús Jövő, Átok, szeretet és bocsánat S ahol minden harcos egy Krisztus. Igaz álom a merész álom, Hol megnő az álom mezője S ahol minden ember, ki igaz, Másiknak dacos szeretője S ahova majd vérhajók visznek. HOGY MA VAGYUNK Kardok, puskák és lópaták Tobzódjatok csak össze-vissza, Várja a föld és boldog is, Mikor izgult vérünket issza. Boldogak vagyunk, hogy ma vagyunk És boldogak, hogy sokat érünk. A mi vérünk, a mi vérünk Ma minden, ma minden. Boldogak vagyunk, hogy ma vagyunk. Élet, mely rossz láz és nyomor, Groteszk semmijében mit adhat? Te, szent, föllázadt indulat, Halálodig maradj meg önmagadnak S csúf életnél szép kirohanás Mennyivel élőbb, jobb és szentebb: Ma elszántságok kedvesebbek S ha élünk, nem élünk, Boldogak vagyunk, hogy ma vagyunk. ÉNEK ARATÁS ELŐTT Bölöni Györgynek küldöm Hamu alatt parázsló harag, Ökölbe szorult, rázó kezek, Irgalmatlan, dühös kiáltás, Közeleg az ünnepetek. Aratásra készülő mezők, Torkon-akadt, gyűlölő szavak, Kaszák, mik kiegyenesedtek, Ünnep készül, piros, szabad. Indul a vén, magyar tespedés, Pattan a feszült, ostoba húr, Nagy gőgök félve összebújnak S a tisztes, nagy csönd meglapul. Magyar ünnep lesz az aratás, Aratni búzát, vért, fejet: Nő a dühösök szent szektája, Aratás lesz, ne féljetek. SZENT LÉLEK KARAVÁNJA Egy Szent Lélek nevű kereskedő Egykor sürgős, nagy rendelést adott. Jövünk száz sarkából a világnak Villámmal, gőzzel, szekérrel, gyalog. Tevékkel vágtuk át a Szaharát, Drága portékánk részben megavult. De Szent Lélek már ezt így kivánta: Egy kicsi Jövő, egy kicsi Mult. Buddha, Mózes, Jézus éltek velünk: Igemálhákkal rakott az agyunk. Miként igérted, vedd át az árut, Fizess, Szent Lélek, éhesek vagyunk. Óh, mi, szegény, szomorú kupecek, Eszmék vivői, büszke Szolonok. Krőzusok élnek víg dőzsöléssel S a mi kincsünk és sorsunk: a homok. Hosszú tíz nap volt: sok ezer éves. Hazudtak minden Pünkösd hajnalán. Tüzes nyelvekre, meleg aranyakra Rászolgált immár ez a karaván. Becsületes, részeg, okos fejünk Mindig másért fáj. Megejti a Szó S úgy futunk el ön-boldogságunknál, Mint szép tájnál bamba kéjutazó. Elherdáljuk a vérünk és inunk, Minket kezdettől jégeső mosott, Földet szereznek, bankót csinálnak Sok ezer év óta az okosok. Hajh, Szent Lélek, nem vár a karaván, Éppen elég volt az eszme-evés. Viharverten és sakáltépetten Várjuk: jöjjön hát a kitöltetés. Fizess, Szent Lélek. Sok volt egy kicsit Ez a bús, bolond ingyen-szerelem. Im, megérkeztünk s véres árnyékok Cikkáznak rózsás Pünkösd-reggelen. RENGJ CSAK, FÖLD Tisza Istvánnak küldöm Az úr-Hunnia dőzsölt hát megint Tornyaiból bátran lekönyökölve S csak pribék-hadát intve uszítón Bús lázadóit hogy ölje, hadd ölje. Régi dal, régi dal. Rázta csöngőjét alkov-ágy-csúcsán (–S lent vad őrjöngéssel ölték a népet, Ezt a csúffá-tett, örök hajadont–) A bujtó, új, kan Báthori Erzsébet: Régi dal, régi dal. Szorgos munkának magva hulldozott, Zendült búnk zaja száz országig zendül S ülnek atyáik példái szerint, Mert ő népetlen pusztáikon rend ül: Régi dal, régi dal. Orrlikaik már így tágultanak Ezer éve, vagy több idővel óta. Járta a bárd és a négyeltetés S földrengésre lezúgó, úri nóta: Régi dal, régi dal. De rengj csak, Föld, mert elvégeztetett, Ős, buta tornyok bábelien esnek S, hajhó, majd véres, szép utcák során Bősz torony-lakók romok alá esnek: Régi dal, régi dal. MI KACAGUNK UTOLJÁRA Csitt, kuss, mert háboru lesz, Így szólanak a belül-háborgóknak S félek, hogy nyilt tengeren Megáll a hős, rakétás, büszke csónak, Mely armadákat elsülyesztne. Hát hozzák a háborut, Hát vigyék el mészárszékre a testünk. És mégis csak mink vagyunk, Kik megdöglünk, de kik semmit se vesztünk S csónakunk dagad Albatrosszá. Mi parancsolók vagyunk, Lelkünk redőnye néha leeresztve, Hős csónakunk néha áll, De mink fogjuk váratlanul keresztbe Döntni nagyurak számítását. Csináljanak háborut, A mi örök háborunk sokkal készebb. Nekünk öntik a csodát Emberei a büszke ember-észnek. És mi kacagunk utoljára. BARANGOLÁS AZ ORSZÁGBAN Csönd van és csöndben barangolok én E kis Guignol-országocskán keresztül, Hol füröszt mindent piszkos, őszi ár S ömlik a könny nádas, kunyhó-ereszbül. S e nagy halkságnak ül dombtetején Bizakodón és hencegvén, mint a páva, Gazemberek vadászó, nemtelen, Puskás, bitorló úri társasága. Egy-egy városból gyárkémény s torony Bus-viaskodón a szemembe tünnek: Mennyi rokkant sírója s koldusa Szolgál és hallgat itt körül a Bűnnek. S mint veszekedett, ős-barbár toron, Díszes leventék ember-szívet falnak S a régi, lázadt jobbágyok sehol, Ma is élnek, ha eddig meg nem haltak. Ma is élnek, de most lelkük: a Csönd, Csönd van, igaz, de soha ilyen csöndet: Fél-ország nehéz melleiből Fekete és vörös bosszuk hörögnek. Falura város csönd-jellel köszönt S szörnyű szava lappang e néma jelnek: A titkos átkok halk tárnáiban Sohse hallott pokolgépek hevernek. A Csönd fog itt mindent megváltani, Süket ölén alusznak robbanások S ez a kicsi, ezerszer lekötött Ország robban. Mikor télbe beásott Bitorlói meg fogják áldani Meleg sarcát e hideg, csöndes rögnek, Váratlanul, taposón, hirtelen A titkos ágyuk dühvel földörögnek. ROHANUNK A FORRADALOMBA Garami Ernőnek küldöm Utólszor raktak katonákat, Pandurt s vérebeket nyakunkba; Végig-kacag vidám testünkön Győzedelmes tervünk: a Munka. Mi megmunkáltuk, hajh, jól a lelkek. Rabságok, sebek, búk és keservek Izzadtságos, rossz magyar földjét S ha most támadunk, le nem vernek. A csúf Halált itt vetették el Soha-soha ki-nem-kelésre És ma mégis a Duna-tájon Legbujább a harag vetése S itt liheg a Halál virradatban, Mint szabadulás hite a rabban, Ez a legkülömb élet-sejtő Ma nálunk jár-kél legvígabban. Néztek bármerre, sorsot láttok És isteni robbantó kedvet, Élettel-kináltak aggódnak S buta haldoklók lelkesednek: Nép készül az ó selejtes bűnre S mielőtt a régi mód letünne, Már összefogva az új itt áll Glóriásan és fölkészülve. Minden a Sorsé, szeressétek, Őt is, a vad, geszti bolondot, A gyujtogató, csóvás embert, Úrnak, magyarnak egyként rongyot. Mert ő is az Idők kiküldöttje S gyujtogat, hogy hadd hamvadjon össze Hunnia úri trágyadombja, Ez a világnak nem közösse. Bécs, babona, gróf-gőg, irigység, Keletiség, zsandár, alázat, Egy Isten se tudná lefogni Ereinkben ma már a lázat. Ma még tán egymást összetévesztjük, Holnap egy leszünk, észre se vesszük, Ölés s tisztítás vágya gyult itt, Tegyünk a tűzre, ébresztgessük. Hallgassátok az esték zümjét S friss sóhaját a reggeleknek: Budapestnek futós uccáin S falvak csöndjén dühök remegnek. Süpped a föld, ha súlyosat hágunk, Olyat látunk, amit sohse láttunk: Oldódik a nyári melegben Fagyos, keserves magyar átkunk. Eljött hát végre a pusztánkba Isten szent küldöttje: a Sátán. Szűzek voltunk a forradalmak Magas, piros, hős nászi-ágyán. De bőrünk alól kisüt lobogva Már vérünk, e bús, mindeddig lomha. Csönd van, mintha nem is rezzennénk S rohanunk a forradalomba. ÚJ, TAVASZI SEREG-SZEMLE A Galilei-körnek küldöm Robogj föl Láznak ifjú serege, Villogj tekintet, világbíró kardunk, Künn, a mezőkön harsog a Tavasz S mi harcból harcba csapat-szemlét tartunk. Mi szétáradtunk űzhetetlenül S hol élet zeng, ott vívódva mi élünk, Kis, romlott ország vén kadáverét Fűti élettel a vér, a mi vérünk. Száguldva jártunk s most megpihenünk, Hol friss szívek, szomjas szemek fogadnak: Vérbe vágyódunk, mink is vér vagyunk, Piros kedvű, új ütemű lovaghad. Kik voltunk tegnap ködrongy-fantomok, Csatákat gyűrünk megemberesedve, Tegnap még buták tréfája valánk S ma vagy holnap már Isten legjobb kedve. Futótűz volt a sárkány-paripánk, Bevett vár minden óvhatatlan szándék, Ölünkben szabad, új és romboló Garmadával a megváltó ajándék. Mise, tömjénfüst, dicső babonák Dőlhetnek ránk már bús, keserű tűzbe, Hálózva fűtjük mink az ereket Új élet-műként, űzetve és űzve. Szétcsörtetett a Láznak csapata Betűt, vonult, színt és hitet kiváltott, Hályogott tépett a magyar szemen S mink nézetjük most vele a világot. S hiába: a vakság már nem magyar, Nincs magyar glóbus és a magyar észnek Meg kell tanulni a mi ütemünk S nem magyar sors az ábrándos enyészet. Átváltódik, kit lázunk megkerül, Mélyül és tornyosul gondolat és álom, Megrázkódik újat lesve a szív S minden szokottság fojtogat, mint járom. Így lettünk mi az új-látó szemek, Új rezdülés és ünnep az idegben, Hit, vágy, cél, csók mind-mind azóta más, Mióta mi lüktetünk a szívekben. Ki minket üldöz, szívét vágja ki, Ki minket nem ért, önmagát gyalázza, Mert ott vagyunk mi immár mindenütt: Új a világ nálunk is már, hozsánna. Tűz, vér, láz, újság, boldog változás, Csupa teremtés lángol a szemekben, Örök tavasz, örök forradalom Óh, ékeskedjél, mindig ékesebben. Robogj föl Láznak ifju serege, Villogj tekintet, világbíró kardunk, Künn, a mezőkön harsog a Tavasz, Harsogó Tavasz, kisérd el a harcunk. A TŰZ CSIHOLÓJA Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek. Az első emberi bátorság Áldassék: a Tűz csiholója, Aki az ismeretlen lángra Úgy nézett, mint jogos adóra. Mint egy Isten, hóban vacogva Fogadta szent munkája bérét: Még ma is minden bátor ember Csörgedezteti az ő vérét. Ez a világ nem testálódott Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak: Legkülömb ember, aki bátor S csak egy külömb van, aki: bátrabb. S aki mást akar, mint mi most van, Kényes bőrét gyáván nem óvja: Mint ős-ősére ütött Isten: A fölséges Tűz csiholója. ENYHE, ÚJÉVI ÁTOK Hogy ragya verjen, marjon mindenütt, Hogy jőjjön a döghullák varja Mindenkire, aki vén, savanyú Akaratát most piszkosan akarja Lelkünkön és a szennyes Hunnián. Hogy tébolyodva lelje meg eszét, Hogy lásson egy rövidke órát, Melyben halkulnak a gondolatok, De hozzák már a vétkek megszabóját: Fráter, gyermekeidben bűnhödöl. Kilángol ez a sokszor lecsöpült Ország: vegyes, vad bánatával És hogyha volna Isten, számító, Ki kicsiny bosszút állani nem által, Latrainkra tűzzel lesujtana. Hogy fussanak rá minden nyavalyák, Hogy a törés jó kedvvel törje, Akarásunkat durván az, aki Bánatokig és átkokig gyötörte: Ez a gazember még lakolni fog. DAL A HAZUGSÁG-HÁZRÓL Pavlik úrnak küldöm Bécs felől sodrott ősz Duna-habok Titkukat s hozott parancsukat zúgják: Zsibongj föl újból, szép zsiványtanya. Ékes kövekbe fölburkolt Hazugság, Száz zsandárunk és katonánk vigyáz Minden vásárolt, zsoldos úri bőrre: Paprika Jancsik, Pintye Gligorok, Forverc, előre. Bánatok, kínok, mint vad keselyük, Falánkoznak a milliók szívébül S mulasztott étek, öröm és gyerek Helyén a Burg szuronyhatalma épül. Megfojtódik Európa közepén Egy szép népség, már álomban is pőre, De élnek a kufárok s vett urak, Forverc, előre. És nézd, világ, e rongy komédiát, Hol csüggedt nézők a legnemesebbek, Hol eladnak sok munkás-milliót Cudar, eladó, úri keveseknek, Hol az Élet ellen összefog Cézári gőgös s magyar úri dőre, Ahol régi dal már a becsület, Forverc, előre. De egyszer majd meging a Palota, Földindulóbban, minél jobban késik S meghallhatja a közönyös világ Halottaknak hitt lelkek ébredésit, A Hazugság-ház kap új lobogót Majd a Dunára lenéző tetőre, S addig, urak, tűzre az olajat, Forverc, előre. A MEZŐHEGYESI HÁBORÚ Vezérkarunk főnökének küldöm Drága istállókban kényes paripák, Tíznek vagy húsznak millió az ára, De piszkos csatakban, éjszakán, ködön, Hurcolják gyilkoló próba-csatára A fiainkat Mezőhegyesen. Világ bámulja a hős komédiát (Nérók új cirkuszt mindig csak kilelnek) S a kényes, becézett, drága fajlovak A puska-robra horkanva figyelnek: Durvult a világ Mezőhegyesen. Egy nagyúri, hideg, szemöldök-vonás S tízenként hullnak síri, hideg földre Örvendő halál-sóhajjal a fiuk, A többi marsol bután, összekötve: Most nincsen pardon Mezőhegyesen. S hogy százezreknek a szívén már dobol Nagy, világgyúró harcnak a dobossa, Hogy komoly játékot akar a világ, Mely rablott hitet, javát visszahozza, Mit is sejtik azt Mezőhegyesen? Ideges urak s ideges paripák, Ma az övék a lelkünk-testünk, minden, De veri a dobos az új riadót, Szívről-szívre adva a szíveinken, Titkon zúg már tán Mezőhegyesen. RÉGI ÉNEKEK EKHÓJA Ne kötődj velem, Sátán, ne kötődj, Fáj még a seb és nem hegged hamar, Hát igenis, igenis, igenis, Azért éltem tragikusan, bután, Mert a sorsom magyar. Lám, miért kergetted el mosolyom, E szépen betanultat, Hát igenis, igenis, igenis, Most már megint ezerszer átkozom A multat, a multat. És bánom is én, bánom is én, Hogy sírni újra merek S hogy kitört ősi barbárságom, Megvasaltságom kinevetik A vasalt emberek. Rejtegettem magamban, mint Halál Csúnya, gyáva gondolatát, Utálatos mentséget S mint erdő a csenevész, Legutolsó vadát. De most szökell belőlem Fekete Égig futva: Hát igenis, igenis, igenis, Életem magyar átkok Fröccsölő szégyen-kutja. Ne kötődj velem, Sátán, ne kötődj, Láng-villád mindent fölkavar, Hát igenis, igenis, igenis Csúf és borus csak az az életemben, Ami magyar. A GYÁVA HATALMASOK Parancsolnak, de gyönge hittel, De elbánnak a komisz szeliddel. S ha vár a népség szépet tőlük, Van nekik mindig jó fagyos téljük. S ha jár a Sors és Sorsot járnak, Ők gajdolnak elébe a Nyárnak. Óh, nagy dolga a dolgosoknak Milyen kevés a hatalmasoknak. Nagy pulyaságban milyen gyávák És mégis a mi erőnket kivánják. MEGÁLLT A SORS Ha voltatok valamikor, most gyertek, Legendák, őrületek, Jézusok S Jézus-kori kávé-szín fejedelmek, Csodálatosak, ajándékosak, Hajbókolók jászol-bölcső előtt, Hol születik örök-újból a Gyermek, Hol születik s mindig mi születünk, Okvetetlen, didergő Jézusok S talán egy a többinél Jézusabb: Gyertek már, legendák, őrületek. Józan, szabályos eszünkben elhunynak Józan szabályok, mert lángol a Föld, Mert vér-szekérnyoma van a Tejútnak, Mert lángol az Ember, lángol az Ég, Mert látjuk a futóknak sereget, De nem tudjuk, avajjon merre futnak, Óh, hogy olyan titkosak a futók S hogy néha úgy látszik: a Sors megáll S talán megfagy mindannyiunk szíve, De még se, hajrá, mert lángol a Föld. Iszonyatban születnek ma a kölykök S a most haló: dühödt, vigasztalan: Minden rém-lávát a hitünkre öntött A Nap, ez a mindig tréfálkozó, Ki Jézust és néger királyokat Ugyanazon dölyffel köszöntött S ki úgy adja ma a derék hitet, Mint holnap az esztelen tagadást S ki által ma nagy Isten a szívünk S holnap talán dühödt, vigasztalan. Ma áll a Sors és nyilalnak a gondok S vén Sors meddig állsz véres gát előtt, Meddig járathat veled bús-bolondot Ember-kínunk őstanuja, a Nap S a bölcs királyok s bölcs őrületek Eltépik a Jézus-legenda-rongyot? Vagy lehuzzuk Egéről a Napot S az Ember istenként talpára áll S szitokkal szól a veres gát előtt: Átugorlak s jöjjön a többi is. TARTALOMJEGYZÉK. Oldal Prológus 7 A visszahozott zászló: A veszélyek Istene 11 A megunt csatazaj 13 Új virágos ifjúsággal 14 A visszahozott zászló 16 Város megvétele után 17 Száz hűségű hűség 18 Vidám temetés éneke 19 A visszajáró májusok 20 Tiltakozni és akarni 21 Szent lehetetlenség zsoltárja 22 Hajh, élet, hajh 23 Köszöntő az életre 24 Fölkelések és feledkezések 26 A magunk szerelme 28 Röpülj, piros sárkányom 29 Holnapra gyógyuló bánat 30 Én erőszakos ifjúságom 32 Még mindig háboru 33 Imádság a csalásért: Nő-kergető, fényes hazugság 37 Elbocsátó szép üzenet 39 Valaki útravált belőlünk 41 Kérdés kék szemekhöz 43 Hűség aranyos kora 44 A kiűrített ágyasház 46 Imádság a csalásért 48 Találkozás egy senkivel 49 A túlsó part 50 Az ismeretlen Ada 51 Vérmuzsikás, csodálatos harc 52 Óh, nagyszerű szerelem 53 Beszélgetés a boszorkánnyal 55 Hát imígyen sírok: A menekülő lovas 61 A megszépítő fátuma 63 És sehogy se vagyok 64 Hát imígyen sírok 65 A csontvázak kathedrálisában 67 Zuhanás a semmibe 68 Téli alkú szememmel 69 Ne hagyjuk el magunkat 70 A ló kérdez 71 Ifjú karok kikötőjében: Öreg legény szerelme 75 Mert senki jobban 76 A szépítő öregség 77 Holnap is így 79 Ifjú karok kikötőjében 80 Csupán magamtól búcsúzom 82 Mert tulságosan akarlak 84 Mikor Szulamit alszik 85 A vállad, a vállad 86 A bozót leánya 88 Az angyaloknál becsületesebben 89 Holnap talán elküldöm 90 Azután vége volna 91 Fekete virágot láttál 92 Szent Lélek karavánja: Igaz, uccai álmok 95 Hogy ma vagyunk 96 Ének aratás előtt 97 Szent Lélek karavánja 98 Rengj csak, föld 100 Mi kacagunk utoljára 101 Barangolás az országban 102 Rohanunk a forradalomba 104 Új, tavaszi sereg-szemle 106 A tűz csiholója 108 Enyhe, újévi átok 109 Dal a hazugság-házról 110 A mezőhegyesi háború 112 Régi énekek ekhója 113 A gyáva hatalmasok 115 Megállt a sors 116 [Transcriber’s Note: List of corrected typographical errors and inconsistent spellings: Page 14, "UJ VIRÁGOS IFJUSÁGGAL" changed to "ÚJ VIRÁGOS IFJÚSÁGGAL" Page 18, "SZÁZ HŰSÉGU HŰSÉG" changed to "SZÁZ HŰSÉGŰ HŰSÉG" Page 41, "VALAKI UTRAVÁLT BELŐLÜNK" changed to "VALAKI ÚTRAVÁLT BELŐLÜNK" Page 48, "IMADSAG A CSALÁSÉRT" changed to "IMÁDSÁG A CSALÁSÉRT" Page 56, "(Es bolondot láttál," changed to "(És bolondot láttál," Page 59, "HÁT IMIGYEN SIROK" changed to "HÁT IMÍGYEN SÍROK" Page 61, "Krudy Gyulának küldöm" changed to "Krúdy Gyulának küldöm" Page 65, "HÁT IMIGYEN SÍROK" changed to "HÁT IMÍGYEN SÍROK" Page 73, "IFJU KAROK KIKÖTŐJÉBEN" changed to "IFJÚ KAROK KIKÖTŐJÉBEN" Page 106, "UJ, TAVASZI SEREG-SZEMLE" changed to "ÚJ, TAVASZI SEREG-SZEMLE" Page 116, "MEGALLT A SORS" changed to "MEGÁLLT A SORS" Page 119, "Hát imígyen sirok:" changed to "Hát imígyen sírok:" Page 119, "Fölkelések és feledkezések 29" changed to "Fölkelések és feledkezések 26" Page 120, "Szentlélek karavánja:" changed to "Szent Lélek karavánja:"] *** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A MAGUNK SZERELME *** ***** This file should be named 38494-0.txt or 38494-0.zip ***** This and all associated files of various formats will be found in: https://www.gutenberg.org/3/8/4/9/38494/ Updated editions will replace the previous one--the old editions will be renamed. Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright law means that no one owns a United States copyright in these works, so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United States without permission and without paying copyright royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you charge for an eBook, except by following the terms of the trademark license, including paying royalties for use of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for copies of this eBook, complying with the trademark license is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, performances and research. Project Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark license, especially commercial redistribution. START: FULL LICENSE THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free distribution of electronic works, by using or distributing this work (or any other work associated in any way with the phrase "Project Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project Gutenberg-tm License available with this file or online at www.gutenberg.org/license. Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm electronic works 1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to and accept all the terms of this license and intellectual property (trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. 1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be used on or associated in any way with an electronic work by people who agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works even without complying with the full terms of this agreement. See paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic works. See paragraph 1.E below. 1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the collection are in the public domain in the United States. If an individual work is unprotected by copyright law in the United States and you are located in the United States, we do not claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, displaying or creating derivative works based on the work as long as all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily comply with the terms of this agreement by keeping this work in the same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. 1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in a constant state of change. If you are outside the United States, check the laws of your country in addition to the terms of this agreement before downloading, copying, displaying, performing, distributing or creating derivative works based on this work or any other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning the copyright status of any work in any country other than the United States. 1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: 1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, copied or distributed: This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you will have to check the laws of the country where you are located before using this eBook. 1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not contain a notice indicating that it is posted with permission of the copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in the United States without paying any fees or charges. If you are redistributing or providing access to a work with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. 1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted with the permission of the copyright holder, your use and distribution must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the permission of the copyright holder found at the beginning of this work. 1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm License terms from this work, or any files containing a part of this work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. 1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this electronic work, or any part of this electronic work, without prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with active links or immediate access to the full terms of the Project Gutenberg-tm License. 1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any word processing or hypertext form. However, if you provide access to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version posted on the official Project Gutenberg-tm website (www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. 1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. 1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided that: * You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has agreed to donate royalties under this paragraph to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid within 60 days following each date on which you prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty payments should be clearly marked as such and sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." * You provide a full refund of any money paid by a user who notifies you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm License. You must require such a user to return or destroy all copies of the works possessed in a physical medium and discontinue all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm works. * You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the electronic work is discovered and reported to you within 90 days of receipt of the work. * You comply with all other terms of this agreement for free distribution of Project Gutenberg-tm works. 1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. 1.F. 1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread works not protected by U.S. copyright law in creating the Project Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic works, and the medium on which they may be stored, may contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by your equipment. 1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all liability to you for damages, costs and expenses, including legal fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH DAMAGE. 1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a written explanation to the person you received the work from. If you received the work on a physical medium, you must return the medium with your written explanation. The person or entity that provided you with the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a refund. If you received the work electronically, the person or entity providing it to you may choose to give you a second opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy is also defective, you may demand a refund in writing without further opportunities to fix the problem. 1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. 1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any provision of this agreement shall not void the remaining provisions. 1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance with this agreement, and any volunteers associated with the production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, that arise directly or indirectly from any of the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of electronic works in formats readable by the widest variety of computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from people in all walks of life. Volunteers and financial support to provide volunteers with the assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will remain freely available for generations to come. In 2001, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit 501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by U.S. federal laws and your state's laws. The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to date contact information can be found at the Foundation's website and official page at www.gutenberg.org/contact Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without widespread public support and donations to carry out its mission of increasing the number of public domain and licensed works that can be freely distributed in machine-readable form accessible by the widest array of equipment including outdated equipment. Many small donations ($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt status with the IRS. The Foundation is committed to complying with the laws regulating charities and charitable donations in all 50 states of the United States. Compliance requirements are not uniform and it takes a considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up with these requirements. We do not solicit donations in locations where we have not received written confirmation of compliance. To SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state visit www.gutenberg.org/donate While we cannot and do not solicit contributions from states where we have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition against accepting unsolicited donations from donors in such states who approach us with offers to donate. International donations are gratefully accepted, but we cannot make any statements concerning tax treatment of donations received from outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. Please check the Project Gutenberg web pages for current donation methods and addresses. Donations are accepted in a number of other ways including checks, online payments and credit card donations. To donate, please visit: www.gutenberg.org/donate Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be freely shared with anyone. For forty years, he produced and distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper edition. Most people start at our website which has the main PG search facility: www.gutenberg.org This website includes information about Project Gutenberg-tm, including how to make donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.