The Project Gutenberg eBook of A vénülés elhárítása és az élet meghosszabbítása
    
This ebook is for the use of anyone anywhere in the United States and
most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
of the Project Gutenberg License included with this ebook or online
at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States,
you will have to check the laws of the country where you are located
before using this eBook.

Title: A vénülés elhárítása és az élet meghosszabbítása

Author: Arnold Lorand

Release date: August 29, 2017 [eBook #55453]

Language: Hungarian

Credits: Produced by Albert László


*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A VÉNÜLÉS ELHÁRÍTÁSA ÉS AZ ÉLET MEGHOSSZABBÍTÁSA ***




Produced by Albert László





A VÉNÜLÉS ELHÁRÍTÁSA ÉS AZ ÉLET MEGHOSSZABBÍTÁSA

CÉLSZERŰ ÉLETMÓDDAL ÉS GYÓGYESZKÖZÖKKEL

IRTA

DR. LORÁND A.

KARLSBÁDI FÜRDŐORVOS

BUDAPEST

AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA

1910

4679. – Budapest, az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája.




ELŐSZŐ.

A vénülés elhárításáról irt munkám legközelebb hét idegen nyelven
jelenik meg, de ezen kiadások egyikében sincsen annyi örömöm, mint az
édes anyanyelvemen megjelenőben.

Maga az a tény, hogy az első németnyelvű kiadás rövid öt hónap alatt
teljesen elfogyott, minek folytán egy ujabb 8000 példányos kiadás vált
szükségessé, azt bizonyítja, hogy művemet nemcsak orvosok, hanem
laikusok tekintélyes tömege is keresve keresi.

Ez a munkám voltaképen mindnyájunk számára készült, mert az észszerű
életmód alapelveit fejtegetem és ismertetem benne olyformán, hogy azt
minden művelt laikus könnyen megérthesse.

Az a nagy elismerés, amely művem német kiadása nyomán járt, szintén azt
bizonyítja, hogy olvasóimat sikerült meggyőznöm arról, hogy éppenséggel
nem vagyunk szükiben olyan eszközöknek, amelyek segélyével a vénülés
kezdetét számos évvel késleltethetjük és életünket az átlagos koron túl
könnyűszerrel meghosszabbíthatjuk. Milyen fájdalmas volna, ha ötven éves
korunkban öregeknek éreznők magunkat, 60–70 éves korunkban pedig már itt
hagynók a földi életet, holott a legcsekélyebb elővigyázattal és egy kis
akarattal hosszú éveken át élvezhetjük még az élet és az ifjuság
örömeit.

Tagadhatatlan, hogy sokan csak saját hibájukból és saját mulasztásaik
folytán vénülnek meg idő előtt; és sokan hunynak el időnek előtte, akik
még hasznos szolgálatokat tehetnének a társadalomnak s akiket csakis
saját gondatlanságuk és hibájuk dönt a korai sírba.

Ha csak egyetlen egy olyan tanácsot is talál az olvasó ebben a könyvben,
amelyet eddig figyelmen kívül hagyott, vagy nem ismert, – pedig
bizonnyal több is van benne – és ha azzal csak egyetlen egy ember
életének a meghosszabbításához is hozzájárultam, könyvem már akkor is
elérte célját.

Karlsbad, 1910. március hó.

_Dr. Loránd Arnold._




TARTALOM.


I. A vérmirigyek befolyása a vénülésre.

  1. Időelőtti vénülés a vérmirigyek (pajzsmirigy, ivarmirigyek stb.) elváltozása folytán  1
  2. A vérmirigyek befolyása testünk külső megjelenésére és az anyagcserére  6
  3. A vérmirigyek hatása az idegrendszerre, szellemi képességeinkre és jellemünkre  11
  4. A vérmirigyek befolyása az átöröklésre és a hosszu életre  22


II. A vénülés.

  1. A vénülés okai  26
  2. A vénülés megakadályozása és kezelése  35


III. A méregtelenítési folyamatok testünkben és azoknak előmozdítása
egészségi rendszabályokkal.

  1. A mérges anyagok elpusztításáról és kiválasztásáról általában  42
  2. A pajzsmirigy működésének egészségi rendszabályokkal való fokozása  43
  3. Óvóintézkedések a máj egészségben tartására vonatkozólag  45
  4. A tartós székrekedés okai és kezelése  46
  5. Óvóintézkedések a belek egészségben tartására  48
  6. A vesebetegségek okai és elhárítása  51
  7. Káros anyagok kiválasztása a bőrön keresztül  53


IV. A bőr és a vesék egészségtana.

  1. Általános megjegyzések a bőr egészségben tartásáról  56
  2. Észszerű ruházkodás  57
  3. Fürdők  62
  4. Izzasztó eljárások  65
  5. Néhány megjegyzés a lábak hidegségéről és annak megakadályozásáról  68


V. Fény, levegő és mozgás.

  1. Testgyakorlatok és sport  70
  2. A napfény gyógyhatása  73
  3. A szabad levegőn való tartózkodás. Lélekzési gyakorlat  76
  4. A zárt helyiségekben való tartózkodás ártalmassága  80
  5. Egészséges és egészségtelen fütés  81


VI. A táplálkozás egészségtana.

  1. Általános megjegyzések az egészséges és észszerű táplálkozásról  85
  2. Állati táplálkozás  93
  3. Szénhidrátok és zsirok. A zöld főzelék és gyümölcs előnyei  96
  4. A bőséges husevés káros következményei  101
  5. A bőséges tejivás előnyei  105
  6. A tisztán vegetariánus étrend előnyei és hátrányai  111
  7. Az étkezés egészségtana. Étvágygerjesztők. A rágás előnyei  114
  8. Az alkohol előnyei és hátrányai  118
  9. A többi izgatószerekről. Kávé, tea, kakao, dohány  122


VII. Az alvás.

  1. Az alvás lényege és méregtelenítő feladata  126
  2. Az alvás egészségtana  128


VIII. A nemi élet.

  1. Az ivarmirigyeknek az életerőre és a hosszu életre gyakorolt hatása  131
  2. Az ivarmirigyek egészségtana. A nemi kicsapongások, valamint a nemi ösztön teljes elnyomásának káros következményei  136
  3. A házasság előnyei  140


IX. A kedély egészségtana.

  1. A vénülés, mint a lelki gyötrelmek következménye  143
  2. Egészségi tanácsok nehéz szellemi munkával foglalkozók számára  147


X. A vénülés szakszerü kezelése.

  1. A vénülés kezelése bizonyos gyógyszerekkel  150
  2. A vénülés megakadályozása és kezelése szervi készitmények által  154
  3. Az állatvér mint vastartalmu tápláló- és szervi kivonatokat tartalmazó gyógyszer  164
  4. Néhány szó a fiatalos külsőről  166
  XI.  A hosszuéletüség tizenkét parancsolata  170






A VÉNÜLÉS ELHÁRÍTÁSA  ÉS AZ ÉLET MEGHOSSZABBÍTÁSA.




I. A VÉRMIRIGYEK BEFOLYÁSA A VÉNÜLÉSRE.


1. Időelőtti vénülés a vérmirigyek (pajzsmirigy, ivarmirigyek stb.)
elváltozása folytán.

A vénülés első jelensége az embernél rendszerint a 40. és 45. életév
között jelentkezik. Számos egyénnél azonban már jóval hamarább, már a
harmincas években is mutatkoznak a vénülés jellemző tünetei: ilyenek az
elhízás, a hajzat őszülése, az arc ráncosodása. A foghús visszahúzódik,
minek folytán a fogak jóval hosszabbaknak látszanak; fogkő rakódik le
rájuk, mely a foghúst lefelé tolja. Gyakran gennyedést is észlelünk a
fogüregben, minek következtében a fogak kihullanak. Ilyenkor az
állkapocs sorvadni kezd és ezen fontos arccsont beesése folytán az arc
sokkal öregebbnek látszik.

A hajzat elveszti eredeti színét, elszárad és – különösen a halánték
táján – mindinkább megőszül. A haj egyéb elváltozásokat is mutat,
törékeny lesz s végül kihull. Az ilyen kopasz helyek, melyeket ősz
hajszálak vesznek körül, szintén hozzájárulnak az arc korosabb
kinézéséhez.

Az érlökés gyakran kemény és feszült, a halánték erei kanyargósak, a bőr
szárazabb lesz és különösen a térd meg a talp tájékán sokszor pikkelyes.
A kéz bőre kékesvörös s érintésre hidegnek találjuk. Ilyen egyének sokat
panaszkodnak fázásról, még olyankor is, amikor a hőmérsék normális.
Rendszerint székrekedésre is hajlamosak, étvágyuk nem valami nagy, a
vizeletben pedig sokszor fehérjenyomokat észlelünk.

Bizonyos elváltozásokat találunk az illetők lelkiállapotában is. Gyakran
súlyos idegességet észlelünk, ami a neuraszténiának vagy hisztériának
jele. Az emlékezőtehetség csökken s az ilyen emberek rendszerint komor
gondolatokra hajlanak. Férfiaknál gyakran impotencia, nőknél pedig a
menstruáció (havi baj) elváltozása szokott jelentkezni.

Jól tudjuk azonban, hogy semmi a világon nem történik ok nélkül s így a
fiatalkorú egyéneknél fellépő vénülési jelenségeknek is bizonyára
megvannak a maguk alapos okai. Ha ezeket kutatva, az illető egyének
életlefolyását tanulmányozzuk, azt találjuk, hogy a föntebb felsorolt
jelenségek leggyakrabban olyanoknál mutatkoznak, akik valamely
_vérmirigymegbetegedésben_ és pedig különösen a pajzsmirigy
elcsenevészesedésében, az ú. n. _myxödémában_ szenvednek, akár teljesen,
akár részlegesen kifejlett alakjában. A pajzsmirigy egy másik betegsége,
a _Basedow_-féle betegség, viszont a pajzsmirigy túltengéséből
keletkezik. Ha ez huzamosabb ideig tart, akkor a pajzsmirigy kimerül,
vagy nem működik többé s a myxödémához hasonló jelenségek mutatkoznak.
Hogy ez tényleg megtörténhetik, azt Möbiuson kívül számos szerző, köztük
jelen mű írója is, bebizonyította. Ők azt észlelték, hogy azok az
emberek, kiknek golyvájuk volt s kiknek ezért eltávolították
pajzsmirigyüket, – manapság szerencsére már csak részleges kiirtást
végeznek, míg évekkel ezelőtt még teljeset – kevéssel az operáció után a
vénülés jeleit mutatták. Állatoknál is mutatkoztak a pajzsmirigy
kiirtása után azok a jelenségek, melyeket teljes vagy részleges
myxödémánál látunk. Az első ritkább betegség, míg a részleges myxödéma,
a pajzsmirigy egyes részeinek elcsenevészesedése, sokkal gyakrabban
fordul elő.

De nemcsak a pajzsmirigy elváltozása, hanem más vérmirigyé is
létrehozhatja a vénülés minden jelenségét. Igy különösen a _hypophisis_
(agyalapi mirigy) az, amelynek degenerálása után az akromegalia nevű
betegség lép fel, amelynél tudvalevőleg a végtagok és az arc egyes
részei iszonyúan megnőnek és megvastagodnak. A leggyöngédebb kifejezésű
arc egy bohóc ábrázatává fajul. Legtöbbször a beteg észre sem veszi e
bajt, mely kezdetben csak kevés egyéni tünetet mutat, míg végül
környezetének tünik fel vénülő arckifejezése. Igen szépen mutatják ezt
azok a fényképek, melyeket dr. G. A. Gibson, az edinburghi királyi
kórház főorvosa, tett közzé 1899-ben az »Edinburgh Medical Journal«-ban,
amelyek egy fiatal 26 éves akromegáliás beteg kórképét tárják elénk.
Alig egy évig tartó betegség után e fiatal nő 36–40 évesnek látszott.
Huszonöt éves korában, tehát betegsége előtt, amint az első fénykép
mutatja, még fekete haja volt, de alig egy évvel később, 26 éves
korában, haja már erősen őszült.

A mellékvese elcsenevészesedése is létrehozhatja a vénülés jelenségeit,
amint azt az Addison-féle betegségnél látjuk (bronzkór). Kevés esetet
volt alkalmam megfigyelni, de az illetők minden ilyen esetben jóval
idősebbeknek látszottak igazi koruknál. A mellékvese túltengése, amint
azt később ki fogjuk mutatni, valószinűleg az arteriosklerosis
állapotához vezet, amely viszont vénülést okoz.

A vénülésenek egy további fontos okát az ivarmirigyek degenerálásában
kell keresnünk. Közismert dolog, hogy a heréltek hamar vénülnek. A Kelet
eunuchjai, valamint a skopzák Oroszországban, kik fanatizmusból
kivetkőznek férfiúi méltóságukból, pergamentszerű, ráncokkal barázdált
arcukkal jóval öregebbeknek látszanak. Azok az asszonyok, kiknek
petefészke betegség folytán elsatnyul, vagy akiknél operáció
segítségével kiirtják, rendszerint hamarább vénülnek mint a többi nők.
Megfigyelték továbbá azt is, hogy azok a fiatal asszonyok, kik több
ízben voltak teherben, szintén jóval idősebbeknek látszanak. Különösen
olyankor fordul ez elő, ha az illetők egyszersmind sokáig szoptattak.
Ilyen esetekben a pajzsmirigy is elváltozik, mert ez, mint később látni
fogjuk, szoros összefüggésben áll az ivarmirigyekkel.

Nemi kicsapongások, a petefészkekkel való visszaélés, egész fiatal
leányoknál is előidézhetik a korai vénülést és a gyors elvirágzást. Az
emlők hamar fejlődnek ki, lelógnak, az arcvonások duzzadtak, lomhák.

Ugyancsak kifejezett vénülési jelenség az elhizás is, miről később még
részletesebben fogunk szólni.

Másrészt azonban hamar öregednek azok az emberek is, akik teljesen
elnyomják nemi ösztönüket, amely jelenséggel szintén még fogunk
foglalkozni.

Minkowski és Mering kísérletileg bebizonyították, hogy a cukorbetegséget
a hasnyálmirigy degenerációja is előidézheti. Azok a betegek, kik
hosszabb ideig szenvednek e bajban, különösen súlyos esetekben, számos
jelét mutatják a közelgő aggkornak. Ez bizonyára összefügg azzal is,
hogy ilyenkor nemcsak a hasnyálmirigyben, hanem a pajzsmirigyben is
találunk elváltozásokat, amit jelen mű szerzője már régebben kimutatott.
Blum és Zuelzer kimutatták, hogy e betegségben a többi mirigyek is
fontos szerepet játszanak. Fontos tényként kell még megemlítenünk, hogy
a különböző vérmirigyek, mint a láncszemek, a legszorosabb
összeköttetésben állnak egymással. Szinte törvényszerüleg látjuk, hogy
ha az egyik vérmirigy, például a pajzsmirigy, megbetegszik, akkor a
többi mirigy is kóros elváltozást mutat. Ezért találunk mi a
Basedow-féle betegségnél nemcsak a pajzsmirigyben, hanem az
ivarmirigyekben is kóros tüneteket. A cukorbetegeknél a hasnyálmirigy, a
pajzsmirigy és az ivarmirigyek mutatnak beteges elváltozásokat, az
akromegáliánál pedig sok esetben a hypophisis, pajzsmirigy,
ivarmirigyek, hasnyálmirigy és a mellékvesék is. Myxödémánál a
hypophisisen kívül az ivarmirigyek is megbetegednek.

Láthatjuk mindebből azt, hogy _egy_ vérmirigy betegsége elegendő ahhoz,
hogy közöttük a legfontosabb, a pajzsmirigy, is elváltozzék. Viszont a
pajzsmirigy elsőleges bántalma létrehozhatja egy másik mirigynek,
esetleg valamennyinek másodlagos megbetegedését.

A máj és a vese szintén az ú. n. belső kiválasztó mirigyekhez tartoznak.
Ezek a szervek szintén szoros összefüggésben állnak a pajzsmiriggyel.

Vannak esetek, amikor májbetegségeknél, különösen májzsugorodásnál, vagy
pedig vesemegbetegedéseknél, p. o. idült vesegyulladásnál, a korai
megvénülés tüneteit észleljük.

Mindezen eddig megbeszélt betegségeken kívül más okok is idéznek elő
gyakran öregedést. Ilyenek a sok gond és bánat, erős alkoholizmus,
fertőző betegségek, különösen a syphilis, azonkívül különböző idült
higany-, ólom-, dohánymérgezések stb. Mindezek a tényezők különösen
kártékonyan befolyásolják a vérmirigyeket. Hogy a különböző
lelkiállapotok, pl. a gond és bánat, kóros elváltozásokat hozhatnak
bennünk létre, azt »a lelki felindulások hatása a vénülésre« cimű
fejezetben fogjuk tárgyalni. A mértéktelen alkoholizmus mindenekelőtt a
pajzsmirigyre hat károsan (Hertoghe és de Quervain mutatták ki), de
azonkívül a mellékvesékre, ivarmirigyekre, májra és vesékre is, mely
jelenségeket szintén később fogjuk tüzetesebben megbeszélni. A fertőző
betegségek közül különösen a syphilis az, amely a pajzsmirigyet,
mellékveséket és a hypophisist bántja. Minthogy pedig a véredényeket is
elváltoztatja, a syphilis egyik leggyakoribb oka az arteriosklerosisnek
(érelmeszesedés).

Az érelmeszesedés ama betegségek közé tartozik, melyek leggyakrabban
idéznek elő korai vénülést. Rendszerint a myxödémánál, valamint az
akromegáliánál és cukorbetegségnél is fellép az érelmeszesedés, sőt,
mint azt később látni fogjuk, egyrészt a pajzsmirigy sorvadása, másrészt
a mellékvesék túltengése is fontos szerepet játszik az
arteriosklerosisnál.

Beszéljünk még néhány szót arról, hogy azokat a vénülési tüneteket,
melyeket már e fejezet elején megemlítettünk, a vérmirigyek, különösen
pedig a pajzsmirigy elváltozása hozza létre. Gyakran látunk ősz hajzatot
olyan fiatalkorúaknál, akik Basedow-kórban vagy myxödémában szenvednek.
Ezeknél a betegeknél nem ritkán az arc is ráncos lesz. Sőt mindezek a
jelenségek csecsemőknél is előfordulnak, ha azok velökszületett
myxödémában szenvednek. Elmulhatnak azonban, ha a pajzsmirigyet
kezeljük.

A foghús sorvadása, a fogkövek és gennyedés a fogüregben szintén gyakori
jelenségek a myxödémánál, még akkor is, ha nem teljes alakjában lép is
fel. Jellemzi továbbá a myxödémát a haj kihullása, melyhez az
érelmeszesedés tünetei is járulhatnak. A betegek erős székrekedésben
szenvednek állandóan fáznak és étvágyuk rendszerint csekély;
vizeletükben gyakran találunk fehérjenyomokat. Hozzájárul a
pajzsmirigybántalmakhoz még rendszerint a nyomott lelkihangulat, mely
sokszor nem egyéb, mint neuraszténia vagy hisztéria. Emlékezőtehetségük
csökken. Férfiaknál impotencia lép fel, nőknél pedig kimarad vagy
rendetlenné válik a havibaj. Gyakran méhvérzések is járulnak ehhez, amit
Hertoghe szerint pajzsmirigyből készült tablettákkal eredményesen lehet
gyógyítani.

Végül még csak azt akarom megemlíteni, hogy az elhízás, melyet a korai
vénülés első tünetének említettünk, szintén a vérmirigyek elváltozása
folytán jöhet létre.

A következő fejezetben látni fogjuk, hogy ezek a csodás képződmények
mennyire befolyásolják testünk külsejét és anyagcseréjét.


2. A vérmirigyek befolyása testünk külső megjelenésére és az
anyagcserére.

Születésükkor mindkét nembeli csecsemők rendszerint annyira hasonlítanak
egymáshoz, hogy gyakran csak pontosabb vizsgálat után tudjuk őket
megkülönböztetni egymástól. Ez a hasonlatosság azonban csak addig tart,
míg a vérmirigyekben és pedig különösen a pajzs- és ivarmirigyekben,
bizonyos változások fel nem lépnek.

A gyermek pajzsmirigye még nem igen tartalmaz ú. n. colloid anyagot,
amely pedig ennek a mirigynek legfontosabb váladéka; később azonban
mindinkább gyarapszik ez az anyag s a pubertas (nemi érés) korában már
nagy mennyiségben van jelen. Ebben a korban az ivarmirigyek is
megváltoznak: a peték a petefészkekben megérnek és fellép a menstruáció.
Ez utóbbi a petefészek és pajzsmirigy befolyása alatt áll; ha ezek
betegek, akkor a pubertás és a menstruáció részben vagy egészen
kimaradnak.

Ivaréréskor külsőnkben is változás áll elő: leányoknál fejlődésnek
indulnak az emlők, fiúknál megjelenik az arcszőrzet, hangjuk megváltozik
és arcvonásaik is megférfiasodnak; ha nincsen is szakáluk, arcvonásaik
különböznek a nőétől. Ha a pubertas nem lép fel a rendes korban
(Közép-Európában a 14. és 16. év között), akkor az illető nemi jellege
sem mutatkozik; ilyenkor az ifjú arca nőies marad, másrészt viszont
petefészküktől megfosztott, vagy a változás korában lévő nőknél bajusz-
vagy szakálszőrzetet látunk megjelenni; ugyanezt észleljük azoknál a
nőknél is, kiknek petefészke valamely betegség vagy nemi kicsapongás
következtében kórosan elváltozott. Látjuk tehát, hogy valamint a
csecsemőkorban, úgy az aggkorban is eltünnek a külső nemi különbségek s
az emberek kezdenek egymáshoz hasonlítani.

A külső nemi különbségek az ivarmirigyek belső kiválasztása folytán
jönnek létre s enélkül nem is jelentkeznek, amit fiatalkorú herélteknél
könnyen megfigyelhetünk. Ha olyan idősebb férfiakat látunk, kiknél a
bajusznak és szakálnak még nyoma is hiányzik, azok rendszerint
herehiányban szenvednek; hajuk is rövid és száraz. Termetük magas lehet
ugyan, de többnyire csak végtagjaik hosszúak, törzsük ellenben
meglehetős rövid. Kevésbbé kifejezett esetekben gyakran kipirult arc
jellemzi az ilyen férfiakat s a bajusznak is látjuk csekély nyomát. Ha
azonban a herék teljesen elsorvadnak, akkor arcszínük sápadt vagy
sárgás, kezük pedig kékesvörös és hideg. Arcbőrük pergamentszerű és
erősen ráncos. Ezekben a kifejezett esetekben a bajusz is hiányzik
többnyire, termetük pedig alacsony. Párisban Launois tanár klinikáján
(Hopital Lariboisière) láttam egy ilyen körülbelül 50 éves embert,
akinek törpeszerű termetén kívül szellemi képessége is, mint az ilyen
esetekben előfordul, a lehető legcsekélyebb volt. Nőknél, az
ivarmirigyeik hiánya esetében, kimarad a hószám, medencéjük és
emlőmirigyeik nem fejlődnek, keblük lapos, sőt arcuk alkotása is
szabálytalan. További tünetek: a kiálló állkapocs, a hosszú és korán
kihulló fogak, a foghús sorvadása, száraz és kemény hajzat; kifejezett
esetekben továbbá az elhízás, kevésbbé kifejezettben viszont a feltünő
soványság. Intelligenciájuk rendszerint korlátolt, a menstruáció
kimarad, vagy pedig gyér és szabálytalan. A Kelet egyes vidékein női
eunuchok is vannak. Ilyeneket látott Roberts Delhiből Bombayba tett
utazása közben. Ezeknek nem voltak emlőik, szeméremszőrük is hiányzott.
Ülőpofájuk a férfiakéhoz hasonlított, testük többi része ellenben annál
kövérebb volt. Ezeket az asszonyokat természetesen már fiatal korukban
fosztották meg petefészkeiktől.

Ezekkel ellentétben, a petefészkek túltengésekor a női nemi jellegek, az
emlők és a medencék korai buja kifejlődését láthatjuk. Menstruációjuk
már korán lép fel, arcszínük viruló, szellemi képességeik pedig gyakran
túlszárnyalják korukat.

A _sápkór_ azon betegségek közé tartozik, melyeket rendesen külső
jelenségeikből is felismerhetünk. Ezt a betegséget Noorden, Dalché és
mások a petefészkek degenerációjából magyarázzák. Ilyen esetekben a
menstruáció, mely tudvalevőleg a petefészekből indul ki, rendszerint
csak későn jelentkezik, nagyon szabálytalan és erős fájdalmak kísérik. A
test fejlődésben visszamarad. Nem ritkán hájas (vérszegény) hízást
látunk fellépni. Ilyenkor a nemi érzések is hiányoznak. A petefészekre
gyakorolt nemi izgalmak siettethetik a női nemi jellegek megjelenését.
Nemi visszaélések következtében a menstruáció már a gyermekkorban is
felléphet; erről számolnak be azok a vizsgálatok, melyeket Tarnowska
Paula Pétervárott 150 fiatal prostituált nőn végzett.

Hogy az ivarmirigyeknek tényleg van belső kiválasztásuk, arra nézve
minden kétséget kizáró kísérlet az, ha egy fiatal kakast kiherélünk. Sem
taraja, sem sarkantyúja nem nő; ha azonban a kivágott heréket bőre alá
helyezzük, úgy újra megjelennek fentemlített férfias jellegek. Knauer,
Halban, Ribbert és mások kísérletei alapján kétségtelen, hogy a
petefészek is belső kiválasztó mirigy. Poncet kimutatta, hogy herélt
házinyulak lábszárai igen hosszúra nőnek; közismert dolog továbbá, hogy
az eunuchoknak is feltünő hosszú karuk és lábuk van. Ugyanezt látjuk
azoknál az embereknél is, akik ivarmirigyeik fejletlensége folytán
gyermekek maradtak. Ezeknél különben, mint azt Hertoghe kimutatta, a
pajzsmirigy is elváltozik.

Ha ilyen egyének csontjait Röntgen-sugarak segítségével megvizsgáljuk,
azt látjuk, hogy a csöves csontok (pl. felkar-, combcsont) porcos végei
még jóval az ivarérés után sincsenek elcsontosodva. Érdekes, hogy
ugyanez a jelenség lép fel kiheréléskor és myxödémánál.

Egyszerű megfigyelés is világosan mutatja a pajzsmirigynek a
csontállományra és a test nagyságára gyakorolt hatását. Perrando és
Garnier szerint kachexiás (tuberkulotikus, syphilitikus, alkoholos)
szülők gyermekei pajzsmirigyhiányban szenvednek. Pajzsmirigykivonatok
adagolása után azonban e mirigyek gyorsan nőnek; ha gyengeelméjű
egyéneknek (cretin) adjuk be ezeket a készítményeket, hülyeségük
mindinkább megszünik és megokosodnak.

A Basedow-féle betegségnél a pajzsmirigyek túlságos működésével
egyetemben a csontok fontos alkatrésze, a szénsavas mész is erős
kiválásnak indul. Ugyanezt látjuk az akromegáliánál (óriás növés) és a
cukorbetegségnél is. A csontozat elpuhulását az u. n. osteomalaciát,
amely betegségben a csontok nagymennyiségű szénsavas mészt választanak
ki, egyes szerzők a pajzsmirigy elváltozásának tulajdonítják, mások –
köztük Fehling – a petefészek túltengéséből magyarázzák. Jótékony
hatással van az osteomalaciára. a kasztráció (kiherélés), sőt
pajzsmirigykivonatok adagolása is.

A hypophisisnek épp oly nagy befolyása van a csontállományra, mint a
pajzsmirigynek, elsősorban a végtagokra és az állkapocsra. Az
óriásnövésnél fellépő elváltozások mutatják leginkább a vérmirigyeknek
az arcvonásokra gyakorolt hatását. Ezek az emberek bohócokhoz hasonlóak,
azonkívül ujjaik is igen vastagok.

A mellékvesék megbetegedésekor fellépő bronzkóron (Addison-féle
betegség) kívül a pajzsmirigy elváltozása is megváltoztathatja a bőr
színét. Myxödémánál, valamint a pajzsmirigy hiányának más eseteiben, a
bőr sárgásfehér. A Basedow-féle betegség színváltozásokat, sőt gyakran
kiütést is okozhat a bőrön. A női nemi szervek izgalmainál hasonló
elváltozásokat szenvedhet a bőr. Az öreg embereknél, különösen nőknél,
oly gyakran látható halvány, vérszegény színt joggal vezethetjük vissza
a vérképződést oly hatalmasan befolyásoló szervek, mint a pajzs- és
ivarmirigyek elcsenevészesedésére.

A pajzsmirigy és a petefészek elváltozásai a hajra is befolyást
gyakorolnak. Myxödéma esetében a hajtüszők elsorvadnak, minek folytán a
haj, sőt a szemöldök is kihull. Pajzsmirigykészítmények adása által néha
a már előrehaladott kopaszság is meggyógyul. Ezt saját magamon is
észleltem; ebben az esetben az újranőtt haj fekete, míg a kihullott haj
már időelőtt ősz volt; megtörtént továbbá, hogy öreg, 60–70 éves
embereknek, a pajzsmirigykészítmények szedése következtében, fekete
hajuk nőtt olyan helyen, hol azelőtt ősz hajzat volt. Másrészt viszont
myxödémás betegeknek már igen korán (30. évtől kezdve) őszül a hajuk,
úgy hogy Hertoghe a teljes myxödéma legjellemzőbb tünetének a korai
őszülést tartja. A hajnak heveny fertőző betegségek, vagy gond és bánat
következtében történő kihullása vagy megőszülése talán szintén azokkal a
jólismert elváltozásokkal áll összefüggésben, melyeket a vérmirigyek,
különösen pedig a pajzsmirigy, ilyen esetekben mutatni szoktak.

Említettük már, hogy petefészküktől megfosztott, vagy
petefészekbetegségben szenvedő asszonyoknak bajuszuk vagy szakáluk
szokott nőni; viszont olyan férfiaknak, akik herehiányban szenvednek, a
bajuszuk hiányzik és hajuk is rövid marad. Érdekes az a tény, hogy
elmebetegek is korán őszülnek, ami valószinűleg onnan ered, hogy
elmebetegeknél gyakran lép fel a pajzs- és ivarmirigyek elváltozása.

A bőr táplálása is nagy mértékben függ a pajzsmirigytől. Ha ez beteg,
vagy eltávolítjuk, akkor az izzadtság- és faggyúmirigyek elsorvadnak.
Myxödémánál a bőr száraz és nem képes izzadni, míg
pajzsmirigykészítmények bő adagolásánál, vagy a Basedow-féle betegségnél
erős izzadást látunk.

A pajzsmirigy, hypophisis és az ivarmirigyek a melegképződésre is
befolyást gyakorolnak. Igy pl. myxödémásak vagy kasztráltak nyáron is
panaszkodnak arról, hogy kezük és lábuk fázik. Egy 67 éves asszonynál,
kinek 30 év előtt kiirtották a petefészkét, megfigyeltem, hogy a
legmelegebb nyári napokon is jéghidegek voltak a végtagjai, és nyári
automobilutazásai közben, habár nehéz bundákba volt burkolva, mégis
fázott. Pajzsmirigy- vagy petefészekkivonatok adagolásával mesterségesen
növelhetjük ilyen esetekben a melegképződést. A Basedow-kórnál viszont,
minthogy itt a pajzsmirigyek túltengése van jelen, a betegek folytonos
melegről panaszkodnak. Ugyanezt észleljük az akromegáliában szenvedő
betegeknél, mivel ennél a betegségnél is rendesen túlságos nagy a
pajzsmirigy kiválasztása. Cukorbetegeknek a kór első éveiben gyakran
meleg, míg a későbbi években hidegérzetük van, mert a pajzsmirigy
eleinte túlteng, később pedig kimerül.

A pajzsmirigy eltávolítása a bőr alatti szövetekben is jelentékeny
elváltozást okoz. A kötőszövet és zsírszövet erősen gyarapodik. Hertoghe
kiirtotta egy fiatal bika pajzsmirigyét s az állat néhány hónap alatt 30
kilót hízott; ugyanezt észlelte egy csikónál is.

Számos adat bizonyítja különben a pajzsmirigynek a zsírszövetre
gyakorolt hatását. Pajzsmirigytabletták szedésekor a zsírszövet
tudvalevőleg erősen megfogy, mivel ezek az oxidációt elősegítik.

Teljes vagy részleges pajzsmirigyhiányban szenvedő embereken
nagymennyiségű zsír képződik, anélkül hogy túltáplálás esete forogna
fenn, sőt az ilyen betegek étvágytalanság folytán csak keveset esznek.
Én tehát ennek folytán már 1904 óta kétféle elhízást különböztetek meg:
»exogén« elhízást, mely külső körülményektől – különösen a táplálkozás
módjától – függ, és »endogén« elhízást, amelyet a szervezetünkben levő
és az oxidációt elősegítő mirigyek, t. i. a pajzsmirigy, hypophisis és
ivarmirigyek okoznak. Az »endogén« elhízás nincsen összefüggésben a
túltápláltsággal, amint azt az 1904. évi francia belgyógyászati
kongresszuson kimutattam, hanem ezt az elváltozást csakis a fentemlített
mirigyekre ható betegségek, amilyenek a ragályos bajok, gyakori
terhesség, nemi kicsapongások, az alkohol túlságos élvezete stb.
okozzák. Ezekben az esetekben a – különösen asszonyoknál óriási
arányokat öltő – elhízást a pajzsmirigynek, illetve a petefészeknek
túlságos megerőltetése következtében beálló kimerülése okozza.

Loewy és Richter, valamint Curatulo és Tarulli minden kétséget kizárólag
bebizonyították, hogy az ivarmirigyek a szövetek táplálását feltünő
módon befolyásolják. Kimutatták, hogy a kasztráció az oxidációképesség
csökkenését vonja maga után. Herekivonatokkal táplált herélt kutyáknál
ez a képesség növekedett; még nagyobb volt az oxidációképesség, ha
ugyanezeknek a hímkutyáknak petefészekkivonatokat adtunk. A legjobb
eredményeket pedig a petefészekkivonatokkal táplált kasztrált
nősténykutyáknál érték el; ezeknél az oxidációképesség növekedése átlag
67·7%. amazoknál pedig 44·5% volt.

Narbuth volt az, aki a hypophisisnek az anyagcserére gyakorolt hatását
kutatta. Ő azt találta, hogy ezen szerv kiirtásakor az oxidáció csökken,
növekszik ellenben hypophisiskivonatok adagolásával. Legtöbb esetben
hízást látunk a hypophisis elváltozásainál, vagyis az akromegáliánál
fellépni. Észleltek azonban olyan sok esetet is, ahol a
hypophisisdaganat következtében fellépő hízást nem kísérte az
óriásnövés; így egy 9 éves leány, miután hypophisise sebesülés
következtében megsérült, rendkívül elhizott. (Madelung.)

Ezek az általam »endogén«-nek nevezett elhízási esetek egész más
kórképet mutatnak mint a túltápláláskor fellépő hízások. Aki sokat eszik
és kevés testmozgást végez, annak arca gyakran vörös, vérbőségben
szenved, könnyen kihevül, hamar izzad és ritkán van székrekedése, míg az
endogén esetekben rendszerint halványság, hidegérzet, székrekedés,
száraz bőr és izzadás hiánya mutatkozik.

A hasnyálmirigy is erős befolyást gyakorol az anyagcserére, amennyiben
teljes kiirtása nagyfokú lesoványodást és erős súlyveszteséget von maga
után, amit a cukorbetegnél észlelhetünk.

Mindezek után, azt hiszem, nem tévedek, ha azt a következtetést vonom
le, hogy külső megjelenésünket és szöveteink épségét vérmirigyeinknek
belső kiválasztása szabályozza.


3. A vérmirigyek hatása az idegrendszerre, szellemi képességeinkre és
jellemünkre.

Ha egy szellemi fejlődésében visszamaradt idióta gyermeket állati
pajzsmirigykivonattal táplálunk, rövid idő mulva csodás megfigyelést
tehetünk. A gyermek szemmelláthatólag gyarapodik, nemcsak testileg, de
szellemileg is, és azt az örömet is megérhetjük, hogy normális szellemi
képességekkel megáldott intelligens ifjúvá serdül. Maga ez az egy
megfigyelés is rávezethet arra a feltevésre, hogy a pajzsmirigy
bizonyára nagy befolyást gyakorol központi idegrendszerünkre és szellemi
munkásságunkra.

Hogy ez tényleg így van, azt nagyban bizonyítja az a tény, hogy a
pajzsmirigy bármely elváltozása egyszersmind a központi idegrendszer
elváltozását is előidézi. Minthogy pedig a többi mirigy, különösen az
agymirigy (hypophisis) és az ivarmirigyek betegsége hasonló jelenséget
mutat, nagy a valószinűség, hogy ezek a mirigyek központi
idegrendszerünk épségét s vele egyetemben szellemi képességeinket nagy
mértékben befolyásolják, amit bizonyítani akarunk.

Ha egy kretinnek (hülye) agyvelejét, aki tehát pajzsmirigysorvadásban
szenved, összehasonlítjuk egy normális ember agyvelejével, akkor gyakran
azt látjuk, hogy a barázdák száma csekélyebb és hogy azok kevésbbé
mélyek. Ennek a kórbonctani elváltozásnak megfelelnek a klinikai tünetek
is. Messze vezetne, ha ezeket mind fel akarnók sorolni. Mi csak ezeknek
a tényezőknek a szellemi tulajdonságokra gyakorolt káros hatását akarjuk
itt felemlíteni. Pilcz szerint a myxödémások legjellemzőbb tünetei: a
lassú gondolkodás, közönyösség, gyönge emlékezőtehetség és álmosság.
Mindezeket a tüneteket a vénségnél is látjuk és már ezen oknál fogva is
a vénséget a myxödémás állapothoz hasonlónak tartjuk.

Fontosnak tartjuk még azt a tényt is, hogy amikor a pajzsmirigyet
kiirtjuk, vagy ha az degenerálódik, olyankor a szellemi képességek is
súlyos kárt szenvednek, mely legmagasabb fokát az idiotizmusban vagy a
kretinizmusban szokta elérni.

Egyáltalán megváltoznak mindazok a képességek, amelyeket mi jelenlegi
élettani ismereteink alapján a nagy agykéregbe helyezünk, t. i. az
intelligencia, akarat, emlékezőtehetség stb. Ebből tehát azt a logikus
következtetést vonhatjuk le, hogy ezeket a képességeket a pajzsmirigy
szabályozza. És valóban, amint a pajzsmirigy elváltozik, rögtön
megváltoznak ezek a tulajdonságok is. A betegek ilyenkor csak azokra az
eseményekre emlékeznek, amelyek a pajzsmirigy elváltozása előtt
történtek, míg az azóta előfordult eseményeket már nem képesek a
nagyagykéregbe befogadni. Ehez tehát valószinűleg a pajzsmirigy teljes
épsége szükséges, ami abból is kiviláglik, hogy, ha az ilyen betegeknek
pajzsmirigykészítményeket adunk, úgy sokkal jobban megtartják
emlékezőtehetségükben az eseményeket és a feledésbe merültekre
könnyebben visszaemlékeznek. Számos betegemen észleltem ezt; e helyütt
csak felemlítem egy igen kövér, Siámban élő angol úr esetét, aki pár
nappal pajzsmirigykúrája után, éjfélkor felkelt ágyából és három órával
a pajzsmirigytabletták szedése után íróasztalához ült, hogy egy
tudományos munka megszerkesztéséhez fogjon. Dr. Hertoghe, az ismert
pajzsmirigykutató pedig elmondta nékem, hogy előadása előtt néha 3–4
pajzsmirigykivonatot szokott magához venni.

Nem ritkán észleltem olyan eseteket is, amikor csekély intelligenciájú
egyének állapotában pajzsmirigykivonatok szedése javulást idézett elő.
Igy nemrég egy 69 éves amerikai asszonyt kezeltem, kinek érelmeszesedése
volt, azonfelül szédülésről panaszkodott, mely a járásban akadályozta. A
kezelés előtt még meglehetősen korlátolt nő intelligenciája napról-napra
növekedett, angol ápolónőjének nem csekély meglepetésére, aki elmesélte,
hogy míg azelótt mindent tehettek vele és bármely parancsra
engedelmeskedett, addig most minduntalan kifogásokat tesz és mindennek
az okáról kérdezősködik.

Feltünően hat a pajzsmirigy a kedélyre. Ha betegség folytán elváltozik,
úgy feltünő változásokat látunk a kedélyállapotban fellépni.

Oly egyénekről, akik myxödémában vagy a pajzsmirigynek csak részleges
hiányában szenvednek, gyakran nyomott kedélyhangulatot látunk; többnyire
sötét gondolatok foglalkoztatják őket, anélkül hogy erre a legkisebb
okuk volna. Folytonosan aggódnak a legjelentéktelenebb dolgok esetleges
következményei miatt.

Hasonló esetet észleltem egy 42 éves elberfeldi nőn, akin a
pajzsmirigyhiány (hypothyroidia) más jelenségei is látszottak s akit
ottani orvosa segítségével jodothyrin-tablettákkal kezeltünk, minek
folytán a nő nyomott hangulata csakhamar javult. Amikor azonban a nyarat
vidéken töltötte s a kúrát elhanyagolta, ismét súlyos kedélybeli
elváltozások tünetei léptek fel. A melankólia egyes eseteiben szintén
kedvező eredményt észleltem a pajzsmirigytabletták adagolása után.

Megfigyeléseim szerint a pajzsmirigy az álomra is nagy befolyást
gyakorol. Túltengése esetében súlyos álmatlanság lép fel, mig ellenben
elcsenevészesedése következtében nagy álmosság jelentkezik.
Kísérleteimből kitünik, hogy a pajzsmirigyüktől megfosztott állatok
szérumával előidézhetjük az álmot s ezzel az álmatlanság súlyos
eseteiben értem el kedvező eredményt.

Ezzel ellentétben álmatlanság lép fel a pajzsmirigy túltengésénél, a
Basedow-féle betegségnél s ugyanezt érhetjük el pajzsmirigykészítmények
adagolásával is.

Hogy mily nagy az a befolyás, amelyet a pajzsmirigy kedélyünkre
gyakorol, mutatja az a körülmény is, hogy akaraterőnk teljesen alá van
neki vetve. Igy láthatjuk, hogy az az állat, amelynek nincs
pajzsmirigye, vagy az az ember, kinek a mirigye sorvadt, minő gyönge,
akaratnélküli, minden energiát nélkülöző lénnyé változik át. Az ilyen
egyéneknek bármit is könnyen szuggerálhatunk; s egy erős akaratú ember
könnyű szerrel bűntársává teheti, amit a philadelphiai »Medicolegal
Society« ülésén a bűnről tartott előadásomban be is bizonyítottam.
Kimutattam, hogy, miután a vérmirigyek a kedélyállapotot nagy mértékben
befolyásolják, ennek folytán kóros állapotukban a kedélyben is
elváltozások lépnek fel. Ezen az alapon két olyan főtényezőnek a
megkárosodása következhetik be, amelyek sorompó módjára tartanak vissza
bennünket a bűncselekményektől. E két tényező: a szabadakarat és a jó és
rossz megkülönböztetése. Ha az első hiányzik, akkor nem tudunk magunkon
uralkodni, a második nélkül pedig nem vagyunk képesek cselekedeteink
horderejét megítélni és minden megfontolás nélkül cselekszünk.

A Basedow-kórban szenvedő betegeknél rendszerint nagyfokú izgatottságot
észlelünk, ezzel ellentétben a myxödémásoknál levertség, sőt néha
melankólia is mutatkozik. Számos esetben a menstruáció is kimaradt.
Ilyen esetekben pajzsmirigykúrával, vagy pedig petefészektabletták
adagolásával kedvező eredményhez jutottam. Elmebetegeknél is
előfordulhat a pajzsmirigy megnagyobbodása. A Michigan-államban fekvő
Pontiacban (Egyesült Államok) az elmebetegek menhelyén 600 beteg közül
százon észleltem ezt a jelenséget.

Már az első fejezetben kimutattam, hogy a pajzsmirigy és a petefészkek
szoros összefüggésben állnak egymással. Az egyik megbetegedése
rendszerint maga után vonja a másiknak kóros elváltozását. Ennek folytán
nemcsak a petefészkek betegségénél észlelhetjük a pajzsmirigy
megnagyobbodását, hanem a menstruációkor, az ivarérés közeledtével,
terhességkor és a havi folyás végleges megszünése utáni első években is
(klimakterium). Ha pedig a pajzsmirigy beteg, úgy a beteg
lelkiállapotában is változások várhatók amelyek asszonyoknál és
leányoknál a fent jelzett esetekben tényleg fel is szoktak lépni. Néha
ez valóságos lelkizavarrá fajul. Igy vannak például esetek, mikor a
leányokat az ivarérés idejében nagy vándorlóhajlam fogja el.

Bűncselekményeket is szoktak ilyen esetekben elkövetni olyan asszonyok,
akiknek példás előélete kiáltó ellentétben áll ezzel. Előfordulnak néha
kleptomániás esetek, de nem ritkán nagyobb bűncselekmények is. Igy
Franciaországban nemrég egy vasúti pályafelvigyázó 18 éves neje áldott
állapotban egy csekély pénzösszeg miatt borzalmas rablógyilkosságot
követett el. Dr. Verwaek, a brüsszeli St. Gilles fegyház orvosa, közölte
velem egy munkásnő esetét, kinek a törvénnyel soha semmi dolga nem
akadt, de két ízben, amikor teherben volt, lopott valami csekélységet,
ami miatt súlyosan megbüntették. Kivánatos volna, ha a törvényszék
ezeket a tényezőket humánus módon figyelembe venné és ha nő áll a
törvény előtt, különösen pedig olyan esetekben, amikor a bűntény és
annak oka között semmiféle okozati összefüggés nem található, a
törvényszék kutatná, vajjon a nő a bűntett elkövetésekor nem volt-e a
fent jelzett állapotok egyikében?

Férfiaknál is okozhat az ivarmirigyek betegsége ilyen lelki
elváltozásokat, kedélyállapotuk pedig mindenképpen megváltozik ilyenkor.
Igy például felnőtt kasztrált egyének, akiknek mindkét heréjét
eltávolították, melankólikusak lesznek; ezt a híres Dupuytren észlelte
először. Szerencsére most már kasztráció esetében a heréknek egy részét
meg szokták hagyni.

Hogy mily nagy a férfi ivarmirigyeinek az idegrendszerre gyakorolt
hatása, azt az is mutatja, hogy idült kankó esetében neuraszténia
fejlődhetik, néha igen súlyos mértékben.

Neuraszténia és hisztéria igen gyakran keletkeznek az ivarmirigyek
elváltozása után és éppen ezért talán jogos volt e könyv szerzőjének az
1905. évi lüttichi neurológiai kongresszuson az az állítása, hogy a
neuraszténiának és hisztériának csakúgy megvannak a maguk kórbonctani
elváltozásai, mint a többi betegségeknek s ezt leggyakrabban egyes
vérmirigyek, különösen a pajzs-, ivarmirigyek és a hypophisis
elváltozásai okozzák.

Cukorbetegeknél, akiknél a pajzsmirigy szintén elváltozást mutat, nagyon
gyakran lép fel a neuraszténia. Sokszor azoknál a férjhez nem ment
nőknél is észleljük, akik teljes nemi tartózkodásban élnek. Ezeknél a
nőknél feltünő gyakran ideges emésztési zavar, különösen pedig a
gyomoridegek túlérzékenysége állapítható meg. Evés után nyomásról és
fájdalomérzésről panaszkodnak gyomrukban. Közelfekvő az a gondolat, hogy
bizonyára vannak ingerek, melyek az ivarmirigyekből elindulva, a
gyomornak két főidegét: a sympathicust és a vagust izgatják és így
idegágainak túlérzékenységét hozzák létre. Ezek azután a legkisebb
ingerre is reagálnak, ennek folytán a gyomormirigyek izgalomba jönnek és
sok gyomorsavat választanak ki. Igy magyarázom meg magamnak a gyomor
túlságos savtartalmát olyan egyéneknél, akik teljes nemi tartózkodásban
élnek, mely jelenség észleleteim szerint férfiaknál is elő szokott
fordulni. (Lásd az ivarmirigyek egészségtanát tárgyaló fejezetünket is.)

Már száz év előtt kimutatta Gall, hogy kasztráció után, embernél és
állatnál egyaránt messzemenő elváltozások lépnek fel a központi
idegrendszerben. Állításait újabb időben Rieger megcáfolja és pedig,
ahogy azt Möbius Gall védelmére felhozza, egy pár házinyúl lefejezése
alapján.

Jóval később Vimont foglalkozott ezzel a kérdéssel, aki teljes
kasztráció után szintén észlelte a kisagy jelentékeny csökkenését,
azután Leuret és Hoffman voltak azok, akik lovak, disznók és kosok
kasztrációja után a kisagy csökkenését figyelték meg.

Közismert dolog, hogy a herélt állatok jóval gyöngébbek. Nem hiszem,
hogy akadna valaki, még ha a Nyugat prairiejein is nevelkedett volna,
aki szivesen lovagolna csődörön. Ha azonban fiatal korában kiherélik,
akkor megjuhászodik és engedelmes lesz. A paraszt is bizonyára
szivesebben fog ekéje elé ökröt vagy tehenet, mint egy zabolátlan bikát.
Mialatt a pajkos fiúk télen az udvarban hancúroznak, a leányok csöndesen
ülnek anyjuknál a meleg szobában. Különösen az ivarérés idején
mutatkozik ez a nagyfokú különbség. Ha hím állat húsát esszük, pl.
bikáét vagy vaddisznóét, úgy rögtön kiállhatatlan ízt érzünk. Amikor a
németek 1870-ben Párist ostromolták, a kiéheztetett franciák a
kecskebakok husát erős savakkal igyekeztek szagától megfosztani, ez
azonban nem sikerült. Az ivarmirigyek tehát minden bizonnyal
kiválasztanak bizonyos anyagot, amely mint ezeknek a mirigyeknek belső
váladéka azután a szövetekbe szívódik.

Ami pedig azt az embert, aki ivarmirigyeinek teljes birtokában van, a
többitől megkülönbözteti, az a bátorság. Eunuchoknál, valamint a herélt
állatoknál hiányzik ez a tulajdonság, ezek gyávák és rabszolga módjára
hunyászkodnak meg. Ha a vénülés idejében ezek a mirigyek sorvadnak, –
szerencsére ez nem minden férfival történik meg – akkor a bátorság is
csökken. Ugyancsak hiányzik e tulajdonság azoknál is, akik nemi
kicsapongások következtében elzüllenek.

Nagy szellemi képességekhez feltétlenül egészséges ivarmirigyek
szükségesek. Nem igen akadt még olyan herélt ember, aki nagyfokú
intelligenciája vagy pedig találmányai révén kitünt volna. Nagy
tudósokat vagy írókat sem találunk közöttük.

Ezzel ellentétben láthatjuk, hogy a nagy szellemi titánok, mint
Napoleon, Goethe, Victor Hugo, Ibsen és mások, igen élénk nemi érzettel
voltak megáldva. Azt a tényt, hogy ezek a szellemi nagyságok még idősebb
korukban is figyelemreméltó dolgokat alkottak, talán abból
magyarázhatjuk, hogy öregebb emberek ivarmirigyei, vagyis e mirigyek
belső váladékának szabad kiömlései, nem ritkán teljesen egészségesek.
Egyébként a szerelem is lelki tulajdonság, melyet csak akkor
képzelhetünk el normálisnak, ha egyszersmind az ivarmirigyek is épek.
Nem egy leányzó mondana le szíve választottjáról, ha valamiképp
megtudná, hogy az valamely szerencsétlenség vagy betegség folytán
elvesztette férfiasságát. Még tiszta plátói szerelmet se tudnék ilyen
körülmények közt elgondolni. A férfias jelleg az, amit a nő a férfinál
szeret! De elképzelhető-e ez anélkül, hogy a férfinak ne volnának ép
ivarmirigyei?

Erő, bátorság, nagylelkűség, jószívűség és önzetlenség azok a
tulajdonságok, melyek feltétlenül a férfiúi ivarmirigyek épségétől
függnek s ezt, úgy hiszem, a női emancipáció harcosnői is be fogják
látni. Mindig győzni fog az a hadsereg, – kedvező viszonyok között –
melyben a katonák nemi szervei sem kicsapongások, sem pedig betegség
által nincsenek megtámadva! E mirigyeknek egészsége, betegségüknek
mindenképpen való megakadályozása legyen minden katonai parancsnoknak
első feladata! A régi germánoknak az elsatnyult rómaiak felett aratott
győzelme elég példa erre.

Igen értékes tulajdonságok még, s ezeket csaknem kizárólag férfinál
találhatjuk, a kezdeményezés, az alkotás és a találékonyság. Minthogy
ezek a nőnél többé-kevésbbé fejletlenek, érthető, hogy a szépművészetek
terén oly kevés művésznőt találunk. Ha még oly szépen is fest egy nő, a
műértő a kép megtekintésekor mindjárt ki fogja találni, hogy női
alkotás. Hiányzik belőle többnyire az erő és az a kifejezés, amely,
mondjuk, egy Velasquez tulajdonsága. Ha azonban kivételesen fel is
leljük ezeket a tulajdonságokat a nőnél, akkor azok rendszerint férfias
tulajdonságokkal vannak megáldva. Igy pl. Bonheur férfiruhákat hordott,
egy belga festőnő pedig, akit személyesen ismerek és aki nagy művésznő,
oly szenvedélyes dohányzó, akár egy férfi.

Virágok vagy pedig tájképek festéséhez a nők is kiválóan értenek, a
kópiákban pedig mindenesetre felülmulják a férfit. Egyáltalán az utánzás
tehetsége a nőknél igen ki van fejlődve, mint szinésznők pedig
elsőrangút produkálnak. Rachel, Sarah Bernhardt, Duse vagy a hollandi
Bouwmeesterné művészetét férfi csak ritkán érte el. A költészet terén is
kiváló nőkre akadunk.

Kiváló erénye a nőknek a szorgalom is. Amikor diákkoromban egy bécsi
nagy kereskedelmi iskolában tanítottam, amelyet sok száz tanuló és
tanulónő látogatott, megfigyeltem, hogy a leányok valósággal
versenyeztek egymással szorgalom dolgában, teljes ellentétben a fiúkkal.

Erényesség, szelídség, könyörületesség, szánalom, bizalom és hit az
ideális női tulajdonságok közé tartoznak. Ezekhez azonban rendszerint a
még életképes és egészséges petefészek is megkivántatik. A havi baj
végleges elmulása után ezek a szép tulajdonságok gyakran csökkennek,
néha teljesen megszünnek. A hit ilyenkor némely nőnél babonává,
bigottsággá vagy általános bizalmatlansággá szokott fajulni. Szerencse,
hogy a nők és férfiak különböző tulajdonságokkal vannak felruházva. A
házasságnak tehát más, később tárgyalandó előnyén kívül az az előnye is
megvan, hogy a különböző férfiúi és női tulajdonságok egy harmónikus
egésszé olvadhatnak össze. Más a férfi és más a nő bonctanilag és
élettanilag is, eltekintve a nemi különbségektől. Éppen ezért kérdés,
vajjon helyes-e az, hogy a nők minden ügyüket férfibiróságok elé
kénytelenek vinni, noha azok nem igen tudják az ő gyakran rejtélyes
gondolatmenetüket követni. Mely férfi tekinthet bíró gyanánt a nő
lelkébe!

Lehetséges, hogy a női emancipáció terjedése folytán némelyik női
tulajdonság előnyös változáson fog átmenni, reméljük azonban, hogy mások
viszont nem fognak kárt szenvedni.

A herélteknek nincsenek jó tulajdonságaik. Azok a tudósítások, melyeket
1902 nyarán, mint a sah karlsbadi orvosa, három perzsa császári orvostól
azonkívül egy sereg udvari méltóságtól, tehát olyanoktól, akik már sok
száz eunuchot láttak, kaptam, a rossz tulajdonságok egész sorozatát
tárják elénk. Veszekedők, hamisak, ravaszak, babonásak, főleg pedig
gyávák és kegyetlenek, igen hiúk és gyerekesek. Senkit sem szeretnek,
talán csak némely állatot, mint a macskát, de azt is kinozzák.

Ha férfinál idősebb korban degenerálódnak az ivarmirigyek, akkor
jellemének tulajdonságai is megváltoznak. Gyakran félénkséget, önzést,
kapzsiságot figyelünk meg. Előrehaladott korban könnyebben válnak
orgazdákká és uzsorásokká. Szerencsére nem mindig lép fel ilyen
degeneráció, mert idősebb férfiaknál a herék néha még jó állapotban
vannak.

Már előbb is említettem, hogy a kasztráltak egyik tulajdonsága a
kegyetlenség. Ha tehát olyan egyének, akik dementia praecoxban (korai
butulás) szenvednek, kegyetlenkednek, vagy p. o. gyilkolnak, ezt is
okozati összefüggésbe lehetne hozni az ivarmirigyek elváltozásával. Már
több izben észleltem ilyen esetekben úgy férfiaknál, mint nőknél, dacára
hogy a huszas években voltak, a másodlagos nemi jellegek hiányát. A
férfiaknak nem volt bajuszuk, a herék némelykor még nem szállottak le,
vagy sorvadtak voltak, (két ilyen esetet észleltem nemrég Dercum tanár
filadelfiai elmeosztályán) nőknél fejletlenek az emlők, a menstruáció
pedig hiányzott, vagy szabálytalanul jelentkezett. Viszont férfiak által
felindulásban elkövetett gyilkosságok vagy kegyetlenkedések nem ritkán
az ivarmirigyek túlságos működéséből magyarázhatók.

A vérmirigyek, nevezetesen az ivarmirigyek elváltozása és a bűntett
elkövetése között tehát ezek szerint van összefüggés, már csak azért is,
mert az ilyen egyének intelligenciája is elüt a többi emberétől.

Nemcsak kasztráltaknál, hanem hereelégtelenségben szenvedőknél is
észlelhetjük ezt az elváltozást.

Gyermekek ivarérés előtt nincsenek még intelligencziájuk teljes
birtokában, s ezért cselekményeikért nem vonhatók törvény előtt
felelősségre. Olyan esetekben, amikor a herék még a 18–20-ik évben sem
szállottak le, szintén észlelhetjük az intelligencia csökkenését. Igy
nemrég egy 18 éves fiatal emberhez hivtak, aki szellemi fejlődésében
erősen visszamaradott volt. Semmit sem tud megérteni, mindent elfelejt,
anélkül hogy tulajdonképen hülye volna. Az ifjú magastermetű, végtagjai
aránytalanul hosszuak, arca és keze kékesvörös színű, érintésre hideg.
Bajusznak, dacára annak, hogy 18 éves, még nyoma sem látszik. Haja rövid
és száraz, heréi még nem szállottak le, hangja pedig olyan mint a
gyermeké. Vannak viszont egyének, akik hereinsufficienciájuk dacára
tudományos munkákon dolgoznak. Ezeknél azonban hiányzik az alkotó erő,
nagy szorgalommal és türelemmel fognak egy téma kidolgozásához; de
gondolataik szegények és minden eredetiséget nélkülöznek. Genie ezekből
az emberekből sohasem válik.

Ezért tehát a törvény előtti felelősséget nem egy önkényesen
megállapított életkortól, hanem a már valóban beállott pubertás (nemi
érés) korától, amikor az ivarmirigyek már érettek, kellene függővé
tenni. Ha a külső nemi jellegek hiányoznak, meg kellene vizsgálni az
illető nemi szerveit és ha ezek fejletlenek, akkor a büntetés kizárását
vonnák maguk után. A vén emberek felelősségrevonását is csökkenteni
lehetne, némely esetben pedig teljesen ki kellene zárni.

Hogy az ivarmirigyek nagy mértékben befolyásolják az intelligenciát, az
abból a tényből is kiviláglik, hogy a nemileg korán érett gyermek
szellemileg is korán fejlődik. Ismeretes előttem egy fiú esete, aki már
6 éves korában nemileg közösülni próbálkozott egy 5 éves leánnyal és aki
már 4½ éves korában a világ összes fővárosait kívülről tudta. Az ilyen
korán érett gyermekeknél rendszerint az önfertőzés szokását is
megleljük. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy a természet maga keres
segítséget azon benyomások ellen, melyek az ivarmirigyeket érik, s
amelyek akkor még nem elégíthetők ki. Ezért tehát az ilyen koraérett
gyermekek nevelésére különös gondot kell fordítanunk. Lehet belőlük nagy
ember, de nem ritkán a legnagyobb gonosztevők kerülnek ki közülök.
Fontos mindenekelőtt, hogy az ilyen leányokat korán adjuk férjhez.
Minthogy gyakran már 12 éves korukban is nemileg érettek, nem szükséges
husz éves korukig várni; ezt a kort tartom t. i. egyébként a
legalkalmasabbnak a leányok házasságára, s erről később még bővebben
lesz szó.

Az agymirigynek (hypophisis) és a mellékveséknek a központi
idegrendszert gyakorolt hatását már kevésbbé ismerjük, minthogy e
jelenségekkel máig még nem igen foglalkoztak. Állatoknál rendszerint a
hypophisis kiirtása után csakhamar beáll halál. Az akromegaliához
hasonló állapotot mesterségesen előidézni szintén igen ritkán sikerül.
Rénon ugyan észlelte hypophisis-tabletták adagolásakor. Hohenegg viszont
a hypophisis kiirtásával meggyógyította az akromegaliát. Hogy ennek a
mirigynek van befolyása a központi idegrendszerre, azt abból is
következtethetjük, hogy megbetegedésekor a kedélyállapotban is
változások lépnek fel.

Igy két milliomoson, aki akromegaliában szenvedett, nagyfokú kapzsiságot
vettem észre. Ha ez nem is tartozik épen a milliomosoknál a feltünő
jelenségek közé, – valójában talán gyakrabban látjuk náluk, mint
másoknál – mégis meg kell jegyeznem, hogy betegsége előtt e két ember
igen költekező volt. Nagyfokú bizalmatlanságuk minden iránt, szintén
csak betegségük után lépett fel. Egy másik betegnél pedig – ezt az
esetet Dercum tanárnak köszönhetem – nagyfokú vonakodás lépett fel
minden ujítás iránt. Egy sok ezer embert foglalkoztató philadelphiai
gyárnak egyik főnöke sok bosszuságot és tetemes anyagi kárt okozott
vállalatának azzal, hogy fentemlített betegsége felléptekor új gépek
gyümölcsöztető beszerzésétől határozottan elzárkózott; egyébként is
elégedetlenséget keltett bizalmatlankodó felléptével. E betegségnek más
eseteiben viszont, melyet újabb vizsgálatok szerint a hypophisis
túltengése okoz, az intelligencia nem szenved kárt, sőt néha szokatlanul
magas szinvonalon áll. Egy bécsi barátom tizenhat év óta szenved
jellemző akromegaliában, melyhez súlyos cukorbetegség is járul. Habár
jellemének többi vonása a fenti értelemben megváltozott,
intelligenciája, gondolkozási képessége és megfontoltsága oly kitünő,
hogy komolyabb ügyekben én és mások is tőle kérünk tanácsot. Dacára a
nehéz szenvedéseknek, melyeket betegsége okoz, – már csaknem teljesen
megvakult – bölcsesége és nehéz helyzetébe való beletörődése bámulatos.
Más szerzők is, mint Gibson, felemlítik ezen betegek intelligenciáját.

A központi idegrendszer számos elváltozását észlelte több szerző, így
Tizzoni is, a mellékvesék kiirtásakor. Én magam is az Addison-kórban
szenvedő néhány betegnél, melyet tudvalevőleg e mirigyek elváltozása
okoz, nagyfokú bágyadtságot, általános lelki depressziót és csökkent
intelligenciát figyeltem meg. Jellemző egyébként e betegre a folytonos
fáradtság érzése is.


4. A vérmirigyek befolyása az átöröklésre és a hosszu életre.

Némely ember, ámbár mérsékelt életet folytat, keveset eszik és az
alkoholtól távol tartja magát, mégis korán vénül. Mások viszont magas
kort érnek el, dacára hogy egész életükben mohó evők és ivók voltak.
Ismerek egy csaknem nyolcvan éves angol kollegát, aki egy utazásunk
alkalmával, miután nagy étvággyal hat fogást evett, hozzá egy egész
palack bordeaux-t ivott, azután rágyújtott egy nagy szivarra és a
fáradtságnak minden különösebb jele nélkül folytatta a harminchét órás
szakadatlan utazást. Az ilyen esetek azonban kivételek és onnan erednek,
hogy az illetőknek megvan az a szerencséjük, hogy apáik örökségéből
költekezhetnek. Nemcsak vagyon, de egészség is örökölhető a szülőktől.
Maga a jellem és a külső fellépés, különösen a test nagysága is
örökölhető. Termetünk és egészségünk a vérmirigyek belső kiválasztásával
függnek össze, amit már kimutattunk; minthogy pedig ezek a tulajdonságok
örökölhetők, feltehető, hogy a vérmirigyeknek ezen alkotóképessége is
örökletes. Az 1904. évi német belgyógyászati kongresszuson kimutattam,
hogy mily gyakran fordul elő a vérmirigyek betegségeinek öröklése. Ezt
látjuk pl. a Basedow-féle betegségnél; ebben az esetben a betegségben
szenvedők gyermekei, különösen az ivarérés után, nem ritkán kis golyvát
kapnak. Gyakran kidülledt szemük (exophtalmus) van és oly idegesek, hogy
nagyobb izgalom után felléphet náluk a Basedow-féle kór. Möbius közli,
hogy Oesterreicher egyetlen családban 9 Basedow-kóros beteget észlelt.
Más szerzők is hangsúlyozzák egyébként e betegségnek gyakori
átöröklését.

A hypophisis betegségei is örökölhetők néha. Bonardi, Schwoner és mások
említenek oly eseteket, amikor az akromegália mint öröklött betegség
lépett fel. Ilyen a cukorbetegség is, amit tudvalevőleg szintén a
vérmirigyek elváltozása okoz. Myxödémás betegek gyermekei rendesen
veleszületett myxödémában szenvednek, kretineknek pedig kretin
gyermekeik születnek. Lanz ismerteti egy asszony érdekes esetét, akinek
40 éves koráig két egészséges gyermeke volt, azután golyvát kapott és
később egy szintén golyvás gyermeknek adott életet.

Oly szülők gyermekei, akik a pajzsmirigy elváltozásában vagy idült
kahexiás betegségekben (sorvadás, malaria, syphilis stb.) szenvednek,
lassan nőnek, szellemileg, testileg visszamaradnak és könnyen szereznek
ragályos betegségeket, különösen tuberkulózist. Ez onnan ered, mert az
ilyen gyermekeknél a pajzsmirigynek veleszületett sorvadása van jelen,
amit Perrandó és Garnier mutattak ki. Ilyen kedvezőtlen alkotású
pajzsmirigy öröklése magyarázza azt is, hogy miért vénülnek meg felnőtt
korukban idő előtt az ilyen gyermekek és a ragályos betegségeknek könnyű
megszerzése folytán miért halnak el oly korán. Hogy a pajzsmirigy
tulajdonságai örökölhetők, azt kísérletek is bizonyítják. Lanz
Amsterdamban kiirtotta több kecske pajzsmirigyét és azt találta, hogy a
gödölyék ezután lassan fejlődtek.

Nem ritkán ugyanazon családban találkozhatunk a vérmirigyek különböző
megbetegedéseivel; pl. előfordulhat, hogy ugyanazon család különböző
tagja cukorbeteg, óriásnövésű vagy Basedow-kóros. Leggyakrabban a
cukorbetegséget és a Basedow-kórt láthatjuk egymás mellett. Két
ugyanazon magyar városban élő cukorbeteg apának leányainál kis golyvákat
vettem észre, továbbá a Basedow-betegségre oly jellemző vékony, hegyes
ujjakat, aminők Perugino Madonnájánál láthatók; csak még a szívműködés
rendetlensége hiányzott, de azt hiszem, valamely hirtelen lelki izgalom
ezt a még szunnyadó bajt is előidézhette volna. Igen értékes Pelnek egy
családon tett megfigyelése, ahol az apa syphilitikus, a leány myxödémás,
a fiú pedig óriásnövésű volt. Feltünő bizonyíték ez ahhoz a már régebbi
munkáimban tett kijelentésemhez, hogy a vérmirigyek, – jelen esetben a
pajzsmirigy – és a hypophisis között szoros összefüggés áll fenn.

A vérmirigyeknek nemcsak a rossz, hanem a jó tulajdonságait is
örökölhetjük. E jó tulajdonságok öröklésén nyugszik számos családnak
folytatódó hosszú élete. A hosszúéletűség nagy mértékben függ attól,
hogy vajjon a mirigyek egészségesen működnek-e; a többi az egészséges
életmód dolga. Természetesen az egészséges életmód jótékonyan
befolyásolja e mirigyek működési képességét; az azonban nem vitatható
el, hogy ez utóbbiak veleszületett egészsége kedvező körülmények között
egészségtelen életmód mellett is hosszú életet biztosíthat.

Ha pedig a hosszú élethez e mirigyek egészsége szükséges és ha ez az
egészség öröklékeny, – ehhez pedig a fentiek szerint kétség nem fér nem
fér – akkor szükségképpen következik, hogy a hosszú életet is
örökölhetjük. Számos egyénnél, akik 100 éven felül is eléltek,
láthatjuk, hogy vagy őseik, vagy utódaik, vagy akár rokonuk is magas
kort ért el. Ime néhány példa:

Amikor egy Jenkins nevű embert 160 éves korában törvény elé idéztek,
hogy egy 120 év előtti eseményről kihallgassák, két »gyermeke« kísérte,
kik közül az egyik 104, a másik 100 éves volt. 1724-ben Temesvár
közelében meghalt egy Petraz Czarten nevű ember 185 éves korában és egy
95 éves fia gyászolta. Egy későbbi fejezetben bővebben fogunk még
megemlékezni a híres Thomas Parr-ról, aki majdnem 153 éves korában hunyt
el; egy női ivadéka 103 éves lett. Surrington József nevű földmíves, aki
1797-ben halt meg Bergen közelében és 160 éves volt, fiatal özvegyet és
egy 9 éves, de egy 103 éves fiút is hagyott hátra. Az 1692-ben egy finn
faluban elhalálozott Millamow Mária csaknem 115 éves volt; fivére 108
évig élt és összes többi rokonai, illetve utódai magas kort értek el.
Thouret János katona számos csatában szerzett sebei dacára 104 évig élt;
anyja 118, egy nagybátyja 130 éves lett.[1] Ismerek egy családot, ahol a
nagyapa 96 éves volt, hét fia életéveinek összege 600 év és egy még élő
leánya szintén igen öreg már. Az én szűkebb családomban is otthonos a
hosszúéletűség. Anyám apja 105 éves korában halt meg; három gyermeke
jelenleg 96, 86 és 83 éves és még mind igen erőteljesek. Apám atyja
megérte 82. életévét; ő maga 84 éves; egy fivére 96 éves, egy nővére
pedig 82 éves korában halt meg.

Látjuk tehát, hogy a hosszúéletű családok tagjainak legjobb kilátásuk
van ahhoz, hogy megvénüljenek, különösen akkor, ha egészséges életmód
által elejét veszik vérmirigyeik betegségeinek. Ez utóbbi azért is
fontos, mert korán elhalt szülők gyermekeinek is jó egészséget és magas
kort biztosíthat. Egy kiváló angol-német orvos, Sir Herman Weber, kinek
szülei korán hunytak el, jelenleg 86 éves holott a külseje még
fiatalosabb; de ő maga is követi azokat a tanácsokat, amelyeket az élet
meghosszabbításáról és az időelőtti vénülés védekezéséről írt könyvében
másoknak adott. Annyira erőteljes, hogy néhány év előtt Karlsbadban
megmásztunk egy igen meredek és magas dombot, azután pihenés nélkül
folytattuk útunkat a magas kilátótoronyhoz, pedig a nap is erősen
tűzött. Egy híres berlini klinikus, aki mindig mértékletes és szabályos
életet folytatott, most 75 éves, pedig szülei már 33, illetve 52 éves
korukban haltak meg és testvérei is aránylag fiatalon hunytak el.

Arra nézve is vannak esetek, hogy hosszúéletű családok tagjai jól bírják
el az idült fertőző betegségeket és életerejüknek minden különösebb
csorbítása nélkül magas kort érnek el. Nemrég alkalmam volt egy 72 éves
igen jó karban levő urat megfigyelnem, aki 20 éves korában syphilist
kapott és csak egy teljesen elégtelen labdacskezelésnek vetette magát
alá. Habár e nemi betegség jelenlétét számos jel mutatta, többek között
intersticiális nyelvgyulladás, mégis közérzete oly kitünő volt, hogy
nemi képessége egy negyvenesnek is becsületére vált volna; sőt ő maga
panaszkodott nálam nemrég túlságos élénk nemi ösztön felől. Egy 50 éves
betegemnek 32 év óta van syphilise, mindamellett virágzó színben van és
különben is a legjobb egészségnek örvend. Egy betegemnek atyját pedig ki
nem gyógyult syphilise nem gátolta meg abban, hogy 92 évig éljen. Az
ilyen esetek azonban nem nagyon gyakoriak. Amint Hasenfeld mutatta, a
syphilitikus vére 50 év után is pozitiv reakciót tüntethet ki.

Rendszerint az él legtovább, aki sokat van szabad levegőn és nagyon
rendszeres és mérsékelt életmódot folytat; ezeket a dolgokat azonban
külön fejezetben fogjuk tárgyalni. A legtöbb öreg ember Angliában és
Skóciában él, mert ezek szeretik a szabadban való edző tartózkodást.
Aránylag a legtöbb 100 éven felüli aggastyán állítólag Bulgáriában van,
4 millió lakos közül, körülbelül 3800, míg a 60 millió lakost számláló
német birodalomban csak 70-et találtak. Azt mondják, hogy a bolgárok ezt
a rendkívül kedvező eredményt a Jogurt-tej mindennapos élvezetének
köszönhetik; erről is fogunk még bővebben szólni.




II. A VÉNÜLÉS.


1. A vénülés okai.

Valamint a halál, úgy a vénülés is minden ember számára kikerülhetetlen.
Hogy mind a kettő be fog következni, azzal mindenkinek számolnia kell,
csak a bekövetkezés ideje különböző. A legtöbb ember 50–60 év között
vénül és rövidebb vagy hosszabb idő mulva hal meg. Másoknál viszont már
a 30-as években vagy még korábban mutatkoznak a vénülés jelenségei. Mi
tehát kétféle vénülést fogunk megkülönböztetni, a korai, beteges
vénülést és a rendeset, melyet kiváló tudósok, mint Johannes Müller és
Cohnheim élettani jelenségnek tekintenek. Mindkettő szoros
összefüggésben áll egymással; az egyik követheti a másikat. A korai
vénülésnél nem nehéz gyógyulást szerezni, nehezebb azonban a rendes
vénülést gyógyítani, habár ennek egyes jelenségeit, mint azt később ki
fogjuk mutatni, szintén kedvezően tudjuk befolyásolni. Ha pl. már egy 30
éves embernél látjuk a korai vénülés jelenségeit, melyek, mint tudjuk,
nagy mértékben hasonlóak a myxödémás állapothoz, akkor
pajzsmirigytabletták adagolása után javulást észlelünk, amennyiben
arckifejezése újra megifjodik. Ezt kiváló tudósok, mint Mackenzie,
Hertoghe és mások vizsgálataiból is látjuk, akik 50–60 éves, sőt idősebb
egyéneknek pajzsmirigykészítményt adtak myxödémás jelenségek ellen.

Ha azonban az a vénülés, mely 60 és 70 év között lép fel, egy
törvényszerűleg bekövetkező élettani szükségesség, úgy gyógykezelése
minden bizonnyal nehézségekbe ütközik. Hogyan magyarázzuk meg magunknak
azonban azt a számos kivételes egyént, kiknél aggkorban sem mutatkoznak
még a vénülés jellemző tünetei? Honnan van az, hogy némelykor 100 éven
felüli embereknél nem vagyunk képesek az aggkor legkisebb tünetét sem
megfigyelni? Igy például Harvey az újkor egyik legöregebb emberének,
Thomas _Parr_-nak testét csaknem fiatalos állapotban találta. Még a
bordaporcogói sem voltak elcsontosodva. Hasonlót észlelt néhány év előtt
Cunningham, az edinburghi anatómiai professzor, egy jóval száz éven
felüli hajósnak boncolásakor.

Olyan ember, aki régi, hosszúéletű családból származik és olyan
életmódot folytat, mint Thomas Parr, aki csak tejjel élt, korán feküdt,
korán kelt és gondok nélkül végezte a szabadban nehéz munkáját, talán
épp úgy elélhet 152 éves koráig, mint Parr; az elméleti lehetőség
legalább megvan hozzá. Amikor azonban Parr a király parancsára kénytelen
volt egészséges falusi életét odahagyni és Londonba hozták, ahol a
legfinomabb csemegékkel táplálták, csakhamar meghalt. Magam is ismerek
néhány 50 éves embert, ki idősebbnek látszik mint például tisztelt
kartársam, Sir Thomas Weber Londonban, aki 86 éves kora dacára magas
hegyeket mászik és napsütötte egészséges arccal, fedetlen fővel végzi
naponként sétáit.

Az időelőtti és az előrehaladott korban bekövetkező vénülés között tehát
csak fokozati különbség van.

Mindennek megvan a világon az oka s így a vénülést is számos bántalom
okozza, különösen olyan, mely a vérmirigyeket támadja meg. Akár 30 éves,
akár 60 éves embert érjenek e bajok, mindkettőnél előidézik a vénülés
jelenségeit. Ha azonban megkimélnek egy 70 éves egyént, úgy ennél e
jelenségek nem fognak mutatkozni. Mindenesetre mértékadó az illető
szervezete és természete is, amelyeket szüleitől örököl.

Tény az, hogy testünknek egyes részei már igen korán mutatnak satnyuló
elváltozásokat. Ez azonban nem idézi elő az egész szervezet vénülését,
sokkal inkább a külső bántalmak, valamint a belső természetűek, a gond
és bánat és mások, melyek elől senki sem képes menekülni. Ha valaki 200
évig vagy még tovább élne anélkül, hogy ezek rá hatnának, úgy meg volna
oldva a hosszú élet és az örök ifjúság elméleti lehetősége.

A sejt vénülésének lényege abban áll, hogy életképessége csökken és
ezáltal elégtelenné válik. Ahhoz, hogy a sejt ép maradjon, vérre van
szüksége. Ezt a vérellátást főleg a nervus splanchnicus (sympathicus)
végzi. Ha ezt átvágjuk, vagy bármiképp izgatjuk, úgy a vér a hasűri
szervekbe ömlik és a szív, valamint a nyúltvelő központjai vértelenné
válnak. Amint később még ki fogjuk mutatni, ez a fontos ideg, valamint a
vérnyomás és a vér elemel egyes mirigyeknek, különösen a pajzsmirigy,
mellékvesék és a hypophisis befolyása alatt állanak. Ha a sejtet csak
hiányosan vagy sehogysem táplálja a vér, úgy az elhal. Ha a foghús vagy
a hajtüszők felé nem áramlik elegendő mennyiségű vér, akkor azok
elsorvadnak s a fogak és a hajzat épp úgy kihull, mint a véneknél.

A vérképződést nagy mértékben befolyásolják a vérmirigyek, különösen a
pajzsmirigy és a petefészkek. Myxödéma esetében, vagy a pajzsmirigy
kiirtásakor a vörös vérsejtek száma és a haemoglobin mennyisége csökken.
Hasonlót észleltek Breuer és Seiler kasztrációkor. Ha azután
pajzsmirigy- vagy petefészekkészítményeket adunk az illetőknek, úgy
vérük összetétele újra a rendes lesz. Minthogy e mirigyeknek, amint
láttuk, a csontállományra is van hatásuk, a csontvelő, a vörös
vérsejteknek ezen legfontosabb képzőhelye, szintén befolyásuk alatt áll.
A vérnyomásra szintén befolyást gyakorolnak a vérmirigyek. A
pajzsmirigynek vizes vagy glicerines kivonata, vagy a jodothyrin a
vérnyomás csökkenését hozzák létre. A hypophisis viszont emeli a
vérnyomást. Közismert dolog, hogy a mellékvesék is növelik a vérnyomást.
Nincs tehát kétség afelől, hogy a véredények tónusa és a szöveteknek
vérrel való bőséges ellátása vérmirigyeink épségétől függ. Ha ezek a vén
korban degenerálódnak, úgy természetesen a vérellátás is kevesebb lesz.

Hogy a sejt jó állapotban maradjon és jól működjék, nemcsak elegendő
vérre, hanem a vérnek bizonyos minőségére is szükség van. Szükséges a
sejt anyagcseréjének érdekében, hogy a vér olyan anyagokat tartalmazzon,
melyeket főleg a vérmirigyek, nevezetesen a pajzsmirigy, hypophisis és
ivarmirigyek szolgáltatnak neki. Közismert tény, hogy e szervek testünk
anyagcseréjét nagy mértékben szabályozzák. Némely szerző ezen anyagcsere
zavaraiban keresi a vénülés egyik okát s a legtöbb szerző megegyezik
abban, hogy az anyagcsere a vén korban általában csökken. Kövesi azt is
tapasztalta, hogy vén embereknek a melegszükséglete kisebb lesz, Noorden
és Munk pedig azt tapasztalták, hogy öreg korban az anyagcsere a
testsúly arányában csökken.

Fődolog tehát, hogy a sejtek elegendő és jó összetételű vérrel legyenek
ellátva. Ennek hiányában tönkremennek és helyöket kötőszövet foglalja
el. Minél több sejt hal el, annál több kötőszövet képződik a tönkrement
sejtek izgatása folytán, amelyek idegen test módjára hatnak. A
kötőszövet burjánzása korlátozza azonban a sejtek táplálását, úgy hogy a
szervek eme legfontosabb alkotója távozván, a kötőszövetnek adja át
helyét. A burjánzás különbözőképpen jöhet létre, pl. gyulladás által,
vagy úgy, hogy kívülről hatolhatnak a sejtbe kártékony anyagok. Ha az
ilyen kötőszövet burjánzása az erekben lép fel, akkor a sejteknek vérrel
való tápláltsága annyira csökkenhet, hogy azok elpusztulnak. De nemcsak
ez a kötőszövetszaporodás, melyet _Demange_ a vénülés legfőbb okozójának
tekint, hanem a szövetek elzsírosodása is létrehozhatja a sejtek
halálát. Ezek a szövetváltozások tehát a vérmirigyek befolyása alatt
jönnek létre. Igy pl. a pajzsmirigy kiirtása kötőszövet-burjánzást és
zsírszövettöbbletet idéz elő. Viszont a pajzsmirigyből vagy a
petefészekből nyert készítmények a zsírszövetet elpusztítják.

Egyes szerzők fontosnak tartják a vénülés szempontjából a bélben történő
rothadási folyamatokat. Mecsnikoff volt az első, aki erre a körülményre
felhívta a figyelmet. Hogy a bélbeli rothadási folyamatok előidézhetik a
vénülést, az talán abból magyarázható, hogy sokkal egészségesebbek azok
az emberek, akiknél étrendjük folytán tejsav képződik a bélben. A tejsav
tudvalevőleg erélyes dezinficiens és gátolja a rothadást. Ebből
magyarázható talán a tejjel táplálkozó emberek hosszú élete is, kiknek
egy kimagasló példáját már föntebb említettük. Hasonló tapasztalatok
alapján ajánlja Metschnikoff a Jogurtot és a lactobacillintejet, melyet
a tejsavbacillusok tenyésztéséből állítanak elő.

Felhivom még arra is a figyelmet, hogy a pajzsmirigy, a máj és a vesék
képesek a bélben keletkező mérgeket kiválasztani és elpusztítani. Igy a
pajzsmirigy F. _Blum_ és a japán _Kishi_ vizsgálatai szerint a
fehérjeszéteséskor keletkező káros anyagokat képes lekötni.

Világos tehát, hogy ha ezek a mirigyek a vén korban degenerálódnak,
akkor a különböző mérgek visszamaradnak testünkben. Ezért tehát a vén-,
különösen pedig az aggkort krónikus önmérgezési állapotnak tekinthetjük.
Ugyanezt láthatjuk a myxödémásnál, a Basedowkórosnál és főleg a
cukorbetegeknél is.

Láttuk tehát, hogy mily hatalmas befolyást gyakorolnak a vérmirigyek
azokra a tényezőkre, melyeket különböző szerzők a vénülés okozójának
tekintenek, nevezetesen az anyagcsereelváltozásokra, a kötőszövet
szaporodására, valamint a bélbeli rothadási folyamatokra, és így
felmerül a kérdés, vajjon a vérmirigyek elváltozásai okozzák-e a
vénülést?

E mű I. fejezetében kimutattuk már, hogy mindazok a káros körülmények,
melyek a vérmirigyek degenerációját okozzák, létrehozzák a korai
vénülést is. Vizsgáljuk tehát, hogy képesek-e a normális, élettani
vénülést is létrehozni?

Véleményem szerint a kettő között csak fokozati különbség van. Ugyanazok
a bántalmak, melyek az embert már 30 éves korában érhetik és nála az
időelőtti vénülés jellemző tüneteit előidézhetik, másvalakit egészséges
életmódja folytán 60–70 éves koráig is megkimélhetnek. Valamikor azonban
mégis hatni fognak rá, mert nincsen olyan ember a földön, aki az összes
bántalmak alól kivonhatja magát. Előbb-utóbb mégis csak utólérik. Mennél
súlyosabbak azok a bántalmak, pl. ragályos betegségek, krónikus
alkoholizmus, gyakori terhesség, petefészekbetegségek, lelki bajok,
melyek a vérmirigyeket érhetik, annál korábban mutatkozik a vénülés is.

Fontos továbbá az a körülmény is, hogy a vénüléshez hasonló jelenségeket
figyelhetünk meg a pajzsmirigy degenerációjánál és kiirtásánál is és
ezek viszont eltünnek, amint a pajzsmirigyet kezeljük.

Igy Sir Victor _Horsley_ véneknél a pajzsmirigy kötőszövetének
szaporodását és a hámnak erős degenerálását észlelte. Hale _White_
negyven öregkorú egyén pajzsmirigyének vizsgálatakor sorvadást látott,
mely annál kifejezettebb volt, minél öregebb volt az illető. _Erdheim_ a
pajzsmirigynek degenerációján kívül a mellékpajzsmirigyekét is észlelte
öreg embereknél s ezt magam is megfigyeltem öreg embereken és kutyákon,
egybekötve a kolloidtartalom erős megfogyatkozásával. _Baumann_ és
_Jollin_ szerint öreg emberek pajzsmirigye csak kevés jódot tartalmaz;
ez a jódtartalom pedig a kolloidanyaggal függ össze. Már ez okból is
ajánlatos volna tehát a vénséget jóddal, vagy pedig az ezt tartalmazó
állati pajzsmiriggyel kezelni, amire később még vissza fogunk térni.

Ha pedig a pajzsmirigy degenerációjával annak legfontosabb váladéka is
csökken, úgy ebből egész biztosan következik, hogy működése sem lesz már
olyan mint annakelőtte, és oly elváltozásokat fogunk találni, mint a
myxödémánál, s így vén embernél a myxödémához hasonló jelenségeknek kell
fellépni. Hogy ez tényleg így van, arra Sir Victor _Horsley_ hívta fel
először a figyelmet. _Vermehren_ és _Ewald_ számos oly tünetet
észleltek, mely úgy a myxödémásoknál, mint a véneknél előfordul. Ezek
közül megfigyeléseim szerint legfontosabbak: a ráncos arc, a szemhéjak
petyhüdtsége és a szemrés kicsinysége – mindezt Walter _Edmunds_
majmoknál kísérletileg is létrehozta a pajzsmirigy kiirtásával – továbbá
ráncok a kézen, folytonos, még nyáron is tartó hidegérzet a kézen és
lábon, melyek vöröseskék színt öltenek. Gyakran elhízás jelzi a közelgő
vénülést, valamint a kezdődő myxödémát s ezt G. _Murray_ művének a
myxödémáról közölt rajzaiban is jól láthatjuk. És valamint a nem kezelt
myxödéma későbbi stádiumában erős lesoványodás lép fel, épp úgy
láthatjuk ezt az aggkorban is. Mindkét esetben a hajzat is megőszül. A
hajtüszők, valamint a faggyú- és izzadtságmirigyek elsorvadnak s a haj
kihull. Gyakran székrekedés mutatkozik, és a bél csak nehezen képes
renyhesége folytán tartalmát kiüríteni, amit különben pajzsmirigyektől
megfosztott kutyákon is észleltem. Jellemző úgy a vénülésre, mint a
teljesen kifejlett myxödémára a nagyfokú izomgyöngeség is. A beszéd
lassú, a járás bizonytalan és ingadozó. A bőr halvány és száraz s csak
ritkán mutatkozik izzadtság. Vének és myxödémások rendszerint
vérszegények. Érzéketlenséget és nagyfokú gondolkozási lustaságot is
észlelhetünk. Az emlékezés gyöngül. Az utóbbi idők eseményeit csak
nehezen képesek emlékezetben tartani, ellenben ifjúkori élményeikre jól
emlékeznek. Ez bizonyára abból magyarázható, hogy pajzsmirigyük
akkoriban a sorvadásnak még semmiféle jelét sem mutatta. Igy tehát a
pajzsmirigy az eseményeknek a szürke agykéregben való leraktározása
szempontjából nélkülözhetetlennek látszik, aminthogy mindenképpen nagy
mértékben befolyásolja intelligenciánkat. Mutatja ezt az is, hogy idős
egyének emlékezőképességét pajzsmirigykezeléssel jelentékenyen
javíthatjuk.

De nemcsak a pajzsmirigy, hanem a többi mirigyek is elváltozhatnak a vén
korban. Igy _Minervini_ vizsgálataiból a mellékvesék nagyfokú
zsugorodására következtethetünk. A petefészkeken a 40-es–50-es években
kötőszövet szaporodása és a hám pusztulása mutatkozik. A hasnyálmirigy
szintén sorvad (_Cannstatt_ mutatta ki) és számos esetben én is teljesen
zsugorodottnak találtam a hasnyálmirigy kiválasztó részét. _Cornil_ és
_Ranvier_ vénülésnél a hasnyálmirigy elzsírosodását észlelték. A
hypophisis kötőszöveti szaporodást és kolloidtartalmának csökkenését
mutatta. Xaverio _Spangaro_ az esetek felében sorvadt heréket látott,
melyeknek kötőszöveti sejtjei azonban erősen meg voltak szaporodva. A
vesék hámja, valamint a gomolyok és sok hugycsatornácska elpusztulnak.
Térfogatuk és súlyuk kisebb lesz; lassanként vesezsugorodás lép fel.

Mindezen észleletek alapján közöltem a párisi biológiai társasággal az
ottani egyetem physiológiai tanára, dr. _Gley_ utján azt az elméletemet,
hogy a _vénülést a vérmirigyek_, különösen a pajzsmirigy, ivarmirigyek,
mellékvesék és a hypophisis _elváltozásai okozzák_. Ezen szervek
degenerálásakor, melyek anyagcserénket és mérgezésektől való
megóvásunkat befolyásolják, önmérgezési tünetek mutatkoznak s a vénülés
ennek folytán nem más, mint egy lassú, krónikus _önmegmérgezés_.
Ilyenkor a mirigyek sorvadása az elsőleges s a szövetek elváltozása a
másodlagos tünet. Kifejtettem akkor, hogy a vérmirigyek uralják a
szöveteket, nem pedig a szövetek a mirigyeket. Legfőbb bizonyíték erre
az, hogy állatokon tetszés szerint előidézhetünk vénülést, ha a
fentemlített szervek közül egyet, pl. a pajzsmirigyet kiirtjuk.

Állításomat nagyban bizonyítja az a körülmény is, hogy állati
pajzsmirigy- vagy petefészekkészítményekkel képesek vagyunk a vénülési
jelenségeket többé-kevésbbé megjavítani vagy eltüntetni. _Pineles_ és
szerintem is az egyik vérmirigy megbetegedését a többié is követi.
Alkalmam volt dr. _Gibson_ tanár és asszisztensének, dr. _Geddes_nek
jóvoltából egy akromegáliában elhunyt 50 éves nőnek petefészkét
megvizsgálni. Ezt a betegséget tudvalevőleg felfedezőjének (Pierre
Mária) nézete szerint a hypophisis elváltozása okozza. A petefészkek oly
állapotban voltak, aminőket csak igen előrehaladott korban találhatunk.
A bal petefészken kemény rostos köteg mutatkozott s a jobboldalú is
rostos elváltozást mutatott. Emellett az előrehaladott vénség jellemző
tünetei váltak láthatóvá. Az erek falai meg voltak vastagodva, mely
körülményt _Demange_ és _Öttinger_ jellemzőnek tartanak a vénülésnél.
Csontjai likacsosak voltak s a bőr alatti kötőszövet gyarapodott.

Mint már korábban említettem, az egyes vérmirigyek elváltozásai a
többiekét is maga után vonja s ezen megfigyelésem alapján az 1904. évi
francia belgyógyászati kongresszuson közzétettem, hogy a pajzsmirigy
beteges elváltozását a májé és a veséé is követi. Az 1906. évi
belgyógyászati kongresszuson _Neusser_ a pajzsmirigy és a máj között
hasonlóképen összefüggést állapított meg.

Gyakori jelenség a pajzsmirigy kiirtása után a bőr alatti kötőszövet
szaporodása. Hogy a pajzsmirigy vagy a mellékvesék betegségei hasonló
elváltozást idézhetnek elő a hasnyálmirigyen, azt egy 6 évvel ezelőtt
megjelent könyvemben mutattam ki. A petefészkek betegségei után is
jelentkeznek a többi vérmirigyek betegségei. _Jayle_ kasztráció
következtében fellépő Basedow-kórt látott. _Freund_ a méh daganatai után
golyvát látott több ízben fellépni, melyek két ízben operáció folytán
elmultak. Ezzel függ össze az a körülmény is, hogy a klimaktérium első
éveiben Basedow-kórhoz hasonló tünetek mutatkoznak. Másrészt viszont,
amint azt _Latzkó_ kimutatta, a Basedow-kórt gyakran lehet
petefészekkészítményekkel gyógyítani. Nincs az a petefészekmegbetegedés,
melyet ne követne a pajzsmirigyé is. Megdagadását látjuk az ivarérés
korában, csaknem minden menstruációkor, szoptatás és klimaktérium
idejében. Gyakran terhesség idejében is láthatunk golyvát. Ha azonban a
nő pajzsmirigye oly gyakran van igénybe véve, akkor természetes, hogy
könnyen kimerülhet s ez a pajzsmirigyelégtelenséghez, vagy súlyosabb
esetekben myxödémához vezet. És tényleg, úgy ez, mint a Basedow-kór
sokkal gyakrabban fordul elő nőknél mint férfiaknál, kiknek kevesebb
szükségük van pajzsmirigyükre. Ebből következik az is, hogy a nők oly
gyakran korábban vénülnek mint a férfiak, különösen akkor, ha több ízben
szültek.

Hogy a vénülésnél az agyalapi mirigy is elváltozik, mutatja az a
körülmény, hogy némely embernél, különösen asszonyoknál, a klimaktérium
után az arc egyes részei, többek között az orr, többé-kevésbbé meg
szoktak nagyobbodni. Vonásaik megvastagodnak és durvábbak lesznek s oly
jelenségek lépnek fel, melyek az akromegalia kezdeti tüneteit mutatják.

_Delamare_ vénkorban levő egyénnél a mellékvesék megnagyobbodását
észlelte. Tudjuk, hogy ilyenkor egy mérges anyag választódik ki, amely a
vérnyomást fokozza. Látni fogjuk később, hogy ennek folytán
érelmeszesedés lép fel, mely jelenség szintén leggyakrabban öregeknél
mutatkozik. Ugyancsak a mellékvesék okozzák a bőrnek oly gyakori
elszineződését és sötétebb színét is.

Nem könnyű a létért való küzdelem közepette kikerülni a vérmirigyeinket
megtámadó káros tényezőket, amelyek néha csekélyek, de lassan és
biztosan halmozódnak. És ha valaki meg is tud menekülni a körülöttünk
hemzsegő baktériumoktól úgy, hogy nem kap fertőző betegséget, mely a
pajzsmirigyre, mellékvesére, herére, petefészekre, hypophisisre
gyakorolt degeneráló hatása folytán vénülést idéz elő, az azután saját
mulasztásai folytán, amilyenek az evés-ivásban való mértéktelenség, vagy
a nemi élet túlzásai, idézheti magára a korai vénülést. Előidézheti ezt
a túlbő hústáplálkozás, s az alkohollal és dohányzással való visszaélés
is, mert mindezek a tényezők károsan hatnak vérmirigyeinkre. Ha biztosan
állíthatjuk is, hogy a krónikus alkoholizmus nagy mértékben hozzájárul a
vénüléshez, a mértékletesen élvezett alkoholt mégsem mondhatjuk oly erős
méregnek, mint amilyennek az antialkoholisták azt feltüntetik, különösen
ha meggondoljuk, hogy vannak emberek, akik elég nagy alkoholélvezet
mellett is igen magas életkort, egyesek 100 éven felülit érnek el.
Hufeland, Pflüger és mások említenek ilyen eseteket. Igy pl. Sziléziában
élt egy Obst Johanna nevű nő, aki dacára a naponkénti két pohár
pálinkának, 155 évig élt. Egy Laroque nevű mészáros, aki 102 évig élt,
hetenkint kétszer leitta magát. Két sebészről, kik igen magas kort értek
el, hasonlót mondhatok. Az egyik, névszerint Politiman, Vaudemontban,
Lotharingiában halt meg 140 éves korában s életrajzírója ezt annak az
orvosságnak tulajdonítja, melyet ő naponkint munkája után magához vett.
Huszonöt éves kora óta ugyanis minden este lerészegedett. A másik
sebész, Espagno, hasonló életmód dacára 112 éves lett. A legújabb időben
is élnek emberek, kik 100 éven felüliek s emellett nem mondanak le az
alkohol élvezetéről. Glasgow mellett él egy Anderson nevű asszony, kiről
a »Daily Mail« 1908. évi februári számában azt írta, hogy 103 éves
létére minden nap egy evőkanálnyi whiskyt iszik. Berlinben is mult évben
ünnepelte egy nyugalmazott tábornok 102-ik születésnapját, dacára annak,
hogy naponként egy kancsó sört hajtott fel. A legnagyobb ivó mégis az az
irországi Brown nevű gazda volt, akit a halál 120 éves korában ért utól.
Sírfeliratán a következőket olvashatjuk: »E kő alatt nyugszik Brown, aki
csak az erős sör ereje folytán lett 120 éves. Örökké be volt rúgva és
ilyenkor oly félelmetes volt, hogy a halál is remegett tőle. Amikor
azonban egy szép napon szokása ellenére józan maradt, a halál is
nekibátorodott, megragadta és győzelmet aratott végre ezen az
utólérhetetlen korhelyen.« Ha ezek az alkoholisták 100 éven felül is
eléltek, úgy nem állíthatunk hasonlót a dohányosokról. Előfordulnak
ugyan itt is, de csak ritka számban, oly esetek, amikor igen öreg
emberek dohányoznak. Igy Chartresban él egy Famin nevű férfi, aki 100
éve dacára tubákol.

Rajtam kívül más szerzők is oda nyilatkoznak, hogy a vénülést a
vérmirigyek elváltozása okozza. Igy Harry Campbell, Pineles bécsi
magántanár, Sir Herman Weber is mindannyian azt írták, hogy a vénülés a
vérmirigyek betegségeivel szoros kapcsolatban áll, sőt utóbbi a
pajzsmirigy masszírozását ajánlja, mit ő saját magán már régóta megtesz.
Mecsnikoff tanár viszont »Essays optimistes« című érdekes művében,
melyben a vénülés és a hosszú élet problémájával foglalkozik, csak
részben csatlakozik nézetemhez. Feltétlenül belátja a mirigyek
degenerálásának a vénülésre gyakorolt hatását, teóriámat azonban egyes
ellenvetések alapján mégsem fogadja el egészen.

Hogy a vénülés minél később következzék be, óvakodnunk kell mindazoktól
a káros behatásoktól, melyek vérmirigyeinket érhetik, s minthogy a
vénülés mirigyeinknek egy előrehaladott betegsége, bizonyára vannak oly
eszközök és módok, melyekkel azt más krónikus betegségekhez hasonlóan
gyógyíthatjuk. Hogy ilyenek tényleg léteznek, azt a következő fejezetben
tárgyaljuk.


2. A vénülés megakadályozása és kezelése.

Az előző fejezetben számos kórbonctani, valamint klinikai megfigyelés
alapján megállapítottuk, hogy mi okozza a vénülést, mik a jellemző
tünetei és kimondottuk, hogy a többi krónikus betegségekhez hasonlóan a
vénülés is szükségképpen előrehaladott megbetegedés. Mennél idősebbek
leszünk, annál inkább hatnak ránk a különböző látható és láthatatlan
ártalmasságok, melyek oly nagy számban vannak, hogy lehetetlen magunkat
azoktól teljesen megóvni. Hiszen belélegezzük őket a levegővel,
felvesszük őket táplálékaink révén s ennek folytán a vénülés teljes
megakadályozása jelenlegi ismereteink alapján lehetetlen. De ha
meggondoljuk, hogy a jelenlegi halálozási arány a multéhoz képest
jelentékenyen csökkent, azt a reményt meríthetjük a jövőre nézve, hogy a
mi életünk is meghosszabbítható és a vénülés bekövetkezése is messzire
kitolható. Minthogy a vénülés és a halál közeli vonatkozásban állanak
egymással, alapos reményünk van arra nézve, hogy ha képesek vagyunk a
halál beköszöntését elodázni, – s ez a jelenlegi és a régi halálozási
statisztika egybevetéséből kétségtelen – hasonló történhetik a
vénüléssel is. Teljes bizonyossággal megállapítható; hogy ifjúságunk
tartamát és a vénülés bekövetkezését már jelenlegi ismereteink
segítségével is kitolhatjuk, feltéve hogy azokat a legfőbb béntalmakat
melyek vérmirigyeinket érhetik, kikerüljük. Fontos mindenekelőtt az,
hogy minő állapotban vannak e mirigyek s tőlünk telhetőleg mindent el
kell követnünk, hogy egészséges életmóddal lehetőleg jó állapotban
tartsuk őket. Ezt azonban már nagyon korán kell megkezdenünk, mert a
különféle bántalmak már születéstől fogva hatást gyakorolnak rájuk.
Legjobb helyzetben azok vannak, akik szüleiktől egészséges mirigyeket
örököltek. Ha azonban A szülők pajzsmirigye már degenerálva volt s ez
syphilisnél, tuberkulózisnál, alkoholistáknál és maláriás betegeknél
szokott előfordulni, akkor a gyermekek már sorvadt pajzsmiriggyel
születnek s kisebb ellentállást tudnak mindennemű bántalmak ellen
kifejteni. Ha tehát az állam hosszú életű utódokról akar gondoskodni,
úgy a fentemlített betegségekben szenvedő egyének házasságát nem szabad
megengednie, mert hiszen az ilyen házasságból származó gyermekek nemcsak
testileg, de szellemileg is visszamaradnak.

Igen nagy fontossággal bír a csecsemő életképességére nézve, hogy
_anyatejjel_ tápláljuk. Minthogy az újszülött vérmirigyei még nincsenek
kifejlődve, nem tudják őt a fertőzésektől és mérgezésektől megvédni; az
anyatej által azonban a vérmirigyek váladékával, mely szintén a tejbe
megy át, tápláljuk őt. Első életéveikben tehát tejtáplálékra kellene a
gyermekeket fogni, mert a húsban előforduló mérgek ellen pajzsmirigyük
csekély kolloid- vagyis jódtartalmánál fogva nem tud védelmet
szolgáltatni. Számos szerző kísérletileg is kimutatta az anyatej
fontosságát. Látták pl., hogy az anyjuktól táplált kis kutyák sokkal
egészségesebbek az ugyanazon hajtásból származó ama kutyáknál, melyeket
tehén- vagy forralt tejjel szoptattak. Az embert embertejjel kell
táplálnunk, vagy ha ez nem volna lehetséges, akkor olyan állatokéval,
melyeknek teje legjobban hasonlítható hozzá. Ezek a szamár-, kecske-
vagy kancatej. Egészséges állatok tejét nyers állapotban kell élveznünk.
E kérdésről később még bővebben fogunk beszélni, amikor is főleg a
kecske tejének hasznosságára mutatunk, melynek eltartása is sokkal
kevesebbe kerül, mint a tehéné.

Fontos továbbá minden alkalommal megkérdezni betegünket, hogy átesett-e
már ifjúkorában valamely fertőző betegségen, mert ezek elsősorban
képesek vérmirigyeinket megtámadni. Igen káros a gyermekre nézve az
alkohol, ezért látjuk például, hogy a Felső-Magyarországon élő tótok
gyermekei, szüleiktől pálinkát kapva, visszamaradnak fejlődésükben.
Gyermekeknek alkoholt adni bűn, melyet törvényileg kellene büntetni. Az
ilyen gyermekek nem nőnek, ami szintén azt bizonyítja, hogy az alkohol
hatást gyakorol a pajzsmirigyre és valószinűleg az agyalapi mirigyre is,
mert ezek azok a mirigyek, amelyekről kimutattuk, hogy a test
növekedését befolyásolják. Később egyébként még fontosabb bizonyítékokat
fogok felhozni arra nézve, hogy az alkohol, nagy adagokban szedve,
károsan hat vérmirigyeinkre.

Nagy fontossággal bír a gyermek nevelése is. Szükséges volna, hogy úgy a
szülők, mint a tanítók rendszeresen megmagyaráznák nekik a legfontosabb
egészségi szabályokat. Kézzelfogható módon kellene őket a testüket
fenyegető bajokra figyelmeztetni és szigoruan kellene őket az egészségi
szabályok, különösen a tisztaság megtartására szorítani. Ilyen célszerű
egészségi nevelés bizonyára megakadályozná a fiatalkori vénülés
létrejöttét. Figyelnünk kell lelkületük egészségére is, melynek tanítása
iskoláinkban nézetünk szerint jóval fontosabb volna mint a latiné és
görögé. Bele kell oltanunk a gyermekkorban oly fogékony lélekbe a
szépművészet, zene, festészet stb. iránti szeretetet. Előnyösnek tartom
azt is, hogy a gyermek nevelése vallásos alapon haladjon. Vakbuzgóságtól
persze tartózkodnunk kell, de az igazi vallásosság meg fogja akadályozni
a gonosz szenvedélyek és a bűnös hajlamok kitörését. Már pedig a
szenvedélyek nagy mértékben megrövidíthetik az életet s ennélfogva
mindent el kell követnünk azok legyőzésére. A lelki egyensúly és a
megelégedettség a leghatásosabb arra nézve, hogy a vénülést
megakadályozza s életünket meghosszabbítsa s ebben a vallás nagy
szolgálatokat tehet. Gyermekeknél különösen ki van fejlődve az utánzás
ösztöne. Szükséges tehát, hogy iszákos szülők gyermekeit környezetükből
kiragadjuk és állami nevelőintézetbe adjuk. Ez ugyan sok pénzébe kerülne
az államnak, de mindenesetre kevesebbe mint az ilyen egyéneknek
börtönben és elmegyógyintézetekben való eltartása.

Az alkoholon kívül nem kevésbbé kártékony gyerekeknek az erős kávé és
tea. _Strümpell_ írta az ő belgyógyászatában: Azon akut és krónikus
mérgezéseknél, melyek nemcsak gyors, de sokáig tartó elmebetegségi
állapotokat hoznak létre, nagy szerepet játszik az alkohollal és az
izgató szerekkel való mérgezés. Különösen gyermekeknél káros az
ilyenekkel való visszaélés, amely óriási számú elmekóros betegséget hoz
létre. Dr. F. _Heyn_ kimutatta, hogy az idiotizmust (hülyeség) 17·6%
esetben az alkohol, kávé és tea élvezete okozta. Egy 15 évvel ezelőtt
megjelent közleményben írja _Trüper_, hogy terhes asszonyok is
óvakodjanak az alkoholtól és kávétól, mert az ezek túlságos élvezetéből
eredő káros hatás még évekkel a szülés után is mutatkozik.

Már a gyermekkorban meg kellene előzni az alkoholizmust azzal az
észszerű gondoskodással, hogy annak, valamint a mértéktelen dohányzásnak
káros hatását rendszeresen és behatóan tanítanók. Szigorúan meg kellene
tiltani a szesz és a dohány élvezését a pubertás (nemi érés) előtt, mert
eddig az életkorig a mérgek ellen megvédő vérmirigyeink még nincsenek
kifejlődve. Ivarérés közeledtekor a nemi élet veszedelmeire is fel
kellene gyermekeink figyelmét hívni. Ezt azonban, hogy baj ne essék,
körültekintő módon kell elvégezni. Legjobban értenének ehhez a szülők; a
leányt az anya, a fiút az apa világosítsa fel.

Hogy a nemi fertőzések veszedelmét kikerülhessük, korán kellene
házasodnunk. Sajnos, ez külső okoknál fogva csak leányoknál lehetséges,
bár ezek is jól teszik, ha testi és szellemi kifejlődésükig, tehát
legalább 20 éves korukig várnak. Hogy a házasságnak ezenkívül más haszna
is van, arról külön fejezetben fogunk szólni. A boldog családi élet
bizonyára hatalmas eszköz a hosszú ifjúság megőrzésére és az élet
meghosszabbítására. A jól sikerült gyermek a föld legnagyobb boldogságai
közé tartozik s bár Solon tagadja, hogy az ember halála előtt boldog
lehetne, mégis éppen egy számos unokától körülvett nagyapáról vagy
nagyanyáról lehetne ezt állítani; mert hiszen ők _Schopenhauer_ szerint
halhatatlanok, amennyiben húsuk és vérük örökké fog élni unokáikban.

Vannak azonban a házas életben is fenyegető szirtek s a legnagyobb
viharok olyankor szoktak keletkezni, amikor az asszony, különösen ha
azelőtt szép és hiú volt, a »változás« éveibe lép. A petefészkek
visszafejlődnek s eltekintve attól, hogy ez az idegrendszert és a
kedélyállapotot kedvezőtlenül befolyásolja, hozzájárul még ehhez az
eltünt szépség fölött való bánkódás, melyeknek pedig oly sok diadalt
köszönhettek. E szép asszonyoknok ilyen években beálló szörnyű
lelkiállapotát találóan jellemzi Yvette Gilbert »Les demi-vieilles« cimű
regényében, melyben többek között ezt írja: »Szeretnének fiatalok
maradni, csúnyaságuk fokozatos közeledését elrejteni és keresik az
alkalmat, hogy a szerelemből újra hörpinthessenek. Sóhajtoznak a mult
fölött, és ha küzdenek is az idő ellen, mégsem tudják azt haladásában
feltartóztatni.« Boldog az az asszony, aki ilyen súlyos lelkifájdalom
közepette szerető férjtől és gyermekektől van körülvéve, különösen, ha
emellett boldog nagyanya is; de mit tegyen ilyenkor egy szegény
elhagyott aggszűz vagy özvegy? Elmaradhatatlan megviseltetéseknek lesz
kitéve, levertségét környezete nem enyhíti s egyetlen vigasztalását
hasznos foglalkozásokban, különösen a jótékonyság gyakorlásában és a
betegek és szenvedők ápolásában keresheti. Megfoghatatlannak találom,
hogy a vagyonos osztály leányai nálunk Magyarországon miért nem tanulják
meg a betegápolást, ahogy azt Angliában és Amerikában teszik. Ahelyett,
hogy mint aggszüzek gyászos és céltalan életet folytatnak, inkább
embertársaiknak szentelnék magukat, hogy azok szenvedéseit enyhítsék,
mert munka és elfoglaltság a legkitünőbb eszköz a korai elvirágzás
ellen.

Gyakran megfigyelhetjük, hogy idősebb emberek, akik minden
foglalkozásuktól visszavonultak, gyorsan vénülnek és csakhamar befejezik
életüket. Ebben a kérdésben azonban mértéket kell tartani, mert az, aki
nem szán magának munka közben időt a pihenésre, aki kerüli a napfényt és
a szabad levegőt, rendszerint hamar vénül és hajlamos a betegségekre.
Közismert tény, hogy a falusi parasztok, akik jórészt szabad levegőn,
forró napsütésben dolgoznak, sokáig maradnak ifjú és friss erőben és
igen magas életkort érnek el. Ezeknek az embereknek arra sincsen
szükségük, hogy a létért folyó küzdelem idegizgató harcában részt
vegyenek, ahogy ezt a városlakóknál láthatjuk. A rendtársak és a
szegényházak lakói is magas kort érnek el szabályozott életmódjuk és
nagy mértékletességük folytán. Igen korán kelnek és feküsznek és
mindenekfelett nincsenek kitéve azoknak a bajoknak, melyekbe a becsvágy
és a pénzhajhászás kerget bennünket.

Legutóbbi római tartózkodásom alatt érdekes megfigyelést tettem ez
irányban. A kapucinus kolostor katakombáiban igen sok elhalt szerzetes
koponyája hevert s feltünt, hogy csaknem mindegyiknek hiányzottak az
elülső fogai. Ez érdekes ellentéte volt annak a megfigyelésnek, amelyet
előző nap tettem a Forum Romanumban több keresztény mártir koponyájának
fogain. A fogak itt kivétel nélkül jó állapotban voltak, zománcuk vakító
fényben ragyogott, mintha csak tulajdonosuk tegnap, nem pedig 2 évezred
előtt halt volna meg. Már a fogaknak ezen kitünő állapotából is,
eltekintve csontvázuk más részeitől, arra következtettem, hogy ezek a
férfiak igen fiatal korukban szenvedtek vértanúhalált, míg a szerzetesek
mellső fogainak hiánya magas kor elérésére engedett következtetni.

Mértékletesség mindenben a legbiztosabb ut a sokáig tartó ifjúsághoz és
a hosszú élethez. Ételeink és italaink révén, akarva nem akarva, óriási
mennyiségű káros anyagot veszünk magunkhoz. Leginkább vonatkozik ez a
hústáplálkozásra, mert a húsemésztésnél keletkező mérgek nagy mértékben
igénybe veszik legfontosabb méregóvó vérmirigyeinket, a pajzsmirigyet,
májat és vesét. A tejvegetáriánus kosztot vajjal és tojással tartom a
legcélszerűbbnek, bár naponként igen kevés húst fogyasztani nem tartom
éppen károsnak. A gyümölcs élvezete, így pl. naponként egy pár narancs,
nagyon ajánlatos.

Izgató szereket csak igen kis mennyiségben élvezzünk. A különböző borok
és a sör, kis adagokban élvezve, nem mondhatók károsnak. Ha azonban
valaki még ennyit sem bír el, jobban teszi, ha lemond róla. Igen káros a
dohánnyal való túlságos visszaélés. Hogy a túlságos dohányzás okozza
leggyakrabban a véredények elmeszesedését, az bebizonyított tény. A
dohány azonban mégis egyike a legfontosabb izgatószereinknek, amely már
nem egy embert buzdított szellemi munkára, emeli a jókedvet és képes a
lelki lehangoltságot enyhíteni. Ebből könnyen érthető azután, hogy
vannak emberek, kik inkább rövidebb ideig akarnak élni, semhogy a
dohányzásról lemondjanak. Aki sokáig akar jó egészségben maradni, az
gondoskodjék arról, hogy ablakai éjjel-nappal, ha nem is egészen, de
legalább részben, nyitva legyenek. Ha azután az olyan ember, aki mindig
szabad levegőhöz van szokva, egy gőzzel fűtött és sűrű füsttel teli
kávéházba vagy szállodába lép, rögtön meg fogja érezni a kellemetlen
változást és sietve hagyja el ezeket a helyiségeket. Ha a tuberkulózis
ellen észszerűen akarunk küzdeni, miért nem gondoskodunk arról, hogy
bármely helyen, ahol emberek találkoznak, belégzésre alkalmas, tiszta
levegőt találjunk? Az építkezési egészségügyi szabályzatokat
mindenesetre még jobban szigorítani kellene s a szellőztetést, úgy mint
a kórházakban, kötelezővé kellene tenni; mert ami a betegnek jó, az az
egészségesnek annál inkább válik hasznára. Nagy jelentőséggel bír az
alvás szabályozása is. Ennek fontosságát legjobban láthatjuk azokon az
embereken, kik egy-két éjjel nem aludtak és ennek folytán jóval
öregebbeknek látszanak. Habár a 6–6½ órai alvás egyeseket csak kevéssé
üdít fel, mégsem tartom a hosszabb, 7½–8 óráig tartó alvást előnyösnek.
Gyermekeknek és asszonyoknak, különösen vérszegény leányoknak,
megengedhető a hosszú alvás.

Említettem már, hogy a vénülés nem egyéb mint krónikus önmegmérgezési
állapot. Szükséges ennélfogva, hogy szervezetünk összes zsilipjeit
megnyissuk, hogy e mérgek eltávozzanak, amit úgy érünk el, hogy ha a
vesék, a belek és a bőr működését fokozzuk. E helyen csak azt említem
meg, hogy a megfelelő étrendet tartom legcélszerűbbnek a rendes
székmenetre. Rendszeresen szedve a hashajtókat, azok csak fokozzák a
székrekedést, mert gyöngítik a bél izomzatát és a bélingerek gyors
hatását. Figyelnünk kell arra, hogy napjában egyszer legyen székünk,
azonkívül ajánlatos hetenkint egyszer hashajtót bevenni, hogy az erősebb
bélmozgások kivigyék az esetleg visszamaradt székrészleteket.

A vese és a bőr működését legjobban fürdők, izzadási folyamatok,
valamint észszerű ruházkodás és bizonyos mértékben testmozgások által
fokozhatjuk. Kitünő egészségi intézkedésnek tartom, ha hetenként egy
izzasztófürdőt veszünk; azonkívül minden szabad percünket töltsük a
szabadban való mozgással. Vannak továbbá gyógyászati eljárások is,
melyekkel a vénülés kitörését és jellemző tüneteinek fellépését
befolyásolhatjuk. Megkísérthetjük vénülőknél a vérmirigyek csökkenő
működésének fokozására a pajzsmirigy-, petefészek-, vesekészítmények
adagolását, amit számos klinikai tapasztalat is bizonyít. Hasznosnak
bizonyult bizonyos esetekben a pajzsmirigy fontos alkatrésze, a jód is,
mely befolyásolja a vérkeringést, amennyiben _Huchard_ szerint tágítja
az ereket és a vérnek az erekben való belső surlódását kisebbíti
(Romberg). Ezenkívül az arzén és a vas is hasznosnak bizonyultak a
vénülés gyógyításában, különösen nőknél.




III. A MÉREGTELENÍTÉSI FOLYAMATOK TESTÜNKBEN ÉS AZOKNAK ELŐMOZDÍTÁSA
EGÉSZSÉGI RENDSZABÁLYOKKÁL.


1. A mérges anyagok elpusztításáról és kiválasztásáról általában.

Nem igen létezik testünknek még oly parányi része sem, mely ne volna a
baktériumok ezernyi tömegétől körülvéve. Amint megzavarjuk bőrünknek
épségét pl. egy kisebb karcolás által, azonnal benyomulnak az emberi
szervezet szöveteibe és megtámadják azokat. Testünk azonban oly kitünően
van megalkotva, hogy amint idegen test kerül szöveteibe, azonnal testünk
védelmére szolgáló anyagok veszik azt – rendőrök módjára – körül s ezek
a védőanyagok a fehér vérsejtek. Ezek megzavarják, felfalják a
betolakodót és ily módon kártékony hatását megsemmisítik. A fehér
vérsejteket a nyirokmirigyek és a lép készíti. Innen vándorolnak
testünkön keresztül és útját állják a baktériumoknak, valamint testünkbe
kerülő más idegen anyagoknak. A vörös vérsejtek főképződési helye a
csontvelőben van. A nyirokmirigyek nemcsak mint fehér vérsejtek
képződési helye játszanak fontos szerepet, hanem képesek bizonyos
kártékony anyagoknak, mint pl. baktériumoknak, a vérpályába való
bejutását is megakadályozni.

A nyirokmirigyek jelentőségét emeli az a körülmény is, hogy szoros
összefüggésben állnak a különböző vérmirigyekkel, különösen a
pajzsmiriggyel. Megfigyelték, hogy myxödéma, valamint Basedow-kór és
akromegalia eseteiben a nyirokmirigyek meg voltak duzzadva.

Igen fontos nyirokképződmény, mely megvéd bennünket a különböző
fertőzések ellen, a torokmandula. Vörhenynél, kanyarónál vagy akut
vesegyulladásnál, úgyszintén a Basedow-betegségnél, egyes
gyógyszereknek, mint a jódnak adagolása után, vérbő és erősen megdagadt
mandulát láthatunk.

Nagy védőfontosságát legjobban bizonyítja az, hogy kétoldali teljes
kiirtása után különböző bajok, mint pl. bőrkiütések keletkeznek.
Teljesen helytelen eljárás tehát a mandulákat teljesen eltávolítani.
Részlegesen is csak olyankor irtsuk ki őket, ha oly nagyok, hogy a
légzést nehezítik, vagy pedig oly gyakran gyulladtak, hogy ezáltal
mérgezési vesegyulladás veszélyét rejtik magukban. A garatmandulákat sem
szabadna teljesen eltávolítani.

A vérmirigyekhez hasonlóan a nyirokmirigyek között is szoros kapcsolat
áll fenn, amennyiben az egyiknek elváltozása a másikét is előidézheti.
Mandulagyulladás után nem ritkán a bél vagy a féregnyulvány
nyirokszövete is gyulladásba megy át. A vérmirigyek különösen fontos
szervek a méregtelenítő folyamatok szempontjából, mert különösen a
pajzsmirigy, a mellékvesék, a máj, és az agyalapi mirigy a testünkben az
emésztés és az anyagcsere folyamatában képződött mérgeket elpusztítják,
és ezeken kivül a bakteriumok által okozott fertőzések, valamint
különféle a testünkbe bevezetett idegen mérgek ellen megvédenek.
Ugyanerre a célra szolgál a bőr, mely erős izzadás által, – a vesék,
melyek bő vizelésük által – és a belek, melyek bő székletétel által
törekednek ez ártalmas anyagokat szervezetünkből kiválasztani.

Vizsgáljuk ezek után egyenként ezen fontos szervek működését és épen
tartását, melyek szervezetünket megóvják, belőle a mérges anyagokat
kiküszöbölik és ezáltal az időelőtti vénülésnek elejét veszik.


2. A pajzsmirigy működésének egészségi rendszabályokkal való fokozása.

Ha pajzsmirigyünket egészségben akarjuk tartani, úgy természetesen
kerülnünk kell mindazt, ami károsan hat rá, mindenekelőtt a fertőző
betegségeket, a túl gyakori terhességet, a nemi kicsapongásokat, az
eledelek, élvezeti cikkek vagy orvosságok által való mérgezéseket,
továbbá a lelki felindulásokat (harag, gond stb.). E káros behatások
közül egyeseket könnyen, másokat viszont sehogy sem tudunk kikerülni.
Fertőző bajokat pl. könnyen szerezhet magának mindenki, de ez alól is
kivonhatjuk magunkat, ha többek között óvakodunk főzetlen folyóvizet,
vagy tuberkulotikus tehén tejet inni, tüdőbeteg ember kigőzölgéseit
belélegzeni stb. Egy másik fejezetben részletesen fogjuk tárgyalni
azokat a veszélyeket, amelyek pajzsmirigyünket a túlságos bő
húsfogyasztás révén érhetik. Blum szernnt a pajzsmirigynek egyik fontos
feladata az, hogy beleinkben megakadályozza az állati táplálék
bomlásakor keletkező mérgek hatását. Ha már most e mirigyünket
huzamosabb ideig túlfárasztjuk, úgy természetszerüleg jelentékeny kárt
fog szenvedni. Nem szabad tehát túlsok húst, halat vagy héjas állatot
ennünk, legkevésbbé akkor, ha nem frissek. Táplálékaink friss
minőségéről orrunk, szemünk és nyelvünk révén győződhetünk meg.

Kerülnünk kell a tartósan erős dohányzást és alkoholivást, mert ezek
pajzsmirigyünk számára elviselhetetlenek; dohányozzunk és igyunk csak
nagyon mértékletesen, lehetőleg pedig sohasem. Azok a nők, akik fiatalok
akarnak maradni, ne tegyék ki magukat, ha már 3–4 gyermeket világra
hoztak, a túlságos gyakori terhességnek. Férfiak se éljenek vissza nemi
szerveikkel, ha pajzsmirigyük épségben tartásáról és az időelőtti
vénülés megakadályozásáról gondoskodni akarnak.

A kártékony behatások megóvásán kívül vannak még más eszközeink is,
amelyekkel pajzsmirigyünk egészségét, illetve kiválasztóképességét
fokozhatjuk. Ilyen mindenekelőtt a vér keringésének előmozdítása a
nyaknak naponkénti rendszeres masszírozásával s a szűk és magas gallérok
kerülése. Hordjunk alacsony, széles és puha gallérokat, ha pedig
keményített inget viselünk, az ingnyaknak csak egyik gombját gomboljuk
be. Gondoskodjunk továbbá _jód_ szedéséről azáltal, hogy növényeket és
zöld főzelékeket eszünk, szükség esetében pedig vegyünk be
pajzsmirigykivonatokat, különösen előrehaladottabb korban, amikor a
pajzsmirigy már rendszerint csenevészedik. Ha ezeket a készítményeket
megbízható gyárból hozatjuk, ha frissek és kis adagokban szedjük őket,
ha betartjuk azokat a rendszabályokat, melyeket a X. fejezetben fogunk
megadni, akkor azok egyáltalán nem mondhatók károsnak, sőt nem is kell a
vénülés beköszöntését megvárnunk, hanem azt megelőzve már életünk
derekán megkezdhetjük szedésüket. Magamon tapasztaltam, hogy e
készítmények egészségünk legkisebb csorbítása nélkül igen sokáig
szedhetők, különösen ha időről-időre szünetelünk velük. Különösen
hasznosnak vélem vételüket olyankor, amikor a pajzsmirigy túlságosan
igénybe volt véve, vagyis: ragályos betegségből való felépülés után,
betegágyas nők tejhiányakor, súlyos gond és nemi kicsapongások, továbbá
erős szellemi kimerültség esetében. Szükséges azonban, hogy a beteg
pajzsmirigykúrája alatt állandóan pontos orvosi felügyelet alatt álljon.

A pajzsmirigy legelőnyösebb táplálása a sok tej- és főzelék- s a nagyon
kevés húsevésben áll, mert ez az étrend csökkenti a pajzsmirigy
munkáját, amennyiben a bélben kevesebb kártékony terméket hoz létre.


3. Óvóintézkedések a máj egészségben tartására vonatkozólag.

Az első parancsolat a máj egészségtanára nézve betegek és épek számára:
korlátozzuk lehetőleg a húsevést! Bárki a kartársak közül
megfigyelhette, hogy a májbetegek sokkal jobban érzik magukat és jobb
egészségnek örvendenek, ha felhagynak a hússal való táplálkozással.
Minthogy a növényi és tejételek a beteg májnak hasznára vannak,
természetes, hogy az egészséges májuak számára szintén előnyösek:
részint mert kevesebb munkára kényszerítik a májat, tehát kimélik,
amennyiben kevesebb méregtelenítendő bomlásanyagot hoznak számára,
részint pedig fokozzák ezáltal működési képességét. A tejjel való
táplálkozásnak ezenkívül az az előnye is megvan, hogy segíti ezeket a
mérges bélbeli termékeket elpusztítani.

A füszerek túlságos élvezete, a gyógyszerek és izgatószerek,
mindenekfelett pedig a szeszes italok szintén nagy kárt okoznak a
májnak. Nem kevésbbé függ a máj egészsége a többi, vele szoros
összefüggésben levő szervek épségétől is, különösen a béltől, mert innen
jut a legtöbb mérges anyag a májba. A bél állandóan tartalmazza a
baktériumok millióit, melyek a vérbe vagy az epébe jutva, jelentékenyen
megváltoztathatják a máj szöveteit. A tejtáplálkozás s az ezáltal
keletkező tejsav által a belek dezinficiálhatók.

Ez okból gondoskodnunk kell tehát beleinknek jó állapotban való
tartásáról s meg kell akadályoznunk eldugulásukat vagy ételrészeknek
bennrekedését. Előrehaladott székrekedés gyakran hoz létre máj- és
epebajokat, különösen epeköveket. Legcélszerűbb tehát, ha a májbetegeket
hashajtókkal és ilyen hatású alkalikus ásványvizekkel kezeljük.
Szükséges természetesen, hogy a gyomrunk is rendben legyen, amit a
táplálékok jó megrágásával érhetünk el leginkább.

Egy másik szervünk is fontossággal bír a máj egészsége szempontjából: a
hasnyálmirigy. _Steinhaus_ és mások a májzsugorodás számos esetében a
hasnyálmirigyen is elváltozásokat észleltek. Másrészt tudjuk, hogy e
mirigy megbetegedésekor – pl. cukorbetegségnél – viszont a máj szokott
szenvedni. A hasnyálmirigybetegségek gyógyászatáról még nincsenek egész
tiszta fogalmaink; az azonban biztos, hogy az ételekben való
mértékletesség nagyon ajánlatos, különösen ami a zsír-, hús- és
keményítőtartalmú ételeket illeti. Minthogy a hasnyálmirigyre ugyanaz a
táplálkozás érvényes, mint a májra, itt is a tej- és a növényi eledelek
játsszák a főszerepet.

A nagyon meleg vidékeken való tartózkodás szintén árthat a májnak, ezt
orvosi gyakorlatomban gyakran tapasztaltam. Mexikónak forró vidékéről
való betegeim mindannyian májmegnagyobbodásban szenvedtek. Többnyire
azonban nem az éghajlat ártalmas, hanem az ilyen éghajlat számára
alkalmatlan életmód, különösen ami az evést-ivást illeti. A
trópuslakónak inkább vegetáriánus és szeszes italok nélküli életet kell
folytatnia, ha egészségét, illetve máját épségben akarja tartani.

Minthogy a májbetegségek épp oly könnyen öröklődnek, mint minden
vérmirigybetegség (voltak eseteim, amikor a májbajok 3–4 nemzedéken át
terjedtek), különösen fontos, hogy májbetegek gyermekeinél alkalmas
óvóintézkedésekkel álljuk útját a betegség fellépésének.


4. A tartós székrekedés okai és kezelése.

A székrekedés legfőbb okozója az, hogy a béltartalom nem izgatja kellően
a bélfalazatot. Gondoskodnunk kell tehát oly táplálékról, mely vagy
minőségénél fogva, vagy pedig erjedésével képes a belet izgatni, amilyen
főleg a főzelék és a gyümölcs. Ezek a tápszerek nagyon sok cellulosét
tartalmaznak, mely a legjobb bélingerlő eszköz. A legcélszerűbb
főzelékek: a paraj, sárgarépa, saláta, zöldbab és a kelkáposzta. A
gyümölcs jótékony hatását gyümölcscukrának és gyümölcssavának
köszönheti. Ehetjük nyersen, befőzve vagy bepárolva, aszerint, hogy
milyen az ízlésünk és gyomorbeli állapotunk; a gyümölcsíz és nedv
szintén kitünő szolgálatokat tesz. Általában hashajtókul
legelőnyösebbek: a szőlő, szilva, füge, körte, alma, ananász; a
jobbfajta szárított füge is jó hashajtó, amennyiben számtalan apró magja
révén izgatja a beleket. A Graham-kenyér, a régi sütetű feketekenyér, a
Simons-kenyér s az ú. n. cellulosekenyerek szintén jól hatnak az
eldugulás ellen, ellentétben a fehérkenyérrel. Ugyanezt mondhatjuk a
nyers tejről, ellentétben a főttel, s leginkább az aludttejről s a
savóról.

Székrekedésre hajlamos egyének számára a következő étrendet ajánlom:
reggel felkelés után egy pohár friss víz. Reggelire 1–2 narancs, két
puhára főtt tojás, vajjal vastagra kent Graham-kenyér, egy kevés méz,
szőlő és – föltéve, hogy elbírjuk – ¼–½ liter tej. Ebédre csak kevés
húst, ellenben kétféle főzeléket (lehetőleg a fentemlítettek közül), egy
tányér kompótot, végül nyers gyümölcsöt. Az italok közül legajánlatosabb
a sör, amely bő főzelékevés mellett nagy mértékben képes a kivánt
erjedési folyamatokat előidézni. Dugulásra hajlamosak több folyadékot
vegyenek magukhoz evés közben. Vacsorára ugyanazt mint ebédkor, hús
nélkül, tejet, aludttejet vagy kefirt, azonkívül vajat.

Ajánlatos ezenkívül: éjjelre a gyomorra és hasra egy vizes
Priessnitz-borogatás; gyakori séták, hegymászás, torna és úszás. Makacs
esetekben a végbélbe vezetett glicerincsapocskák és a vízirrigációk
(beöntés) szoktak használni; sürgős esetben klisztérokhoz nyúlhatunk,
melyeknek az az előnyük, hogy a gyomrot kimélik, ami a belsőleg adagolt
gyógyszereknél nem lehetséges.

Mielőtt gyógyszereket adnánk, meg kell próbálnunk a hashajtó
ásványvizeket. Külföldiek közül leghatásosabb a kissingeni (Bajorország)
Rákóczi-forrás, a marienbadi Kreuzbrunn, a karlsbadi Sprudel, melyek
mindegyikének megvan a maga előnye. Mesterséges módon is előállíthatjuk
őket: reggel éhgyomorra vegyünk egy teakanálnyit az illető sóból egy
pohár langyos ivóvízben. Legkiválóbbak azonban a hazai keserűvizek: a
budai Hunyadi János és Ferenc József s az igmándi víz. Kerülendő azonban
mindennapi használatuk, s elégedjünk meg azzal, hogy hetenként egyszer
szabadítjuk meg beleinket minden hátralékától.

Ismétlem azonban: a székrekedés kezelésénél elsősorban az étkezési
kérdés jöjjön szóba; és az ily irányú megfelelő diéta oly eszköz, mely
képes bennünket az időelőtti vénüléstől megóvni.


5. Óvintézkedések a belek egészségben tartására.

Minthogy a megevett táplálékok felvétele és kihasználása beleinkben
történik, könnyen érthető e szervünk egészségben tartásának rendkívüli
fontossága. Ha ugyanis nincsenek jó állapotban és nem képesek munkájukat
tökéletesen elvégezni, testünk csakhamar lesoványodik és elpusztul. A
legtöbb szabály, amit e fejezetben tárgyalni fogunk, a gyomor
egészségtanára is érvényes, mert e két szerv együttesen végzi közös
munkáját. Alig fordul elő súlyosabb gyomorbaj, minek következtében a
belek is ne szenvednének. Minden tényező, amely a gyomorra káros, a
belek számára is mérgesnek bizonyul. Említettük, hogy az ételek hiányos
megrágása igen ártalmas. Ha nem kerülnek megfelelő kicsinyített alakban
a bélbe, akkor az emésztő erjesztők csak nehezen tudják hatásukat a
tömörebb anyagra kifejteni. Nemcsak felszivódásuk lesz ily módon
hátráltatva, hanem a bélbeli rothadás is növekszik azáltal, hogy egyes
anyagok emésztetlenül maradnak a belekben. Természetes, hogy ilyen
emberek székelési zavarokkal is küzdenek. A gondos rágás tehát nemcsak a
gyomornak, hanem a beleknek is igen hasznos. Vénülő embereknél a rágás
körül elkövetett hibák rendesen még károsabbak, mert ezek gyakran
szenvednek a gyomor- és bélmirigyek sorvadásában, nem képesek tehát
ugyanazt a táplálékot oly mértékben kihasználni, mint a fiatalok. A
földtermékek elsőrangú tápanyagok öreg emberek számára, sokkal kevésbbé
mondható ez a húsról, melynek élvezését lehetőleg korlátozniok kell.

Tanácsos továbbá, hogy magasabb korú egyének, tekintettel
rágókészülékeik minőségére, táplálékaikat oldottabb, tehát folyékony
vagy pépalakban kapják, miáltal azok könnyebben szivódnak fel. Ezáltal a
beleket is kimélik, mert ilyen táplálék kevésbbé veszi őket igénybe.
Némely emésztőbántalomnál ajánlatosak a már előre megemésztett és
oldékony táplálékok, az ú. n. mesterséges tápszerek. Ezek közül egyesek
különböző fehérjeanyagokból, pl. húsból, halból vagy tojásból készülnek.
Ilyenek továbbá a tej- vagy szénhydrátkészítmények. Egész légiója
létezik ezen készítményeknek s messzire vezetne még a legfontosabbak
felemlítése is. Legjobbak szerintem a húsfehérjét tartalmazó Somatose, a
tejből előállított Hygiama, továbbá a Plasmon (tejfehérjekészítmény) és
a Sanatogen, mely foszfortartalmú fehérjéből áll. Fontos tápszer még a
rozsból készült növényi fehérjét tartalmazó Roborat, továbbá a finomra
őrölt buza-, zab-, kása-, rizs- stb. készítmények.

_Combe_ szerint (Lausanne) a bélbeli rothadást ételeink megválasztásával
olyképpen akadályozhatjuk meg, hogy előnyben részesítjük a
szénhydrátokat és a gyümölcsöt. Ilyen táplálkozás mellett igyekeznünk
kell beleinkben tejsavat létrehozni, mert ez egyike a legerősebb
béldezinficienseknek.

A tejsavnak és a különböző aludttejeknek a bélbeli rothadást gátló
előnyeit Metschnikoff és tanítványai is hangsúlyozzák. Ő azt ajánlja,
hogy az ú. n. bolgár bacillust vezessük beleinkbe. Ennek okát abban
látja, hogy ez szolgál a bolgárok savanyú tejének, az ú. n. Jogurtnak
képzésére és hogy Bulgáriában lakik a világ legtöbb 100 éves embere.

A kitünő Jogurton kívül a dús cukortartalmú szénhydrátok, rizs, árpa
nagyobb mennyisége s amellett egészséges tehenek nyers vagy aludtteje is
okozhat beleinkben tejsavas erjedést. Már ezen szempontból is nagy
előnnyel bír ránk nézve a vegetariánus étkezés.

Ételeink és italaink megválasztásában nagy elővigyázatra van szükségünk.
A tápszereknek, pl. halnak, osztrigának mindenekelőtt frissnek kell
lenniök. Az ilyen ételek, ha nem frissek, nemcsak helybeli zavarokat,
bélbetegségeket, hanem mérges anyaguk felszivódása által általános
mérgezést is idézhetnek elő. Szerencsére a bél hasmenés által védekezhet
ez ellen, vagyis önmagától igyekszik gyógyulást keresni.

Követnünk kell tehát ilyenkor a természet ujjmutatását. Ha olyasvalamit
ettünk, ami eredete vagy minősége miatt gyanúsnak tünik fel előttünk,
akkor tanácsos azonnal székelést előidézni és e célból hatásos
hashajtószert bevenni.

Téves volna azonban azt hinnünk, hogy a mindennapi székletét, még bő
mennyiségben is, elegendő volna beleink teljes megtisztításához. A belek
kanyarulataiban, a vakbélben stb. visszamaradhatnak székrészletek,
melyek sokáig ott időzve megvastagodnak. Ezek csak erélyesebb
beavatkozás, hashajtók révén távolíthatók el és némely ember, akinek
különben megvan a mindennapi széke, meglepetve fogja látni, hogy ilyen
drasztikus eszköz által rendes székletén kívül fekete, kemény
bélsártömegek is eltávoznak melyek a bélben való hosszas tartózkodásnak
jelei. Az ilyen hashajtók mindazonáltal csak egyszer hetenként
használandók. Megválasztásukban elővigyázatosnak kell lennünk, mert ezek
erős hatást gyakorolnak a bél beidegzésére. Ha mindjárt erős hashajtót
szedünk, akkor a bél megszokja és azontúl csak igen drasztikus és
erélyes ingerekre reagál. Előfordulhat például, hogy a székrekedés erős
hashajtó után még jobban fokozódik. Minthogy pedig a hashajtók gyakori
használata a bél renyheségét csak fokozza, legcélszerűbb a kiürülést
természetes eszközök által előidézni. Ezt legegyszerűbben ételeink
előnyös megválasztásával érhetjük el. Az előbbi fejezetben már
felsoroltuk azokat a tápszereket, melyek mindennapi székletéthez
vezetnek. Ehelyütt csak megemlítem egyes asszonyoknak azt a rossz
szokását, hogy étkezés közben semmiféle folyadékot nem vesznek magukhoz,
miáltal megnehezítik a száraz béltartalom előrejutását.

A székrekedés nőknél gyakrabban fordul elő mint férfiaknál. Közismert
tény, hogy a női nemiszervek elváltozása bélzavarokkai jár. Szabálytalan
menstruációkor, sőt a rendesnél is beállhat nőknél a székrekedés,
pajzsmirigyük is gyakoribb elváltozást mutat, mert a belekkel közös
beidegzése van s ez magyarázza meg a nőknek oly gyakori Basedow-féle
betegségét és golyváját. Minthogy a bél renyhesége az epének az
epeutakban végbemenő keringését is csökkenti, az epekövek is jóval
gyakoribbak nőknél mint férfiaknál. A nőknek azonkívül az a rossz
szokásuk is megvan, hogy megfeledkeznek a székletét pontos betartásáról.
Különösen fiatal leányok teszik ezt. Ha azonban nem ügyelünk a belek
ilynemű figyelmeztetésére, akkor mi magunk mesterségesen szoktatjuk őket
a renyhe működésre.

Egyébként is ügyeljünk arra, hogy beleink idegei és izmai ne legyenek
túlságos gyakori izgalmaknak kitéve. Mert megfigyelhetjük bármikor, hogy
az idegek és még inkább az izmok gyakori izgalma azoknak tartós
kimerülését és elfáradását hozza létre.


6. A vesebetegségek okai és elhárítása.

A vesék észszerű ápolása abban áll, hogy meg vonunk e fölötte fontos
szervünktől minden káros elemet. A vesének legtöbb mérges anyagot az
ételek és italok szolgáltatják s így minden harapásnál és kortynál meg
kell gondolnunk, hogy a bennük levő anyagoknak nagy része áthalad a
vesék finom hámszövetén. Tudnunk kell, hogy a vesék, amelyek a kártékony
anyagok kiválasztását végzik, igen finom és érzékeny hámszövettel vannak
borítva, amely ennélfogva izgató anyagok átbocsátásakor könnyen
leválhatik róluk. Igy például ha erős fűszerek és alkoholtartalmú italok
mennek át a veséken, gyakran találunk a vizeletben hyalin cylindereket.
Vannak ugyan szerzők, akik ennek az alkalmi megjelenésnek nem
tulajdonítanak fontosságot. Ha azonban meggondoljuk, amint azt _Senator_
látta, hogy ezek a cylinderek a húgycsatornácskák hámjának pusztulása
folytán lépnek fel, akkor nem csatlakozhatunk ehhez a csaknem könnyelmű
felfogáshoz; mert ha csak 1–2 ilyen ártatlannak nézett hyalin cylindert
látunk is a górcsövi vizsgálatnál, joggal kérdezhetjük: hány ezer ilyen
lehet jelen egy liter vizeletben, ha 2–3 cseppben már egyet találtunk?
Igy egy nap alatt ezer s egy évben óriási mennyiségű cylinder veszhet
el, ez pedig a vesék fontos részeinek pusztulását jelenti. A tönkrement
nemes részek helyét kötőszövet fogja elfoglalni, ami kötőszöveti
vesegyulladáshoz vezet s ez a veséknek olyan állapota, melyet a véneknél
igen gyakran láthatunk. Oka sokszor hibás táplálkozásban és pedig túlbő
húsélvezetben keresendő. Könnyen belátható, hogy a hús, illetve fehérjék
végső bomlásterményeinek állandó kiválasztása oly nehéz feladatot ró a
vesékre, hogy végül hámjának megbetegedése lép fel. Szükséges volna
tehát, hogy a nagy húsevők nagyobb pihenést engednének meg veséiknek s
ha a hús élvezetét nem akarják végleg beszüntetni vagy korlátozni, úgy
legalább minden 2–3 hónapban adjanak veséiknek 3–4 heti »szabadságot«.

Veséinknek épségben tartására tehát legajánlatosabb a tej- és növényi
táplálkozás. A tejtáplálék nemcsak a vese-, hanem a májbeteg számára is
a legjobb. Az elfogyasztott tejnek mennyisége ne haladja túl a másfél
litert naponta. A tejnek fontos előnye még az is, hogy különösen ha
melegen isszuk, vizelethajtó hatású s ez az aludttejnél, mindenekelőtt a
Jogurtnál és Kefirnél még kifejezettebb. Összes tápszereink közül a tej
tartalmaz legkevesebb konyhasót, s ezért legkevésbbé izgatja a veséket.

Bunge azt ajánlja, hogy ételeinkben kevés sót használjunk s azoknak a
tápszereknek adjunk előnyt, amelyek, mint a tej vagy rizs, a legkevesebb
sót tartalmazzák, különösen ha vesénk már valamiképpen meg van támadva.
Habár ez csak a vesebetegségeknek egyes fajaira érvényes, mégis
tanácsos, tekintettel Bunge megfigyelésére, kevés sót használni, nehogy
idővel nagy mennyisége folytán veséinkre baj háramoljon. Téves felfogás
viszont egészséges vesék mellett nagyon kevés sót élvezni, mert ez
szintén zavarokat idézhet elő anyagcserénkben és közérzetünkben.

Az alkoholon kívül a nagy mennyiségben élvezett kávé és tea is káros
befolyással van a vesékre. Erős füszerek, különösen az erős mártások, a
különböző fajta konzervek minden körülmények között kerülendők. Gyakran
használnak a hús, főzelék vagy gyümölcs konzerválásához salicilsavat,
boraxot és saccharint. Minthogy ezek a vesecsatornácskákon való
áthaladásukkor annak finom hámját nagy mértékben megtámadják, azért csak
az ezen szerektől mentes konzervek élvezete engedhető meg. Egyes
gyógyszerek, melyeket az emberek csak szokásból, minden ok nélkül
szednek, szintén károsan hatnak a vesékre. Ilyen különösen a salicilsav.

Megszámlálhatatlanok azok a károk, melyek veséinket napról-napra érik.
Egyeseket közülük legjobb akarattal sem tudunk elkerülni. Sok bajnak
azonban rossz szokásaink, vigyázatlanságunk vagy hanyagságunk az
okozója. Minden nap tönkremennek apró, de fontos veseelemek, míg végül
vesegyulladás lép fel. A legtöbb más betegséghez hasonlóan ezt is saját
számlánk terhére kell írnunk és gyakran a részünkről történt
mulasztásokra kell visszavezetnünk. Találóan jegyezte meg néhány év
előtt Müller Frigyes tanár, hogy »a vesék sohasem felejtik el az ellenük
elkövetett igazságtalanságot«.

Veséinket egészségben tarthatjuk, ha a mérges anyagok egy részét a bőrön
át távolítjuk el (hogy hogyan, arról még bőven lesz szó) s ezáltal
megkönnyítjük a vesék munkáját. Minthogy a mérges termékeknek a bőrön át
való kiválasztása a nedves, hideg éghajlat alatt nehezebben történhetik
meg, ajánlatos a száraz és napos helyeken való tartózkodás. Idős egyének
számára, kiknek veseszövete gyakran mutat elváltozást, célszerű a telet
Dél-Tirolban, a Rivierán, vagy pedig Észak-Afrikában tölteni.

A káros anyagoknak más része a bél felől is levezethető. Naponkénti
székelés, tejjel és főzelékkel való okos táplálkozás, kevés hús
élvezése, valamint izgató szereknek kizárása mellett tehát veséinket a
legjobb állapotban tarthatjuk, betegségeiket pedig elkerülhetjük. Ezzel
egyszersmind a vénülés is hosszú időre eltolódik és életünk tartama
meghosszabbodik.


7. Káros anyagok kiválasztása a bőrön keresztül.

Testünk felszínén körülbelül 3 millió izzadságmirigy van a bőr alatti
kötőszövetben, honnan azok kivezető csatornácskák által nyílnak a
külvilágba; ezek a kis mirigyek bőven el vannak látva erekkel. Az
izzadságmirigyek a vérnek folyékony és szilárd alkatrészeit választják
ki csatornácskáikon izzadtság alakjában. Gázokat is képes a bőr
kiválasztani, pl. kis mennyiségű szénsavat, de csak – mint azt Aubert
kimutatta – 2·3–6·3 grammot 24 óra alatt. (A tüdők 1000 grammot
lélegzenek ki). A bőr kevés oxigént is tud magához venni.

Minthogy az izzadsági anyagok legnagyobb része pára alakjában távozik,
nem lehet őket látni. Ha azonban a kigőzölgés nagy mennyiségben
történik, vagy át nem járható ruhákon visszatartatik, akkor azokat
folyékony alakban mint vízszerű cseppeket foghatjuk fel. Az emberi test
naponta 1–1½ litert izzad. A kigőzölgésnek gummiköpennyel való
visszatartását gyakran követik kellemetlen érzések.

Hogy ez mennyire káros, azt mutatják az állatkísérletek is, melyek
szerint, ha bármely állat bőrét kencével vonják be, az önmérgezésben
pusztul el. Hasonlót tapasztaltak embereken is. Híressé vált annak az
ifjúnak az esete, akinek testét IX. Pius pápa ünnepélyes bevonulása
alkalmával teljesen bemázolták arannyal s aki az ünnepély alatt hirtelen
meghalt, dacára hogy azelőtt teljesen egészséges volt.

Azok az emberek, akiknek bőre jelentékeny terjedelemben megégett,
rendszerint önmérgezésben halnak meg. Ezen betegek halálát nemcsak a vér
elváltozása okozza, hanem a mérget elvonó bőrmirigyeknek hiánya is,
mihez gyakran még az is hozzájárul, hogy a test légmentes
kenőcskötésekbe kerül. Ha az égetteket kötések és feszes takarók nélkül
hagyjuk feküdni, akkor kevésbbé valószinütlen, hogy belehalnak égési
sebeikbe. Észleltem néhány ilyen esetet dr. Gneve klinikáján St. Paulban
(Minnesota államban, Egyesült Államok). Világos tehát, hogy nem a
vérelváltozás, hanem a bőrkigőzölgés elnyomása okozza a súlyosan
megégettek halálát.

Az izzadás által húgyanyag, húgysav (csak csekély mennyiségekben),
konyhasó, tejsav, ecetsav és számos zsírsav választatik ki; ez utóbbiak
okozzák kellemetlen szagát. A kémia még nem mutatta ki teljes
bizonyossággal, hogy az izzadtság káros anyagokat választ ki s a legtöbb
kutató csak azt a hatást tulajdonítja neki, hogy a testet a hőmérsék
szabályozása által védi a túlfűtés ellen. A klinikailag gondolkodó orvos
azonban tapasztalásból tudja, hogy a fertőző betegségek izzadás után
gyakran hagynak alább, sőt néha rögtön meg is gyógyulnak.

A bőrnek mint méregtelenítő kiválasztószervnek a jelentőségét még jobban
megérthetjük, ha meggondoljuk a bőrbetegségek keletkezését. Ezeknek oka
kétféle lehet: külső, amikor bacillusok benyomulásakor elégtelen
vérkeringés folytán csökken a bőr ellentállóképessége, és belső, melyet
a testben keletkezett mérges anyagoknak, (élelmiszer, gyógyszer, vagy
anyagcsere folytán keletkezett anyagok), a bőrön át való kiválasztása.
Gyakran megtörténik, hogy némely ember bizonyos ételek élvezése után
kiütést kap: pl. osztriga, eper, rák sőt néha sajt vagy kávé után.
Ugyanezt okozzák egyes gyógyszerek is; bróm- és jódtartalmú gyógyszerek
szedése után gyakran mutatkoznak az arcon pattanások. Az ilyen kis
csomók vizsgálatakor bizonyos bacillusokat találtak azokban. A köszvény
húgysav visszatartása folytán keletkezik; s ime, nagyon sok köszvényes
ember szenved bőrbetegségekben. Basedow-kórosoknak pajzsmirigyük
túltengése folytán gyakran vannak pattanásaik és más kiütéseik, ami
gyakran kellemetlen viszketéssel van egybekötve.

A változás alatt gyakran lépnek fel kiütések. Az ivarérés idejében fiúk
és lányok arcát pattanások lepik el. Ezek a jelenségek talán az
ivarmirigyek túltengésének a következményei. Önfertőzők, de a nemileg
tartózkodók is sok esetben kapnak bőrkiütéseket; ilyenkor a szabályozott
nemi élet segít legbiztosabban.

Érdekes az a körülmény is, hogy a psoriasisban szenvedők kiütései erős
székletét, vagy izzadási folyamatok után teljesen vagy részben
megszünnek; azért érzik magukat jobban ezek a betegek nyáron, mint
télen. Más szóval ha a test mérges anyagai a bőrön, bélen, vagy vesén
keresztül bő mennyiségben távozhatnak: a kiütések csökkennek.

A bőrműködésnek izzadás által való fokozása következtében a bőrön át
távozik azon anyagoknak egy része is, melyek máskülönben a vizelet útján
hagynák el testünket. E szilárd anyagoknak egy része, nevezetesen a
konyhasó, erős izzadás folytán a bőrön át választható ki; ez különösen
akkor jön segítségünkre, ha a veséknek beteges elváltozásuk miatt
nehezükre esnék a konyhasóval és egyéb ártalmas anyagokkal megküzdeni.




IV. A BŐR ÉS A VESÉK EGÉSZSÉGTANA.


1. Általános megjegyzések a bőr egészségben tartásáról.

Említettük már egy ízben, hogy az izzadtságmirigyeket bőven ellátó erek
nagy mennyiségű vért vezetnek el tőlük, melynek szilárd, folyékony és
valószinüleg gázalaku alkatrészei ezen kis mirigyeknek apró
kivezetőcsatornáin át nyilnak a bőr felszinére. Ezek a csatornácskák (az
úgynevezett pórusok) föltétlenül szükséges, hogy nyitva maradjanak;
máskülönben egyrészt a váladéknak nincs kimenetele, másrészt pedig
levegő nem képes rajtuk keresztülmenni. De milyen könnyen dugulnak be e
pórusok! Mindenekelőtt a korpa által, mely a bőr felszinén mindennap
lehámlik. Továbbá a külvilágból jövő por és piszok által. Ehhez járul
még a faggyúmirigyeknek olajszerű váladéka. E mirigyek zsírjának az a
feladata, hogy megvédje bőrünket a víz és más folyadékoktól való
megpuhulástól, másrészt ennek a zsírnak fölöslege esetleg képes
bomlásterményeivel a pórusokat elzárni.

A legjobb eszköz, mellyel a pórusok bedugulását elkerülhetjük: a gyakori
meleg fürdő szappanhasználattal egybekötve. Éppen oly fontos azonban az
is, hogy bőrünk kigőzölgésének amennyire csak lehet szabad utat
engedjünk. Nem volna szabad tehát sem szűk fehérneműt, sem
átjárhatatlan, vastag ruhákat (prém stb.) viselnünk. Különösen jó hatása
van, ha mindennap teljesen ruhátlanul 5–10 percig tartó levegőfürdőt
veszünk, akár otthon (leginkább a telöltözés előtt és levetkőzés után),
akár a modernül épült nyaralóhelyek erre berendezett helyiségeiben, vagy
akár az erdőnek félreeső helyein. Verőfényes időben egybeköthető vele
mindjárt az oly értékes napfürdő használata is. Aki nyáron folyóvízben
vagy tengerben fürdik, az legelőnyösebben vehet egyszerre víz-, lég- és
napfürdőt. Télen, ha odahaza vesszük a légfürdőket, fűtött, de jól
szellőzött szobában történjék az. Aki nyáron sehogysem ér rá, vagy
nincsen alkalma légfürdőket venni, az legalább könnyű, szellős ruhát
viseljen _mellény nélkül_ és könnyen átjárható fehérnemüt.

A légfürdő tartama alatt dörzsöljük bőrünket tiszta kézzel vagy kefével
(közben járjunk fel-alá), avagy végezzünk torna- és
lélegzőgyakorlatokat. Ezáltal nemcsak esetleges meghüléstől, leszünk
megvédve, hanem a bőr vérkeringését is gyorsítjuk, minek folytán az
izzadtságmirigyek több káros anyagot visznek el a vértől és a pórusokat
több levegő járja át. Az ily módon kezelt bőr ellentállóbbá teszi
vérünket a fertőzőcsirák ellen s edzi az időjárás szeszélyeivel szemben.

Aki ritkán fürdik és túlságos melegen öltözik, könnyebben hül meg, mert
az ilyen embernek petyhüdtebbek a pórusokat hideg időben összehúzó
izmai, s ezáltal nagyobb hőelvonásnak van kitéve. Aki gyermekkorától
kezdve szokva van hideg fürdőkhöz és levegőfürdőkhöz, annak bőre a
legnagyobb könnyedséggel húzódik össze a hőmérsékváltozáskor és nem
szenved ennélfogva meghülést előidéző hőelvonást. És nem mindig csak
meghülés ennek a következménye, gyakran fajulhat az tüdő-, mellhártya-
vagy vesegyulladássá is, melyek halálos kimenetelüek is lehetnek.


2. Észszerű ruházkodás.

Az egészséges ruhának – beleértve a fehérneműt – legeszményibb
tulajdonságáúl a levegő számára való átjárhatóságát kell tekintenünk. A
szövetek, melyekbe burkolódzunk, ne tartsák tőlünk vissza sem a külső
levegőt, sem pedig ne akadályozzák meg az izzadsági anyagok
kiválasztását.

Ami a fehérnemüt illeti, úgy idősebb emberek számára télen a gyapotot
ajánlom, mert az likacsos és, mint rossz hővezető, megtartja a test
melegét; erre szükség van, mert a test az életévek gyarapodásával mind
kevesebb saját meleget tud fejleszteni. A gyapjúruhának is megvannak
azonban a maga komoly hátrányai. Megvan ugyan az az előnye, hogy az
izzadságot könnyen felszívja (40%-ot anélkül, hogy észrevehetőleg
megnedvesednék), de a nedvességet viszont jó sokáig tartja magában s
ezért idejében kell váltani. Likacsosságát is rendszerint túlhamar
veszti el, mert a mosás folytán könnyen összemegy. A gyapjúszövet –
nedvességének lassú elpárolgása és átjárhatóságának megszünése folytán –
tehát épp az ellenkező célt szolgálja. Vannak azonban legújabban olyan
gyapjúszövetek (kreppflanell stb.), amelyek _gondos_ kezelés mellett a
mosás és vasalás dacára sem mennek össze és átjárhatóságukat sem vesztik
el. A hátrányon esetleg olykép lehet segíteni, hogy a gyapjúing alatt
egy igen ritka szövésű vászon-alsóinget viselünk, miáltal a bőr és a
gyapot között levegőréteg keletkezik, mert a vászon szintén könnyen
veszi fel a nedvességet, de könnyen el is veszíti.

Semmiféle fehérneműnek sem szabad szűknek, hanem ellenkezőleg, jó bőnek
kell lennie, hogy elegendő levegőréteg találjon közte és a bőr között
helyet. Ezt a légréteget a vér felmelegíti és minthogy a levegő rossz
hővezető, nem szükséges a hideg ellen védelmező fehérneműnek vastagnak
lennie; szükséges azonban, hogy bő és likacsos legyen, mert csak így
teheti lehetővé a kigőzölgések levezetését és a levegőnek bemenetelét.
Természetes, hogy a félharisnyáknak, illetve harisnyáknak sem szabad
szűknek lenniök; azok, amelyek bővek, likacsosak és jó gyapjúból
készültek, a lábat legmelegebben fogják tartani. Ha nagyon vastagok és a
láb és cipő közti teret teljesen kitöltik s ezáltal a vérkeringést
akadályozzák, akkor hidegebb a lábunk mint olyanokban, melyek vékonyak,
bővek és átjárhatók; legjobb a ritka szövésű gyapjúból készült
félharisnya.

A vászon, mint azt már említettük, ama tulajdonsága révén értékes, hogy
a nedvességet felveszi és újra leadja; télen azonban az a hátránya, hogy
túlságosan jó hővezető s így csak nyáron ajánlatos a hordása. Nagyon
likacsos és alaposabban tisztítható mint a gyapot. A selyem nagyon
ajánlatos, de túldrága és a mosás folytán könnyen megy tönkre.

Ami a pamutot illeti, az jobb szövet fehérnemű készítésére mint bármely
más. _Pettenkofer_ szerint kevésbbé könnyen adja le a felszívott
nedvességet mint a vászon, de jóval könnyebben mint a gyapot; _Paton_
úgy véli azonban, hogy e tekintetben _nem_ áll a vászon mögött. A
leglikacsosabb az összes fehérneműek között s emellett, vagyis ezért,
csaknem oly meleg mint a gyapot. Ha tényleg jó minőségű és elég vastag,
úgy mint fehérnemű felveheti a versenyt a gyapottal, különösen az
egyiptomi pamut. Sir William Thompson szerint, ami a hővezetést illeti,
alig van különbség a gyapot, vászon és pamut között. Mindazonáltal azt
hiszem, hogy idősebb egyének számára különösen hideg szeles időben
legjobb a gyapot.

Néhány szóval szeretném még az alsónadrág kérdését megvilágítani. A
divatos szűk alsónadrág helyett hordjunk lehetőleg bővet, legyen az akár
vászonból, akár gyapjúból. Legjobb volna természetesen télen is azt
tenni, amit oly sokan tesznek nyáron, egyáltalán nem hordani
alsónadrágot; ez nagyban edzene bennünket. Magyarországon, Jüttlandban
és Európa más vidékein a szegényebb néposztály asszonyai nem hordanak
alsónadrágot. Egészséges asszonyok ezáltal a légfürdő előnyében
részesülnek, de egyébként is tekintve, hogy az alsó test többet mozog,
úgyis vérbővebb, melegebb és kevesebb ruházatra szorul mint a felső.

Ha friss alsóruhát váltunk, annak teljesen száraznak kell lenni; gyakran
száraznak látszik ugyan, de mégsem az. Máskülönben könnyen meghülünk,
mert a fehérnemű nedvessége mohón szívja fel a test melegét. A mosásból
érkező ruhákat tehát, ha nem akarunk meghűlni, melegítés vagy hosszabb
ideig tartó fekvés által kell teljesen megszárítani. Ha izzadás után
ruhát váltunk, előbb fürödjünk meg meleg vízben. Legokosabb mindennap
tiszta fehérneműt váltani, különösen annak, aki ritkán fürdik; semmi
esetre sem szabad azonban éjjelre ugyanazt az alsó inget magunkon
hagyni, melyet nappal viseltünk, nehogy a kigőzölgések megszakítás
nélkül a bőrön maradjanak, hozzájárul még ehhez, hogy az éjjeli
kigőzölgések különösen méregtelenítők és ennek folytán a legélénkebbek.

Ami a férfi fehérneműt illeti, hibának tartom mindenekelőtt a
keményített ingnek viselését, minthogy az kevéssé átjárható. Hordjunk
inkább puha, likacsos ingeket, keményített mell nélkül. Ez utóbbit csak
elengedhetetlen társasági célokra használjuk, vagyis kivételesen. Még
inkább elvetendők azok a kínzóeszközök, a feszes gallérok, amelyek a
pajzsmirigyet és a legfontosabb nyaki ütőereket szorítják össze. Már az
alacsony és bő keménygallér is káros, nem lévén eléggé likacsos, hát még
a magas és szűk, mely ezenkívül a vérkeringést is akadályozza és az oly
jelentős pajzsmirigyre is kártékony lehet! Vissza kellene térni a
korábbi idők alacsony, puha gallérjaihoz. Sajnos, még a nők is, bár a
divat megengedi nekik a nyak teljes szabadonhagyását, igen gyakran
összeszorítják azt magas, légmentes, szorosan odafekvő
posztógallérokkal, dacára annak, hogy a nyak egyike a legerősebben
kigőzölgő testrészünknek, mert ott igen sok az izzadtságmirigy.

A tulajdonképpeni (felső) ruháknál is elsősorban a levegőátbocsátására
kell tekintettel lennünk, másodsorban a napfény számára való
átjárhatóságára; világos szinű szövetek utóbbi szempontból előnyben
részesülnek a sötétek felett. A felöltők ne legyenek sem nehezek, sem
túlmelegek; _igazodjunk lehetőleg az időjáráshoz, nem pedig a
naptárhoz_. Máskülönben rosszkor kezdünk izzadni és könnyen hülünk meg,
ami könnyebb ruházkodásnál, dacára az adott alkalomkor érzett hidegnek,
nem történhetik meg, már azért sem, mert könnyebb ruházkodás mellett
gyorsabban szoktunk járni, miáltal a bőr vérkeringése fokozódik.

Egyáltalában a hülés veszélyét legjobban elkerülhetjük, ha testünket az
időjárás szeszélyei ellen megedzzük, amit a gyakori hidegfürdők és a
bőrnek a levegővel való érintkezése által érhetünk el. Különösen
fejünket igyekezzünk lehetőleg megedzeni (legjobb, ha nem viselünk
kalapot); ellenkező esetben könnyen kapunk náthát, ha izzadunk és
amellett hideg levegő éri fejünket. Nincsen szükségünk kalapra, mert a
hajzat elég védelmet nyujt, legfeljebb az erősen tűző nap ellen
szorulunk rá. Különösen helytelennek találom fiatal dúshajú embereknél,
hogy kalapot hordanak, még hozzá nehezet s ezáltal a kopaszodásnak
teszik ki magukat. Korán kezdve, annyira megedz bennünket a fedetlen
fővel való járás, hogy még a hideg sem árthat fejünknek. Természetesen a
ritka hajúak és kopaszok megengedhetik maguknak télen a puha és könnyű
kalap viselését, de ne legyen az nehéz és kemény, mert az gátolja a
fejbőr vérkeringését és megöli ezáltal a hajgyökereket. És aki a
feltünés elkerülése végett szükségesnek találja a nagyváros utcáin a
kalap viselését, az legalább a szabadban vagy falun járjon hajadonfővel.

Minthogy a lábaknak is számos izzadtságmirigyeik vannak, nagyon
egészségtelen, áthatolhatatlan cipőket, mint sárcipőket vagy magas
bőrcsizmákat hordani. Legokosabbnak tartom, mint a régi rómaiak, a
szíjassarú (szandál) viselését; aki azonban jelenleg a városban ilyet
hord, azt rendszerint kinevetik és különösnek tartják. De legalább
nyáron a vidéken kövessük zavartalanul a láb egészségének parancsait.
Nem tartom kivihetetlennek egy olyan cipőalaknak a hordását, amely a
szandál és a félcipó között foglal helyet és nem nagyon feltünő.
Czélszerű a szokásos tenniszcipők viselése is, melyek vászonból vagy
szarvasbőrből erősen kivágva készülnek, s két kis gombos szíjjra járnak.
De legalább is félcipőket viseljünk mindig, még télen is; lassankint
annyira megszokjuk őket, hogy a lábak, ha a félharisnyák vagy harisnyák
célszerűek, nem fáznak meg; nagyon alacsony hőmérsék mellett egyébként
lábszárvédőt is hordhatunk. Legjobbak a vitorlavászonból készült
félcipők bőrtalppal. Ha pedig kötélből készült talpakat viselünk, akkor,
anélkül hogy a talaj egyenetlenségeit éreznők, könnyen mászhatunk meg
meredek és sziklás hegyeket is, amint azt Capri szigetén volt alkalmam
látni.

Fárasztó menetelés túltelíti vérrel és megizzasztja a lábakat; helyén
valónak tartom tehát, hogy pihenés közben a cipőket és nagy hőség
mellett a harisnyákat is levessük. Igen jól eső érzés fog el ilyenkor
bennünket, különösen, ha amellett lábunkat, főleg a lábujjakat gyengén
megmasszirozzuk s azután lábszárunkat 10–20-szor ritmikusan előre- és
hátrahajlítjuk.

Elvetendőnek tartom a gummicipőket, minthogy a láb kigőzölgését teljesen
megakadályozzák. Nagyon ajánlom ellenben a bőrcipőknek többszöri
levetését odahaza (munka, olvasás stb. közben) és csak akkor huzzuk fel
őket újra, ha vendég érkezik vagy ha elmegyünk. Igen kellemesnek fogjuk
ezt találni, – különösen hosszabb séták után – és a lábnak nagyon
értékes szellőzésre nyújt alkalmat. A kényelem és előny csak növekszik,
ha ilyenkor lábfürdőt is veszünk.

Az ártalmas kemény gallérokat is lehető keveset tartsuk magunkon
odahaza. Egyáltalában: meddig akarjuk még ezeket az épp oly
szükségtelen, mint káros dolgokat magunkon megtűrni: nehéz kalapok,
szűk, kemény gallér, keményített ing, szoros, kihegyezett cipő, fekete
ruhák és rajtuk bunda?! Minő oktalan visszatartása mindez a mérges
kigőzölgéseknek, illetve elzárása a levegőnek és napfénynek és
mesterséges előidézése a meghülés veszedelmének!

Még a nappalinál is fontosabb a testnek éjjel történő bőséges
kigőzölgése, mert ekkor folyik le legélénkebben annak méregtelenítése.
Egészségtelen tehát a dunyhákkal és nehéz takarókkal való takarózás,
mert azok teljesen átjárhatatlanok. Legokosabb nagy ágyban, eléggé
meleg, de lehetőleg könnyű és likacsos takarók alatt feküdni – ne
feledkezzünk azonban meg a lélekzés számára szükséges tiszta külső
levegőről sem. Ilyen körülmények között hat legjótékonyabban az alvás.

Az egészséges ruházkodásra vonatkozó rendszabályok és tanácsok
követésében sok olyan is foglaltatik, ami a régi életmegrövidítő
szokásoknak gyökeres megforgatását jelenti; aki azonban egészséges akar
maradni és magas kort akar elérni, ne mellőzze ezeket az intézkedéseket.


3. Fürdők.

Napról napra hámlik bőrünk felső rétege. Némely embernél oly erősen
történik ez, hogy bőrük és egyes ruhadarabjaik mintha liszttel volnának
behintve. Ezek a lehámló pikkelyek épp úgy eldugaszolhatják a
bőrpórusokat, mint a por és az izzadtság. Minthogy a bőrön át való
lélegzés a pórusokon keresztülmenő levegő mennyiségétől függ és a káros
anyagoknak a pórusokon át történő kiválasztása csak akkor lehetséges, ha
azok nyitva maradnak, szükséges, hogy mindazt, ami elzárja őket, a
faggyúmirigyeknek olajos váladékát sem véve ki, meleg fürdőkkel
távolítsuk el. Szappan és kefe – esetleg dörzsölő keztyű – nélkül nem
érjük el teljesen a fürdés tisztító célját. Naponként fürödve elégséges
egy-egy tíz percig tartó fürdő.

A meleg víz és dörzsölés hatása a bőr vérkeringésének fokozásában
mutatkozik, minek folytán egyszersmind az esetleg torlódással
fenyegetett belső szervek is felszabadulnak és a pórusokat összehúzó
izmok is jobban tápláltatnak úgy, hogy külső behatásokra – pl. hidegre –
is nagyobb visszahatás történik és ennélfogva elejét vesszük a
meghülésnek. Túlságos izzadás ellen is segít a szorgalmas fürdés. Nyáron
kevesebbet fogunk izzadni, ha naponként fürdünk. A vesének is hasznos a
fürdő, mert azáltal, hogy kiválasztó munkájának egy részét a bőrre
hárítjuk, elejét vesszük túlterhelésének és egészségben tarthatjuk őket.
_Strasser_ és _Blumenkranz_ kisérletileg bebizonyították, hogy a
hosszabb ideig tartó naponkénti 34–35° C. fürdők után, nagyon sok vizen
kívül, elegendő konyhasó- és nitrogéntartalmú bomlástermékek is
választatnak ki; vagyis: a vesék kiválasztóképessége fokozódik, ami
természetesen életerejének meghosszabbodását jelenti. Fürdők által az
oxidációs folyamatokat nagy mértékben előmozdítjuk. _Rubner_ stb.
kisérletei szerint hideg fürdőkben 50–100–200%-kal nő az oxigén- és
szénsavcsere. _Senator_ egyébként a fokozódott szénsavkiválasztást a
fürdés közben történő tevékeny mozgásokból magyarázza. Hideg fürdők
emelik a vérnyomást, melegek pedig tágítják az ereket miáltal vérnyomás
csökkenése áll elő.

Sok ember könnyen meghűl meleg fürdők után. Ezek úgy előzhetnék ezt meg,
ha fejüket nem nedvesítenék be. Nem ajánlatos a fürdőt addig elhagyni,
amíg a bőr meleg; szűkítsük meg először a pórusokat, hideg víz vagy
hüvös zuhany használata által. Szárítsuk meg magunkat azután érdes
lepedővel és erős dörzsöléssel, míg a bőr egész vörös lesz; így
akadályozható meg a fölösleges melegleadás és vele egyszersmind a
meghülés. A meghülés ellen legjobb védekezőszer az, ha bőrünket
hozzászoktatjuk a levegőhöz és a hideg vízhez, amit hideg kendőkkel való
ledörzsölés és légfürdők útján érhetünk el. Kezdjük meg azonban nyáron,
akkor télen már megszoktuk őket. A fürdő utáni masszázs is nagyon
értékes e tekintetben, mert sietteti a vérkeringést.

Magától értetődik, hogy fürdés alkalmával figyelmünket a legtöbb
izzadságmirigyet tartalmazó testrészeinkre – hónalj és lábak – kell
fordítani. Ha nem érünk rá vagy nincsen mindig alkalmunk a fürdéshez,
például utazásközben, akkor meg kell elégednünk azzal, hogy egész
testünket lemossuk, szappant, kefét vagy érdes törülközőket használva,
lábainkat és a hónaljakat azonban különös gonddal dörzsöljük meg.
Használható e célra ecetesvíz, vagy higított borszesz is. Akinek a lába
izzad, az vegyen naponta melegvízben lábfürdőt.

Ideges fejfájás és álmatlanság ellen igen ajánlható a hideg lábfürdő,
mert ez az agy vérének jobb elosztását hozza létre, amelynek erei
először kitágulnak, hogy azután ismét összehúzódjanak; ez álmot is idéz
elő, amennyiben az agyat az alváshoz alkalmas vérszegény állapotba
hozza. Kitünő érzés fog el bennünket, ha meleg nyári napon a folyó vagy
patak partján sétálva, lábainkat a vízbe lógatjuk. Az is kellemes és
előnyös, ha nyáron mezítláb járunk. A lábfürdőhöz mustárt adva, ez
nagyon jó ellenszernek bizonyul olyan emberek számára, akiknek
gutaütéstől, vagyis a vérnek az agyba való tódulásától kell tartaniok.
Aggok számára nem javasolt a hideg lábfürdő, mert náluk az agy erei
rendszerint már el vannak változva és ennélfogva a hidegfürdő által
okozott izgalmak folytán könnyen megrepednek.

Hideg fürdők gyakran használnak idegesség és hisztéria ellen, ártalmasok
azonban, ha túlhidegek vagy a kelleténél tovább tartanak. Igen ajánlatos
ideges emberek számára rögtön felkelés után egy hideg ledörzsölés;
egészségesek pedig az idegesség megelőzése végett használhatják azt.

A bőrnek vérrel való telítését előidézhetjük szénsavas fürdők által is,
melyek a vérkeringés és a szív munkájának megkönnyítése szempontjából
szívbetegségeknél jó eredményeket szoktak létrehozni, amint azt az ezen
alapuló _nauheimi kúra_ is bizonyítja. Jótékony hatást gyakorolnak
továbbá ezek a fürdők neuraszténiás és hiszterikus embereknél, különösen
pedig álmatlanság eseteiben.

Megemlítendőnek tartom még a sok emberre erősítőleg ható tengeri
fürdőket, melyek bátran használhatók magas sótartalmuk miatt sósfürdők
gyanánt. Hozzájárul még ehhez nyáron természetesen a hideg fürdőnek
frissítő hatása, valamint a hullámmozgások erőművi hatása is. De télen
is hasznos a fürdők sótartalma, legyen az akár hideg, akár meleg.
Figyelembe veendő talán még a tengervíz jódtartalma is.

Saját megfigyelésem alapján, melyet a Rivierán töltött téli
tartózkodásom alatt tettem, dicsérőleg kell megemlékeznem a meleg
tengeri fürdők hideg vizzel kapcsolatos lehűtésének hatásáról is. Az én
módszerem az volt, hogy a tengeri fürdőt a lehető legmelegebben kezdtem,
s ezért a vizet 32° R-ra melegíttettem. A fürdőbe lépve, ameddig csak
kibírtam, még engedtem hozzá meleg vizet, míg a bőröm rákvörössé vált.
Erre csakhamar erős izzadás állt be fejemen, arcomon és nyakamon. Miután
alaposan megizzadtam, fokozatosan hideg vizet vezettem be, amíg
lehűltem. Mindez jó sok időt vesz igénybe, úgy hogy néha egy óráig
voltam a fürdőben. De ahelyett, hogy elgyengültem volna, ellenkezőleg
igen frissnek és jókedvűnek éreztem magam az ilyen fürdők után.

A sokáig tartó meleg fürdőket, lassankint lehűtve azokat hideg vízzel,
mindenképpen hasznos szernek tartom a vénülés elleni küzdelemben.

Ezek a fürdők különösen vesebetegeknél javaltak, mert megkönnyítik a
mérges anyagoknak a bőrön át történő kiválasztását, amit az elégtelenül
működő vesék csak nehezen tudnának elvégezni. Hogy azonban a hatás
teljesen kifejtessék, szükséges, hogy jó sokáig, 35–45 percig, tartsanak
e fürdők. Hogy testünk az anyagcsere mérges salakjaitól megszabaduljon,
kétszer, de legalább egyszer hetenként vegyünk ilyen forró méregtelenítő
fürdőket. _Főfeltétel azonban az egészséges szív és vérkeringés_, és ha
ez megvan, akkor oly eszközzel rendelkezünk az ilyen fürdők által, mely
a veséket megkiméli és a lehető leghosszabb ideig jó állapotban tartja.

Említettem már, hogy a vesék degenerációja nagy szerepet játszik a
vénülés bekövetkezésében. Igen tanulságos számunkra az a körülmény, hogy
melegfürdőket jó hatással alkalmaztak myxödéma ellen (Combe), mert,
amint azt már többször kiemeltük, a vénülés a myxödémához hasonló
állapot.

Jellemző a melegfürdők hasznos voltára a japánok példája is, akik olyan
fürdőket használnak, amelyek bőrüket rákvörössé teszik és amellett oly
frissek és oly jól érzik magukat, hogy egészségi állapotukért nagyon
megirigyelhetjük őket.


4. Izzasztó eljárások.

Bőrünknek láthatatlan és nem érezhető működése folyamán már normális
körülmények között is választunk ki vizet, gázokat és szilárd
bomlástermékeket, melyek között károsak is foglaltatnak. Ezt az a
kellemetlen érzés bizonyítja, melyet hideg, nedves, különösen pedig
szeles időben érzünk azáltal, hogy ilyenkor az izzadságkiválasztás
akadályozva van.

Láthatóvá és érezhetővé akkor válik az izzadás, ha elpárolgását
átjárhatlan ruhákkal akadályozzuk, vagy ha a testünket körülvevő levegő
megfelelően átmelegszik. Minthogy a szőrmeruhák mindkettőt létrehozzák,
elvetendők, mert az izzadás akadálytalan elpárolgásáról állandóan
gondoskodnunk kell. Szőrmeruhák (bundák) inkább az öregek számára valók,
mert náluk a pajzsmirigy renyhesége folytán úgy a testhőmérsék, mint a
bőrműködés csökken, a bőr túlszáraz lesz és ritkán izzad.

Ha a testünket körülvevő levegő hőfoka egy bizonyos magasságot elér,
akkor kitágulnak a bőr hajszálerei és könnyebben engedik a vért
keringeni. Ezáltal megnagyobbodik az izzadságmirigyekhez áramló
vérmennyiség, aminek következményeképpen több lesz a vízből és szilárd
alkatrészekből álló kiizzadás. _Camerer_ szerint 100 gramm száraz
izzadmány 50·6 gr. hamut, 10 gr. zsírt, 10 gr. nitrogént tartalmaz.
Ebből 34% húgyanyag és 7·5% ammoniák. Gyakori izzadás hasznára válhat a
száraz, rosszul dolgozó bőrnek; az erősen izzadók is megszabadulhatnak
ezáltal félig-meddig e bajuktól, amennyiben a gyakori izzadás folytán az
izzadságmirigyek túlerős működése csökken. Erős alkalmi izzadás
jótékonyan befolyásolhat egyes bőrbetegségeket; így pl. a psoriasis
(bőrviszketegség) meleg nyári napokon könnyen múlik el magától. A
szokásszerű erős izzadás ellenben káros a bőrre, habár a faggyúmirigyek
zsíros váladéka némileg védelmére van. Aki fején – különösen a homlok és
halánték táján, ahol sok izzadságmirigy van – erősen izzad, az könnyen
veszti el haját. Ez többnyire azokra vonatkozik, kiknek száraz hajuk
van, ami a faggyúmirigyek működésének csökkenését jelzi.

Mindazon eszközök által, melyek a test hőmérsékét emelik, előidézhetünk
mesterséges izzadást. Az erre vonatkozó külső behatásokon kívül – pl.
meleg levegő, gőzfürdő – vannak belsőleg ható eszközök is; pl.
szalicilkészítmények, pajzsmirigykivonatok. A lelki felindulásoknak
ugyanilyen hatása is ismeretes.

A legjobb izzadástfokozó fürdő a villamos fényfürdő. Az ilyen fürdő
nemcsak bőséges izzadást hoz létre (20 perc alatt egy litert), hanem
fokozza az anyagcsere folyamatokat és ezáltal gyakran csökkenti a
felesleges zsírlerakódást. A kék fénynek a villamos fényfürdőkor való
alkalmazása nagyon idegcsillapítólag és megnyugtatólag hat.

Testgyakorlatok és mozgások révén is kiüthet rajtunk az izzadás. Ilyenek
a gyors járás, futás, lovaglás, kerékpározás, evezés, tornázás stb.
Izzadás után föltétlenül vessük le a kiizadt fehérnemüt és ruhadarabokat
és fürödjünk szappannal és ledörzsöléssel egybekötve, nehogy meghüljünk.
Forró, izzadáselőidéző fürdők után vegyünk zuhanyt, egy ideig
mindenesetre meleg vízzel, azután fokozatosan hideggel, a befejezés
pedig erős, a bőrt felmelegítő leszárítás legyen. Ezek után jóleső és
üdítő érzés fogja el az embert, melyet a szabadban tett séta csak
fokozni fog. Aki sokáig akar fiatal maradni, az jól teszi, ha kétszer
hetenként vesz ilyen fürdőt; elhájasodásra hajlamosak még többször
tegyék ezt. A szívizomzatnak, a szívbillentyűknek és az ereknek azonban
egészségeseknek kell lenniök, ha nem akarunk az ilyen izzasztófürdőkkel
kárt vallani.

Krónikus mérgezéseknél, különösen az anyagcserezavaroknál, amilyen a
köszvény, és az időelőtti vénülés megelőzése gyanánt, gyakran vegyünk
meleg izzasztófürdőket. Tartamuk, ha többször hetenként vesszük,
rendszerint 10, legföljebb 15, máskülönben 15–20 perc lehet.

A bőrműködés fokozásánál még nagyobb mértékben fokozható izzasztó
eljárások útján a vesék működése. Már a közönséges, észrevétlen
bőrkigőzölgés is megtakarítja a veséknek a nagyobb vízmennyiség és a sok
káros szilárd anyagok átjárását; mesterségesen fokozott izzadás révén a
bőr egy liter vizet, a nitrogéntartalmú anyagcseretermékek jelentékeny
részét, valamint jó adag konyhasót képes kiválasztani. _Strauss_ Hermann
egy liter izzadásban 6 gr. konyhasót talált, _Leube_ pedig egy ízben 800
gr. izzadmányban 2·31 gr. klórt. Kövesi és Roth-Schulz a Bright-féle
vesebetegek izzadásában 2 gr. nitrogént és ugyanannyi konyhasót fedezett
fel. Strasser és Blumenkranz a villamos fényfürdők által a konyhasónak
nagymennyiségű kiválását idézték elő: sokkal több választatott ki mint
amennyit a test felvett; a nitrogéntartalmú anyagokból is több volt a
kiválasztott mint a bevett mennyiség. Egyidejűleg sok víz is távozott.
Mindezen izzasztó kisérleteket vesebeteg embereken végezték és
kimutatták, hogy ezeknél az anyagoknak a bőrön át való kiválasztása
nagyobb volt mint az egészséges veséjű embereknél; de kétségtelen, hogy
ezeknél is fokozódik a kiválasztás erős izzadás által. A vesebetegeknek
gyakori izzasztása annyival is inkább ajánlatos, mert ezeknek
rendszerint halvány, száraz és alacsony hőmérsékű bőrük van.

A veseműködés izzasztás által való jelentékeny javulásának
tulajdonítható az is, hogy a gyakori izzadás gyógyítólag hat a
köszvényre. Említettem már, hogy nézetem szerint a köszvény a veséknek
elváltozásai által jön létre; ha pedig a nitrogéntermékeknek a bőrön át
való kiválasztásával a veséket kiméljük, akkor közvetlenül gyógyítjuk
ezeket, közvetve pedig a köszvény betegségét. Egyszersmind jelentékenyen
nő a húgy mennyisége is – meleg fürdők és más izzasztóeljárások napokig
kihatnak erre – és a köszvényt ez is gyógyítja. Egyáltalában mindaz, ami
jótékonyan hat a vesékre, az kedvező a köszvényre is.

Májbetegeknek is hasznosak az izzasztó eljárások. Ha megfigyeljük, hogy
mérgezéseknél és fertőzéseknél rendszerint izzadás lepi el a beteget,
úgy feltehető, hogy az izzadás a testnek természetes védelmi eszköze a
baktériumok vagy mérges anyagok benyomulása ellen. Nyilvánvaló, hogy
ilyenkor a mérges anyagoknak önkényes kiválasztása megy végbe; és ha az
orvos szalicillal kezeli a lázat, akkor mesterséges izzasztással
támogatja a természetet, mert mindazok, kiknek száraz a bőrük, és ritkán
izzadnak, sokkal nehezebben küzdik le a ragályos betegségeket mint
mások. Régente ércsapolással érték el ugyanezt a célt.


5. Néhány megjegyzés a lábak hidegségéről és annak megakadályozásáról.

A lábak hidegsége rendszerint elégtelen vérrel való ellátás folytán
keletkezik. Ennek két oka lehet: elégtelen izommozgás, vagy pedig
vérkeringési zavarok, szívbaj vagy esetleg helytelen ruházkodás. Egy
harmadik ok öreg emberekre vonatkozik és ez a véredények elváltozása.
Ahol az említett okok közül több játszik össze, ott a baj gyakrabban lép
fel és súlyosabb is szokott lenni.

Vastag fél- és egészharisnyák szűk cipővel, esetleg harisnyakötővel,
könnyen okoznak hideg lábakat, amennyiben megakadályozzák a vérnek
hozzájuk való áramlását. A legvastagabb harisnyákkal sem tarthajtuk
lábunkat melegen, ha az ereket annyira szűkítjük, hogy a lábak a hiányos
vérkeringés miatt egyáltalában nem melegednek fel, illetve ha a vastag
harisnyák és a bőr között nincsen légréteg, mely az esetleg ott levő
meleget vissza tudná tartani. Említettem már, hogy legcélszerűbb vékony,
de kitünő ritkaszövésű gyapot-, hideg időben pedig pamutharisnyákat
hordani félcipővel; ha ezenfelül sokat mozgunk, akkor melegek maradnak
lábaink, különösen ha alacsony hőmérsék mellett lábszárvédőket viselünk.
Egyáltalán mozgás a legbiztosabb szer hideg lábak ellen: járás, futás,
tornázás, lábmasszázs, hosszú ülésnél néha egy pár tornászó
szabadgyakorlat az egész lábbal.

Amidőn egyszer Hollandiában egy idősebb hölgyet látogattam meg,
észrevettem, hogy lábait egy ezüsttartóra helyezte, melyalatt állandóan
egy kis olajlámpa égett, hogy a szükséges meleget előteremtse. Azt
tanácsoltam neki, hogy hagyja ezt abba és inkább azáltal melegítse fel
lábait, hogy az állandó séta_kocsizás_ helyett tegyen inkább mindig
séta_gyaloglást_.

A lábnak vérkeringési zavarai nemcsak hideg lábakat, de komolyabb
bajokat is hozhatnak létre; esetleg az életet is megrövidíthetik.
Különösen érelmeszesedésben szenvedő öreg embereknél e vérkeringési
bajok nagyon fájdalmas és sokáigtartó lábsebeket, sőt üszökképződést is
idézhetnek elő; ez az állapot csak elegendő vérodajutás segítségével
gyógyítható. Érelmeszesedésnél a hideg lábak ellen legjobb gyógyszer a
jód, mert Huchard szerint a jód elősegíti az erek tágulását, csökkenti a
vér belső surlódását és igy jobb vérkeringést és melegérzést hoz létre.
Vérszegény asszonyok, különösen 40 éven aluliak, vasat is szedhetnek.

Nézetem szerint a lábak hidegségének megakadályozása úgy történik
legokosabban, ha a lábakat, lábhátat, valamint a talpat egy nedves
kendővel naponta jól ledörzsöljük; azután kevés kölni vizet vagy
abszolut alkoholt öntünk a lábra és addig dörzsöljük vele lábunkat, mig
kipirosodik, vagyis mig a lábnak meleg vérrel való telődése nem
mutatkozik. Célszerű ezután a lábujjakat 20–30-szor gyorsan előre és
hátra hajlítani. Legjobb ezt az eljárást, melyet magamon és számos
betegen jó sikerrel kipróbáltam, mindjárt felkelés után végezni,
leghelyesebb pedig az volna, hogy nemcsak lábainkat, hanem egész
testünket kezeljük ilymódon. A kölni víz egyébként kissé drága s ezért
70% alkoholt is használhatunk, többször tenyerünkre öntve.

Az alsó végtagokhoz vezető vérkeringésnek megjavítása legbiztosabban véd
meg bennünket hideg lábak ellen. Minthogy pedig a jód az egész test
vérkeringését előmozdító gyógyszer, ajánlatos jódot, jódnátriumot vagy
káliumot adni kis adagokban oly embereknek, kik sokat panaszkodnak hideg
lábaik miatt és kiknek a fenti egészségi rendszabályok nem használnak,
de csak előrehaladottabb korban, tehát 55–60 éven felül. Egyes esetekben
a pajzsmirigy kivonatok is jó eredményeket mutatnak, mert ezek a jódot
szerves alakban tartalmazzák.




V. FÉNY, LEVEGŐ ÉS MOZGÁS.


1. Testgyakorlatok és sport.

Minden erőteljes mozgásnak az a lényeges mozzanata, hogy
izomösszehúzódást hoz létre. Ezáltal fokozódik, amint azt Ludwig és
tanítványai kimutatták, az izmok vérbősége, ez pedig fokozza az
oxigénszállítást és növeli a meleget. Az izzadságmirigyek vérbősége
nagyobbodik és működésük fokozódik. Megerőltető testgyakorlások erős
izzadással járnak és megóvnak egyes belső szerveket a vértorlódástól. Ha
nem visszük őket túlzásba, akkor a szívnek is használnak és szívbajnál a
svéd torna nagyon is áldásos hatású. Ling Péternek ez a hasznos
találmánya egyébként is számos krónikus betegnek hosszabbította már meg
az életét. Az emellett fontos szerepet játszó masszázst Kelet-Indiában
és egyes maláji szigeteken már évezredek előtt ismerték. Harvey is
ismerte némikép fontosságát; egy betegének, aki szenvedélyes harag
folytán súlyos szív- és mellfájdalmakban szenvedett, azáltal szerzett
megkönnyebbülést, hogy egy erős ember által derekasan meggyúratta a
beteg mellét.

A masszázs lényege az, hogy a gyúrás által mesterséges vérbőség áll elő
a bőr izgatása folytán; a vérkeringés fokozódik és a szív működése is
könnyebb lesz. Brunton és Tuncliffe azt találták, hogy nincs is szükség
rendszeres masszázsra, hanem maga a gyúrás is kitünő eredményre vezet,
amennyiben általa néha menthetetlennek látszó beteg teljesen felgyógyul.

Helyi masszirozás által, egybekötve bőrgyúrással és a végtagok
mozgatásával, sok esetben hosszabbíthatjuk meg szívbetegek életét. Még
jobb eredményt kapunk, ha ezenkívül szénsavas fürdőket rendelünk,
melyekről egy előző fejezetben már szóltunk. Krónikus
anyagcserebetegségeknél is, mint amilyen a köszvény, elzsirosodás és
cukorbetegség, szintén kitünő eredménnyel használható a masszázs, mert
sietteti a kiválasztandó anyagok felszívódását. De egészségeseknek is
ajánlható, mert szemmelláthatólag meghosszabbítja ifjúságuk idejét. Aki
nincs abban a helyzetben, hogy massziroztassa magát, az legalább saját
maga dörzsölje meg magát derekasan kefével reggel- és esténként. A
stockholmi Zander nevű orvos által feltalált svéd torna szintén kiváló
eredményeket bír felmutatni.

A masszázsnál és a svédtornánál jóval erőteljesebb hatások érhetők el a
különböző sportok által, ezek: football, tennisz, evezés, kerékpározás
és sok más. A fődolog az, hogy izzadást hozzanak létre. Megjegyzendő
azonban, hogy beteg vesék kizárnak minden erősebb mozgást.
Elzsirosodóknak, ha szivük ép, nagyon egészségesek a sportgyakorlatok,
mert kedvezően befolyásolják az oxidációs folyamatokat. Idegességnél,
álmatlanságnál és más idegbetegségeknél csak a könnyű sportok űzése
engedhető meg. És a sportnak minden ágában mértéket kell tartanunk,
nehogy az kétélű fegyvernek mutatkozzék. A túlzások gyakran szomorú
következménnyel járnak; elősegítik az érelmeszesedés keletkezését, ha a
vér- és hajszálerek nagyon is gyakran és sokáig telíttetnek túl vérrel
erős mozgások által. Mértékkel űzve, mozgáshoz és munkához hasonlóan, s
sport elősegíti a szív működését.

Gyakran ismételt, tartós és erős izommegerőltetések a vérnek a jobb
szívkamrában való meggyülemlését hozhatják létre, úgy hogy az nem képes
elég gyorsan kiürülni, minek folytán légzési zavarok jelentkeznek, sőt a
halál is bekövetkezhetik. A bal kamra is tágulásnak van kitéve, ami az
előzőleg teljesen egészséges embereknél is sokáig tarthat. Szív- és
vesebetegeknél, különösen pedig érelmeszesedésben szenvedőknél,
természetszerűleg rossz következményekkel járnak a sportban elkövetett
rendszertelenségek. Öregek számára is veszedelmes a sportok űzése, mert
ütőereik nélkülözik már rendes rugalmasságukat. Hegymászásnál, ha a
veszélyt ki akarjuk kerülni, gondosan kell ügyelnünk a szabályos és mély
lélegzésre.

Teljesen elhibázott dolog az izzadás által okozott szomjuságot bőséges
alkoholivással oltani, mert eltekintve attól, hogy a sok alkohol károsan
hat egyes szervekre, bekövetkezhetik a szívnek és az ereknek a sport
által okozott tágulásán kívül egy újabb kitágulása is és ezzel nagyon is
sokat kivánnánk tőlük.

A nem nagyon megerőltető és ezért a szívre nem veszedelmes sportok közül
legelsőnek említem a lovaglást, mert ez lágy és ritmikus ringásba hozza
testünket. Az ú. n. »angol trapp« egyenletes időközökben emeli testünket
a magasba, ami izzadást okoz és a lábak és az alsótest vérkeringése
élénkül. A legtöbb lovas egészséges szine (nem szólunk itt a
mesterségesen leizzasztott zsokékról), eme sport hasznossága mellett
szól. Természetesen a lovasok és kerékpározók könnyen vannak
baleseteknek kitéve, és ideges embereknél gyakran léphet fel ilyen
baleset után súlyos idegrázkódás; sőt, cukorbeteg családok gyermekeinél
cukorbetegség fejlődhetik ki. Egy ilyen esetet néhány év előtt hoztam
nyilvánosságra. Idegeseknek, cukorbetegségre hajlamos embereknek és ezek
gyermekeinek nem volna szabad a lovaglást és kerékpározást megengedni.
Kerékpározásnál figyelembe kell venni, hogy az elfáradást Zuntz szerint
csak későn érezzük és ez is könnyen adhat túlzásokra okot.

Igen előnyös naponként néhány órát sétálni. Egészséges emberek
végezzenek naponként néhány percig futógyakorlatokat, a gyorsaságot
azonban szívműködésük érdekében ne túlozzák. Mérsékelt és rövid
futólépésben mély lélegzés és egyenes tartás mellett 8–10 percre
tehetjük ezt, télen is kalap és felöltő nélkül, emellett azonban,
minthogy könnyen megizzadunk, ne tegyük ki magunkat állvamaradás által a
meghülésnek. Otthonülők számára, kik étvágytalanságról panaszkodnak,
ajánlatos minden étkezés előtt ilyen rövid futógyakorlatot végezni,
feltéve, hogy veséik és ereik rendben vannak és futásközben mély
lélegzetet vesznek.

A hegymászás tudvalevőleg megerőltetőbb, mint a járás vagy futás, de
hasznosabb is. Eleinte erősebb, majd mindinkább csökken a vérnyomás és a
kierőszakolt mély légzés megtölti a tüdőket és szöveteket oxigénnel.
Minden munka után fokozódik a belégzett levegőmennyiség, de leginkább
hegymászáskor. Szívbetegnek és érelmeszesedőknek azonban nem szabad
hegyet mászniok, ha nem akarják magukat a hirtelen halál veszedelmének
kitenni. Felmászás közben a rendszeres és mély légvétel bír a legnagyobb
fontossággal; ez különben minden testgyakorlatnak előfeltétele.

Nagyobb megerőltetéseket (hegymászás, hosszú gyaloglás stb.) sohase
kezdjünk meg üres gyomorral. Jó, ha közben is veszünk valamit magunkhoz,
legjobb a cukor, jó csokoládé, finom kávébonbon vagy hasonló alakban.
Ezáltal nagyobb kitartásra teszünk szert.

Jó szolgálatokat tehet, szívbajosoknál is, az Oertel-féle terrain-kúra
(naponta egy kevéssel magasabbra mászni), mert ezáltal tervszerűleg
gyakoroljuk a szívizomzatot.

A vénülés megelőzése és kezelése szempontjából a testgyakorlatok
fontossága abban áll, hogy tiszta levegő belégzésével és a napfény
élvezésével köthetők össze, tehát olyan két tényezővel, melyek a
fiatalság és az élet meghosszabbításában főszerepet játszanak.


2. A napfény gyógyhatása.

Mindennap megfigyelhetjük, hogy a szobában tartott növények, melyekhez
napfény nem jut, szinüket vesztik és csakhamar állati élősdiek
(paraziták) lepik el. Azok az emberek, kik sötét helyiségekben élnek és
ritkán jutnak napra, halványak és könnyebben esnek a tüdővész és más
fertőzés áldozataivá. Ha nem süt a nap, s az időjárás hideg és nedves,
többé-kevésbbé rosszul érezzük magunkat. Ez onnan ered, mert a
bőrműködés korlátozva van és ennélfogva kevesebb mérges anyagot tud
kiválasztani, a napfény ellenben e tekintetben kiváló hatást gyakorol és
az amúgy is szünet nélkül dolgozó vesék kiméléséhez is hozzájárul.
Szellemünket is jótékonyan befolyásolja, amennyiben fokozza
munkakadvünket és hajlandóbbá tesz sportok űzéséhez. Quinke szerint a
fénynek mozgásfokozó hatása van.

Különösen értékes a nap öreg emberek számára. Sőt öreg kutyák és macskák
is ösztönszerűleg keresik a napon való tartózkodást, amiben azután az
öregek öntudatlanul utánozzák őket. Tudományosan kimutatták a napsugarak
baktériumölő hatását; s a statisztika mutatja, hogy verőfényes napokon
csökken az influenza és más fertőző betegség. A nap gyógyító hatása
valószinűleg fényének és melegének köszönhető. Ezért oly nagy
jelentőségűek a napfürdők, melyek tágítják az ereket és kevés idő múlva
erős izzadást okoznak. Már a régi Rómában is tudták ezt és vagy a
háztetőn, vagy nyilvános intézetekben használták őket, úgy ahogy az most
történik. Már Hippokrates rámutatott, hogy a napfürdők fokozzák a testi
erőt és a betegségek elleni ellentállóképességet. Paracelsus az
idegesség megelőzése végett rendelte őket.

A napfény hatásait állatkisérletek révén tanulmányozták. A híres
Moleschott találta, hogy békaembriók napfény mellett ¼–½-szer több
szénsavat adtak le, mint sötétben; mennél világosabb volt, annál többet.
Edwards pedig megfigyelte, hogy ezek az embriók sötétben egyáltalán nem
képesek kifejlődni. Igen fontos más szerzőknek az a felfedezése, hogy a
napfényre kitett baktériumtelepek fejlődésükben visszamaradtak, végül
pedig egészen tönkrementek. Ez a vegyi hatás Finsen és Wildmark szerint
a kék és ultraviolet sugarakra, a nap melege pedig a vörös sugarakra
fejti ki hatását. Finsen kimutatta, hogy a kémiai és pedig az
ultraviolet sugarak ölik meg a baktériumokat. Az ő és Wildmark
vizsgálatai szerint ezek a sugarak idézik elő a bőrgyulladást,
amennyiben tágítják az ereket. Finsen a vegyi sugarakon alapuló
fénygyógyászatot léptette életbe. Miután kimutatta, hogy az üveg
visszatartja a kémiai sugarakat, necsak az ablaküvegen keresztül, hanem
közvetlenül engedjük a napsugarakat ránk hatni. Boubnoff és Lenkei
vizsgálatai szerint a nem festett szövetek jobban bocsátják át a fényt,
miért is a világos vagy világoskék ruhák inkább viselendők. Különösen
kedvező szinek a fehér és világosszürke. A napfény a vérképződést is
fokozza. Grawitz és Graffenberger észlelték, hogy a sötétben tartott
állatok haemoglobinja és összes vérmennyisége csökken. Marti is azt
találta, hogy az ilyen állatok vörös vérsejtjei kevesbednek, napfényen
ellenben szaporodnak. Mindez azt mutatja, hogy az anyagcsere folyamatai
a napfény hatása alatt fokozódnak.

A napsugarak mindig és mindenhol hasznunkra vannak; fontos azonban, hogy
milyen magasságban érnek bennünket. Annál hatásosabbak, minél magasabb
helyen és minél tisztább levegőn tartózkodunk. Minél kisebb a magasság,
annál sűrübb gőz-, por- és füstben bővelkedő levegőrétegen kell
áthatolniok, minek folytán értékük egy része veszendőbe megy. Jelentős
továbbá az a körülmény, hogy a magassággal a vegyi sugarak száma is
növekszik, vagyis mennél nagyobb magasságban tartózkodunk, annál több
kék és ultraviolet napsugár fog bennünket érni. Finsen kimutatta, hogy
tetszhalott rovarok a vegyi napsugarak hatása alatt újra felélednek és,
mint Hufeland közli, Franklin Benjámin Virginia államban levő birtokán
egy üveg borban, melyet Madeirából küldtek neki, látszólag döglött
legyeket talált. Napra téve őket, csakhamar mozogni kezdtek. Hogy Viault
és Münz bizonyítékai alapján, a vérnek haemoglobin és vörös vértestei
már 5–600 méterrel a tenger szine felett megváltoznak, azt Holm szerint
minden bizonnyal a napnak, különösen kék és ultraviolet sugarainak, kell
tulajdonítanunk.

Mindezek után érdekünkben áll, ha hegyeken, de legalább is magas
épületek terraszain tesszük ki magunkat a napnak. Magam is gyakran
tapasztaltam, hogy tekintélyes magasságban melegít legjobban a napfény,
valószinűleg mert kevés zavaró rétegen kell áthaladnia. Innen
magyarázható az, hogy télen is kaphatunk szeplőket és más kiütéseket, ha
magas hegyeken sokáig vagyunk a napsugaraknak kitéve. Hogy télen magas
hegyeken felöltő nélkül is elülhetünk a napon anélkül, hogy fáznánk,
ennek oka abban rejlik, hogy fenn a levegő nagyon száraz szokott lenni
és ezért kevesebb saját meleget kell leadnunk.

Utánozzuk a régi perzsákat és a mostani napimádókat, a Parsikat;
szeressük és keressük a napot! Mily hajmeresztő, hogy lakásunkból
szándékosan tartjuk távol függönyök – még hozzá sötét és vastag
függönyök – által a gyógyerejű nappali csillagot! Odahaza, a vonaton és
mindenütt biztosítsuk akadálytalan belépését a napsugaraknak. Gyakran
láttam sápadt betegeket, kiket a Rivierára vagy Egyiptomba küldtem,
gyógyulva visszatérni, és nem győztem viruló külsejükön eléggé
csodálkozni. Magától értetőleg a napfényt sem szabad túlzásba vinni,
nehogy többet ártson, mint használjon. Krónikus vesebetegeknek azonban –
és sok vénülő embernek – nem árt annyira a valamivel erősebb napsugár
sem. Minthogy idősebb emberek veseműködése rendszerint csökken, előnyös
a veséket azáltal megkimélni, hogy a kiválasztás munkájának nagy részét
a bőrre hárítjuk, ami a napon való izzadás által történik legjobban.
Mindezen okoknál fogva a napfény az időelőtti vénülést is elháríthatja.
Aki pedig már megvénült, az igyekezzék a telet lehető gyakran napos
vidékeken tölteni.


3. A szabad levegőn való tartózkodás. Lélekzési gyakorlat.

Azok az emberek, akik idejük nagy részét a szabadban töltik, egészséges
és friss szinűek szoktak lenni, sőt gyakran fiatalabbnak látszanak
tényleges koruknál. A parasztasszonyok rózsás arca elég ékesen szól a
falusi levegő egészségi értéke mellett. Azok viszont, akik többnyire
zárt helyiségekben tartózkodnak, halvány és beteges szinüek. Könnyen
válnak tüdővészesekké, különösen ha rosszul táplálkoznak. Ha az ilyen
betegeket tüdőbeteg-szanatóriumokban a modern eljárás szerint állandóan
friss levegőn tartják – télen és nyáron, nappal és éjjel – akkor
csakhamar jobban néznek ki, étvágyuk fokozódik és súlyban is
gyarapodnak. A szabad levegőn való tartózkodás részben jóvá teszi azt,
amit a tiszta levegő hiánya okozott.

A tiszta levegő főértéke annak dús oxigéntartalmában rejlik, s ez
létünkre rendkívül fontos. A vörös vértestecskék mohón szívják magukba a
levegő által felvett oxigént, hogy azt az oxigénre szomjas szöveteknek
átadhassák. Az oxigén felvétele megkönnyíti egyúttal a szénsav
kiválasztását. Minél több vörös vértest jut a tüdő felszinére, annál
több oxigén vétetik fel. Azonban a tüdőkben a szervezetet méregtelenítő
folyamat is játszódik le és ebben némely szerző szerint a tüdősejtek épp
olyan szerepet játszanak, mint a mirigyes méregtelenítő szervek sejtjei.
Minél több tiszta levegőt vagy oxigént juttatunk a tüdőknek, annál
inkább fokozzuk szöveteinkben az oxidációs folyamatokat.

A megújított levegő természetesen több oxigént tartalmaz mint az állott
szobalevegő. Zárt helyiségekben, különösen ahol több ember tartózkodik,
hamar elhasználódik az oxigén s a levegő »fülledt« lesz, vagyis túlsok
lesz a szénsav, amihez még baktériumok is járulnak.

A nagyvárosok igen megnehezítik – ami a tiszta levegőt illeti – abbeli
törekvésünket, hogy sokáig maradjunk fiatalok és magas kort érjünk el,
részint a sok emberi s állati kigőzölgés által, részint a kéményekből
kiszálló füst, részint pedig az utcák levegőtlen szűk volta által; ezért
tehát a magasabban fekvő városrészekben és a legmagasabb emeleteken
lakjunk, lehetőleg sétatérnek vagy kertnek közvetlen közelében. A
hálószobánkban az évszakok szerint egészben vagy részben, de mindig
álljon nyitva egy ablak. Ha az utcai lárma miatt éjjel kénytelenek
volnánk betenni, úgy felkelés után rögtön nyissuk ki és jó mélyen
lélegezzük be a reggeli levegőt.

Aki ágyában kellően betakaródzik, az, ha nyitott ablak mellett alszik,
akkor sem hűl meg. Egyáltalán ritkán szokott meghülni, aki a hűvös
levegőt megszokta, annál könnyebben azonban az, aki elzárkózik előle.
Sverdrup kapitány, a Nansen-féle északi sarkexpedició tagja, elbeszélte
nekem, hogy a sarkvidéken való tartózkodás ideje alatt közülük senki sem
hült meg. Amint azonban hazatérőben Krisztiánia felé közeledtek,
kezdetüket vették az első meghülések. Ha oly sok indiánus borzasztó
megerőltetéseket kibír és magas korban is erőteljes marad, amint azt
Kanadában, Mexikóban és az Egyesült-Államok nyugati államaiban volt
alkalmam tapasztalni, úgy azt nagyrészt annak a körülménynek
köszönhetik, hogy a szabadban alusznak. Jó volna, ha mi is ugyanezt
tennők, már csak a tüdővészesekre való tekintettel is – akkor talán már
egyáltalán nem volnának tuberkulótikus betegeink. Aki egész télen át
zárt, túlfűtött szobákban él, annak fogalma sem lehet a barakk- és
sátorélet öröméről. Alig van egészségesebb dolog, mint nyáron sátorban,
télen pedig fűthető fakunyhóban lakni. Egy angol barátom már évek óta
nem alszik előkelő városi házában, hanem egyik rétjén sátorban –
irigylem érte – és kitünően érzi magát. Természetesen különcnek tartják;
de hiszen mindenkit annak tartanak, akinek van bátorsága túltenni magát
a balga előitéleteken! A sátorban való alvást erősen hangsúlyozom
olyanok számára, kiknek a körülményeik azt megengedik, vagyis akiknek
van kertjük.

A szabadban való tartózkodás annyira fontos életerőnkre nézve, hogy a
legkevesebb, amit érte tehetünk, az, hogy estéinket szabad levegőn
töltsük; ugyanezt tegyük vasárnap, amikor is ránduljunk ki vidékre
különösen pedig a hegyekbe. Ha vidéken tartózkodunk, akkor másszuk meg
az esetleg ott levő hegyeket; minél magasabbak azok, annál tisztább a
levegő. Különösen ha tűlevelű erdőkkel vannak borítva. A balzsamos
fenyőlevegő többet ér a gyógyszertár legjobb orvosságainál. A hegyilakók
vére több vörös vértestecskét tartalmaz, mint a sikságok lakóéi és ha a
betegeket szálaserdőkbe küldjük, akkor azok visszatértükkor rendesen
friss és egészséges színben vannak. A végtelen erdőségekkel borított
Norvégia fiatal lányai kivétel nélkül rózsás arcúak és ugyanez mondható
a skót felföld és Svájc leányairól is. A magas helyek levegője fokozza
az anyagcserét és a lélegzetvételek számban és erőben emelkednek.

Rendkívül fontos, hogy a hegyekben, erdőben vagy a tenger mellett való
tartózkodás közben – egyáltalában mindennemű pihenés alatt – hagyjunk
odahaza minden bánatot és élethivatásból eredő gondot és töltsük
életünket ilyenkor teljesen gondtalanul. A szabad levegő élvezése
megkönnyíti a feledniakarást, mert megnyugtatólag hat idegrendszerünkre
– különösen a hegymászás, mely mély légzésre kényszerít.

Egyébként ha sehogy sem tudunk elszabadulni, odahaza is teremthetünk
magunknak friss, de persze kevésbé oxigéndús levegőt. Mindössze sok
lélegzési gyakorlatot kell végeznünk. Mélyen lélegezzünk s a lélegzést
lehető sokáig kell kitartani, hogy a belélegzett levegő a tüdő minden
részébe behatolhasson! Sajnos, többnyire oly felületesen lélegzünk, hogy
épen csak annyi levegőt veszünk fel, amennyi az élet fentartásához
szükséges. Csak a lépcsőmászásnál veszünk kényszerűségből mély
lélegzetet, lépcsőházakban azonban ritkán van jó levegő és a lift
használatával ezt a kis fáradságot is szívesen megtakarítjuk.

Sir Hermann Weber azt ajánlja, hogy kezdetben mérsékelten mély be- és
kilégzéseket végezzünk (kétszer naponta 3–5 percig) és csak lassanként
fokozzuk a lélekzés mélységét és időtartamát, a gyakorlatok ideje pedig
10–15 percre hosszabbítható meg. A belélegzés egyenes állásban magasra
emelt karokkal és csukott szájjal történjék, a kilélegzésnél pedig
lehetőleg annyira hajoljunk előre, hogy ujjaink a földet vagy
lábujjhegyeinket érje. Weber hangsúlyozza, hogy ezek a gyakorlatok
nemcsak a vérkeringésre és a tüdők táplálására vannak jó hatással, hanem
a mellkas rugalmasságát is megőrzik és elejét veszik a vénkorban
szokásos megmerevedésüknek, ami a tüdők és a mellhártya szabad mozgását
akadályozza. A légzési gyakorlatokat egyébként kényszerűségből ülve vagy
fekve is végezhetjük. Szívtágulásnál azonban teljesen szünetelnünk kell
velük.

Sir Lauder Brunton a légzőgyakorlatokat a tüdők, mellfalak, sziv és
szívhártya megmasszirozásának tekinti. Weber megjegyzi, hogy olyanok,
akik rövidlégzés miatt abbahagyják a sétálást és hegymászást és ezáltal
egészségüknek ártanak, az általa rendelt lélegzőgyakorlatok által
teljesen egészséges és derekas hegymászók lettek és testvéreiket, akik e
gyakorlatokat nem végezték, sok évvel túlélték. Különösen ajánlja
államférfiaknak, tudósoknak, tollforgató embereknek, orvosoknak és
másoknak, kiknek ideje más gyakorlatokat nem enged meg.

Magától értetődik, hogy e gyakorlatok akkor válnak leghatásosabbá, ha
tiszta hegyi vagy erdei levegőben végezzük őket. Aki pedig nem képes
magát a légzőgyakorlatokra rászánni, az legalább szokja meg, hogy séta
alkalmával mély be- és lassú kilégzést végezzen; aki mindig így tesz, az
már sokban hozzájárult élete meghosszabbításához, mert elkerüli ezáltal
a lélegzésnek azt az elterjedt hibáját, hogy a tüdőnek csupán egy
részével lélegzünk, ami az utóbbinak szellőzését nagyban akadályozza.
Aki tüdővészes családból származik, az a mélylélegzés kedvéért tanuljon
meg énekelni, ha nincs is hozzávaló hangja. Az erős oxigénszállításon
kívül erőteljes táplálkozásra is szükségük van a tüdővészre hajlamos
embereknek, amiről egyébként egy későbbi fejezet bővebben fog szólni.

A lélegzés kizárólag az orron keresztül történjék, hogy kikerüljük
részint a torok- vagy tüdőgyulladást, részint a légzőszervek
nyálkahártyájának kiszáradását. Különösen ártalmas a szájon át való
lélegzés, ha az egész éjjelen át történik. Indiánus anyák bekötözik
csecsemőik száját s így kényszerítik őket az orrlégzésre.

Végeredményben: a tiszta levegő oly jót tesz egészségesnek és betegnek,
az oxygén oly kiváló hatást gyakorol az életerőre és a bosszuéletűségre,
hogy lehetőleg sokat tartózkodjunk a szabadban és tartózkodási (lakó-,
dolgozó-, háló-) helyiségeinkbe minél több friss levegőt engedjünk be
kívülről. Ha a tiszta levegő élvezése a tüdőbetegeknek oly jót tesz,
mennyivel inkább válhat az egészségeseknek hasznára!


4. A zárt helyiségekben való tartózkodás ártalmassága.

Teljes egészségnek és erőnek örvendő emberek rendszerint igen finom,
csaknem ösztönszerű érzéssel viseltetnek az egészségre káros behatások
ellen és egészséges belátásuk elég erős akaratot nyujt nekik e
veszedelmek elkerülésére. Ha rossz levegővel telt, zárt helyiségbe
jutnak, csakhamar kellemetlenné válik számukra a levegő és ha távozniok
lehetetlen, legalább egy ablak kinyitását vagy más szellőzetést fognak
kívánni. A beteges és akaratgyenge embernek ellenben nem igen lesz a
romlott levegő ellen kifogása, dacára hogy ezáltal különböző életet
rövidítő veszélyeknek teszi ki magát. Aki állandóan, vagy nagyon sokat
tartózkodik zárt helyiségek romlott levegőjében, az nemcsak halvány,
zöldes vagy beteges színével, hanem a ragályos betegségekre való nagy
hajlamosságával is bizonyságot tesz életmódjának káros voltáról.

A szobában tartott növény, ha nem kap elég levegőt és napfényt, elveszti
színét és az élősdiek tönkre teszik. Pincérek, fegyencek, egészségtelen
gyárakban dolgozó munkások stb. nyujtanak a tuberkulózisnak legjobb
táptalajt, mert a zárt, állott levegő épp úgy elősegíti a bacillusok
terjedését, mint az állott víz. Mennél nagyobb társaság tartózkodik
nagyon sokáig elégtelenül szellőzött helyiségben, annál nagyobb a
fertőzés veszedelme, – valamelyikük ragályos lehet, kinek bacillusai
lélegzés, köhögés vagy tüsszentés által nagy mennyiségben terjedhetnek
szét, különösen télen, amikor a gőz- vagy kályhameleg is segitségükre
jön. Olvassuk csak el néhány menhely vagy társas helyiség levegőjének
bakteriológiai elemzését! Ha még ezenkívül gyenge ellentállású
gyermekekről van szó, akkor nem szabad csodálkoznunk, hogy oly könnyen
esnek a diftéria, szamárköhögés, tüdőgyulladás és más betegségek
áldozataivá, különösen ha túlfűtött helyről hirtelen a jéghideg levegőre
jutnak.

Mily nagy különbség van azok közt a rózsás arcú emberek között, kik
sokat tartózkodnak a szabadban és az egészségtelen arcszínű
hivatalnokemberek között, kik szabad idejüket nem a tiszta levegőn,
hanem klubban, vendéglőben, kávéházban stb. töltik! Az oxigén és mozgás
hiánya étvágytalanságot és emésztési zavarokat idéz elő náluk. A levegő
szénsavtartalma a sok emberrel telt helyiségekben növekszik.
Pettenkoffer már a kellemes lakószobák levegőjének szénsavtartalmát
kelleténél többnek találta. Még több az erősen zsufolt termekben (3·2%,
míg a rendes tartalma 0·5%,) a söntésekben 4·9%, legtöbb pedig a
tanulószobákban (7·2%).

Minden zárt helyiségben nyitva kellene hagyni egy ablakot, vagy más
szellőztetést megpróbálni, hogy a testünkben véghezmenő égési
folyamatokhoz annyira szükséges oxygént könnyen vehessük fel. Ne tűrjük
meg a függönyöket, melyek a levegőt és a napfényt elzárják. Az
építészeti hatóságnak szigorúan el kellene rendelni a kielégítő
szellőzőkészülékek alkalmazását, amelyek zárva tartása szigoruan
büntetendő lenne. Éjjel még nagyobb szükségünk van a jó levegőre mint
nappal, mert alváskor több levegő kell mint ébrenlétkor. Hálószobánkban
tehát mindig hagyjuk egészen vagy félig nyitva az ablakot vagy a
szellőztetőt; télen a szoba hőmérséke amellett 10–12° R. legyen. Aki
felöltözés után otthagyja csukva tartott hálószobáját, kimegy és a
levegőről ujra visszatér oda, az csodálkozni fog a levegő romlottságán
(a kilégzett szénsav és a bőr kigőzölgése folytán); ezen tapasztalat
nyomán bizonyára el fogja rendelni a hálószoba éjjeli szellőztetését. Ha
ezt megteszi, üdítőbben fog rá hatni az alvás, fejfájás nélkül fog
felébredni és a reggelihez jobb étvágya lesz. A felnőttek legtöbbje,
érthető aggályaik lévén, csak nehezen lennének rábírhatók erre az
újításra; jó volna tehát, ha már az iskolásgyermekeket megtanítanák a
tiszta levegő értékére és a rosszul szellőzött helyiségekben való
tartózkodás káros hatására és már jókor hozzászoktatnák őket az
egészséges alváshoz.

Aki sokáig akar fiatal maradni, vénkorában pedig egészséges, az, ha csak
teheti, ne töltsön egy órát sem teljesen zárt helyiségekben.


5. Egészséges és egészségtelen fűtés.

Az aggkorban csökken a test saját melege, mert az égési folyamatok
lassabbodnak. Azok a szervek ugyanis, (p. o. a pajzsmirigy), melyek a
test melegképzésénél szerepet játszanak, el vannak már sorvadva. Ezért
az öreg emberek különösen érzékenyek a hideg iránt, úgy hogy a hideg
évszak beálltával korábban kivánják meg a meleg szobákat mint a
fiatalok. Hasonlítanak e tekintetben, mint sok másban is, a kis
gyermekekhez; mindketten jobb fűtésre szorúlnak mint más emberek.
Egészséges embernek nem tesz jót hosszabb ideig 17–20° R.
szobahőmérsékben időzni, különösen ha a szoba minden levegőtől el van
zárva. Az ilyen állott mesterséges meleg, amilyen példáúl gőzfűtés útján
keletkezik, nagyon hátrányos; míg nyáron _a szabadban_ 25–30° R.
árnyékhőmérsék sem szokott megártani. Különösen helytelen a fűtést a
naptár szerint s nem a külső levegő hőfoka szerint berendezni.

Legrosszabbak a viszonyok ott, ahol az időre való tekintet nélkül
gőzfűtéssel idéznek elő magas hőfokot. Némely országban, így
Oroszországban is, nemcsak túlságosan fűtenek, hanem vattával stb.
teljesen elzárják a külső levegőt. Legcélszerűbb, szerintem, a
szellőztetővel egybekötött nyilt kandallóval való fűtés, amint az
Angliában szokásos. Meleget és levegőt egyszerre szolgáltat és az erős
túlfűtés is ki van zárva. Ezért oly érzékenyek az angolok ez utóbbi
iránt, míg sok északamerikai annyira elkényezteti magát odahaza, hogy
Európában a kályha mellett is fázik. Nyilt kályhafűtés mellett még
túlfűtéskor sem válik a levegő oly nyomottá és szárazzá, mint a gőzzel
való fűtéskor. Egy szoba hőmérséke ne legyen 15° R-nál több, hacsak
öregek vagy kis gyermekek számára nem fűtenek.

Sajnos, minálunk is annyira fűtenek, hogy a tél nem annyira a hideg
miatt, mint inkább azon hőség folytán válik félelmetessé, mely a
lakásokban, irodákban, éttermekben, kávéházakban, szinházakban stb.
uralkodik. Nyilvános helyiségekben gőzfűtés mellett néha 18°–20° R. vagy
még nagyobb hőség van. Nem ritkán pedig néhány érzékeny vendég kedvéért
légmentesen elzárják a szellőztetőt! Hozzájárul ehhez a levegőnek sűrü
dohányfüsttel való megromlása, ami különösen kávéházakban tapasztalható.
Mindezek az állapotok gúny tárgyáúl szolgálnak, szemben azzal a
küzdelemmel, melyet különösen a rossz levegő által okozott tuberkulózis
ellen folytatunk. Ha ezt a betegséget tényleg le akarjuk küzdeni, akkor
ennek a helytelenségnek véget kell vetni. Nyilvános helyiségeket csak
akkor volna szabad a forgalomnak átadni, ha azok bőven el vannak látva
modern és kifogástalan szellőztető készülékekkel, melyek elzárását
szigorúan el kellene tiltani.

Különösen súlyosan vétenek a gőzfűtéssel a Rivierán. Nemcsak este
fűtenek ott, amikor tényleg hideg van, hanem gyakran egész napon át, ha
még oly meleg is van odakünn. Minő hátrányára válik ez a
légzőszerveknek, melyek betegsége miatt a Rivierát oly sokan felkeresik!
Ez a szép országrész egészségi szempontból nemcsak a rengeteg automobil
pora és bűze folytán vesztett sokat értékéből, hanem a gőzfűtéssel
egybekötött visszás állapotok miatt is. Vannak azonban örvendetes
kivételek is, amennyiben a legjobb hoteleket meleg vizzel fűtik.

A nők látszlóag könnyebben viselik el a hideget mint a férfiak.
Ruházatuk könnyebb és a levegő számára átjárhatóbb. Gyakran látunk télen
fiatal lányokat az alsóbb néposztályból könnyű ruházatban az utcán állva
hosszabb ideig csevegni. Vannak viszont nők, kik mérsékelt hideg mellett
nehéz bundát hordanak, mely a levegőt feltartja; ez és az otthon
uralkodó hőség, a külső levegő teljes kizárásával, az otthon viselt
könnyű ruházat jó hatását teljesen ellensúlyozza.

A túlfűtés, különösen gőzzel, veszedelmes. Nyáron kevesebb meleget adunk
le és ennélfogva testünk is kevesebb fűtést kiván táplálékok alakjában.
Ha télen is mesterséges nyarat teremtünk, úgy ez gyakran
étvágytalanságot okoz; az étvágynélküli evés emésztési zavarokra vezet,
a kevés evés pedig rosszultápláltságra, amely általában egészségi
zavarokat idéz elő. Ehhez járul még hőmérsékváltozáskor a bőr
elkényeztetése folytán keletkező hűlési veszedelem ugy, hogy náthából
vagy torokgyulladásból könnyen válhatik hörghurut, vagy tüdőgyulladás,
mely utóbbi tudvalevőleg, különösen ha az illető nagy mértékben szokta
élvezni a szeszes italokat, könnyen lehet halálos kimenetelű. Aki mindig
hűvös vagy csak mérsékelten fűtött szobákban tartózkodik (legfeljebb 15°
R.), az nem egykönnyen hűl meg és a ragályos betegségek elől is
könnyebben menekül, nemcsak azért, mert ellentállóbb, hanem mert a
száraz szobalevegő a baktériumok fejlődését is nagyban elősegíti. Még
fenyegetőbb a vasuti kocsik túlfűtése, mert itt még nehezebben kerülhető
ki a hőmérsék gyors változása.

A főok, amely miatt a gőzfűtés hátrányos, az, hogy a nyálkahártyákat
hamar kiszárítja és ezáltal a fertőzésre fogékonyabbá teszi. Gyakran
megfigyeltem, hogy a nagy torokmandulával bíró emberek gőzzel fűtött
helyiségekben való több órai tartózkodás után feltétlenül megkapták azok
gyulladását. E betegség gyakorisága azonban gyakran vonhat maga után
vesegyulladást, némelykor észrevétlenül és lappangva, sőt
vakbélgyulladást is. A gyakori mandulagyulladás azonkívül
étvágytalanságot és szánalmas arcszínt okozhat oly embereknél, akik
azelőtt erőteljesek és virulók voltak. Más gyakori következményei:
krónikus torokgyulladás és hörghurut.

Minthogy a gőzfűtők csövein lerakódott por a nyálkahártyákat még jobban
izgatja, gondoskodnunk kell azok gyakori tisztításáról. Egy további
enyhítő rendszabály az, hogy nagy, vízzel újra meg újra megtöltött
edényeket helyezünk el, s a víz elpárolgása csökkenti a levegő
szárazságát. Célszerű továbbá a gőzzel fűtött szobákban a csövek mögé a
velük szemben fekvő falon levegőnyilásokat alkalmazni, melyeknek
természetesen mindig nyitva kell állniok. Ahol ez nem lehetséges, ott a
csöveket az ablak vagy az ajtó közelében helyezzük el; ezáltal némileg
enyhítünk azon a körülményen, hogy a gőzfűtés semminemű mechanikus
szellőzésre nem alkalmas.

Legjobb természetesen, gőzfűtésre egyáltalán be nem rendezkedni, vagy
pedig az így fűtött helyiségeket kerülni, ha egészségesek és hosszú
életüek akarunk lenni.




VI. A TÁPLÁLKOZÁS EGÉSZSÉGTANA.


1. Általános megjegyzések az egészséges és észszerű táplálkozásról.

Erre nézve alaptörvényként lebegjen állandóan szemünk előtt hogy: »azért
eszünk, hogy éljünk, nem pedig azért élünk, hogy együnk«. Kétségtelen,
hogy több ember hal meg túlsok, mint túlkevés evés következtében. Bő
tapasztalatok mutatják egyrészt, hogy állatok és emberek igen sokáig
bírnak bámulatosan kevés táplálék mellett megélni, anélkül hogy
egészségük kárt szenvedne (minő intés a mértékletességre!), és másrészt,
hogy a túltápláltság a betegségek egész sorának lehet okozója.

A nagymennyiségű táplálék feldolgozása és megemésztése sok olyan fontos
szervünk túlságos munkáját igényli, amelyek hosszúéletüségünkben fontos
szerepet játszanak. Már pedig a túlságos munkának, amint azt már
ismételten hangsúlyoztuk, kimerülés a következménye. A táplálkozás
szempontjából legnemesebb szerveink jönnek tekintetbe: a máj, vese,
hasnyálmirigy, gyomor, bél, pajzsmirigy stb.

Nem ajánlatos tehát túlsokat enni. De túlkeveset sem! Megtudunk ugyan –
mint azt már előbb is megjegyeztük – jó sokáig élni kevés táplálékkal
is, _de nem állandóan_, hacsak nem akarunk tápláltsági hiányt előidézni,
amely azután majdnem oly veszedelmessé válhat, mint az ellenkezője,
amennyiben nemcsak táplálkozási zavarokhoz vezet, hanem a fertőzések
elleni ellentállóképességet is csökkenti. Különösen a tüdővész támadja
meg a rosszúl tápláltat. Mindebből azt a törvényt vonhatjuk le, hogy a
táplálkozásban is kövessük az arany középutat, ha jó egészségre és késői
vénülésre akarunk szert tenni.

Igen sok függ a táplálékok minőségétől; mindenesetre több, mint a
mennyiségétől. Némely étel kevés táphaszonnal jár, mert csak részben
szívódik fel, míg nagyobb része kihasználatlanul távozik. De azért a
kihasználatlan részek is – elsősorban a cellulóze – fontos feladatot
teljesítenek: ugyanis bélmozgató ingerként szerepelnek. Mennél
kevesebbet eszünk, annál táplálóbb legyen eledelünk minősége. Az egyes
élelmi és élvezeti szerek tápláló értékéről ma már pontos
meghatározásaink vannak; elsősorban Rubner, Bunge és Noorden szereztek e
körül kiváló érdemeket.

A tápláló értéket legegyszerübben »kalóriák« szerint számítjuk ki. Minél
több kalóriát (melegmennyiséget) juttat a kérdéses étel vagy ital
testünkbe, annál táplálóbb. Egy kalória alatt értjük azt a
melegmennyiséget, mely egy liter víznek egy C fokkal való
felmelegítéséhez szükséges. Joggal hasonlítják szervezetünket a
kályhához. A táplálék megfelel a fűtőanyagnak. Elegendő oxigén nélkül
sem a kályhában, sem pedig testünkben nem mehet végbe megfelelő módon az
égési folyamat. És ha nem gondoskodunk eléggé az égés által keletkezett
mérges gázok eltávolításáról, úgy testünk ép úgy, mint a kályha,
mérgezést fog előidézni. Minél egészségesebb a szervezetünk, illetve
minél jobb a kályha, annál nagyobb meleget képes termelni.

Táplálékaink alkotórésze 3 főcsoportból áll: fehérje, szénhidrátok és
zsír. Míg 1 gr. fehérje, illetve szénhidrát 4·1 kalóriát tartalmaz,
addig 1 gr. zsír 9·3 kalóriát ér. Sok ember és állat ezen három
alkatrész egyikével is beéri egy ideig, sokáig azonban nem, hacsak nem
akar magának számos többé-kevésbbé veszedelmes bajt okozni. Különösen a
fehérjetáplálás az, melynek hiánya teljes bizonnyal megölné az illetőt.
A fehérjét nem pótolja semmi, és sok modern kutató, közöttük Voit,
100–118 gr. fehérjemennyiséget tart naponta elengedhetetlennek
számunkra, ellentétben a Haig-féle iskolával, mely 75 gr.-mal is
megelégszik.

A gyakorlati kutatások hosszú sora mutatta, hogy 100 gr. fehérje _nem_
elengedhetetlen naponta. Fletcher bebizonyította Chittenden ellenőrzése
mellett, hogy ő 75 kiló testsúlya dacára, kitünően meg tud 45 gr.
fehérjemaximummal is élni. Míg Rubner és mások azt állítják, hogy 24 óra
alatt mindenkinek 30–35 kalóriát kell testsúlya kilogrammjai számának
megfelelőleg felvenni, addig Fletcher alig 20 kalória mellett is kitünő
egészségnek örvendett, pedig kisérletei előtt beteges volt. Ő
fokozatosan 15 kg.-ot veszített testsúlyából és ez annyira emelte
jóérzését, hogy egy csak félig oly idős sportsman erejével
dicsekedhetett el. Sőt később fehérjeszükségletét minden baj nélkül 38
gr.-ra szállította alá. Kimutatta Chittendennel együtt hosszadalmas és
körülményes kisérletekkel, hogy egészséges katonák nagyon fárasztó munka
mellett 55 gr. fehérjével és átlag 1700 kalóriával nemcsak hogy beérik,
hanem izomerejük éppenséggel megkétszereződik. Ugyanezt az eredményt
érte el Chittenden (az izomerőnek 48%-kal való növekedése) hét kiszemelt
sportűző tanulóval; egyik közülük megnyerte a kisérlet ideje alatt az
Egyesült-Államok tornászó-bajnokságát. Rechberg azt találta a zittaui
takácsoknál, hogy azoknak csak 60 gr. fehérjére van naponta szükségük.

Igen érdekesek azok a kisérletek, melyeket Baelz végzett Tokióban két
japán kulin, kik az ő kocsiját húzták (az ő súlya 65 kiló volt). Ezek
főleg rizsből éltek s naponta csak 60–80 gr. fehérjét vettek magukhoz,
nehéz munkájukat azonban kifogástalanul végezték. Amikor húst kezdett
nekik adni, már a negyedik napon vonakodtak ezt munkájok előtt
elfogadni; jobbnak tartották, azt csak később megenni. Egy körülbelül 45
kiló súlyú embert 115 kilométernyire bírtak ezek a kulik elcipelni, míg
az őket lóháton követő Baelznek hatszor kellett útközben lovat váltani
és így is csak egy félórával tudta őket megelőzni. Magamon is
tapasztaltam, hogy napi 70 gr. fehérje- és kb. 2300 kalóriafogyasztás
mellett két hónapon át jobban éreztem magam, mint azelőtt táplálóbb
élelem mellett, anélkül, hogy súlyban veszítettem volna. Napi étrendem a
következő volt: 1½ liter tej a legjobb minőségből, 2 tojás, 40 gr. vaj,
3 zsemlye, 3 narancs, ½ kiló cseresznye, 1 csésze tejeskávé és egy darab
kalács. Súlyom 67½ kiló volt és így közepes munka mellett is 2680
kalóriára lett volna szükségem, azonban, mint már említettem, minden baj
nélkül beértem 380 kalóriánál kevesebbel is.

Nem szeretek azonban általánosítani. Nem állítom tehát, hogy mindenkinek
legcélszerübb naponta 55–75 gr. fehérjével beérni. Leghelyesebb, a
mindenkori körülmények és viszonyok szerint egyénesíteni. Az egyiknek a
bele jobban szí fel és másrészt kevesebb salakot dob ki, mint a másiké.
Az európainak más tesz jót, mint az ázsiainak, vagy a négernek. Az
éghajlati viszonyokat és egyáltalán a fajt szintén számításba kell itt
vennünk. Nem elegendő tehát mindent egyszerüen egy kaptafára húzni;
behatóan kell mindenkit megfigyelni s a nyert tapasztalatok segítségével
mondjunk ítéletet. Úgy vélem mégis, hogy aki zsíron és szénhidráton
kívül sok tejet iszik, annak kevesebb fehérjére és kalóriára van
szüksége, mint másoknak. Egészséges emésztőszervek könnyen bírják el a
tejet, és ezt jobban is használják ki, mint a többi élelmiszerek
legtöbbjét. A tejben azonkívül szinte ideális módon találjuk elosztva a
három fő táplálékcsoportot.

Rubner szerint az embernek átlag a következő tápmennyiségre van
szüksége:

  ||||||Fehérje||Zsír||Szénhidrát||Kalória|
  |Felnőttek|50|kilótól|kezdve|könnyü munka mellett|90|gr.|37|gr.|262|gr.|2102|
  |»|70|»|»|»|123|»|46|»|327|»|2631|
  |»|50|»|»|nehéz munka mellett|96|»|44|»|404|»|2472|
  |»|70|»|»|»|118|»|56|»|500|»|3094|
  |Öreg embereknek|||||91|»|45|»|322|»|2111|

A fehérje a szövetek felépítésére, a zsír a melegképzésre, a
szénhydrátok pedig az izomerő képzésére szolgálnak. Ennek megfelelőleg a
növés közben és a súlyos betegségek után való lábbadozás ideje alatt
több fehérjére van szükségünk; ép úgy elgyengítő folyamatok, p. o. nemi
kicsapongások után szintén több fehérjetartalmú táplálékot kellene
magunkhoz vennünk.

A tápszereknek ezen három főcsoportján kívül vannak más anyagok is,
melyek csaknem oly fontosak, ezek: a táplálósók, a cellulóze és a víz.
Nagyon fontosak még a gyümölcsben és főzelékben levő gyümölcssavak is.
Testünk számára legértékesebb ásványi sók: a mész, foszforsavas mész
alakjában (legbővebben a tehéntej tartalmazza), vas, nátrium, kálium és
konyhasó.

Ahol ez utóbbi táplálékunkban hiányzik, ott könnyen megtörténik, hogy az
emberek vagy állatok életüket is kockáztatják, csakhogy hozzáférjenek.
Különösen káliumtartalmú főzelékek élvezésekor van sok konyhasóra
szükségünk. Bungénak önmagán végzett kisérleteiből kiderült, hogy a
káliumsók élvezése után sok konyhasó választatik ki, mert ez, ha
szénsavas káliumot vagy más káliumsót veszünk magunkhoz, egyesül a vér
konyhasótartalmával, minek olytán káliumklorid és szénsavas nátrium
keletkezik. Itt a vesék lépnek működésbe, a mennyiben elvégzik azt a
feladatukat, hogy fenntartják a vér rendes összetételét és az idegen,
nem odavaló alkatrészeket kiküszöbölik. Ha tehát káliumot veszünk, a
test veszít konyhasótartalmából, ennélfogva szüksége van pótlására. A
rizs csak 1% káliumot tartalmaz, nem kelti fel tehát a konyhasószomj
érzetét, míg burgonyaevéskor, melynek legnagyobb a káliumtartalma (42%),
a legnagyobb sószükséglet lép fel. Minthogy az alkalikus sóknak nagy
mennyiségben történő kiválasztása súlyos vesebajokkal járhat, nem szabad
sem sok konyhasót élveznünk, sem túlsok káliumtartalmú főzeléket ennünk.

Kiválóan fontos ásványi só vérünk számára a vas. Legnagyobb mennyiségben
találjuk a sertés vérében és némely főzelék- és gyümölcsfélében. Erről a
»szénhidrátok és zsírok« című fejezetünkben fogunk bővebben beszélni.
Behatóbban fogunk ott a gyümölcssavakról is szólni, míg a cellulózénak
bélmozgató ingerlő szerepét már korábban megemlítettük. Nélkülözhetetlen
fűszereknek ételeinkhez való adása, melyek nélkül igen sok étel
íztelenné válnék és étvágyunk nem volna kellően felizgatva, ami
emésztésünket is befolyásolná. Minthogy azonban a fűszerek bő élvezete
túlságosan izgatja a gyomrot, májat és veséket, csak kis mennyiségben
volna szabad őket élvezni, különösen az erős borsot, mustárt, paprikát
stb. Az angolok erős mártása úgyszólván méreg a veséknek; a húslével is
csinján kell bánni, mert ez a vesékre éppenséggel nem ártatlan
húskivonatanyagokat tartalmaz. Az ecetet ugyancsak elővigyázattal
használjuk, mert nagyon gyakran kevernek hozzá kénsavat.

Azokat a veszélyeket, melyekkel fűszerek, valamint nitrogéntartalmú
eledelek mérges bomlástermékeik révén a veséket fenyegetik, vízivással
csökkenthetjük. Legjobb étkezés _után_ inni, de _közben_ is lehet egy
kevés vizet inni, mert ez gyakran fokozza az étvágyat és az ételek
feldolgozását. A bél számára, nehogy székrekedés lépjen fel, szinte
feltétlenül szükséges az elegendő vízmennyiség. A zöld főzelékek és a
gyümölcs nagyon sok vizet tartalmaznak; aki azonban keveset eszik
belőlük, az legalább friss víz ivásával ne takarékoskodjék.

Az úgynevezett élvezeti és izgatószereknek is fontos szerep jut a
táplálkozásban; elsősorban a szeszes italoknak. Kis mennyiségben az
alkohol nem ártalmas. Atwater és Benedikt kutatásai szerint az alkohol
nem megvetendő tápanyagot tartalmaz. Mint égési anyag megtakarítja a
szénhidrátokat és a zsírt. Sör alakjában pedig még fokozottabb a
tápereje cukor, szőlőcukor stb. tartalmánál fogva. Rubner szerint a
bajor és pilseni sör kb. 3⅓% alkoholt és 0·4%, illetve 0·6% fehérjét
tartalmaz. A sötét sörök különösen jelentékeny mennyiségű tápszert
tartalmaznak cukor, szőlőcukor, valamint fehérje alakjában. Haig és
Walker Hall kimutatták, hogy a sör elősegíti a húgysavképződést és
sietteti az elhizást is. Mindamellett a könnyebb fajtájú sörök
mértékletes ivása nem okoz szembetünő bajokat, mindenesetre kevesebbet,
mint a bor, mely sokkal alkoholdúsabb: a tiroli 8·3, a francia 9·4, a
rajnai 11·1% alkoholt tartalmaz. A bornak ellenben megvan az az előnye,
hogy több gyümölcssavat tartalmaz (0·45–0·69%), mint a sör (csak 0·1%);
tartalmaz továbbá fehérjét, szénhidrátokat és sókat. Egyebekben, ami a
bort és sört illeti, utalok az alkoholról szóló fejezetre.

Sokkal nagyobb tartózkodással kell viseltetnünk a pálinkák és likőrök
iránt; mint a konyak, whisky, borovicska, rum, stb., mert ezek 50–60%
alkoholt is tartalmaznak. Aki azonban teljesen egészséges és megbízható
minőségűt képes beszerezni, az megengedhet magának egy kis pohárkát
belőlük; mértéktelen élvezésük ellenben sietteti a korai megvénülést. A
kávéról, teáról, dohányról és kakaóról külön fejezetben kivánok
megemlékezni.

Még egyszer ismétlem: ne együnk túlkeveset, hanem mértékletesen! Bőséges
táplálkozásból gyakran keletkezhetnek emésztési bajok (gyomor-, bél-,
májbetegségek) és anyagcserebántalmak (köszvény, elhízás,
cukorbetegség), siettetőleg hat az érelmeszesedésre, tehát kétségkívül
megrövidíti életünket. Mennél többet eszünk, annál többet mozogjunk és
mennél többet dolgozunk, annál többet kell ennünk. Öregebb emberek
kevesebb fehérjét, de annál több szénhidrátot és tejet vegyenek
magukhoz; fiatal, még növésben levő egyéneknek meg van engedve, sőt
szükséges a bő fehérjetáplálék. Erős munka után különösen gondoskodnunk
kell kielégítő fehérjetáplálékról. Figyelmet érdemelnek az éghajlati
viszonyok és az évszakok is. Északon és hideg télen nagyobb mennyiségű
zsírt vehetünk magunkhoz, mint Délvidéken vagy nyáron; nagy hőségben
korlátozzuk a fehérjét is és elégedjünk meg a szénhidrátokkal, zöld
főzelékkel és gyümölccsel; mindenekelőtt tehát együnk kevés húst és több
növényi táplálékot.

Az ételek elkészítése is fontos. Ez lehetőleg segítse elő az ételek
előnyös kihasználását. Az igazán jó főzési tanfolyamok általános
behozatala tehát, amint azt p. o. Strauss H. Berlinben berendezte,
nagyon kivánatos volna. Egyébként természetes, hogy az erős, nehéz testi
munkákat végző ember sokkal jobban bírja el a rosszul készített
ételeket, mint a csak szellemi munkával foglalkozó otthonülő. Öreg
emberek, kiknek emésztőszervei sorvadt állapotban vannak, nem bírnak
nehezen emészthető ételeket jól feldolgozni; ajánlatosabb tehát számukra
tejet, aludttejet, lágy tojást, rántottát, szágót, földtermékekből,
tejből és szénhidrátokból készült különböző tápszereket és hasonló
könnyű ételeket készíteni. Minthogy ezeknél kevesebb rágásra is van
szükség, öregeknek az ilyenféle »lágy étrend« ajánlatos, miután
legtöbbször fogaik egy része is hiányozni szokott.

Közzéteszem itt Ewald emésztés táblázatát, mely világosan mutatja, hogy
a gyomorból grammokban minő anyagok, mennyi ideig tartó emésztés után
távoznak:

  |_1–2 óra mulva_|
  |100–200|gramm|víz,|
  |220|»|szénsavtartalmú víz,|
  |200|»|tea, kávé, kakaó, sör, könnyű borok és húslé,|
  |100–200|»|főtt tej,|
  |100|»|lágytojás.|
  |_2–3 óra mulva_|
  |200|gramm|kávé tejfellel vagy kakaó tejjel,|
  |300–500|»|víz, sör, főtt tej,|
  |100|»|nyers tojás és rántotta, kemény tej vagy omelette,|
  |200|»|főtt borjúveleje, ponty, csuka vagy szárított tőkehal,|
  |72|»|osztriga.|
  |150|»|kelkáposzta, spárga, burgonya főzve, vagy mint piré, cseresznye,|
  |70|»|fehérkenyér vagy kétszersült;|
  |_3–4 óra mulva_|
  |230|gramm|fiatal csirke főzve, fogolysült,|
  |220–260|»|galamb főzve,|
  |195|gramm|galamb sülve,|
  |250|»|főtt marhahús,|
  |160|»|sonka nyersen vagy főzve,|
  |100|»|hideg vagy meleg borjúpecsenye, beafsteak, vesepecsenye,|
  |72|»|sózott kaviár,|
  |200|»|főtt lazac,|
  |150|»|feketekenyér, paraj vagy kalarábé, fehérrépe, uborkasaláta, alma.|

Mindezen adatok csak az egészséges gyomorra vonatkoznak, A húst
rendszerint könnyen emésztjük, mindamellett csak egyszer naponta, akkor
is mértékkel, együnk belőle; bővebben erről a következő fejezetben.
Némely főzeléknek, p. o. a kelkáposztának és burgonyának emésztése jó
erős gyomrot kiván meg, különösen, ha sok zsírban készítjük el őket;
ugyanez mondható a zsíros kalácsról és más túlzsíros tésztáról is. A vaj
igen könnyen emésztődik, föltéve, hogy friss és nem tartalmaz szabad
zsírsavakat.

Ne együnk sem túlmeleg, sem pedig túlhideg ételeket, nehogy gyomrunk és
beleink kárt szenvedjenek. Ne együnk sohasem többet, mint amennyi az
éhség csillapítására szükséges. Az állatok sokkal inkább követik a
természet parancsát, mint az emberek, akik, ha ezt mindig megtennék,
sokkal magasabb kort érnének el. Cornaro írja önéletrajzában, hogy
negyvenéves korában rendetlen életmód folytán súlyosan megbetegedett,
szigorú mértékletessége azonban megmentette, fölépült és több mint száz
éves lett. Számos ember szerezte már vissza súlyosan megtámadott
egészségét azáltal, hogy visszatért a mértékletességhez. Minthogy pedig
rendszerint jobban emésztjük meg azt, amit étvággyal veszünk magunkhoz,
szigoruan kellene ügyelnünk arra, hogy ne együnk soha éhség nélkül. Hogy
ez megtörténjék, engedjünk a fogások között elegendő szünetet.

Egészségeseknek a következő étrendet merem mint legegészségesebbet
ajánlani:

Reggelire: 1–2 narancs, 1–2 pohár nyers tej, 1–2 tojás, vaj, zsemle, 1–2
teakanálnyi gyümölcsiz, friss gyümölcs, mint p. o. cseresznye.

Ebédre: leves, hal vagy hús, sok főzelék, kevés friss befőtt, tészta,
friss gyümölcs, tej vagy sör, esetleg egy kevés bor.

Vacsorára: két tojásból rántotta, 1–2 tányér főzelék; jobb étvágy
mellett könnyű főtt tészta, vagy ami még jobb: gyümölcskompót.
Föltétlenül 1–2 pohár forratlan vagy aludttej, kefir vagy jogurt,
esetleg friss sajt.

A meleg évszakokban teljesen szüneteljünk a húsevéssel, legalább
időről-időre; körülbelül egy hónapig, pótlásul több tejet, tojást és
könnyű, friss sajtot együnk. Gyümölcsöt étkezés közben is ehetünk, amí
különösen nyáron ajánlatos.


2. Állati táplálkozás.

A hústápláléknak, mely különben összetételénél fogva legjobban hasonlít
az emberi test szöveteihez, főelőnye abban van, hogy a benne foglaltató
fehérje gyorsabban és jobban emésztődik és szívódik fel, mint bármely
más fehérje úgy, hogy általa pótolható legbiztosabban valamely
szövetveszteség. Ezért ajánlatos a húsevés a növés vagy terhesség ideje
alatt, vagy pedig kimerítő betegségek, különösen a tuberkulózis után.
Bőséges húsevés a fejlődési években meg is védhet a tüdővész ellen, mert
fokozza tudvalevőleg a pajzsmirigy működését, mely, mint azt több
munkámban kimutattam, szintén hozzájárul ahhoz, hogy fertőzésektől
megóvjon. Felnőtt embernek azonban kevésbbé van szüksége a
hústáplálékra; sőt a fölösleg meg is árthat neki, különösen
előrehaladottabb korban.

A hús sok fehérjén kívül nagymennyiségű enyvadó anyagot és meglehetős
sok zsírt is tartalmaz, de csak kevés szénhidrátot (legtöbbet a lóhús),
továbbá kivonati anyagokat és sókat is: konyhasót, foszfort, szénsavas
nátriumot stb. Bischoff és Voit szerint 100 rész sovány marhahús
tartalmaz:

  |Fehérjéket|18·36|
  |Enyvet|1·64|
  |Zsírt|0·90|
  |Kivonati anyagokat|1·90|
  |Hamut|1·30|
  |Vizet|75·90|

A hús különböző kivonati anyagokat tartalmaz, melyeknek ízletességét
köszönheti és amelyek főzés által a levesbe mennek át anélkül, hogy a
hús tápértékét csökkentenék; a leveshúsnak nincs tápláló, hanem csak
étvágygerjesztő hatása.

Frissen ölt állat húsa nem ízlik és kemény; elkészítés előtt állania
kell egy ideig: Wiley szerint legjobb két hétig hideg helyen hagyni; de
nem tovább, különben veszít jóságából. A _hidegen_-tartás tehát nem árt
két hétig; a _megfagyott_ hús ellenben elveszti kivonati anyagait; ezt
azonban néhány szakértő tagadja. Szigorú állami felülvizsgálat nélkül
nem volna szabad a húsnak forgalomba kerülnie, ha ki akarjuk kerülni a
romlott és rothadt hús által okozott mérgezéseket. Különösen a hosszú
szállítás közben szereznek az állatok, p. o. a sertések, ragályos
betegségeket, melyek különben kezdetben a húsnak nem ártanak, ha a vért
belőle gondosan eltávolítjuk. A vérnek teljes kinyomása megvéd a
mérgezések ellen és talán erre vezethető vissza a vérélvezést eltiltó
régi zsidó szokás is. Forró éghajlat alatt a hús – az egészséges is – ha
tele van vérrel, sokkal hamarább rothad, mint a vértelenített.

Nyers osztrigák, melyek könnyű emésztés folytán nagyon ajánlatosak, a
legnagyobb veszedelmeket rejtik magukban. Azáltal, hogy a víz, melyben
élnek, gyakran fertőződik csatornák vizével, élvezetük nagyon is sok
esetben okoz tifuszt. A nem friss hurkák is többször okoznak
mérgezéseket. Jó hurkák nagyon táplálók, különösen a véres disznóhurkák,
melyek a zsíron kívül vasat is tartalmaznak. Halak rendszerint több
vizet és kevesebb fehérjét tartalmaznak, mint a hús, egyesek azonban
nagyon zsírdúsak. A halak jóval kevesebb kivonati anyagot tartalmaznak,
mint a hús, könnyebben emészthetők és némely tekintetben előnyösebb az
evésük, mint a húsé, ellenben sokkal gyorsabb romlásnak vannak kitéve;
minél frisebbek, annál jobbak. A halakat lehetőleg tartsuk vízben
mindaddig, míg el nem készítjük őket. Főzve könnyebben emészthetők, mint
sütve, legnehezebben sózva, füstölve, vagy besózva.

A legideálisabb állati táplálék a tej, mert ez, mint már említettük, a
legfontosabb tápanyagokat kitünő keverésben tartalmazza és a normális
egészséges emésztőszervek könnyen dolgozzák fel. Különösen fontos a
tápsótartalma; szerves és szervetlen foszforvegyületeket találunk benne,
például meszet, mely a tehéntejben nagyobb mennyiségben van meg, mint a
legtöbb más tápszerben. Minthogy azonban kevés a vastartalma, ott, ahol
az étrend főleg tejből áll, a hiányzó vas pótlásáról kell gondoskodni.
Vegetáriánusok paraj, spárga, tojások által, mások pedig legjobban a
nagyon vérdús disznóvérből készült hurkák és puddingok útján.

Nagyon érdekes az a körülmény, hogy a kecsketej tízszer annyi vasat és
csaknem nyolcszor annyi meszet tartalmaz, mint az anya-, illetve
tehéntej; egyébként is több figyelmet érdemel a kecsketej, mint
amennyiben eddig részesült.

Főzés által a tej elveszti fontos erjesztő anyagait. Később még ki
fogunk térni különösen a tehéntej fontosságára, itt csak megemlítjük,
hogy Tacitus a rómaiak degenerációját arra vezette vissza, hogy
gyermekeiket anyatej helyett idegen rabszolganők tejével táplálták.

A zsírok közül a vajat élvezzük leggyakrabban. Ehelyütt csak ismételve
utalok arra, hogy csupán friss állapotban együk és hogy lehetőleg kevés
sót tartalmazzon. Igen zsírdús tejszármazék a sajt, ez a tej
kazeinjéből, zsírból és sókból áll. A legtöbb sajt soványtejből készül,
az angol és amerikai azonban teljes tejből. Igen ajánlatosnak tartom a
Norvégiában kecsketejből készülő, könnyen emészthető és kitünő izű
sajtot.

A sajt magas fehérje- és zsírtartalmánál fogva roppant értékes
tápanyagul szolgál és névszerint a tejfelsajtok, mint a Gervais,
Impérial, Chevalier, de az emmentháli sajt is stb. nagybecsű
kiegészítésül szolgál a tejtermékekből álló étrendhez. Haig azért
ajánlja a sajtot, mert az nem segíti elő a húgysav képződését. Zsíros
sajt elősegíti a tej- és zsírsavak képződését és ezáltal alkalmas a
bélbeli rothadások megakadályozására; ha azonban már nagyon régi, akkor
néha igen súlyos mérgezési és gyulladási jelenségeket idézhet elő, amint
azt Vaughan be is bizonyította. Sok ember egyáltalán nem bírja a sajtot
megemészteni, mások pedig kiütéseket vagy pattanásokat kapnak tőle.
Vaughan különben nemcsak régi sajtban, hanem sokáig állott tejben is
talált mérgeket.

A legkiválóbb állati tápanyagok közé tartoznak a tyúktojások, mert bőven
tartalmaznak könnyen oldható fehérjét és az idegrendszer felépítéséhez
oly fontos lecithint. König szerint a tojás fehére folyékony állapotban
10% fehérjét és 0·3% zsírt, száraz állapotban pedig 89% fehérjét és 2%
zsírt tartalmaz, mig a sárgája folyékonyan 16% fehérjét és 32% zsírt,
szárítva pedig 33% fehérjét és 65% zsírt tartalmaz. A tyúktojásban mész
is foglaltatik. Én a tojást tejjel, vajjal, tejfeltúróval és
szénhydrátokkal egybekötve tartom a legideálisabb élelemnek s ha a húst
teljesen, vagy csaknem egészen kizárnók, a hosszú életre való
kilátásaink jelentékenyen emelkednének.


3. Szénhidrátok és zsírok. A zöld főzelék és gyümölcs előnyei.

A szénhidrátok és zsírok közös megbeszélése már azon okból is ajánlatos,
mert rendszerint együtt szoktuk őket táplálékainkban felvenni. Ahol ez
így történik, ott a test fehérjeállományát kiméljük és mennél több
szénhidrátot és zsírt élvezünk, annál kevesebb fehérjével érjük be,
természetesen az elengedhetetlen mértéknek csak bizonyos határáig.
Megfordítva a testnek fentartásához annál több fehérjére van szüksége,
mennél kevesebb szénhidrátot és zsírt juttatunk neki. Ezen két
tápcsoportnak megvan az a nagy előnye, hogy testünk állományában
tartalék gyanánt raktározhatók le, amelyeket azután szükség esetében
használat céljából elővehetünk; csak amikor ez a tartalék is elfogyott,
akkor kerül sor a fehérjeállományra. Ezzel szemben a fehérjét nem
gyüjthetjük össze; ha a szervezetbe több jut a kelleténél, akkor az
elég, és csak szaporítja ezáltal hiábavaló módon az anyagcseremunkát.

Valamint mi a »fehérjetáplálkozás« alatt főleg a húst értjük, úgy a
»szénhidrátok« elnevezése többnyire a növényi táplálkozásra vonatkozik.
Vannak azonban főzelékek, amelyek több fehérjét tartalmaznak természetes
vízdús állapotban, mint a hús: p. o. a bab 23%-ával szemben a sovány
marhahús csak 19–21%, a kövér marhahús pedig 17% fehérjét tartalmaz.
Rubner szerint viszont a babnak kerek 28%-a nem szívódik fel, míg a
sovány marhahús fehérjéje csaknem teljesen. Legnagyobb
fehérjetartalommal a hüvelyes vetemények bírnak, főleg a bab, borsó és
lencse, amelyek azonkívül szénhydrátokban is bővelkednek. Ez a következő
Rubner-féle táblázatból is kitünik, amelyben néhány más fontosabb
növényi táplálékunk is helyet foglal. Friss állapotban 100 gr.-kint
tartalmaz:

  ||Fehérje|Zsír|Szénhidrát|Cellulóze|Kalória|
  ||gr.|gr.|gr.|gr.|
  |Borsóliszt|23·2|2·1|58·9|1·8|363|
  |Babliszt|25·7|1·8|57·2|1·3|362|
  |Lencseliszt|25·7|1·9|56·8|2·1|364|
  |Rizsliszt|6·9|0·5|77·6|0·1|351|
  |Kukoricaliszt|14|3·8|67·6|3·1|382|
  |Búzaliszt|10·2|0·9|74·7|0·3|357|
  |Rozsliszt|10·9|4·8|70·5|1·2|383|
  |Búzakenyér|6·8|0·8|57·4|0·4|252|
  |Rozskenyér|6|0·5|47·8|0·3|226|
  |Burgonya|2·1|0·1|21|0·7|98|
  |Répa|1|0·2|4·4|1·4|50|

A hüvelyesek tápértéke tehát rendkívül nagy és összetételük
szempontjából sokáig lehet kizárólag belőlük megélni; ezt Rubner és
Woroschiloff körülményes kisérletei is beigazolták. Azonban bőséges,
vagy kizárólagos élvezetük nagy hátránnyal is járhat. Emésztőszerveinkre
túlsúlyos munka háramlik, nem vagyunk tehát képesek teljesen kihasználni
és könnyen vezetnek gyomor- és bélbántalmakra.

Ami a rizst illeti, úgy az legkevésbbé járul hozzá a húgysav képzéséhez
és káliumsótartalma is legkisebb úgy, hogy, mint már említettük, a vesék
szempontjából ideális tápláléknak tekinthető. Bő szénhidráttartalma
pedig mindenképpen a rendkívül értékes élelmi cikkeink közé sorolja.
Csak mivel só- és zsírszegény, azonkívül kevés fehérjét tartalmaz,
másrészről megfelelő kiegészítésre szorul. Nagy előnye még az is, hogy a
bennelevő keményítő igen könnyen emésztődik. Mindenesetre legelsőrangú
táplálékaink közé tartozik és nem kell csodálkoznunk azon, hogy azok a
nemzetek, amelyek csaknem kizárólag belőle élnek, mily erősek és
kitartók. Sokkal inkább csodálatraméltó az, hogy a nyugati országokban
aránylag kevesen eszik. Pedig a burgonyát – legalább részben – mindenütt
ki kellene szorítania. A kinai, japán és török munkások, kik többnyire
rizzsel táplálkoznak, óriási munkaképességről tesznek bizonyságot.

Egyébként is megtámadhatatlan tény, hogy a szénhidrátok bő élvezete
nagyobb izomerőt képes kölcsönözni. A nyál erjesztői, a bél és
hasnyálmirigy nedvei a keményítőt szőlőcukorrá alakítják át és mint
glikogént leraktározzák a májban és izmokban. Az izommunka nagyobbrészt
glikogént, tehát szénhidrátot fogyaszt, csak kevés fehérjét;
ellenkezőleg, éppen a test fehérjeállományát segíti elő; más szavakkal:
az izommunka növeli a test fehérjeállományát, ha csak elegendő fehérjét
és szénhidrátot adunk neki. Minthogy azonban az izommunka zsírt is
fogyaszt, a szénhidrátdús és zsírszegény táplálékot, amilyen például a
rizs, zsírral kell kiegészíteni, ami legkönnyebben vaj hozzáadásával
történik, mert ez könnyen emészthető és magas szénhidráttartalmánál
fogva (Rubner szerint. 83·1%) igen nagy kalóriaértéke van (100 gr. 779
kalória). Ezenkívül 0·9% fehérjét, 0·5% szénhidrátot és egy kevés
ásványi sót is tartalmaz. A vaj és a szénhidrátok észszerű módon
egészítik ki egymást, ami a cukorbetegek étrendjéből világlik ki
leginkább. Az összes zsírok közül a vaj a legkönnyebben emészthető és
legjobban válik egészségünkre.

Az Európában annyira kedvelt burgonyák fiatalon 16, öregen 22%
szénhydrátot, de csak 2% fehérjét tartalmaznak, a fontos táplálósók
közül pedig kevés mész, kálium- és nátriumsó van bennük. Eléggé dús a
hígtartalma ahhoz, hogy nagyobb mennyiségben élvezve, csökkentse a húgy
savanyúságát. Mosse a cukorbetegeknek ajánlja. Míg a sok gyümölcssavat
tartalmazó táplálék a húgy savanyúságát csökkenti, addig dús fehérje,
különösen sok hús vagy hüvelyesvetemény élvezése után savanyú lesz.
Minthogy a cukorbetegek vizelete erősen savanyú, ajánlatos ily
állapotban sok gyümölcssavat, de csak kevés cukrot tartalmazó gyümölcsöt
enni, így néhány citromot és egy-két narancsot naponta.

Legegészségesebb az a táplálkozás, mely az összes fajtájú tápanyagokat
tartalmazza és pedig helyes elrendeződésben. Bőven szerepeljenek a
fehérjék mint szövetképzők, a szénhydrátok, mint az izomerő forrásai,
kisebb mennyiségben a zsírok mint melegképzők, legkevésbbé pedig a
mindamellett elengedhetetlen ásványi sók, melyek a csontfejlődésnél és a
vérképződésnél játszanak jelentős szerepet. Lunin és Förster kimutatták,
hogy a szervetlen sók teljes hiánya megöli az állatokat; sőt minden
táplálék nélkül talán tovább bírnak élni, mint a teljesen sótalan étrend
mellett. Különösen nagyfontosságú a mész a csontrendszer és a fogak
fejlődése szempontjából. Akinek szervezete sok mészre van utalva, az
igyék sok tehéntejet, elsősorban tehát a gyermekek, kiknek csont- és
fogfejlődése nagy mészszükségletet igényel. Bunge szerint az alább
felsorolt tápszerek 100 grammjának mésztartalma száraz állapotban a
milligrammokban a következő: tehén tej 1510, anyatej 243, eper 483, füge
400, tojássárga 380, a tojás fehérje 130, szilva 166, bab 137, datolya
108, burgonya 100, körte 95, malagaszőlő 60, grahamkenyér 77, marhahús
29. Valószinű, hogy mész nélkül a sejtek növekedése is lehetetlen volna.
Sőt a felnőtt állatok is meszet nem tartalmazó táplálék mellett
elgyengülnek és elhullanak. Ez oknál fogva gondoskodni kell arról, hogy
úgy a gyermekek, mint pedig a felnőttek elegendő tejet vegyenek
magukhoz. Épp ilyen elengedhetetlenül fontos tápalkatrész a vas. Egy 70
kilós ember vére Schmidt C. szerint 2·4–2·7, sőt Bunge szerint 3·2 gr.
vasat tartalmaz. Minthogy Bunge szerint a szerves vas jóval könnyebben
használtatik ki mint a szervetlen, legjobb ha vasszükségletünket vasat
bőven tartalmazó tápszerekből merítjük. Szerinte a következő
élelmiszerek jönnek főleg számításba, melyek vastartalma 100 gr.
mennyiségben milligrammokban:

  |disznóvér|226,|
  |paraj|33–39,|
  |spárga|20,|
  |tojássárgája|10–24,|
  |marhahús|17,|
  |kelkáposzta külső zöld levelei|17,|
  |alma|13,|
  |vörös cseresznye|10,|
  |mandula|9·5,|
  |lencse|9·5,|
  |eper|8·6–9·3,|
  |répa|8·6,|
  |fehér bab|6·2–6·6,|
  |fekete cseresznye|7·2,|
  |bab|6·2–6·6,|
  |burgonya|6·4,|
  |áfonya|5·7,|
  |szőllő|5·6,|
  |búza|5·5,|
  |rozs|4,|
  |árpa|4·5,|
  |málna|3·9,|
  |füge|3·7,|
  |anyatej|2·3–3·1,|
  |tehéntej|2·3,|
  |datolya|2·1,|
  |körte|2,|
  |rizs|1–2.|

A májbetegségeket és a köszvényt kedvezően befolyásolhatjuk a
gyümölcssavakat dúsan tartalmazó főzelékek és gyümölcsök által, mert
velük a bajt épp úgy megelőzhetjük, mint meg is gyógyíthatjuk. A
köszvényt már régóta gyölmölcscsel kezelik, első sorban bogyófélékkel.
Különösen az eper-, alma- és cseresznyeevés hasznosságát állapította meg
Weiss J. (Bunge laboratóriumában) s ezek mellett nagy mennyiségű szőllő
is kerülhet az asztalra. Jó eredményeket érnek el ily étrend mellett a
húgyföveny esetében is, ha húgysavlerakódásról van szó.

A növények ezenkívül cellulosét is tartalmaznak. Ennek főértéke, mint
azt már ismételten kiemeltük, abban áll, hogy a legjobb természetes
izgatószer a belek mozgatására; ezért fontos szerepet játszik a
székrekedés legyőzése és elkerülése szempontjából.

Meglepőnek tartom egyik legtáplálóbb és legértékesebb tápszerünknek
indokolatlan és helytelen mellőzését: s ez a kukoricáé. Csak egy
pillantást kell valamelyik táblázatunkra vetnünk, s láthatjuk a kukorica
rendkívül kedvező összetételét és feltünően magas kalóriaértékét. A
Párisban már hosszabb idő óta fennálló »kukoricakonyha« különben eléggé
bizonyítja, hogy mily sokféle és izletes étel készülhet a kukoricából, s
ha kellően van elkészítve, emésztése sem jár nagyobb nehézséggel, mint a
többi földterméké. Általános elterjedtsége nagyban hozzájárulna az
egészséges, olcsó és fölötte tápláló élelmiszerek kérdésének
megoldásához.

Egy igen értékes, de nálunk, Németországban és Ausztriában nagyon
kevéssé méltatott gyümölcs a Dél-Tirolban, Olaszországban és
Dél-Franciaországban nagyban elterjedt japán _kakigyümölcs_. Teljesen
érett állapotban igen édes, csaknem mézhez hasonló ize van és sok nedvet
tartalmaz, amely héjának levonásakor egyes nagyobb példányoknál – néha
tekintélyes nagyságot érhetnek el – szinte kiárad.

Magamon és másokon tett észleleteim szerint e gyümölcs nagyban elősegíti
a székmenetet. Ama vidékeken, ahol megterem, általánosan kedvelik.
Sajnos, sehol sem volt alkalmam betekintést nyerni e gyümölcs vegyi
elemzésébe. Én táplálónak találom. Ha még éretlen, akkor íze jelentékeny
csersavtartalmat árul el.


4. A bőséges húsevés káros következményei.

Mindnyájan jól tudjuk, hogy húsban bővelkedő étkezés után rendkívül
nehézkesnek és gyakran oly álmosnak érezzük magunkat, hogy alig tudjuk
szemünket nyitva tartani. Közelfekvő gondolat, hogy ezt a nagyobb
ételmennyiség rossz emésztésének tudjuk be. Sokszor azonban, ha csupán
növényi és tejtáplálékkal élünk, még dupla adagok után sem fog ez az
állapot beállni, dacára annak, hogy amint tudjuk, a hús, hacsak nem
tartalmaz sok kötőszövetet, vagy ínt, jóval könnyebben emészthető, mint
a legtöbb gabonaféle, főzelék, gyümölcs és mint a tej. Az erős
hústáplálkozás ezen jelenségeinek okát tehát másutt kell keresnünk,
tudniillik ott, hogy a hús, nagyobb adagokban, károsabban befolyásolja a
központi idegrendszert, mint a többi élelmiszerek.

Ezt a klinikai megfigyelést az a tapasztalat is bizonyítja, hogy erős
húsevőknél sokkal gyakrabban fordulnak elő idegbántalmak;
vegetáriánusoknál jóval ritkábban lép fel a hisztéria és a neuraszténia
és tudjuk, hogy a húsevés eltiltása hozzájárul az idegbetegségek
gyorsabb gyógyulásához. Különösen világosan mutatkozik ez Basedow-kóros
és myxödémás betegeknél. Az ily betegségben szenvedők nem tűrik a húst;
ha esznek belőle, úgy csak súlyosbítják a betegség tüneteit. Ennek oka
abban rejlik, hogy ezeket a betegségeket a pajzsmirigy elváltozásai
okozzák, már pedig ezek az elváltozások bőséges húsevés útján is
előidézhetők. Minthogy a pajzsmirigy az idegrendszert befolyásolja,
megmagyarázható, hogy miért nem tűrik el idegbetegek a húst.

Említettük már a pajzsmirigynek a sok húsevés folytán fellépő
elváltozásait és Breisacher, Blum és másoknak idevonatkozó kísérleteit,
úgy hogy ezekre ezuttal csak utalva, megelégszem Chalmers Watson
(Edinburgh) kísérleti eredményeinek felemlítésével. Ha ugyanis bizonyos
állatokat, különösen tyúkokat, kizárólag hússal hízlalunk, akkor a
pajzsmirigy kis hólyagjai jelentékenyen megnövekednek; patkányoknál ez
az elfajulás annyira mehet, hogy pajzsmirigyük a Basedow-kórosokéhoz
hasonlít. A többi vérmirigy is elváltozást mutat kizárólagos húsétkezés
mellett. Forsyth ragadozómadaraknál a hypophisis tüszőinek
megnagyobbodását észlelte. Houssaye pedig a tyúkok termékenységének
csökkenését állapította meg, ami a dús hústáplálék révén keletkezett
petefészekbántalomnak tudható be. Számos klinikai és kórbonctani
bizonyíték van arra nézve, hogy tartós dús húsevés a többi belső
kiválasztási mirigyeket is károsan befolyásolhatja: a májat, vesét, sőt
a hasnyálmirigyet is.

Kiemeltük már azt a tényt, hogy a májnak az a rendeltetése, hogy a
húsételek kártékony bomlásterményeit kártalanná tegye. Mennél több húst
eszünk, annál többet kell a májnak dolgoznia. Kezdetben csak vérbő lesz;
ha azonban a kóros behatás tovább tart, akkor súlyosabb állapotok is
léphetnek fel. Nagyon gyakran megfigyeltem és bárki közülünk mindennap
ugyanarra a tapasztalatra tehet szert, hogy a májbetegségek húsevés
mellett rosszabbodnak és annak abbahagyása után javulnak. Hogy a máj
működési képességét hosszú időn át megőrizzük, nem szabad tehát a hús
élvezését túlságba vinni. A húsevés korlátozása a vesék épségben
tartását is elősegíti. Minthogy a vesék feladata, hogy a hústáplálkozás
végső termékeit kiválasszák, annál nehezebb tehát finom hámjuknak a
kiválasztás munkája, mennél több húst eszünk; túlerőltetésnek azonban
könnyen kimerülés a vége. Bőséges húsevéskor, különösen, ha
dobozkonzervekről vagy erősen fűszerezett húsról (hurka stb.) van szó,
gyakran mennek át a veséken igen ártalmas anyagok. Habár ezt a
körülményt egy előző fejezetben már megbeszéltük, a túlságos húsevés
veszélye a máj és a vesék számára oly nagy, hogy nem árt ezzel
összefüggésben egy kis ismétlésre kitérnünk.

Egyes klinikai tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy erős
hústáplálkozás a hasnyálmirigyet is károsan befolyásolja. Tudjuk, hogy e
mirigy megbetegedését a székletétben található számos emésztetlen
húsrost jelzi, ami azt jelenti, hogy a hasnyálmirigy nem képes azt a
feladatát teljesíteni, hogy trypsint készítve, elősegítse a megrágott
hús emésztését. Érthető tehát, hogy a túlságos húsevés e mirigy számára
jelentékeny túlerőltetést jelent. Hogy ez utóbbi sokáig folytatva, végül
veszedelmet okoz, az abból látható, hogy a cukorbetegség rendszerint
erős húsevőknél szokott fellépni. Ilyen étrend mellett azonban e
betegséget nemcsak a hasnyálmirigy, hanem a pajzsmirigy elváltozásai is
létrehozhatják. Körültekintő figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy,
mint többször közöltem, cukorbetegek erős húsevés folytán rosszabbul
érzik magukat; Noorden tanár megfigyelése szerint a könnyű cukorbetegség
ezáltal súlyosabb stádiumba léphet.

A köszvény is rosszabbodik húsevés után, sőt elő is idézhető és pedig a
túlbő húgysav keletkezése által. Kiderült, hogy már kis mennyiségű
húsadagok is húgysavat termelnek, különösen ha olyan húsféléket eszünk,
melyek sok nukleint (foszfortartalmú fehérje) tartalmaznak, melyekből
könnyen képződik húgysav. Ilyen húsfélék elsősorban a mirigyes szervek:
vese, máj, borjufej stb.

Nem kevésbé ártalmas a bőséges húsevés a belekre is. Először is
könnyebben okoz bennök mérges anyagokat, másrészt pedig könnyű emésztése
és felszívódása miatt nem okoz a belek mozgására oly izgató hatást, mint
a cellulozetartalmú (főzelék, gyümölcs stb.) eledelek. Legnagyobb
veszéllyel fenyegeti azonban a sok hús a vérkeringést. Említettük már
egyszer, hogy ilyen étrend által fokozódik a vérnek belső súrlódása
(Determann), keringése pedig akadályokba ütközik. Tartósan erős
húsevőknél gyakran lép fel az érelmeszesedés és a gutaütés; a húsevés
abbahagyása és növényi táplálékhoz való átpártolás után a betegeknél
jelentékeny javulás szokott fellépni.

Nagyon is messzire vezetne bennünket, ha mindazokat a veszélyeket
behatóan tárgyalnók, melyeket a túlságos sok húsevés okoz. Fontosabb az
a kérdés, hogy e veszélyek miatt teljesen felhagyjunk-e a húsevéssel,
vagy sem? A mi válaszunk: nem. Babonás előítélet volna _egyáltalán nem_
enni húst azért, mert annak _túlságos_ élvezete – tehát a húsevéssel
való visszaélés – bajt okozhat. Haig a húsnak szigorú eltiltását
követeli, odáig azonban nem követhetem. Az az ellenvetés, hogy kevés hús
is okozhat húgysavat, nem állhat meg, mert csekély húgysav akkor is
keletkezik óránkint testünkben, ha egyáltalán nem veszünk magunkhoz
húgysavképző ételeket és pedig a szövetekben lévő nukleinnek endogén
módon történő szétesése folytán; ezt nem igen lehet kikerülni és
egészséges vesék kevés húgysavmennyiséget könnyen választanak ki.
Semmiesetre sem szükséges tehát idősebb egyéneket, kik egész életükben
naponta húst ettek, eltiltani attól, hogy ne egyenek mindennap egy kevés
húst. A nagy klinikai tapasztalattal bíró orvosok aligha fogják ezért a
tilalomért a felelősséget elvállalni, mert jól tudják, hogy az 50–60
éves és ennél idősebb emberek életmódjának ily erélyes megváltozása
nagyban zavarná a közérzetet. Minthogy pedig csak a nagy húsmennyiségek
károsak, szívesen járulunk hozzá a naponkinti kis adagokhoz és pedig
előszeretettel a főtt húshoz (_jól_ meg legyen főzve, hogy az esetleg
jelenlevő káros anyagok eltávozzanak), mert a főtt hús ép oly tápláló,
mint a sült, de kevesebb vesétizgató anyagokat tartalmaz. A friss hús
mindig többet ér, mint a dobozokban eltett hús, mert ez utóbbihoz
gyakran kevernek bórsavat, szalicilsavat, konzervsókat és más káros
pótlékokat.

A fehér húst is előnyben kellene részesíteni a vörös fölött. Senator a
vesékre való tekintettel joggal emeli ki a fehér hús értékét. Űzött,
vagy halála előtt nagyon kimerült állatnak húsát egyáltalán nem, vagy
csak igen mértékletesen szabad élveznünk. A besózott vagy fűszerezett
hús is kerülendő, ugyancsak a hurkák is, talán a véreshurka kivételével,
mivel az sok vasat tartalmaz. Ami a halakat illeti, természetesen azok
is a húshoz sorolandók. Bár rendszerint gyengédebbek és több vizet
tartalmaznak, mint a többi állatok húsa és ezért (kivéve a piroshúsú
halakat) előnyben kell őket részesítenünk; nagyobb mennyiségben élvezve
azonban – különösen a zsírdús lazacfélék – ép oly ártalmasak, mint a
többi hús.

Kis gyermekeknek, ép úgy 70 éven felüli öregeknek – elgyengülteknek már
inkább – egyáltalán ne adjunk húst. Baumann, Charrin, Mendel Lafayette
és mások kimutatták, hogy egy éven aluli gyermekek pajzsmirigye
egyáltalán nem tartalmaz jódot, sőt később is egy ideig csak keveset.
Baumann és Yollin szerint idős emberek pajzsmirigye is csak kevés jódot
tartalmaz. Minthogy azonban a jód e mirigynek legfontosabb alkatrésze,
tehát a jódban szűkölködő mirigy csak nehezen bírja a mérges anyagok
szétbontását elvégezni, ennélfogva a húsevés nem ajánlatos, eltekintve
attól, hogy vén embereknek sokkal kevesebb fehérjemennyiségre van
szükségük. Aggoknál a pajzsmirigyen kívül a mellékpajzsmirigy, a máj és
a vesék is el vannak változva, úgy hogy ezeknek szervezete a hús mérges
bomlástermékei ellen teljesen védtelenül áll. Csak a különösen erős és
friss öregek, akiknél a kivezetőcsőnélküli mirigyek még eléggé jó
állapotban vannak, képesek a bőséges húsevés veszélyeivel dacolni.

Ezek a veszélyek egyébként bizonyos elővigyázati szabályok által
csökkenthetők; így elegendő vízivás és sok gyümölcsnek és zöld
főzeléknek a húson kívül való élvezése által. Túlsok húsevés folytán a
testben savak keletkeznek; a gyümölcs és zöld főzelék evése révén a
vérnek és vizeletnek a lúgossága nő. A húsétkezést aludttejjel,
kefirrel, jogurttal vagy édes tejjel és sajttal kiegészíteni, szintén
ajánlatos. A hús veszélyei közé tartozik t. i. az is (előző fejezetekben
erről már bővebben volt szó), hogy bélbeli rothadást idézhet elő; ezt
pedig a fentemlített tejkészítményekben levő tejsavval háríthatjuk el.
Ez ugyanis, különösen növényi táplálékkal egyetemben, tisztítja a
húsevők beleit. Aki azonban magas kort akar elérni, az jobban teszi, ha
hússal való táplálkozását lehetőleg korlátozza. Azon emberek közé, kik
száz évig vagy tovább is eléltek, csak fölötte kevés húsevő tartozott: a
legtöbb csak kevés, vagy semmi húst nem evett, sokan közülük pedig koruk
előrehaladtával felhagytak a megszokott húsélvezettel.


5. A bőséges tejivás előnyei.

Igen gyakran tapasztaltam, hogy azok a betegek, akik naponta nagyobb
mennyiségű tejet ittak és egyébként is helyesen táplálkoztak tojással,
főzelékkel és kevés hússal, mindig egészségesebb színben voltak, mint
bármely más táplálék után. Sőt úgy tetszett nekem, hogy öregedő emberek
ilyen étrend mellett frissebbnek, úgyszólván fiatalabbnak látszottak. Ez
onnan magyarázható, hogy a tej által oly táplálékot veszünk fel, mely a
különböző vérmirigyek kivonatát, mindenekelőtt a pajzsmirigyét és
azonkívül más értékes kémiai anyagokat is tartalmaz. Mindezt Bang, Mosse
és mások mutatták ki. Tudjuk továbbá, hogy testünk jódtartalma főleg a
pajzsmirigytől ered, mely a legnagyobb mennyiségben tartalmazza ezt az
összes szervek közül. A jód minden kétséget kizárólag átmegy a tejbe;
mert ha egy szoptató nőnek jódot adunk, akkor a gyermek a jódkezelés
tüneteit mutatja. Feltétlenül szükséges azonban, hogy a gyermeki test a
jódot anyjától kapja meg. Közismert tény ugyanis, hogy a csecsemők és
fiatal állatok pajzsmirigye úgyszólván semmi kolloidanyagot sem
tartalmaz. Ez pedig, amint Oswald és mások kimutatták, egyenes arányban
áll a pajzsmirigy jódtartalmával. Ahol nincsen kolloidanyag, ott jód
sincs. Klinikai megfigyelések is bizonyítják egyébként a pajzsmirigy
váladékának a tejbe való vándorlását. Igy a veleszületett myxödémában
szenvedő gyermekek egyáltalán nem mutatják a pajzsmirigyelégtelenség
jeleit mindaddig, míg anyatejjel táplálkoznak. Ha azonban elválasztjuk
őket anyjuktól vagy a dajkától, akkor csakhamar fellépnek a betegség
jellemző tünetei. A gyermekek tehát a tej által oly anyagot nyertek,
mely képes volt őket a pajzsmirigynélküli állapot tüneteinek
keletkezésétől megóvni, s ez csakis a pajzsmirigy váladéka lehetett.

Igen fontos a következő megfigyelés is. Ha egy állatnak, mondjuk egy
kecskének, mint azt Lanz tette, eltávolítjuk a pajzsmirigyét, akkor az
ilyen állatnak a teje oly anyagot tartalmaz, mely más állatnak vagy az
embernek pajzsmirigyére éppen ellenkező hatást gyakorol. Lanz a
Basedow-kórban szenvedő betegeit jó eredménnyel kezelte vele. Hasonló
eredményeket értek el Burckhardt és Blumenthal is az ilyen tej
kivonatával (Rodagén). Föltehető tehát, hogy a pajzsmiriggyel bíró
állatok teje is tartalmazza a pajzsmirigy váladékát.

Az egészséges állatok teje a vérmirigyek váladékán kívül, melyet a
vérből vesznek fel, fontos erjesztőket is tartalmaz, melyek az emésztést
és vegyi átalakulásokat elősegítik, továbbá nagyobb mennyiségű sókat,
főleg meszet, vasat, magnéziumot, foszfort stb.

Fontos mindenekelőtt, hogy a tejet nyers állapotban igyuk, mert a
forralás által megöljük az oly hasznos erjesztőket. Már a 75° C. mellett
történő pasztörizálás által is nagy részük tönkre megy, magasabb hőfokot
használva, annál több. A tejet, annak forralása sok hatásos
tulajdonságától fosztja meg és míg a friss, nyers és még meleg tejet
_élő_ tejnek nevezhetjük, addig a forralt tej a _holt_ jelzővel
ruházható fel. Én a friss és az egészséges állattól származó tej
felforralását balga és észszerűtlen cselekedetnek tartom és
kötelességemnek tekintem, arról mindenkit lebeszélni. Más persze, ha egy
ismeretlen és kétes eredetű tejjel van dolgunk. Minthogy a tuberkulózis
és más fertőzőbetegségek az állattejjel kétségkívül átvihetők az
emberre, már csak ezért is nagyon ajánlatos betegeinknek azt a tanácsot
adni, hogy az ilyen tejet forralva vagy sterilizálva igyák. Ha azonban
az állatorvos valamely állatról megállapítja, hogy egészséges és
tuberkulinra nem reagál, továbbá biztosítva vagyunk afelől, hogy a tej
sem baktériumokat nem tartalmaz, sem hamisítás vagy edények által nem
lett fertőzve, akkor minden aggodalom nélkül élvezhetjük a nyers tejet.
Legszerencsésebbek ennélfogva azok, kiknek saját teheneik vagy kecskéik
vannak, melyeket jól szellőzött istállóban vagy még inkább a szabadban
tarthatnak. Azok a gyermekek, akik anyatejjel nem táplálhatók és nyers
kecske- vagy szamártej mellett nevelkednek, rendszerint kitünően
gyarapodnak. Saját tapasztalataim szerint legelőnyösebbnek tartom a
tehén-, kecske- vagy szamártejet, azon melegében, ahogy az állat
tőgyéből nyerjük, – melyet elővigyázatból egy tiszta kendőn át is
szűrhetünk – mert ez legkönnyebben emészthető és leginkább válik
egészségükre.

Hogy a tej forralás által értékes tulajdonságainak legnagyobb részét
elveszti, sőt táplálás szempontjából károsan is hathat, azt Behring
vizsgálatai meggyőző módon igazolják. E célból Magdeburgban, valamint
magyarországi és csehországi birtokain forralt, de összehasonlítás
céljából forralatlan nyers tejjel is táplált borjakat. Az állatok
növekedésének különbsége csakhamar látható volt. A forralt tejjel nevelt
borjak csontjai angolkóros elváltozásokat mutattak; skorbútszerű állapot
is lépett fel közöttük, némelyek pedig végnélküli hasmenésben pusztultak
el. Gyermekeknél hasonló állapotot észlelhetünk, ha forralt, túlmeleg és
– ami a nagyvárosokban gyakran előfordul, – nem egészen friss tejet
adunk nekik.

Nagyon ajánlatos, mint mondottuk, csak forralatlan tejet inni és a tejet
csak akkor felmelegíteni legfeljebb 60–70° C-ra, ha eredete gyanus.
Megtehetjük azonban, feltéve, hogy nem saját teheneink tejét isszuk,
hogy kérdezősködünk, hol tartják a teheneket; mert azok az állatok,
melyek a nap legnagyobb részét, vagy mint Hollandiában az éjet és napot
a szabadban töltik, jobb egészségnek örvendenek, tehát jobb tejet is
adnak, különösen, hogyha a füvön és szénán kívül még nitrogéntartalmú
eleséggel is tápláljuk őket. Ezzel ellentétben a mindig sötét és zárt
istállóban tartott tehenek ép úgy, mint azok az emberek, akik rosszul
szellőzött helyiségekben dolgoznak, vagy fogházakban tartózkodnak,
könnyen esnek a tuberkulózis áldozataivá. A tehenet tehát mint dajkánkat
kell tartanunk, melyet a család minden egyes tagja dédelget.

Tekintettel a tejnek, mint néptáplálószernek óriási jelentőségére,
föltétlenül ajánlatos volna törvényt hozni arra nézve, hogy minden
tehéntulajdonos köteles legyen tehenét az állatorvos által többször
megvizsgáltatni. Különösen a majorságokra vonatkozik ez, melyek nagyobb
mennyiségben szállítják a tejet a közönség számára. A tisztaság
megtartását illetőleg is államilag kellene a majorságokra felügyelni. A
tehenet fejés előtt meg kell tisztogatni, a fejőembereknek külön e célra
készített mosható vászonruhákat kellene felvenniök és kezeiket gondosan
megmosniok úgy, mint azt a sebész teszi, aki műtét előtt fertőtleníti
kezeit. Rögtön fejés után sterilizált edényekbe kell önteni a tejet és
jégszekrényben eltenni. Ily módon azután egészséges tehén teje nem
tartalmazhat káros anyagokat, hanem csak olyanokat, melyeket közvetlenül
a vérből kap. Az ilyen tej tehát nem is szorul további tisztogatásra
vagy sterilizálásra.

A tej 160° C.-ra lehűtve sem veszti el tulajdonságait még több napon
keresztül sem. Legtáplálóbb, ha frissen, rögtön a fejés után, melegen,
élvezzük. Hosszabb időn át magamon tett megfigyeléseimből
megállapítottam, hogy ½–1 liter ilyen frissen fejt meleg tej egy órával
az étkezés előtt, nem befolyásolja az étvágyat. A többi meleg
folyadékokhoz hasonlóan, rövidebb ideig is marad a gyomorban. Hasonlót
állapítottam meg a hideg nyers tejen is, ellentétben a hideg felforralt
tejjel.

Némely vidéken az a szokás, hogy a tejadó állatokat az utcákon át
hajtják és ott fejik meg a vevő előtt; így történik ez Nápoly környékén
a tehénnel és kecskével, Spanyolország egyes vidékein pedig, mint
Barcelónában, a szamarakkal.

Legjobb azonban az emberi tej, mert ez az ember vérmirigyeinek váladékát
tartalmazza. Legközelebb áll hozzá összetételére nézve a szamár vagy a
kanca teje. Ennek azonban sajnos, igen nagy ára van. Igy pl. Londonban 2
shillinget kértek tőlem egy félliter szamártejért. Utána következik a
kecsketej. Teljesen érthetetlen előttem, hogy a kecskét oly kevéssé
használják fel tejelési célra, pedig ennek teje sokkal könnyebben
emészthető, mint a tehéné és fehérjét, zsírt és más vegyi anyagokat,
mint vasat is, többet tartalmaz, mint a tehéntej. Ha a kecskét tisztán
tartjuk, akkor teje elveszti kellemetlen szagát. Eltartása igen kevés
költséget igényel.

A vérmirigyek váladékán kívül a tej fontos erjesztőket is tartalmaz,
továbbá fehérjét, zsírt, tejcukrot, lecithint és értékes ásványi
anyagokat, mint foszfort, meszet, vasat stb. Egy liter jó tejben kb. 35
gr. fehérje, 40 gr. tejcukor és 35–40 gr. zsír van. Ha tehát naponta
1½–2 liter tejet, ehhez 3–4 tojást, némi vajat és búzakenyeret
fogyasztunk, akkor igen sokáig bírunk hús nélkül is megélni. Kipróbáltam
egyszer magamon, hogy két héten át naponta csak 1½ liter elsőrangú
tejet, 4 tojást, 3 zsemlyét és 20 gr. friss vajat ettem, sokat mozogtam,
súlyom pedig 68 kiló volt. Ezen étrend mellett kitünően éreztem magam és
a második hét végén testsúlyom nem mutatott csökkenést. Számos betegemen
is tapasztaltam, hogy hasonló étrenden kívül még ebédre egy tál
levessel, egy tál főzelékkel és sajttal hozzá néha egy tál tésztával
heteken át jól érezték magukat és az elegendő mozgás és hosszú séták
dacára súlyban is gyarapodtak. Az ilyen emberek piros-pozsgás arca a
legjobb szószólója ezen étrend célszerűségének.

A legjobb minőségű tej nagy mennyiségben élvezve, a legbiztosabb eszköz
arra, hogy testsúlyunk jelentékenyen gyarapodjék. Vannak egyébként
emberek, kik nem szívesen isznak sok tejet, sőt némelyek, különösen
lányok és asszonyok, egyáltalán nem bírják. Izletesebbé válik sokak
számára kakaó, vagy gyenge kávé gyermekeknél pedig méz hozzáadása által.
Olyanok számára, akik gyenge emésztésük miatt a tejet tisztán nem
bírják, ajánlatosabb az aludttej vagy a kefír. Nem szabad azonban 1–2
napnál tovább erjedni hagyni. Gyakran volt alkalmam megfigyelni, hogy a
tej hasnyálmirigykészítményeket adva hozzá, nagyobb mennyiségben és
gyenge emésztés mellett is, könnyen válik elviselhetővé. Ha pedig a
közönséges nyers tejhez felényi adagban málnási, bilini vagy vichyi
vizet keverünk, akkor a különben tejtápláléktól irtózó emberek is
szivesen isszák.

A tej már csak azért is értékes tápszerünk, mert – mint már említettük –
nagyobb mennyiségben véve képes a tejsav előidézése által a beleinkben
képződő mérges és bacillustartalmú anyagok képződését meggátolni.
Metschnikoff azt állítja, hogy az aludttejfélék, a lactobacillin, jogurt
által a vénülés és a hosszúéletüség kedvező módon befolyásolható.
Rámutat arra a körülményre, hogy azokban az országokban, ahol sok
aludttejet, vagy mint Bulgáriában jogurtot isznak, sokkal több azoknak a
száma, kik 100 éven felül elélnek. Több ízben lesz még különben
alkalmunk oly öreg patriárkákat felsorolni, kik jóval túlhaladták a 100
évet, mint Parr Tamás aki főleg tejjel táplálkozott. Ez veszi legkevésbé
igénybe vérmirigyeinknek, így a pajzsmirigy, máj stb. működését, sőt
inkább elősegíti azt. A tej különben az a táplálék is, melyet
legfontosabb szerveink legkönnyebben viselnek el anélkül, hogy
fokozottabb munkára kényszerülnének. Azok a szervek is, melyek a
különböző tápszereket átalakítják és mérges alkatrészeiket a testből
kiválasztják, a tejtáplálkozás mellett legkevésbbé vétetnek igénybe. Igy
lehetséges, hogy máj- és vesebetegek az elővigyázatos tejtáplálkozás
mellett érzik magukat legjobban és igen gyakran, majdnem mindig
megfigyeltem, hogy a máj és a vese krónikus megbetegedései után a
betegek színe ilyen kúra mellett csakhamar javul. Az összes tápszerek
közül bizonyára a tej az, mely a szervek finom hámját leginkább kíméli,
mert ellentétben a hússal, egyáltalán nem tartalmazza azokat a mérges
anyagokat, melyek áthaladásukkor azt megsértenék. A tejjel való
táplálkozás eszerint a szünet nélkül dolgozó szerveink számára oly
boldog pihenési időt jelent, mely alatt azok üdülni képesek.

A veséknek is a sótalan táplálék, vagyis a tej válik leginkább javukra.
A nyers tej, amint arról gyakran volt alkalmam meggyőződni (talán
erjesztő- és tejcukortartalma miatt), elősegíti a bélmozgásokat és a
székmenetet. A forralt tejről már nem merném ezt állítani, mert az
inkább eldugulást okoz. Érelmeszesedésben szenvedők számára is a
tejtáplálkozás a legelőnyösebb. E betegségnél ugyanis szerintem a
mellékvesék és a pajzsmirigy elváltozásai is fontos szerepet játszanak,
már pedig a tejtáplálék legkevésbé veszi ezen szerveknek munkáját
igénybe. A klinikai megfigyelések arra tanítanak bennünket, hogy a
pajzsmirigy degenerációjánál, a myxödémánál, a tejtáplálék a
legegészségesebb. Minthogy pedig a vénülés, mint azt az első fejezetben
bebizonyítottuk, e betegséghez igen közelálló állapot, amikor is a
pajzsmirigy Baumann és Yolin szerint már alig tartalmaz jódot, öreg
embereknek kétségkívül ajánlatos a sok tejivás. A gyermek pajzsmirigye,
mely még csekély kolloidanyagot tartalmaz, hasonlít e tekintetben az
öregéhez és valamint a gyermeknek egyetlen tápanyaga a tej, úgy idősebb
emberek számára is, kiknél a máj, vese, vagy bél hámját nagyrészt már
kötőszövet pótolja, ez lesz a legcélszerűbb táplálkozás. A tej a vén
korban már elváltozott szövetek iránt a legcsekélyebb követeléseket
támasztja és ennélfogva legkevésbé fogja őket megkárosítani.

A tej tehát igen hasznos fegyver a vénülés elleni küzdelemben és az élet
meghosszabbításában.


6. A tisztán vegetáriánus étrend előnyei és hátrányai.

A vegetáriánusok az ember beleinek hosszúságát (10 m.) és fogainak
alkotását példa gyanánt szokták emlegetni arra nézve, hogy a természet
bennünket nem húsevőknek teremtett. A vegetáriánusok ellenfelei viszont
beleinknek rövidségét és fogainknak alkotását hozzák fel példaképen
arra, hogy a természet bennünket nem növényevőknek szemelt ki. Mindkét
résznek igaza van; fel kell ugyanis tételeznünk, hogy mi a természettől
fogva _mindentevők_ vagyunk. Fogaink ugyanis a mindentevő állatokéhoz
(disznó, kutya stb.) hasonlók és a táplálékoknak testünkben való
feldolgozása is leginkább a kutyáéhoz hasonlít. Ami a beleket illeti,
azok csak növényevő állatoknál oly szörnyű hosszuak; az embernek is pár
száz percenttel hosszabb belekre volna szüksége, ha kizárólag növényi
táplálék számára akarná azokat használni.

Ha azonban jelenlegi beleinkkel nem is vagyunk képesek káros
következmények nélkül szigoruan vegetáriánus koszton élni, mégis
megpróbálhatjuk, hogy minden baj nélkül, sőt néha haszonnal, hosszabb
időn keresztül kizárólag növényekkel táplálkozzunk. Ez különösen akkor
ajánlatos, mikor arról van szó, hogy a túlságos húsevés következményeit
kiegyenlítsük. Általában azt mondhatjuk, hogy az ember hús nélkül is
megélhet, de csak akkor, hogyha azt más állati táplálékkal helyettesíti:
tej, vaj, tojás, sajt stb. által. Bő növényi táplálék mellett,
kiegészítve azt tejjel, vajjal, tojással és sajttal, igen tekintélyes
súlygyarapodásra tehetünk szert. Az ilyen táplálkozás különösen
hisztéria és neuraszténia esetében, valamint a pajzsmirigy
megbetegedéseinél, a Basedow-kórnál és myxödémánál ajánlatos, továbbá
más betegségeknél is, melyek a húsevéssel nem egyeztethetők össze, így
májbajoknál, valamint ott, ahol húgysavképződésről is szó van. Ez utóbbi
esetben azonban a hüvelyesveteményeket ki kell zárnunk, mert Walker Hall
szerint purintesteket (nitrogéntartalmú komplikált szerves vegyületek)
tartalmaznak, melyek a húgysavképződést elősegítik. Különösen ajánlatos
a rizs, mert egyrészt nem képez húgysavat, másrészt 83% szénhidrátot
tartalmaz és ezenkívül azt az előnyt nyujtja, hogy a vesebetegek számára
oly fontos konyhasómentes étrendhez felhasználható.

Haig szerint a húgysav a vért ragadóssá teszi és Dettweiler kimutatta,
hogy a növényi eledelek a vérnek belső súrlódását (viszkozitását)
csökkentik. Minthogy pedig a köszvény minden valószínüség szerint a
húgysav felhalmozódásából keletkezik, a vegetáriánus életmód bizonyára
alkalmas lesz arra, hogy e betegség kikerülésében és kezelésében fontos
szerepet játsszék; ilyenkor azonban legalább több hónapon keresztül kell
vegetáriánus életmódot folytatni. A cukorbetegség keletkezése is,
különösen cukorbetegek gyermekeinél, elhárítható a vegetáriánizmus
által, mert hiszen a cukorbetegség, mint azt munkáimban kimutattam,
előszeretettel keresi fel az erős húsevőket.

Említésreméltó, hogy a sokévi vegetáriánusok ritkán szenvednek
érelmeszesedésben. A tejjel kiegészített növényi étrend ugyanis sokkal
kevesebb bélrothadást idéz elő, mint a hústáplálék, már pedig a bélbeli
rothadási anyagok elősegíthetik Huchard szerint az arteriosclerosist.
Brissand és Siccard állatkísérletekkel kimutatták, hogy adrenalin
(mellékvesekészítmény) és húgysav egyidejű befecskendezése az erek
atherómáját idézi elő. Általános klinikai tapasztalatok bizonyítják,
hogy számos köszvényes szenved érelmeszesedésben és a cukorbetegségnek a
köszvénnyel egyetemben való előfordulása gyakran írható a hasnyálmirigy
véredényei elmeszesedésének rovására.

A francia belgyógyászati kongresszuson (1907.) kimutatta Labbé Marcel,
hogy a gabonanemüekből, tejből, vajból és cukorból álló étrend a húgysav
keletkezését csökkenti, míg a nukleoalbuminok (fehérjecsoport) növelik.
Növényi és tejtáplálék mellett jóval ritkábban vagyunk bélgyulladásoknak
és székrekedésnek kitéve. Ez az étrend kedvezően befolyásolja a
pajzsmirigyet, májat és vesét is, s e szervek betegsége esetében növeli
a gyógyulás vagy az élet meghosszabbításának esélyeit; ezáltal pedig
hasznosnak bizonyul a korai vénülés megakadályozásában és kezelésében.
Aki tehát ötvenedik életévén túl is viruló külsővel és fiatalos
életerővel akar rendelkezni, az hódoljon a tejből és növényekből álló
ételeknek.

Nem sok jót várok azonban a szigorú vegetáriánizmustól, mely minden
állati tápszert kizár. Nem hinném, hogy az ilyen életmód tartós
alkalmazása bajt ne hozna egészségünkre. Még ha téves is volna az a
nézet, hogy a növényi fehérje kevésbé tápláló és kihasználható, mint az
állati, akkor is nehezen volna elképzelhető, hogy tiszta növényi
táplálékkal megszerezhetnők azt a fehérjemennyiséget, melyre
szervezetünknek naponta szüksége van. Hogy a rosszul tápláltság állapota
fel ne lépjen, oly mennyiségeket kellene enni, melyek a gyomrot és
beleket káros módon túlterhelnék, és előbb-utóbb is emésztési
nehézségek, gyomorsav-felgyülemlés, sőt gyomortágulás lépne fel; a
belekben pedig könnyen keletkeznének fölösleges erjedések. Sok embernél
a szigorú vegetáriánizmus gyomorsav felgyülemlést okoz. Ha azonban az
ilyen betegeknek állati táplálékokat rendelek, akkor a baj javul.
Gyomrunknak és beleinknek nagysága és szövetváza nincsen a szigorú
vegetáriánizmus számára berendezve.

Legveszélyesebb a tiszta növényi táplálkozás az olyanok számára, akik
hajlamosak bizonyos betegségekre, mert szüleik tuberkulózisban, krónikus
alkoholizmusban vagy más fertőzőbetegségben szenvednek, illetve
szenvedtek. Ezeknek különös gonddal és bőven kell táplálkozniok. Fontos
az a körülmény is, hogy Grawitz szerint az elégtelen
fehérjetáplálkozásnak vérszegényítő hatása van.

Minthogy véneknél, akik kevesebbet mozognak az anyagcsere rendszerint
csökken, idős illetve vén emberek kevesebb kalóriaértékű tápanyaggal is
beérik. Nekik talán elegendő a szigorú vegetáriánizmus; bár ők is jobban
teszik, ha tejet és tojást is esznek. Fiatal emberek azonban ne éljenek
3–6 hétnél tovább kizárólag növényekkel, inkább egyenek utána csak
egyszer húst naponta, vagy tartsanak tejvegetáriánus étrendet. Gyenge,
fertőző bajokra hajlamos egyének pedig sohasem éljenek tisztán
vegetáriánus módon, még egy hétig sem. Tapasztalataim szerint egyáltalán
nem érezhetjük magunkat egészségesnek, ha hónapokon, sőt éveken
keresztül szigorú növényevők voltunk. Én magam kénytelen voltam egy
kísérlettel krónikus éhségérzet miatt felhagyni és őszintén sajnáltam a
hasonlóan élő ismerőseimet szánalmas kinézésük miatt. Csakis kis étvágyú
emberek – p. o. szellemi munkások vagy hivatalnokok, vagy ülő életmódot
folytató kézművesek – csillapíthatják étvágyukat tisztán növényi
táplálékokkal; ez azonban nem egészséges állapot.


7. Az étkezés egészségtana. Étvágygerjesztők. A rágás előnyei.

Ha táplálékaink segítségével testünket jó állapotban akarjuk tartani s
az időelőtti vénülést megelőzni, akkor úgy ebéd előtt, mint közben, jó
gyomornedvről kell gondoskodni, máskülönben az ételek nagy része
emésztetlenül heverne gyomrunkban, illetve beleinkben és e pangás sok
zavarra adna okot s e fontos szervek életerejét nagyban csökkentené. Az
evés egészségtana tehát főleg a lehetőleg sok jó gyomornedv szerzésére
irányul.

A gyomornedv kétféle módon választható ki. Minthogy az ételeknek
közvetlenül a gyomor falazatára gyakorolt hatása által csak kevés nedvet
nyerünk, inkább a másik móddal akarunk itt behatóbban foglalkozni, amely
t. i. a gyomormirigyeket beidegző idegeknek izgatása által ösztönzi
azokat nagyobb nedvelválasztásra.

A gyomormirigyek idegel többféle eszköz által izgathatják a központi
idegrendszert. Igy pl. az ízletes ételeknek puszta megpillantása
étvágyat gerjeszthet és ezáltal a gyomormirigyeket izgatja; ez
általánosan ismert tapasztalat. Pawlow kutyákon végzett kísérletekkel
bizonyította be, hogy húsdaraboknak felmutatása elegendő volt nagyobb
mennyiségű gyomornedv kiválasztásához. Izlés és szaglás által is hasonló
eredmények mutathatók ki. Érdekesek e tekintetben Bickel kutatásai. Egy
fiatal leány, kinek nyelőcsöve marólúg ivása miatt nem engedett át
ételeket, gyomorsipolyán keresztül tiszta gyomornedvet választott ki,
amidőn egy tál meleg levest tartottak az orra alá és amikor cukor- vagy
sóoldatot cseppentettek a nyelvére, szintén megeredt a gyomornedv
elválasztás. Pawlow kutyákon nyelőcsősipolyt alkalmazott úgy, hogy a
hús, melyet nekik adott, kiesett anélkül, hogy a gyomorba jutott volna;
de a rágáskor keletkezett íz folytán igen sok gyomornedvök keletkezett.

Ha azonban kellemes ingerrel izgatva az ideget, kiválasztás jön létre,
akkor kellemetlen behatások, amint azt Beaumont, Sommerfeld és mások
révén tudjuk, megakadályozzák azt. Bickel és Sasaki kutyákon végzett
kisérlettel bizonyítják, hogy a haragnak is van ilyen befolyása. Ez
megfelel annak az ismert ténynek, hogy levertség, felindulás vagy rossz
hírek az étvágyat csökkentik, vagy teljesen meggátolják. Aki jó
étvággyal akar enni, az felejtsen el minden kellemetlenséget és jó
hangulatban üljön az asztalhoz. Mélabús emberek rendesen
étvágytalanságban szenvednek és ennélfogva mesterséges táplálkozásra
szorulnak.

Aki egész nap a szabadban dolgozik és különben is jókedvű, annak minden
étvágygerjesztő nélkül is lesz étvágya. Aki azonban egész nap a
szobában, vagy az irodában ül, az könnyen jut abba a helyzetbe, hogy
étvágya és gyomornedve csak mesterséges eszközökkel ingerelhető fel, p.
o. elegánsan terített asztal, jó gyümölccsel megrakott szép edények,
vázák teli szép virággal, finoman öltözött, szimpatikus, jókedvű
vendégek, asztali zene stb. által. Vagy pedig evés előtt étvágygerjesztő
csemegéket: kaviárt, ingerlően megrakott zsömléket, stb. vagy likőrt is
vehetünk magunkhoz.

Étvágytalanságban szenvedők sokszor érnek el sikert azáltal, hogy ebéd
előtt bouillont isznak, mert az mint azt pontos kutatások bizonyítják,
képes elegendő gyomornedvet előteremteni. Nem ajánlatos ez azonban olyan
emberek számára, akiknek kevés húst szabad csak enniök, mert a bouillon
húskivonat tartalmánál fogva károsabb, mint maga a hús, ha gyakran és
nagyobb mennyiségben esszük. A nyelvnek evés előtt sóoldattal való
mosása is elősegítheti az étvágyat. Ezáltal különben a kissé lepedékes
nyelv is megtisztítható. A bevont nyelvet egyébként minden étkezés előtt
tisztítsuk meg; ha ugyanis az izlelőbimbók be vannak fedve, akkor az
ételekkel való közvetlen izgatásuk nehezebben jő létre úgy hogy sem
étvágy, sem pedig gyomornedv nem keletkezik. Étvágygerjesztőleg hat még
az is, hogy ha evés előtt szájunkat higított ecettel kiöblítjük.

Közvetlenül a főétkezés előtt és körülbelül egy órával utána, hagyjunk
abba minden szellemi foglalkozást; gyakran az is használ, ha az érkezett
levelek elolvasását egy órával az étkezés utánig halasztjuk el.
Elősegíti az étvágyat az étkezés előtti séta is; magamon tapasztaltam,
hogy étvágyam kisebb volt azokon a napokon, amikor a sétálgatást
elmulasztottam. Sok függ az ételek és az asztal külsejétől. Az ételek ne
csak a szájnak, hanem a szemnek is tessenek. Nem ritkán fordul elő, hogy
piszkos tányérok, tálak, abroszok vagy asztalkendők annyira elveszik az
étvágyat, hogy nem képződik gyomornedv. Ami az evés alatti olvasást
illeti, úgy azt mint szellemi munkát nem ajánlom; kivételesen javunkra
válhat azonban valamely vidám olvasmány. És hogy egy jókedvű embert
szívesebben látunk magunk mellett az asztalnál, mint aki lehangol
bennünket, az kétségtelen.

A gyomornedv mellett a nyál is fontos szerepet játszik az emésztés
körül, mert erjesztőt tartalmaz, mely a keményítőre hat, amennyiben
elősegíti annak cukorrá való átváltozását. Sok nyálra úgy tehetünk
szert, hogyha a táplálékot hosszabb ideig tartjuk nyelvünkön s ezáltal
ízlelőidegeinket erősebben izgatjuk. Más szóval: ha elegendő nyálra van
szükségünk, akkor az ételeket alaposan meg kell rágnunk. A
gyomornedvelválasztáshoz hasonlóan, a nyálelválasztást is az idegek
befolyásolják. Ha egy kutyának húst mutogatunk, akkor nyálmirigyei
rögtön élénk működést fejtenek ki. Az embernél is sokszor jogosult az a
mondás, hogy »folyik a nyála«, különösen amikor izletes dolgok
megpillantásáról vagy felemlítéséről van szó. Elegendő nyálfolyás nélkül
csak nehezen tudnók a keményítőtartalmú ételeket megemészteni, mert
emésztésük ilyenkor csak a hasnyálmirigy és a bél erjesztőire volna
ráutalva.

A jó rágásnak továbbá az az előnye is megvan, hogy az elfogyasztott
ételek egészen puha állapotban kerülnek a gyomorba, ahol ennélfogva a
gyomornedv könnyebben járja át őket s azután sokkal jobban lesznek
megemésztve. A gyomorpép felszívódását is elősegíti az alapos rágás, míg
a rossz rágás, ami a mohón evőknél fordul elő, a gyomorfal
túldolgozását, az ételek elégtelen felszívódását és egyszersmind a
bélnek túlerős izgatását idézi elő. A bél falazatának gyakran különös
megerőltetésébe kerül, a nem eléggé megrágott falatoknak, mint zavaró
idegen testeknek a kilökése. Tartós rossz rágás ennek folytán sok
krónikus gyomor- és bélhurutot szokott okozni. A mohó evés egyébként
neveletlenségszámba is megy.

Fletcher, Campbell és van Sommeren szerint legjobb az ételt addig rágni,
míg az csaknem minden ízét elvesztette. Tekintetbe véve azon nehézséget,
melyet a megrögzött szokások abbahagyása okoz, a mohón evőknek igen
nehezükre esik a gondos rágást elsajátítaniok. Akik jól rágnak, azoknak
jóval kevesebb élelmiszerre van szükségük, mert ők mindent jobban
kihasználnak, amit esznek, amennyiben jobban képesek azt felszívni és
ennélfogva kevesebb salak képződik bennük. Az állkapocs gyakorlása
szempontjából is fontos az ételeknek gondos megőrlése s a fogaknak ép
olyan szükségük van a gyakorlatra, mint a többi szerveknek.

Aki evés közben túlsok vizet iszik, az némelyek szerint túlságosan
felhigítja ezáltal a gyomortartalmat. Mások viszont egyáltalában nem
isznak étkezés közben semmit, nehogy elhízzanak. Egyrészt azonban az
evés közben való ivás nem okozhat túlságos elhízást (Noorden), másrészt
pedig az ivás teljes abbahagyása rossz következményekkel szokott járni.
Minthogy t. i. a víznek nagy részét étkezés közben szoktuk meginni,
előfordulhat, hogy ha étkezés alatt semmit sem iszunk, testünk nem kapja
meg az őt megillető mennyiségű vizet, s ennek többek között az a
hátránya is meg volna, hogy nem bírnánk elegendő gyomornedvet
kiválasztani; Pawlow és Bickel kimutatták, hogy minél több folyadékot
tartalmaz a szervezetünk, annál nagyobb a gyomornedv kiválasztása. Igy
tehát mérsékelt vízivás ebéd közben elősegíti a táplálékok emésztését.
Azt az előnyt is nyujtja, hogy általa a nitrogénanyagcsere mérges
bomlástermékei könnyebben mosatnak ki a szervezetből.

Arra a kérdésre, hogy étkezés után pihenjünk-e, vagy végezzünk
mozgásokat, csak esetről esetre lehet felelni. Elhizásnál vagy más
anyagcserebántalomnál rendszerint jót tesz a séta, míg a gyöngébbeknek
pihenniök kell. Általában legjobbnak tartom, ha rögtön rövidebb sétát
teszünk, utána pedig kipihenjük magunkat. Szellemünktől azonban
semmiképen se sajnáljunk egy jó órai nyugodalmat.

Hogy _mikor_ együnk? Csak ha éhesek vagyunk. Máskülönben könnyen jutunk
abba a veszedelembe, hogy az elégtelen gyomornedv folytán rosszul
emésztünk. Ha csak lehetséges azonban, úgy rendezkedjünk be, hogy a
napnak mindig ugyanazon órájában éhezzünk meg, mert az evés idejének
pontossága fontossággal bír. A jól szabályozott gyomor mindig megfelelő
időben fogja a gyomornedvet kiválasztani.

Miként evés _előtt_, úgy evés _után_ sem szabad túlerős mozgásokat
végeznünk. Kisebb méretű séták elősegítik a gyomornedvkiválasztást, a
túlzás azonban gátolja, amikor is étvágyunk, jó húskivonatból készült
levessel kelthető fel.

Az a rossz szokás, hogy túlsok kenyeret eszünk, könnyen vezethet a
gyomor túldolgozásához, mert a kenyér jobban igénybe veszi az emésztési
munkát, mint a többi táplálék. Kimutatták, hogy a kenyérnek
fehérjetartalmú része ötször annyi erjesztőanyagot és pepszint kíván
meg, mint amennyire a húsnak szüksége van. Sok betegemen pedig azt is
tapasztaltam, hogy semmi sem okoz oly könnyen túlsok gyomorsavképződést,
mint a sok kenyér. A legtöbb ember a húst emészti legkönnyebben,
föltéve, hogy az nem tartalmaz kötőszövetet. A bouillon és a húsmártások
kitünő étvágygerjesztők; említettük azonban, hogy ilyesmit nem lehet
sokáig minden káros következmény nélkül étkezés előtt élvezni.
Legtanácsosabb húst csak egyszer napjában enni és pedig főétkezéskor. A
húsfehérje könnyebben emészthető, mint a növényi fehérje. A
főzelékeknek, különösen a burgonyának és a káposztaféléknek, emésztése
már jobb gyomrot kíván. Zsíros ételeknek élvezése pedig csökkenti a
gyomornedvkiválasztást. A vaj könnyen emészthető zsír, de ha megavasodik
és ennélfogva szabad zsírsavakat tartalmaz, akkor igen nehezen
emészthető. Sok amerikai – nagyon helyesen – egy frissítő hatású, kissé
kesernyés gyümölcsöt, az ú. n. Grapefruit-ot eszik reggelire. Súlyosan
vétkezik azonban az egészséges gyomor élettana ellen az olyan ember, aki
reggelijét almával vagy körtével akarja megkezdeni.


8. Az alkohol előnyei és hátrányai.

Részint bánatában és csalódásában, részint a megerőltetésektől kimerült
állapotban, de gyakran unalomból vagy könnyelműségből is olyan élvezeti
szerek után nyúl az ember, melyek vidítólag és szinte felvillanyozólag
hatnak rá: ilyenek az alkohol, tea, kávé, dohány stb. Ezek az
izgatószerek, melyeket különben gyakran minden különösebb ok nélkül,
szokásszerűleg használunk, az ostorhoz hasonlítanak, mellyel a fáradt
lovat ösztökéljük. Bizonyára nem minden kocsis tudja azt, hogy a fáradt,
igavonó állatot pihentetni is kell. Valamint a kipihent állatnak nem
szükséges az ostor, úgy a normális ember is igen magas kort érhet el
anélkül, hogy bárminő izgatószerre rászorulna. Nagyapám, ki 105 évet
élt, sohasem használt izgatószereket.

Én magam sohasem élvezek szeszes italokat, de nem elvből, hanem mert
semmi élvezeteset nem találok bennük. A fanatikus antialkoholistákkal
azonban nem tartok semmi közösséget. Gyűlölök mindennemű vakbuzgóságot
és nagy igazságtalanságnak tartom, hogy mérsékelt ivóknak teljesen el
akarjuk tiltani az alkoholt azért, mert vannak oly naplopók, kik
folytonosan leisszák magukat. Az antialkoholistáknak ama nézetét sem
osztom, hogy az alkohol kis mennyiségben is méreg. A fiziológusok inkább
azt bizonyították be, hogy bizonyos körülmények között nagyon is értékes
táplálószer, amennyiben elősegíti egyes fontos szöveteinknek
megkimélését; a szénhydrátok és zsírok alkohol élvezésekor
leraktározódnak bennünk. Nagy mennyiségben nem bír az alkohol ezzel az
előnnyel, mert ilyenkor a fehérjeszövetek bomlása folytán mérgező
hatású.

A szeszes italok kis mennyiségben értékes izgatószerei az
idegrendszernek és a vérkeringési szerveknek. Sok ember munkaképesebbé
válik általa és étvágyát és emésztését is elősegíti vele.
Legajánlatosabb e tekintetben a bor, mely a sör után a legkevesebb
alkoholt tartalmazza, különösen a francia bordeauxi, melynek
alkoholtartalma rendszerint 7–9%, de a mi közönséges fehér és vörös
asztali boraink sem tartalmaznak többet. Az alkoholnak egy bizonyos
határig, különösen mint vörös bornak, vidító hatása van, mely elűzi a
gondot és bánatot; annál rosszabbul érezzük magunkat azonban nagy
mennyiségek után. A sör táplálóbb mint a bor, de bizonyos mennyiségben
el is lustít. Sok angol és északamerikai sör legalább is annyi alkoholt
tartalmaz, mint a könnyű tiroli és olasz borok.

A legkiadósabb szeszes ital a könnyű bor, melyet orvosi célokra is
használnak. A sör keserűségénél fogva talán elősegíti kissé az
emésztést, de aki sokat iszik belőle, s ez nem nagyon ritka eset, az a
fölös folyadék által megterheli a vérkeringési szerveket és így, dacára
a sör csekély alkoholtartalmának, mégis túlsok alkoholt juttat
szervezetébe.

Ismerek öreg embereket, kik étkezés alkalmával naponta egy kevés
vörösbort isznak s amellett igen jól érezik magukat. Ha egészségesek,
akkor megengedhető nekik kis mennyiségben mint ártatlan élvezeti cikk,
szükséges azonban a megengedett mennyiséget pontos adagokban lemérni.
Legveszélyesebb az égetett bor, (pálinka) legkevésbbé pedig a könnyű bor
és a könnyű, csak kb. 3% alkoholt tartalmazó sör. Hogy a bort igen magas
korban is minden káros következmény nélkül isszák, az abból
magyarázható, hogy némely ember a mindennapi borélvezet dacára is száz
évig vagy tovább is elél. Lehetséges azonban, hogy bor nélkül még tovább
élnének, mert ezek rendszerint hosszúéletű családokból származnak;
egyrészt tehát ezen okból is többet engedhetnek meg maguknak mint mások,
másrészt pedig valószinű, hogy az alkohol mégis csak megrövidíti némikép
az életüket. Ezek mindenesetre kivételek, mert a tapasztalat azt
mutatja, hogy az alkoholtól való teljes tartózkodás jelentékenyen növeli
esélyeinket a hosszú élethez.

Sir Isambard Owen 4287 személyen végzett gondos vizsgálat után
kimutatta, hogy az abstinensek és a nagyon mértékletes ivók érik el a
legmagasabb életkorátlagot és csak nagyon kevés ivóból lesz öreg ember.
Neisson 6111 ivón, kik 16–90 évesek voltak, végzett kutatásokat,
melyekből kiderült, hogy háromszor oly nagy volt közöttük a halandóság
mint Anglia összes lakói között. Számos kórboncolás kimutatta, hogy az
iszákosoknak összes szervei elváltozást szenvednek. E helyen csak a
legfontosabb szervekkel foglalkozhatunk. Legismertebb a szívizomzat
elfajulása. Az érelmeszesedés is hamarább lép fel. Legsúlyosabban hat
azonban az agyvelőre. Már az egyszeri nagyobb mennyiség élvezete is
mérgezési tüneteket és szellemi képességeinknek igen káros hatásait
idézheti elő. Szenvedélyes ivóknál állandóak lesznek e hatások és végül
bekövetkezhetik némely esetben az elbutulás és a teljes megőrülés. A
württembergi hivatalos statisztika szerint ebben az országban kerek
60%-a az elmebetegeknek volt krónikus alkoholista, Alsó-Ausztriában
pedig 40%.

Már korábban is megemlítettem, hogy az őrület és a bűn között szoros
összefüggés van. A bűn valóságban gyakran tekinthető elmebetegségnek.
Nem lep meg tehát bennünket, hogy a bűnösök között oly sok az
alkoholista. Egy német birodalmi statisztika mutatja, hogy a testi
sértések 63, a rablógyilkosságok 69, és a szemérem elleni vétségek
77%-át az alkohol hatása alatt követték el. Scharffenberg szerint csak
félannyi bűncselekmény történnék, ha nem léteznének szeszes italok; az
alkoholista ugyanis épp olyan kevéssé vonható tettéért felelősségre,
mint a lázbeteg, vagy az őrült, vagy pedig az atropin vagy muskarin
által megmérgezett ember.

Az alkoholnak a májra, vesére és a többi belső kiválasztási mirigyre
gyakorolt káros hatásából magyarázható meg az iszákosok
rövidéletűségének gyakorisága, különösen ha pálinka és likör élvezéséről
van szó. Ezek az elváltozások azonban nemcsak korai halált vonnak maguk
után, hanem más, igen komoly következményekkel is járnak: csökkentik a
szervezet ellenállóképességét az összes ragályok és mérgezésekkel
szemben, amennyiben súlyosan megkárosítják az ezek ellen biztos védelmet
nyujtó belső kiválasztású mirigyeinket. Ennek következtében az iszákosok
feltünő könnyen esnek járványok áldozataivá. Montereyben (Mexikóban)
való tartózkodásom alatt értesültem Dr. Mac Meanstól, hogy egy
sárgaláz-járvány idejében kivétel nélkül elpusztultak az összes iszákos
emberek. Az is közismert dolog, hogy sokan tüdőgyulladásban vesznek el.
Egyáltalán, az összes ragályos betegségek eseteiben sokkal csekélyebbek
az alkohol élvezők gyógyulási esélyei mint a többi emberé.

Utódaik is sajnálatraméltóak. Könnyen vannak veleszületett myxödémának
és skrofulosisnak kitéve, valamint az epilepsiának, hülyeségnek és
idegbajoknak is. Ifjúságuk ritkán tart sokáig. Legrain egy érdekes
esetet említ fel. Egy iszákos embernek, aki őrjöngése miatt nyolcszor
volt az őrültek házában, nyolc gyermeke volt. Hárman általános gyöngeség
következtében csakhamar születésük után meghaltak, a negyedik egy éves
korában görcsökben pusztult el, a többi négy pedig kéz- és
lábreszketésben szenvedett. Ennek a részeges embernek a szülei is
iszákosak voltak; atyja önkezével vetet végett életének. Martin 83 női
epileptikusról 60 esetben mutatta ki az öröklődő alkoholizmust. Demme 57
iszákos gyermek közül csak 10-et talált testileg és szellemileg
normálisnak. Hajmeresztő Klausnernek leszármazási statisztikája az
iszákos Ada Take-ről (szül. 1740.). 709 utóda közül 100 házasságon kívül
született, 181 prostituált, 142 koldus, 46 szegényházlakó, 76 betörő, a
többi pedig iszákos ember volt. És ez az egy család az államnak kerek 5½
millió koronájába került!

Feltünően káros az alkoholnak hatása a meleg égöv alatt. A britt
középafrikai bizottság hivatalos jelentésében (1894.) ezeket olvassuk:
»A szeszes italok élvezése nagyobb veszedelmet jelent gyarmatainkra,
mint az összes bacillusok és baktériumok.« Emin pasa, aki orvos is volt,
határozottan kijelentette, hogy a tropusok csak akkor ártanak az
egészségnek, hogyha ottan nagyban hozzálátnak az alkoholiváshoz. Az ú.
n. tropusi düh, mely oly sok gyalázatos borzalmasságra vezet,
valószinűleg szintén az alkoholélvezésnek következménye.

Ha ezek után kétségtelenül bebizonyítottuk az alkoholnak nagy adagokban
való káros hatását, úgy még nincsenek föltétlen bizonyítékaink arra
nézve is, hogy kis mennyiségben is ártalmas volna. Laitinien egyoldalú
kisérletei csak nyulakra és tengeri malacokra szorítkoztak. De az ember
és a nyúl vagy tengeri malac között lévő nagy különbség nem engedi meg,
hogy ezeknek a kisérleteknek nagy gyakorlati értéket tulajdonítsunk,
legalább felnőttekre nem, legfeljebb gyermekekre; de azt Laitinien
kisérletei nélkül is tudjuk Kendének húsz 6–15 éves gyermeken végzett
kutatásaiból, hogy az ily fiatal egyének szellemi képességeit a kis
mennyiségű alkohol is károsan befolyásolja. Ide tartoznak Hercod
vizsgálatai is, melyek kimutatták, hogy 591 bécsi iskolásgyermek közül
azok kapták a legjobb bizonyítványokat, akik szeszes italokat sohasem
ittak, kevésbbé jót azok, akik néha napján, legrosszabbat pedig azok,
akik mindennap ittak alkoholt, ami alatt Bécsben főleg a sör értendő.

Minthogy a gyermekek minden méreg iránt érzékenyebbek mint a felnőttek,
mert hiszen vérmirigyeik még nincsenek kellően kifejlődve a
méregtelenítő küzdelmekre, nem vehető csodaszámba, hogy náluk a kevés
alkohol is szellemi károsodást okoz. Ismétlem, azonban, hogy mindeddig
nem bírunk igazán tudományos bizonyítékkal arra nézve, hogy a
kismennyiségű szesz, bor, vagy sör alakjában ártana a felnőtteknek. Aki
semmit sem bír el, az ne igyék semmit; aki azonban minden baj nélkül
elbírja, különösen ha már nagyon hozzászokott és egész nap szorgalmasan
dolgozott, attól egy kis üveg bort, vagy egy palack sört nem kell
eltiltani. Az antialkoholisták pedig inkább a mértéktelenség mint a
mértékletesség ellen harcoljanak.


9. A többi izgatószerekről. Kávé, tea, kakao, dohány.

Számos – de semmikép sem az összes – kulturembernek a fentemlített
élvezeti szerek kitartásuk fokozására szolgálnak, különösen a szellemi
munkánál; megkönnyítik gondolkozásukat és legyőzik részben a talán
rosszkor beálló kimerülésüket. Mindez tényleg így van; de őrizkedjünk az
ilyen szerek túlságos élvezésétől, mert különben sokkal többet ártanak
mint használnak. Sok kutató a mérgek közé sorozza őket; ez azonban
túlzás, mert legtöbbször az arany középút bizonyul a legjobbnak.
Bizonyára ne használjunk ok nélkül izgatószereket; de ne feledjük el,
hogy a hajlandóságok különbözőségénél fogva sok olyan ember létezik, aki
az ilyenfajta mesterséges izgalom nélkül nem tudna megélni, mert
különben megúnná életét. A tilalom nem használ itt semmit; elegendő, ha
az orvos keresztül tudja vinni, hogy mértéket tartsanak.

Ami a teát illeti, annak kétféle fajtáját ismerjük, melyek azonban csak
a kezelés és a szállítás módjában különböznek egymástól: feketét és
zöldet. »Feketének« nevezik azt a teát, melyet először forralásnak
vetnek alá, azután faszéntűz felett megszárítanak. A »zöld« tea frissen,
forralás nélkül, közönséges fa tüze felett szárad meg. A jó tea
elkészítésénél arra kell vigyáznunk, hogy felöntéskor a tealevelek
felszinének lehetőleg nagy része jusson a forró vízzel érintkezésbe és
hogy a levelek ne maradjanak sokáig a vízben, mert ezáltal a tea
túlerőssé és így károssá válik. A »thein«-en és aetherikus olajokon
kívül a tea csersavat és kivonati anyagokat is tartalmaz; a zöld többet
mint a fekete. Minél tovább maradnak a felöntött tealevelek a vízzel
érintkezésben, annál több csersav kerül a kész teába.

A jól elkészített teának az élvezése a könnyedség és a kellemesség
érzetét kelti bennünk; az esetleges fáradtság, sőt gyakran a kimerülés
is csakhamar eltünik. Koch és Kraepelin kimutatták, hogy ez a kellemes
hatás a thein és az aetherikus olajok együttműködésén alapul. A sok
csersav pedig, melynek a tea jó izét köszöni, összehúzó hatásánál fogva
hasmenéskor tehet jó szolgálatokat. A tea hamujának magas mangántartalma
van; 1·09% mangánoxid, meglehetős sok vas és 4·47% vasoxid.

Minthogy a thein azonos a koffeinnel, a tea és kávé hatása körülbelül
ugyanaz, de mégsem egészen. Mindkettő megóv bennünket egy időre a testi
és szellemi fáradtságtól; de sokan azt hiszik, hogy a tea jobban izgatja
az idegeket és inkább okoz álmatlanságot mint a kávé; ez utóbbi pedig
állítólag erősebb húgyhajtó és jobban elősegíti a konyhasókiválasztást.
Gyenge emésztésnél egyik sem célszerű, talán még inkább a gyönge tea.
Némelyik embernél a tea, másnak viszont a kávé okoz emésztési
nehézségeket, főleg ha túlerős.

A teának vagy kávénak túlságos élvezése súlyos idegbántalmakkal szokott
járni: nagyfokú izgatottság, reszketés, szívdobogás, álmatlanság stb.
Nem ritkán komoly mérgezési tünetek mutatkoznak. Itt is érvényesül tehát
az az örök igazság: »Mindent mértékkel!« Böttger egy orvosi körkérdés
alkalmával kijelentette, hogy a két ital az egészséges embernek is
ártalmas, ha erős gyermeknek pedig az egészen gyönge sem ajánlatos.
Saját tapasztalataim szerint a Dél-Amerikából (Paraguay, Brazilia)
származó Matétea kellemesebb és az emésztésre és az idegrendszerre
kevésbbé hátrányos mint a közönséges tea vagy kávé.

Minden csésze jó kávéval együttélvezünk egy decigramm koffeint és
Hutchison R. szerint 0·2 gr csersavat. Hasonlóak a körülmények a teánál
is. Pörköléskor a kávé kifejleszti a fűszeres olajokat, s ezeknek
köszönheti kellemes illatát. Ne igyuk azonban túlerősen, hanem tejjel
vagy tejfellel, nehogy szívizgató hatását még jobban fokozzuk. A sok és
erős tea vagy kávé ivása már csak azért sem ajánlatos, mert a thein,
koffein és theobromin purintesteket tartalmaz és ezáltal elősegíti a
húgysav képződését. Ez azonban nem ok arra, hogy a kevés tea, kakao vagy
kávé élvezését eltiltsuk, amint azt Haig és tanítványai legszivesebben
tették volna. Ezen izgatószerek kis mennyisége, különösen ha gyengén
vannak elkészítve, oly kevés húgysavat képeznek, hogy ez a húsevés által
keletkezett mennyiséggel szemben alárendelt jelentőségű. Csak köszvényes
és túlideges embereknek tiltsuk meg egészen azok élvezését.

Jóval kisebb izgató hatása van a theobrominnak, mely a tápláló kakaónak
alkatrésze. Kémiailag közel rokonságban van ugyan a koffeinnal, élettani
szempontból azonban magasabb értékű, mert némely szerző szerint, nagyobb
mennyiségben, elősegíti az izomműködést. Eltekintve jelentékeny
tápértékétől (12% fehérje, 13% szénhydrát és mag alakban 50% zsír), a
teával és kávéval szemben az az előnye is megvan, hogy könnyebben
emészthető és az idegekre sokkal kevésbbé ártalmas. Sok cukor, illetve
tej hozzáadásával a jóizű és tápláló csokoládét nyerjük belöle, mely
turistáknak és sportembereknek menetelés vagy hegymászás közben kitünő
szolgálatokat teljesít. Sőt olyankor is ajánlatos, amikor arról van szó,
hogy valami könnyűt és táplálót együnk anélkül, hogy gyomrunkat
túlságosan megterheljük és ezáltal munkaképtelenné tegyük. Nem szabad
azonban túlsok vaniliát tartalmaznia.

A dohányzás a legtöbb embert kellemes és vidám hangulatra deríti; sőt
sokan azt mondják, hogy annak segítségével könnyebben bírnak nagyobb
szellemi munkákat elvégezni. A dohány egy csomó ártalmas són kívül egy
mérges alkaloidát: a nikotint is tartalmazza, mely a dohányzáshoz nem
szokott embereknél, már csekély mennyiségben is, erős dohányosoknál
pedig csak nagy adagban okoz mérgezési tüneteket. König szerint a
cigaretta a legártalmasabb. Különösen káros hatása van a füst
lenyelésének. Az idegeket gyakran súlyosan megtámadja, épp úgy a
látóképességet is, leginkább azonban a szivet. A szabálytalan
szívműködés nagyban elősegíti az érelmeszesedés létrejöttét. Valószinű,
hogy itt a mellékveseelváltozások következményeivel állunk szemben.
Számos szerző megfigyelte, hogy a dohány hatása az adrenalin
(mellékvesekészítmény) hatásához hasonlít. Sir Lauder Brunton és mások
szerint a sok dohányzás néha rengeteg módon növeli a vérnyomást. A
»mellékvesekivonaton kívül«, – mondja Brunton, – »semmi sem képes az
ereket annyira összehúzni, mint a nikotin.« A vagusnak a nikotin által
való káros behatásait s ezzel együtt a szívverések lassubbodását újabban
Esser mutatta ki. Az erős dohánynak ártalmassága (mellesleg mondva a
gyomoridegekre is) oly nagy, hogy a túlzástól mindenki tartózkodjék, aki
sokáig akar életben és egészségben maradni. A mértékletes dohányzók
viszont egészen jól megélnek és igen öregek is lehetnek. Azt hiszem,
hogy naponta 2–3 könnyű szivar, de mindig étkezés után egy dohányosnak
sem fogja életét megrövidíteni.




VII. AZ ALVÁS.


1. Az alvás lényege és méregtelenítő feladata.

Az alvás az emberi test legfontosabb működései közé tartozik. Bunge
figyelmeztet bennünket arra, hogy élelem nélkül egy hónapig is elélhet
sok ember, de alvás nélkül néhány napnál tovább senki sem. Nevezett
szerző bizonyítékképpen Maria de Manassein állatkisérleteit hozza fel,
amelyekből kitünik, hogy 3–4 hónapos állatok csakhamar elhullottak,
amiért alvásukat megakadályozták; hőmérsékük is négy-öt fokkal csökkent
és vörös vérsejtjeiknek száma egy köbmilliméterben öt millióról két
millióra szállt alá. A kérdéses állatok agyvelejében szintén fontos
elváltozásokat állapított meg.

Mielőtt elálmosodunk, a fáradtság és kimerültség érzése fog el
bennünket. Izmaink a napközben végzett munka következtében számtalanszor
húzódnak össze, minek következtében – Weichardt szerint – mérges anyagok
rakódnak le bennük. Weichardt órák hosszat végeztetett kisérleti
állatokkal megerőltető mozgásokat, s az így kifárasztott izmok kivonatát
más állatokéba fecskendezte. A beoltás után csakhamar nagy fáradtság
vett rajtuk erőt, mely annyira elhatalmasodhatik, hogy 20–40 óra mulva
beállhat a halál. Binz és Obersteiner azt állítják, hogy az alvást az
agyban összegyülemlő fáradtsági termékek okozzák, alvásközben pedig ezek
a termékek eltávolíttatnak. Később ki fogom mutatni, hogy a pajzsmirigy
bárminő elváltozását nagyfokú álmosság követi. Kénytelen voltam már
többször megemlíteni, hogy ez a vérmirigy eltávolítja a testünkben
felgyülemlő mérges anyagok egy részét. Ha beteg, úgy nem képes ezt a
méregtelenítő munkáját végrehajtani, s ennek következménye, akárcsak a
myxödémánál, álmossággal egybekötött önmérgezési állapot lesz.

Jelenlegi élettani tudásunk alapján az álmot – valamint az akaraterőt,
intelligenciát, képzelőtehetséget és más szellemi működéseket – a
nagyagyba helyezzük. A pajzsmirigy elváltozásai az összes
nagyagyműködések elváltozásait is maguk után vonják; a pajzsmirigy
eltávolításával vagy betegségeivel ők is megszűnnek működni,
pajzsmirigykivonatok adagolásával pedig javulnak. Minthogy pedig az
alvás, mint mondottuk, a nagyagy működése, föl kell tételeznünk, hogy az
alvást a pajzsmirigy kormányozza.

Zeygan kisérleteiből kiderült, hogy adrenalinnak az agyvelőbe való
befecskendezése álmosságot idéz elő. Tudjuk, hogy az adrenalin a
véredényeket összeszorítja, miáltal a befecskendezés helyén
vérszegénységet idéz elő. Ezek a kisérletek amellett szólnak, hogy abban
a vitás kérdésben, vajjon az alváshoz az agyvelő vérbőségére vagy
vérszegénységére van-e szükség: azoknak van igazuk, akik a vérszegénység
mellett küzdenek. Ezt más körülmények is igazolják. Az elalváshoz
tudvalevőleg az agynak teljes nyugalma szükséges. Az agyat izgató,
illetve igénybe vevő gondolatműködések gátolják az elalvást, mert vérrel
töltik meg. Angelo Mosso ezt igen érdekes kisérletekkel bizonyította be.
Az általa e célra készített mérlegen végigfektetett egy embert úgy, hogy
teljes egyensúly jött létre; és valahányszor mély gondolatokba merült az
illető Mosso felszólítására, a mérleg feji vége lebillent, jeléül annak,
hogy az agyba nyomuló vér ezen az oldalán bontotta meg egyensúlyát.

Ámde más okok is, amelyek nagyobb agyvérbőséget idéznek elő, megzavarják
álmunkat: p. o. melegítő ételeknek vagy italoknak közvetlen lefekvés
előtt való szokatlan élvezete. A nagyobb lakomák utáni álmosságot Bunge
úgy magyarázza, hogy ilyenkor a vér az emésztőszervek felé áramlik s
ezáltal az agy vérszegény lesz. Christern egy fiún végzett kisérlet után
kimutatta, hogy alvás közben a koponyaüregben a vérnyomás csökken. Az a
kellemes és üdítő érzés, mely a jó alvásból való fölébredés után fog el
bennünket, talán arra enged következtetni, hogy ez az összegyülemlett
mérges anyagokat (fáradtsági anyagok) eltávolította; ezért
következtethetünk viszont az álmatlanul eltöltött éjszaka után beálló
gyengeségből és kedvetlenségből arra, hogy ezek a káros, mérges anyagok
a testben maradtak.

Az alvás méregtelenítő működése tehát egészséges és rendszeres alvást
követel mindazoktól, akik nem akarnak időelőtt megvénülni, vagy
elpusztulni.


2. Az alvás egészségtana.

Ki nem ismeri az egyik szemére vak és egyik fülére süket ember esetét,
aki látó szemének és halló fülének záródásakor rögtön elszokott aludni?
Nagyagyvelejét ugyanis nem zavarták többé külső észleletek. Ez az eset
tanulságos. Egészséges alvás mindig csak akkor fog bekövetkezni, ha a
nagyagy mindennemű felizgatását elkerüljük, mert csak ilyenkor válhat az
vérszegénnyé. Minden, ami figyelmét felkelti, a nesznek legcsekélyebb
meg nem szokott észrevétele is (óraketyegés, beszéd, fény) stb.
hátráltatja az elalvást, míg a sokkal erősebb lárma és a fényes
világítás, ha megszoktuk, egyáltalán nem zavar többé, mert a nagyagy
megszünt őket észrevenni. A molnárt a malom kerepelése, a nagyvárosi
embert a villamosok csengetése és zúgása cseppet sem zavarja elalváskor,
éjszakai nyugalmában; sőt azt hiszem, hogy pl. a molnár inkább ébredne
fel az esetben, ha a malomkerék hirtelen megállna.

Mindenekelőtt arra kell tehát tekintettel lennünk, hogy mindazt, ami a
nagyagy figyelmét igénybe veszi, eltávolítsuk. Ez rendesen a lárma és
világosság, de néha éppen az ellenkezője szokott lenni. Sokszor a szoba
hőmérséklete is fontos szerepet játszik. Sokan nem képesek meleg
szobában aludni, mert ott az agyvelő lassabban válik vérszegénnyé; ezek
tehát télen a csak kevéssé fűtött szobában, jobban alszanak, mint
nyáron, amikor a hőséget nem tudják eléggé lehűteni és valahányszor
felébrednek, kénytelenek a párnát megfordítani. Hogy tehát hálószobánk
levegője ne egyhamar romoljék meg és ne legyen ennélfogva nyomott,
mindig a rendelkezésünkre álló legnagyobb szoba legyen a hálószobánk és
ne – amint azt sajnos sokan teszik – a legkisebbet válasszuk erre a
célra. Szükséges továbbá, hogy az ablaknak legalább egy részét – de a
mellékszobáét mindenesetre – éjjel tartsuk nyitva.

Az agy nyugalma érdekében, a többi szerveknek sem szabad működésben
lenniök. Lefekvés előtt be nem fejezett emésztés, továbbá valamely
szervünknek fájdalma vagy a belek erős felfúvódása álmot zavaró módon
izgatják az agy észrevevő képességét. Vacsorázzunk jóval a lefekvés
előtt és semmi, vagy csak nagyon kevés húst együnk. A felfúvódást okozó
ételek (pl. hüvelyes vetemények vagy burgonya, főleg sörrel együtt) este
szigorúan kerülendők, mert a puffadtság különösen zavarja az alvást;
szükség esetén távolítsuk el, ha nem birunk elaludni, azáltal, hogy
glicerinkúpot vezetünk a végbélbe, amely székelést idéz elő, s erre
csakhamar elalszunk. Hugyhajtó ásványvizeket sem szabad este innunk,
mert különben a hólyagban meggyülemlő vizelet gyakran fog álmunkban
zavarni.

Leginkább azok az emberek zavartatnak meg álmukban, akik állandóan
könnyen alusznak, főképp a reggeli órákban, amikor mindenkinél
legkönnyebb az álom. Mennél tovább tart az álom, annál könnyebb lesz.
Legerősebb az első órákban; azt a zajt, amely három vagy négy órakor
felkeltene, egy vagy két óra tájban egyáltalán nem halljuk. Kétségkívül
legjobb nem később, mint ½11-kor lefeküdni, de semmiesetre sem éjfél
után. És jól megjegyzendő: közvetlen lefekvés előtt ne foglalkoztassuk
szellemünket és kedélyünket semmivel! Ne nehezítsük meg az agyvelő
vérének kiürülését erős gondolkodás, írás vagy olvasás által és ne
tépelődjünk bánat, gond, kellemetlenségek és súlyos szerencsétlenségek
felett! Minél később nyugtatjuk meg szellemünket és lelkünket, annál
nehezebben jut testünk a megkívánt álomhoz. Ahelyett hogy álmatlanság
ellen orvosságokat szednénk, kerüljük inkább annak okait, mindenekelőtt
az ágyban való olvasást és gondolkozást.

Még mindig vitás az alvás _tartama_, mert az alvás szükséglete egyének
és a körülmények szerint változó. Vizsgáljuk meg önmagunkat és magunk
derítsük ki a helyes mértéket. Mindenképen mértékadó e tekintetben az
alvás mélysége. Mennél mélyebb az álom, tehát minél intenzívebb a
bennünk végbemenő méregtelenítő folyamat, annál rövidebb alvásra van
szükségünk. Nagyjában hat és nyolc óra között ingadozik az alvás
tartama, lányoknak és asszonyoknak több kell; rendes körülmények között
7–8 óra felel meg felnőtteknek leginkább. Fődolog, hogy az alvás által
felfrissüljünk és utána vidámnak érezzük magunkat. Minél fiatalabb a
gyermek, annál tovább (11–20 óráig) kell aludnia. Ugyanaz az egyén sem
kívánja meg mindig egyformán az álmot; a körülmények szerint néha öt óra
is elegendő, máskor viszont nyolc órával sem elégszünk meg. Aki egy-két
éjjelen át nem volt képes magát kialudni, az ne mulassza el azt annál
hosszabb alvással kipótolni; hogy ez utólag sikerül, az szintén
bizonyítja az alvás méregtelenítő működését.

Valamint a kevés, úgy a sok alvás is fáradtságot, nehézkességet és
munkaiszonyt okoz. Itt is tartsuk be tehát a helyes középutat. Csakis ez
képes pótolni napközben elhasznált erőnket, illetve ezáltal sikerül a
felgyülemlett mérges anyagokat kiküszöbölni. Ha valakit egyetlen egy
teljesen álmatlanul eltöltött éjszaka után megfigyelünk és azt látjuk,
mintha az illető hirtelen megöregedett volna, úgy szívesen elhisszük,
hogy az állandó éjszakázás az időelőtti megvénülést nagyban elősegíti.
És ha megfigyeljük, hogy egyetlen egy nyugodt éjszakai alvás mennyire
elegendő normális külsőnk visszaszerzéséhez, akkor minden bizonnyal le
fogjuk vonni azt a tanulságot, hogy a korai megvénülés elkerülése végett
az elegendő alvás feltétlenül szükséges. Kerüljük mindenekelőtt az
éjszakai utazásokat és feküdjünk le korán s így korán is fogunk
felkelni. Wesley, a reformátor, mondotta, hogy »a korai lefekvés és
korai felkelés egészségessé és bölccsé teszi az embert«. De feltűnő
magas kort is érünk el ezáltal; a legtöbb száz éves emberről tudjuk,
hogy koránkelők voltak. Az a körülmény, hogy a vidéken sokkal több a
koránkelő és koránfekvő ember mint a városban, bizonyára egyik okozója
annak, hogy faluhelyen sokkal elterjedtebb a hosszúéletűség. Aki korán
kel, az este hamar lesz fáradt és álmos, és annál egészségesebb álomba
merül; a koránkelés tehát egyúttal megelőzője is az álmatlanságnak és
pedig a legtermészetesebb. De az étvágyat, az éhség érzetét is nagyban
elősegíti ez a kitűnő szokás, melyet nem ajánlhatunk elég komolyan, bár
tudjuk, hogy sok embernek kezdetben nagy önmegtagadásába kerül; ami, ha
egyszer elmult, szívesen maradunk továbbra is korai felkelők. Aki télen
nem bírja elsajátítani, az nyáron okvetlen szokja meg, amikor is sokkal
könnyebben érhet célt.




VIII. A NEMI ÉLET.


1. Az ivarmirigyeknek az életerőre és a hosszú életre gyakorolt hatása.

Ha körültekintünk amaz emberek között, akik szokatlanul sokáig maradtak
fiatalok és feltünően magas kort értek el, akkor meglepően élénk nemi
életet állapíthatunk meg nálok. De mivel ez kétségkívül csak egészséges
és tevékeny ivarmirigyekkel lehetséges, nyilvánvaló, hogy az ilyen
mirigyek birása az átlagot meghaladó életerőt kölcsönöz nekünk és a
legjobb kilátásokat nyújtja a magas kor eléréséhez. Bizonyítékul néhány
példát fogok a gyakorlatból bemutatni és megvilágítani.

Ha egy férfi vagy nő ivarmirigyeit eltávolítjuk, akkor azok hamar
vénülnek. Az eunuchok pl. korán ráncosodnak, elhíznak és más tekintetben
is vénekké válnak. Ugyanez mondható azokról az asszonyokról, kiknek
petefészkét részben vagy egészben eltávolítják. Mathieu Pâris
történetíró említi, hogy amidőn Barbarossa Frigyes 1253-ban elvette az
angol Izabellát, több mór eunuch szolgát ajándékozott neki, akik öreg
álarcokhoz hasonlítottak. Pelikan megjegyzi hogy az orosz skopzák arca,
akiknél a kiherélés kötelező, hervadt és duzzadt; Merschejewski szerint
bőrük ráncos és fölötte öreges.

A kiherélés vagy a női nemiszervek kiirtása, a korai vénüléstől
eltekintve, olyan szerveket is elváltoztat, melyek az életerő és a
hosszúéletűség szempontjából nagy jelentőséggel bírnak: a gyomrot,
beleket, májat és szivet. A menstruáció fájdalmassága vagy kimaradása
folytán fellépő szívbetegségeket, vagy a női ivarmirigyek krónikus
elváltozásai folytán keletkező szívidegbajokat már számos szerző
hangsúlyozta.

A tapasztalat mutatja, hogy a szív és petefészek nagyon szoros
vonatkozásban áll egymással. Említésre méltó a petefészek és az
emésztőszervek között fennálló összefüggés is. Egy gyomorsipollyal
ellátott asszonyon Kretschy megállapította, hogy a nemiszervek
elváltozása az emésztőszervekét is maga után vonja. A »változás« alatt
gyarapodik a gyomornedv szabad sósava. Fleischer, aki ugyanezt a
megfigyelést tette, azt is észrevette, hogy menstruációkor az emésztés
lassubbodik, mely annak lefolyása után újra helyreáll. Leyden fiatal
leányokon menstruációnehézségek alkalmával neuralgiát és
gyomortúlérzékenységet állapított meg.

Az ivarmirigyek elfajulása folytán oly gyakran fellépő krónikus
székrekedések (én magam is többnyire igen makacs székrekedést
állapítottam meg kastrált [kiherélt] nőkön) élénken bizonyítják, hogy e
mirigyek a béllel is összeköttetésben állanak. Klinikai megfigyelésekre
támaszkodva, az 1904-iki francia belgyógyászati kongresszuson azt az
elméletet állítottam fel, hogy a petefészek elváltozásai a máj- és az
epekeringés betegségeit is létrehozhatják.

Mondottuk már, hogy a heréltek ritkán vagy soha sem érnek el magas
életkort, de viszont az élénken működő ivarmirigyek birtokosai sokszor
100 évig vagy még tovább is elélnek. A hires Parr Tamás ki csaknem 153
éves lett, 102 éves korában bírói megfenyítésben részesült, mert egy
fiatal leány ellen erkölcstelen merényletet követett el. Hogy nemi
ösztöne továbbra is változatlan maradt, az abból a tényből világlik ki,
hogy 120 éves korában egy özvegyasszonyt vett el, aki később
kijelentette, hogy magas korát egyáltalán nem vette rajta észre. Az
aarhuusi székesegyházban eltemetett dán Drakenberg 146 évet élt, dacára
annak, hogy többször volt részeg mint józan. Száztizenegy éves korában
egy 60 éves nővel lépett házasságra, kinek halála után, 137 éves
korában, egy fiatal parasztleányba lett szerelmes. De ez a takaros,
életerős jüttlandi hajadon kikosarazta. Mielőtt özvegységébe
beletörődött volna, több fiatal lánynál kopogtatott be – hiába.
Bizonyára több sikert ért volna el, ha özvegyekhez vagy aggszűzekhez
fordul; de jellemző, hogy éppen fiatal leányra pályázott. És Parr
második feleségének előbb említett kijelentéséből látszik, hogy e
Mathuzsálemnek késői házasságánál, nem éppen plátói szerelemről volt
szó.

Ezt különben a sarjadékok száma is bizonyítja. Ha ugyanis sok gyermek
nemzését a nemi működés és munkabírás jelének tekinthetjük, akkor ezek
az aggastyánok nagy nemi hősök voltak, mert csaknem mindegyik soktagú
családdal dicsekedhetett el. Albrecht Péter, aki 123 évig élt, 80 éves
korában házasodott meg s azután 7 gyermeke született. A svéd Douglas
György 121 évig élt, 85 éves volt, a mikor megnősült és 8 gyermeke
született. Egyikük az apa 103. életévében született, de ez – és ez
különösen érdekes ránk nézve – rendes testi fejlettség mellett idióta
volt. A Meránban 1770-ben 104 éves korában elhunyt olasz Baraviccino di
Capellis báró négyszer nősült; először 14, utoljára 84 éves korában. Hét
gyermeke volt, halálakor pedig felesége teherben volt. Egy angol ujság
szerint 1716-ban élt Philadelphia közelében egy cipész, névszerint Glan,
aki 114 éves kort ért. Harmadik felesége, amikor özvegyen maradt, csak
30 éves volt és semmi tekintetben sem volt oka férjére panaszkodni.

Habár ezeknek az asszonyoknak férjük munkabírásáról tett kijelentéseit
nem is vetjük latba, gyermekeik törvényessége felől még sincsen okunk
kételkedni. A boncolás ugyanis, melyet több ilyen patriarkán végeztek,
kiderítette, hogy szerveik, heréik is, feltűnően jó állapotban voltak.
Parr boncolását nem kisebb ember végezte, mint Harvey, a vérkeringésnek
híres fölfedezője. A csodálatraméltó öreg szerveit teljesen ép
állapotban találta; még bordaporcogói sem voltak elcsontosodva. Harvey
Parr halála okául a túltápláltságot állapította meg. Az öreg ugyanis
állandóan mértékletes életet folytatott; de királya, ki őt, hogy
megismerje, 152 éves korában az udvarhoz hivatta, túltáplálta a
szokatlan eledelek egész tömegével; ez ölte meg őt, mielőtt 153.
életévét elérhette volna.

Hogy a házasságnak mily nagy befolyása van a hosszúéletűségre, azt
élénken bizonyítja az a körülmény, hogy ezen aggastyánok többsége
ismételten – négyszer is – megnősült. Eszembe jut erre még egy példa:
egy porosz Mittelstedt nevű katona, aki 110 éves korában kötötte
harmadik házasságát és 112 éves korában 1792-ben halt meg.

Mindezeket a példákat Hufeland híres »Makrobiotik« című művéből vettem,
melynek hitelességében föltétlenül megbízhatunk. Pflüger pedig, aki
szintén felemlít néhány ilyen érdekes esetet, azt mondja, hogy amikor
Parr szemérem elleni vétsége miatt törvény előtt állott, fiatal
vádlónője _bizonyítékát_ nyújtotta a bíráknak, hogy ez a 100 éven felüli
ember a fiatalságnak még minden tulajdonságával rendelkezett. Alkalmam
volt a Harvey által felvett hullalelet jegyzőkönyvét kézhez kapnom (egy
az unokaöccse részére hátrahagyott és a »Sydenham Society’s Reports«-ban
közzétett iratban láttam). Eszerint a bordaporcogók még lágyak és
hajlíthatók voltak, a felkar fekete szőrzetet mutatott, heréi nehezek és
nagyok s a többi szervei is egészségesek voltak. Özvegye elmondta
Harveynak, hogy csak 140 éves korában szünt meg vele sűrűn közösülni.

Igen érdekes egy angol-ír tengerésznek az esete is, aki a tengernagyi
parancsnokság hivatalos jelentése szerint 113 éves lett, és akit
Cunningham, edinburghi egyetemi tanár boncolt. Ez az anatomus közölte
velem, hogy az aggastyán heréi erősek és egészségesek voltak,
bordaporcai még nem voltak elcsontosodva, teste jó állapotnak örvendett.
Magamnak is volt egyszer alkalmam egy 80 éves agglegény heréit
megvizsgálni, s nem kevéssé voltam meglepetve, midőn e mirigyeket oly
állapotban találtam, mely egy 40 évesnek is becsületére vált volna. Egy
szép napon pedig egy üde külsejü 75 éves öreg ur kérte ki tanácsomat
impotenciája miatt, mely őt »szörnyen nyugtalanította«. Metschnikoff
említi, hogy ő 99–103 éves emberekben nagy mennyiségű »mag«-ot talált;
Waldeyer pedig egy 92 éves embernél észlelt élénk magképződést.

Az ivarimirigyeknek ez a késő aggkorig tartó egészséges állapota
megerősíti azt a tényt, hogy e mirigyek ép állapota mellett a vénülés
nagyon öreg embereknél sincsen még előrehaladott stádiumban.
Természetes, hogy emellett a többi vérmirigy minősége is nagy
jelentőséggel bír, mert a vénülést nemcsak az ivarmirigyek, hanem az
_összes_ vérmirigyek elváltozása idézi elő. Ha tekintetbe vesszük e
pátriárkák kitünő egészségét és ivarmirigyeik kiváló épségét, akkor
nincs okunk kételkedni annak a lehetőségén, hogy ők élő ondósejtek
felett rendelkeztek és ennélfogva könnyen lettek apákká.

Hogy öreg emberek kifejezett nemi ösztön mellett gyakran igen magas kort
értek el, azt már több ízben megfigyelték. Tiberius és XV. Lajos
történeti példák arra, hogy súlyos nemi kicsapongások dacára is – ami
különben a túlságos alkohol- vagy dohányélvezésnél is elő szokott
fordulni – öreg emberekké lehetünk. Meg kell azonban jegyeznem, hogy:
»Quod licet Jovi, non licet bovi«.

Néhány év előtt egy karlsbadi kartársam halt meg 96 éves korában. Elméje
még oly tiszta volt, hogy néhány hónappal halála előtt egy orvosi
konziliumot tartottam vele, amely alatt fényes tanujelét adta élénk
gondolkodóképességének. A szépnemhez való viszonyát, melynek különben
nagyban hódolt, oly lovagiasság és udvariasság jellemezte, mintha csak
fél olyan idős lett volna. Végig jelen volt kivétel nélkül minden
operette- vagy balletelőadáson és orvosi gyakorlatát mindaddig
folytatta, míg tüdőgyulladása azt lehetelenné tette; kijelentette, hogy
praxisát csak 100 éves korában fogja megszüntetni. Egy 91 éves úr, aki
egy nyugateurópai országnak legmagasabb köreihez tartozik,
csodálatraméltó frisseségéről ismeretes. Lovagol, létrán fára mászik
stb. Néhány év előtt elhúnyt a felesége; később megpróbálta sógornőjét
elcsábítani és amikor emiatt szemrehányásokkal illették, így felelt:
»Fogalmatok sincsen arról, hogy mit tesz az, ha az embernek öreg létére
fiatal a teste.«

Az a körülmény, hogy a másik nemhez való hajlamot egyeseknél igen öreg
korban is megtaláljuk, azt mutatja, hogy a belső kiválasztású
ivarmirigyek még jó állapotban vannak, ami gyakran magas
intelligenciával jár együtt. A legkiválóbb példát erre Goethe nyújtotta,
aki mindvégig egy harmincéves egyén szellemi üdeségével dicsekedhetett
és 81 éves korában is bámulatba ejtette hallgatóit az ő
megszakíthatatlan gondolatáradatával és eszméinek bőségével. 82 éves
volt, amikor a »Faust« második részét befejezte. 74 éves korában
beleszeretett a szépnem rajongó imádója a még nem egészen húsz éves
Levetzow Ulrikába, kinek társaságában fiatalosan táncolt és akkoriban
írta fiának, hogy testileg és szellemileg frissebbnek érzi magát mint
valaha. Ha a leány anyja nem találta volna túlságosnak a köztük levő
korkülönbséget, bizonyára elvette volna Goethe a leányt. Későbben Young
Máriába szeretett bele és utolsó lehelletéig hű maradt a nőkhöz. Ugyanez
áll Hugó Viktorról is. Ibsennek Bardach kisasszony iránt táplált
vonzalma még szintén friss emlékezetünkben él.

A nők között is előfordul, de ritkábban, hogy nemi ösztönük a rendes
időn túl terjed. Feltűnt előttem egy egészen megőszült olasz nőnek
fiatalos külseje, aki még 69 éves kora dacára is rendszeresen menstruált
s a szemeiben lobogó tűz fél olyan idős asszonynak is dicsőségére vált
volna. Tizenhárom gyermeke volt. Ninon de l’Enclos állítólag olyan szép
volt még 90 éves korában is, hogy egy fiatal abbé halálosan
beleszeretett. Hogy ezek az esetek nőknél sokkal ritkábbak mint
férfiaknál, az onnan magyarázható, hogy a petefészek rendszerint már
korán beszünteti működését és hogy a női nemi szervek sokkal inkább ki
vannak téve a káros behatásoknak mint a férfiaké.

A nők világában sokkal gyakrabban találkozunk kasztráltakkal
(heréltekkel), mint férfiaknál, sajnos, gyakran olyankor is, amikor
elkerülhető volna. Szerencsére a petefészket a többi vérmirigyhez
hasonlóan nem szükséges mindig teljesen kiirtani. Hogy kasztrált nők
nemi ösztöne néha továbbra is megmarad, az erre vezethető vissza,
valamint arra a körülményre is, hogy a méh épségben marad. A petefészkek
és a méh ugyanis, épp ugy mint a herék és a dülmirigy, együtt működnek
és nézetem szerint a nemi ösztön épp úgy függ a dülmirigy és a méh
képességétől, mint a here, illetve a petefészekétől. A nemi ösztön
kialvása és az impotencia tudvalevőleg krónikus kankó következménye is
lehet, amely többnyire a húgycső hátsó részén kívül a dülmirigyet is
megtámadja.

Az ivarmirigyeknek életerőnkre gyakorolt óriási hatása nagyban
szükségessé teszi azoknak a veszedelmeknek távoltartását, melyek e
fontos szerveinket fenyegetik. Ezért tehát szükségesnek tartom
megemlíteni azokat az egészségi óvóintézkedéseket, illetve rámutatni
azokra a szervi készítményekre, melyek képesek ezen szervek működését
elváltozásuk után is fokozni, illetve részben pótolni.


2. Az ivarmirigyek egészségtana. A nemi kicsapongások, valamint a nemi
ösztön teljes elnyomásának káros következményei.

Az ivarmirigyeket érő káros behatások olyan számosak, hogy e helyen csak
a legfontosabbak tárgyalására szorítkozhatunk, mindenekelőtt azokéra,
amelyek, minden észrevehetőbb következmény nélkül, lassankint annyira
csökkentik e fontos szervek életerejét, hogy azok végül elfajulnak. Első
helyen állnak a fertőző betegségek. Ezek ellen korai házassággal
védekezhetne a férfi. Nagyon is sok férfi kap házassága előtt syphilist
vagy kankót és házasságukkal azután nejüket is tönkre teszik. Ez esetben
könnyen marad a nő terméketlen, a férfi pedig impotens és mindketten
korán megvénülnek. Törvény által kellene a házasulandóknak
megparancsolni, hogy házasságraléptük előtt orvosi vizsgálatnak vessék
magukat alá. Már Plato szerette volna a házasságot bírói vizsgálattól,
illetve engedélytől függővé tenni.

Nem kevésbbé ártalmas a nemi szervekkel való visszaélés gyakori izgatás
által – történjék az akár túlságba vitt közösülés vagy önfertőzés útján,
akár az érzékiségnek kielégítés nélkül való izgalma által, amit a
fogantatás elkerülése végett igen gyakran szoktak megtenni. A nemi
élvezetekben való mértéktelenség az ivarmirigyek korai elhasználásához
és – egészen fiatal embereknél is – időelőtti megvénüléshez vezet:
hájkórhoz, az arcvonások puffadtságához s az izmok petyhüdtségéhez.
Ugyanez mondható azokról a nőkről, akik túlgyakran vannak teherben. Mint
mindenben, úgy itt is tartsuk be a helyes mértéket. Már a régi hinduk is
hosszú tartózkodást ajánlottak a férfiaknak.

A közösülés határidejét a következőképen ajánlották: Mohamed minden
nyolcadik, Zoroaster minden kilencedik, Sokrates és Solon pedig minden
tizedik napot, Luther hetenként kétszer, Mózes pedig a menstruáció
előtti és utáni nyolcadik napot, Acton minden hetediktől tizedikig
terjedő napot, míg a talmud a következő fokozatot állapítja meg: erős
fiatal ember naponta, munkások egyszer hetenként, szellemi munkával
foglalkozók egyszer egy hónapban.

Pomeroy azt mondja, hogy mi a természettől ajándékozott nektárt túlbő
hörpintések által vizzé, később epévé és végül halálos méreggé
változtatjuk át. Kisch, Katscher és mások elővigyázati szabályként
sürgősen ajánlják, hogy egy házaspár se aludjék egy ágyban. Még
veszedelmesebb egyébként a nemi szervek izgatása anélkül, hogy azok
kielégítést nyernének. Ami pedig az önfertőzést illeti, arról csak azt
jegyezzük meg, hogy az sokkal veszedelmesebb mint a másik nemmel való
közösülés.

Kisch és mások szerint az óvóeszközökkel való közösülés nőknél
méhpetyhüdtséget és krónikus méhgyulladásokat okozhat. Sőt álképleteket
is; Neugebauer és Pigeolet az óvóeszközök használata után (condom stb.)
gyakran figyeltek meg méhrákot. Elischer és Valente pedig ezen óvszerek
használatakor, melyek különben a nőt kielégítetlenül hagyják, a méhnek
különböző gyulladásait állapították meg.

A menstruáció ideje alatt történő közösülés méh-, petefészekgyulladást
és más altesti bántalmakat okozhat. A mózesi törvény az ilyen vétséget
halállal sújtotta. A menstruáczió idején ne közlekedjék a nő senkivel
sem és mindennemű munkát is kerüljön. Sokan jól teszik, ha az első
napokat fekve töltik el.

Azok a leányok, akik nem akarnak idő előtt megvénülni, csak testi és
szellemi fejlődésük teljes befejezése után házasodjanak, tehát csak
18–20 éves korukban vagy még később – amint körülményeik engedik.
Sápkóros lányoknak csak bajuk elmultával engedjük meg a házasságot,
jóllehet a házasság a petefészek működésének izgatása által elősegíti
eme fontos szervek vérképződését s így a sápkórt gyakran jótékonyan
befolyásolja.

Miután megemlítettük az ivarmirigyek túlhasználásával járó veszélyeket,
nem hallgathatjuk el azokat sem, melyeket azoknak teljes tétlensége
idézhet elő. A természet egyetlen szervünket sem teremtette azért, hogy
azok kihasználatlanul maradjanak és elsatnyuljanak, és a különbözőség,
mely a két nem ivarszervei között fennáll, valamint egész szerkezetük és
élettani viszonyuk érthetően mutatják rendeltetésüket: használjuk őket
és pedig egymás ellen. Ezek a szervek mirigyek s ennélfogva váladékkal
bírnak, mely, ha felszaporodik, épp oly mérgesen hathat mint p. o. a
pajzsmirigy váladékának fölöslege. Loisel azt is kimutatta, hogy a here,
illetve petefészekkivonat állatokra mérges hatással bír. Jogos tehát az
a feltevésünk, hogy az ivarmirigyeknek minden működéstől való
távoltartása úgy azokat, mint a mi általános közérzésünket is károsan
befolyásolja. Ezt a feltevést klinikai és kórbonctani megfigyelések is
támogatják. Aggszűzeknél alkalmunk van néha a 30. év táján, sőt hamarább
is, az elvirulás jeleit észlelhetni. A zsirszövetek eltűnése folytán az
előzőleg kerekded formák szegletesekké válnak és beáll az aggszűzet
jellemző szikárság állapota. Állán és felső ajkán szőrszálak jelenhetnek
meg. Hogy mindez az ivarmirigyek tétlenségével összefüggésben áll, az
abból is látható, hogy házasság után mintegy varázsütésre nagy változás
áll be külsejükben és a már-már elfonnyadt rózsa ismét kivirul.

Hogyha hím tengeri malacokat sokáig kényszerítünk teljes nemi
tartózkodásra, amint azt Regaud az ő kisérleti állataival tette, akkor
heréik kisebbednek és elfajulási jelenségeket mutatnak. Az ondókivezető
csatornácskák hámja elsorvad. Ugyanez látható mormotáknál is téli álmuk
alatt és tavaszkor; jól vannak ugyan táplálva, de ondó nem képződik
bennük. Mingazzini szerint a fogságban tartott és nemi tartózkodásra
itélt nőstény állatok petefészkei elváltozásokat mutatnak. Baldwin
számos hiszterikus – többnyire aggszűz, vagy korán özvegységre jutott –
nő petefészkében szöveti elváltozásokat észlelt. Én magam és más kutatók
is impotenciát – észleltünk néha a sokáig abstinens férfiaknál. Hogy
mindez a szabályozott nemi élet kezdete után csakhamar eltünt, abból azt
a következtetést merítem, hogy a nemi szervek használata szükségesség és
hogy a házasság gyakran a legjobb gyógyszer impotensek számára. A
házasság által egyébként is többnyire a legjobb nemi egészségre teszünk
szert a szabályozott és egészséges nemi közösülés folytán.

Kisch is hátrányosnak tartja az ivarmirigyek épsége szempontjából a
teljes tartózkodást. Ő azt látta, hogy azoknál az asszonyoknál, kik
rendes házaséletet folytattak és több gyermeket szoptattak, a
menstruáció sokkal később szokott elmaradni mint a hajadonoknál, fiatal
özvegyeknél, vagy magtalan asszonyoknál. Ő tehát a mértékletes nemi élet
mellett tör lándzsát és hangoztatja annak a nőre gyakorolt testi-lelki
jó hatását. Ezzel tehát a házasságnak válik szószólójává.

Az a körülmény, hogy a teljes tartózkodás az idegrendszert károsítja és
a hisztéria, valamint a neuraszténia keletkezését elősegíti, abból a
tényből magyarázható, hogy az ondónak a herében való megszaporodása,
illetve a petéknek a Graaf-féle tüszőkben való megdagadása izgatja az
idegeket és nemi ösztönt idéz elő, melynek ki nem elégítése
nyugtalansággal és idegességgel jár, illetve könnyen vezet mesterséges
kielégitéshez. Mindez az ivarmirigyek és a közérzet súlyos
következményeivel jár; csak aránylag kevés férfi és nő marad a hatalmas
természeti ösztön elleni küzdelemben egészséges. Jobban járnak az ú. n.
»hideg természetek«; viszont az erős nemi ösztönnel megáldott emberekre
nézve annál végzetesebbé válik e harc. A legnagyobb baj azonban az, hogy
sok idegbetegnél a nemi ösztön betegesen növekedik; Krafft Ebbing
szerint a tartózkodási kényszer az ilyen emberek teljes romlását idézné
elő. Erb is kijelenti, hogy vannak egyéniségek, kiknek idegrendszere nem
bírná ki a teljes nemi önmegtartóztatást. Elberskirchen Johanna, az
ismert jogtanárnő és orvosnő, szabad teret követel a női nemi ösztön
kielégítésére az élettani szükségesség határain belül.

A csodálatraméltóan ravaszul megalkotott nemi szerveket a természet arra
utalta, hogy azok a szaporodásra szolgáljanak, s ezt a célját
szüntelenül követi. Minthogy e könyv minden téren a természetes élet
szószólója, nem lázadhatok fel az élettan törvényei ellen a nemi
dolgokban sem. Testünk minden szervének és mirigyének megvan a maga
rendeltetése és mindegyik bizonyos határozott életműködés elvégzésére
van kiszemelve. Az ivarmirigyekkel tehát épenséggel nem tehetünk
kivételt. Már az előbb említett tény is, mely szerint a csaknem
elvirágzott aggszűz még oly késői házasság után is csakhamar felvirágzik
és megfiatalodik, élénken bizonyítja, mennyire szükséges a jó egészség
számára a normális nemi közösülés.

Előfordul azonban sok olyan eset is, amikor az illető sem meg nem
házasodhatik, sem pedig más alkalmat nem talál nemi ösztöne
kielégítésére. Hogyan viselkedjenek azok, hogy sem önfertőzésre ne
vetemedjenek, sem pedig túlságos egészségi károkat ne szenvedjenek?

Mindenekelőtt kerüljék a nemi szervekhez áramló túlságosan bő
vérfolyást, elsősorban naponkénti könnyű székletét, evés-ivásban való
mértékletesség és a túlnyomólag űlő életmód abbanhagyása által.
Gondoskodjanak hidegvízkúrákról, amikor is a nemi szervek különös
figyelemben részesüljenek. Sikamlós elbeszélések olvasására gondolni sem
szabad. Annál inkább hosszú sétákra, sport- és tornagyakorlatokra,
hegymászásra és a szabadban való huzamos tartózkodásra. Nem kell azonban
ezt sem túlságba vinni, hanem gondoskodjunk elegendő szellemi munkáról
és közérdekű foglalkozásról is. Hasznos, főleg szellemi munkásság – ha
egy kissé megerőltető is – vonja el leginkább figyelmünket a nemi
gondolatoktól. Természetesen a szellemi munkát nem szabad túlozni. Ha
nem lépjük túl a helyes mértéket, akkor ivarmirigyeink a teljes
tartózkodás dacára sem fognak kárt szenvedni. Röviden: az észszerű
életmód itt is kitűnően beválik. A legjobb eszköz azonban, mint
mondottuk, a házasság, feltéve hogy az boldog.


3. A házasság előnyei.

Közismert dolog, hogy a házasság felett a vélemények megoszlanak. Annyi
azonban bizonyos, hogy számtalan boldog házasság van a világon és hogy
ezek úgy élettani mint lelki fényoldalaik folytán meghosszabbítják
életünket. A szerelem elviselhetővé teszi a fájdalmat és a »megosztott
fájdalom fél fájdalom.« Az egymás iránt táplált gondoskodás öröme elűzi
a betegséget, eltekintve attól, hogy a másik fél könnyebben szokta a
fenyegető betegség esetleges jeleit felismerni, már pedig az idejében
való beavatkozás néha megakadályozhatja annak kitörését. Nagyon gyakran
válik az okos, szeretett feleség vidámsága és szellemi segítsége a férj
legdrágább kincsévé minden tekintetben. Szóval, két különböző nemű ember
tulajdonságainak a boldog házasságban történő kiegészítése fölötte jó és
mindenképen hasznos, nemcsak a tiszta, szabályozott nemi élet
szempontjából, melynek az ember számára való szükségességét az előző
fejezetben hangsúlyoztam. Ehhez járul még a lelkileg oly érdekes és oly
sok örömet okozó szeretett gyermekekkel való foglalkozás. A sikerült
gyermekek serdülése és a szülőknek gyermekeikben föllelhető öröme
nagyban hozzájárul a vidám hangulathoz. A nagyszülők aggkorának
szürkeségét határozottan földerítik az unokák által szerzett örömök.
Cornaro, aki évszázadokkal ezelőtt írt egy sokat olvasott könyvet a
vénülésről, mint nagyapa azt a kijelentést tette, hogy a gyermekekkel,
valamint általában az ifjúsággal való közlekedés által mi magunk is
megifjodunk. A házas ember úgy egészségesen, mint betegen rendszerint
jobb gondozásban részesül mint a nőtlen férfi és a gondos ápolás magas
értékét, azt hiszem, mindnyájan ismerjük. Számos betegségnél a szerető
feleség mint betegápolónő jobb szolgálatokat tehet mint az orvos.
Gondoljunk csak egyrészt a vendéglői eledelekre és az agglegények
csapszékeire, másrészt pedig a férfi egészségének a házasság után való
jelentékeny javulására, s csakhamar be fogjuk látni, hogy mily nagy a
boldog házasságnak mint egészségjavító és életmeghosszabbító
intézménynek az értéke. Megóvnak bennünket többek között a nemi
kicsapongástól és a mértéktelen ivástól. Némely betegséget a
szabályozott házasélet jótékonyan befolyásolhat. Még a szívbajos
férfiakra is előnyösen hat néha, Rénon Louis szerint a házasság, Merem
állítani, hogy egyáltalán nem lennének boldogtalan házasságok, ha az
emberek nem volnának oly gondatlanok és oktalanok, hogy házasságukat
önmaguk gyötrelmessé és terhessé változtatják és különösen ha nagyobb
elővigyázattal járnának el házastársaik kiválasztásában.

A nőtlenség visszás társadalmi állapot, melyet tulajdonképen a
civilizáció nevelt nagyra, mert a civilizálatlan népeknél jóformán
ismeretlen. A régi indusoknál megbüntették a nőtlenséget. A mostani
parzik, akik Zoroaster tanait követik, Du Perron szerint halálos
véteknek tekintik a nőtlen állapotot. Tseng-Ki-Tong, egy Kínáról írt és
Lipcsében régebben megjelent könyv szerzője, azt mondja, hogy Kínában az
aggszűz tüneményes jelenség. Mindenesetre kiáltó igazságtalansága a mai
társadalmi viszonyoknak, hogy a csúnya lány csak akkor élvezheti a
házasság örömeit, ha gazdag szülei vannak, míg az összes erényekkel
felruházott bájos hajadonnak – nem lévén elég ügyes szülei
megválasztásában – lassú elvirágzással és elhervadással kell lakolnia.




IX. A KEDÉLY EGÉSZSÉGTANA.


1. A vénülés mint a lelki gyötrelmek következménye.

Kapri szigetén alkalmam volt egy 80 éves matrózt megfigyelni, aki magas
kora dacára még erőteljesen hajtotta a csónakot. Mikor megkérdeztem,
hogy minek köszönheti ezt a frisseségét, így felelt: sempre allegre!
Bárcsak ez a »mindig vidáman« lenne a mi jelszavunk is egész életünkön
át; mert az összes tényezők közül a lelkifurdalások, gond és bánat azok,
melyek elsősorban előidézik a vénülést. Amikor a 92 évesnél idősebb
angol festőtől Mr. Frithetől megkérdezték üdeségének okát, következőképp
felelt: No worry and six cigars a day! (Semmi gond és naponkint 6
szivar!) Ennek a kijelentésnek első részéhez magam is hozzájárulok, az
utóbbi azonban csak a legkevesebb halandóra nézve érvényes.

Hogy a lelkifelindulásoknak gyakran súlyos következményei vannak, sőt
halált is idézhetnek elő, azt a világtörténelem számos példája
bizonyítja. Igy Bourbon Lajosról beszélik, hogy amikor atyja csontjainak
kiásásakor jelen volt, ijedtében holtan rogyott össze. A híres sebész,
Vesalius, állítólag szintén holtan esett össze, amint észrevette, hogy
egy asszony, akit éppen boncolni kezdett, még életben volt.

De nemcsak a kellemetlen lelki rázkódtatások, amilyenek a félelem vagy
az ijedtség, hanem örvendetes események is okozhatnak hasonló bajokat.
Még most is gyakran fordul elő, hogy nagy nyereményhez jutott emberek
örömükben holtan terülnek el. Leibniz, a nagy filozófus unokahugáról
beszélik, hogy amidőn elhunyt nagybátyja ágya alatt egy nagy összeg
aranyat talált, holtan rogyott össze. Úgy látszik, híres nagybátyjától
csak aranyat, bölcseségéből azonban mitsem örökölt, különben nem érte
volna utól a katasztrófa. Sophoklest is állítólag abban a pillanatban
érte utól a halál, mikor nagy örömmel értesült, hogy tragédiája a
legnagyobb díjat nyerte el.

Habár az ilyen lelki felindulások szerencsére csak ritkán okoznak
halált, mégis gyakran súlyos betegségeket vonnak maguk után. Nagyon
gyakran látjuk erős lelki izgalmak következtében a cukorbetegséget, ezt
az egész életre kiterjedő bajt, fellépni. Én magam is közzétettem két
esetet, egy fiatal asszonyét és egy fiatal leányét, akiknél, dacára
annak, hogy teljesen egészségesek voltak, erős lelki izgalom után rögtön
súlyos cukorbetegség lépett fel, mely egy év mulva mindkettejöket
megölte. Egy könnyű cukorbetegnél is tapasztaltam, hogy a brüxi
szénbánya-katasztrófa napján, amelynél vagyonának nagy részét
elvesztette, állapota jelentékenyen rosszabbodott. Naunyn említi a
cukorbetegségről írt klasszikus munkájában azt az érdekes tényt, hogy
Strassburg bombázása után (1870-ben), a megszállás alkalmával kiállott
félelem és ijedtség következtében számosan lettek cukorbetegekké.

Ilyen hatással azonban csak a legritkább és legborzasztóbb rázkódtatások
járnak. Legtöbbször csupán a splanchnikus jön izgalomba és a vérnyomás
fokozódik, ami azonban az agy hajszálereinek degenerált állapota mellett
azok sérülését és így gutaütést is okozhat. Minthogy a splanchnikus és a
vagus a vérmirigyek főidege, tehát gyakori izgatásuk által ezek is
elváltoznak.

A gond és bánat egyszersmind a fertőzések és mérgezések elleni
mentességünket is csökkenti. Ilyen lelkifelindulások után gyakran
veszítjük el étvágyunkat, ami a rosszultápláltság állapotához vezet,
amikor is a mérges anyagok elleni védekezőképességünk jelentékenyen
alábbszáll. Gyakran van alkalmunk megfigyelni, hogy a mindig vidám
hangulatú emberek rendszerint igen sokáig élnek és rugékonyságukat is
jóval tovább bírják megtartani, de épp úgy látható, sajnos, gyakran az
ellenkezője is, hogy t. i. a gond és bánat ifjúságunkat hamar
megemészti. Sokszor megtörténik például, hogy nagy ijedtséget vagy
aggodalmat kiállott emberek hirtelen megőszülnek, amint azt a
szerencsétlen Mária Antoinetteről beszélik. Egy Horvátországban élő,
csak 28 éves unokanővérem szép fekete hosszú haja is egy
szerencsétlenségről szóló hír hallatára reggelre szürke és végül hófehér
lett.

A haj hossza és színe, mint azt már a II. fejezetben volt alkalmam
megjegyezni, bizonyos mirigyek, főleg a pajzsmirigy és az ivarmirigyek
befolyása alatt áll. A megőszülést tehát, a vénülésnek egyik jellemző
tünetét, a lelkifurdalásoknak a pajzsmirigyre gyakorolt hatásaképen
foghatjuk fel. Nem ritkán látjuk erős lelki izgalmak után a pajzsmirigy
duzzadását bekövetkezni; túlheves és állandó rázkódtatások annak
túltengését vagyis a Basedow-féle betegséget idézik elő, míg végül a
mirigy működése kimerül és myxödémás állapot keletkezik. A
pajzsmiriggyel oly szoros összefüggésben álló ivarmirigyekre is károsan
hatnak a lelki izgalmak. Férfiaknál impotenciát, nőknél pedig a
menstruáció hirtelen fellépését idézhetik elő. A nemi okokból eredő
izgalmak is előidézhetik a pajzsmirigy elváltozását. Az ótestámentomi
zsidók az új házas asszony nyakát a nászéjszaka után meg szokták
vizsgálni, hogy vajjon pajzsmirigye megdagadt-e, amiből azután a
megtörtént deflorációra következtettek. Ismerték tehát azt az élettani
törvényt, hogy szüziesség megszünése következtében a pajzsmirigy meg
szokott dagadni. Állatoknál, pl. bögő szarvasoknál, ilyen körülmények
között hasonló tünet figyelhető meg és nem egy kiváló festőművész
vásznán nyomát leljük eme élettani jelenség figyelembevételének.

A lelkigyötrelmeket néha akromegalia is követi, mely betegséget
tudvalevőleg a hypophisis elváltozása okozza. Ez a mirigy tehát szintén
a lelki depressiók befolyása alatt áll. Egy általam megfigyelt esetben
egyszer a fogházra való itélés adott okot az akromegalia kitörésére,
amihez később még cukorbetegség is járult. Hasonló esetet figyelt meg
Pel is.

Pawlownak kutyákon végzett kisérleteiből kiderült, hogy lelki izgalmak
következtében a hasnyálmirigy is fokozott mértékben választ el nedvet.
Igy tehát föltehető, hogy a cukorbetegség, melyet e mirigy elváltozása
okoz, szintén összefüggésben van a kedélyizgalmakkal. És valóban
szomorú, hogy az, akit valamely nagy szerencsétlenség ért, mondjuk egész
vagyonát elvesztette, vagy felesége megcsalta, annak ezenkívül esetleg
még ily súlyos betegséget is el kell szenvednie, mely őt egész életén
keresztül kínozza, míg lassanként megöli. A cukorbetegség ilyen
eseteiről már gyakran hallottam. Az emberek azonban csak utolsó sorban
veszik észre, hogy ennek is, épp úgy mint sok más balesetnek, ők maguk
az okozói; a cukorbetegség fellépését ugyanis a régebbi hibás életmód, a
sok keményítőt és húst tartalmazó táplálékok bőséges élvezete gyorsítja
és előmozdítja.

A vérnyomás gyakori emelkedése mutatja, hogy lelkigyötrelmek a
mellékveséket sem kimélik meg. A vérnyomás ingadozása pedig sietteti az
érelmeszesedés keletkezését. Öreg embereknél tehát, minthogy ezeknek
mellékveséi Delamare szerint megnagyobbodott állapotban vannak, a
kedélyizgalmak még súlyosabb következményekkel járnak.

Mindenképen kerüljük azonban a nemi okokból eredő lelki izgalmakat.
Hirtelen halálesetek már gyakran fordultak elő ilyenkor és egy
magasrangú államférfiú halála nem is oly régen keltett az egész világon
feltűnést.

A máj is szenved a lelki bántalmak alatt. Volt alkalmunk ilyenek után
sárgaságot megfigyelni és epekőbetegek nem ritkán kapnak heves
görcsöket. Érdekes továbbá, hogy az ivarmirigyekkel belső vonatkozásban
álló emlők szintén bajba keverednek. Megtörténik például, hogy erős
felindulások után a tejelválasztás elapad, vagy a tej minősége,
valószínűleg mérges anyagok jutván bele, veszít jóságából. Ha a tehéntől
elvesszük borját, akkor az izgatott lesz, nem ad tejet vagy csak rossz
minőségűt. Egy alkalommal megtekintettem egy majorságot, ahol nyolc
tehenet láttam, melyek mindegyike izgatottan bőgött. Csakhamar megtudtam
ennek az okát, azt t. i. hogy egy borjút, melyet az összes tehenek
sajátjukként nyaldostak és fölváltva szoptattak, néhány órára az istálló
másik sarkába vittek, ahonnan azt a tehenek nem láthatták. A tehénnek is
van tehát »szíve«. Ha már a külömben oly flegmatikus tehénre ily nagy
hatással vannak a lelki benyomások, mennyivel jelentékenyebb ez a
melegen érző embernél.

Hogy a lesujtó hatású lelki izgalmakat sok ember nagyon is a szívére
veszi, annak következtében sokat szenved és meglepő gyorsan vénül, azt
nap-nap után megfigyelhetjük. Főleg azokon vehető ez észre, akik
vagyonukat vagy egy-egy családtagjukat veszítették el, de különösen
olyan embereken, akik felett itéletet hirdet ki a bíróság, minek folytán
becsületük megy veszendőbe. Hányszor értesülünk olyan esetekről,
melyekben a lesujtó itélet kihirdetése után sok évvel látszik öregebbnek
az elitélt egyén, mert becsületét, az ember legnagyobb kincsét,
veszítette el.

Mindezek után kimondhatjuk, hogy a lelki felindulások elsősorban a
vérmirigyekre hatnak; s ezek elváltozása a vénülést elősegíti. A
vérmirigyek állapotától függ tehát a gyorsabb vagy lassúbb megvénülés.


2. Egészségi tanácsok nehéz szellemi munkával foglalkozók számára.

Tudósok, kik kizárólag munkájuknak élnek, nem igen szoktak jó színben
lenni és gyakran szenvednek ideg-, gyomor-, bélbetegségekben, krónikus
székrekedésben stb. Megerőltető szellemi munkánál az agyba túlságosan
sok vér nyomul, melyet más szervektől vonunk el és így elősegítjük a
gyomornedv kiválasztásának és étvágyunknak csökkenését. Ha lehetséges
volna, egy-egy órával az étkezés előtt és után be kellene szüntetni a
szellemi működést. A vérnek az agyba való nyomulása az alvást is
megrontja, mely csak akkor lesz igazán mély, ha az agyvelő vérszegény.
1–2 órával lefekvés előtt tehát kerülni kellene minden szellemi
túlerőltetést és főleg az ágyban való olvasást.

Nyugodt éjjeli alvás után az agy eléggé kipihente magát s ennélfogva a
legmunkaképesebb. Ezért tehát a reggeli órák a legalkalmasabbak szellemi
munkára; az egészen koraiak pedig a nagy nyugalom és zavartalanság révén
ezeknek is fölötte állanak. Én magam legszívesebben dolgozom reggel
5–38-ig, különösen télen, amikor ily korán még nem lehet sétára indulni.

Egy korábbi fejezetben már megemlítettem, hogy az erősen igénybe vett
szervek a gyakori vértódulás következtében könnyebben jutnak az
érelmeszesedés stádiumába. A szellemi munkásoknál tehát gyakrabban
találkozunk e bajjal, főleg akiknek az a rossz szokásuk is megvan, hogy
sokat dohányoznak és isznak. Egészséges körülmények között azonban igen
magas kort érhetnek el, mint azt számos híres példa: mint Hippokrates,
Demokritos, Plato, Plutarchos, Leibniz, Newton, Galilei, Michel Angelo,
Carlyle, Kossuth stb. bizonyítja. Sokrates 94 éves korában írta meg
Panathenaeját, Goethe munkaképessége pedig mindvégig változatlan maradt.
Nemrégiben kaptam meg egy, az anyagcserére vonatkozó munkáiról hírneves
angol kollégámnak a cukorbetegségről írt művét, melyet 80 éves korában
írt meg.

Kevés kivétellel azt találjuk, hogy azok a szellemóriások, akik magas
kort értek el, minden tekintetben mértékletes életet folytattak, nemcsak
testileg, de szellemileg is. Aki oly egészségesen él mint Newton, az
gyenge testalkata dacára is magas kort érhet el. Newton nagyon
mértékletesen táplálkozott, nem voltak szenvedélyei és sohasem dolgozott
a kimerülésig. Ne vigyük munkánkat túlságba, ne sajnáljuk magunktól az
_idejében_ való pihenést – ez legyen a szellem egészségtanának legfőbb
törvénye. Az agyvelő szorul az összes, erősen igénybe vett szervek közül
a legtöbb nyugalomra. Néhány órán túl nem szabadna egyfolytában
szellemileg dolgoznunk.

Nagyon ajánlom, hogy tiz vagy tizenegy órakor feküdjünk ágyba, 5–6½
órakor keljünk fel s megreggelizve (egy kis tejet igyunk) csakhamar
fogjunk munkához. A rendes reggelit 8 óra tájt fogyaszthatjuk el. Ezt
kövesse hosszabb séta, mielőtt újra munkához fognánk, melyet egy órával
az ebéd előtt hagyjunk abba s csak egy órával az étkezés után
folytassunk. Egy órával vacsora előtt is ajánlatos a munkát megszakítani
és egyáltalán nem dolgozni többet, hanem inkább sétáljunk lehetőleg
estebéd előtt is. Egyáltalán, a szabadban való tartózkodás nagyon
előnyös szellemi munkások számára; különösen az erdőben vagy máshol a
zöldben könnyebben jutunk eszmegerjesztő gondolatokhoz. Ha nincsen
túlságos meleg, akkor munkánkat a napon végezhetjük, szemünket és a
könyvet, vagy a papirt árnyékoljuk azonban be. A szabad levegő, napfény
és szellemi foglalkozás egyesülése fölötte értékes. Minden
laboratóriumnak és könyvtárnak követni kellene levegő és világítás
szempontjából az összes egészségtani rendszabályokat.

Télen szórakozás végett járjunk el barátainkhoz, társaságba,
hangversenybe, színházba stb. Tanácsos volna minden évszakban a
vasárnapot falun tölteni. Kövessük továbbá az általános egészségi
rendszabályokat is. Főleg ami a táplálkozást illeti, a nehéz szellemi
munkával foglalkozó tudósoknak nagyban ajánlom a húsevés abbahagyását és
vegetariánus módon tejes ételekkel, tojással való tápkozást. A bőséges
húsevés mindenképen kerülendő; nemcsak nehézkessé és gondolatlustává
tesz, hanem könnyen indít bennünket alkohol, kávé, dohány és más káros
izgatószer élvezésére, amit azonban gyenge hústáplálkozás után nem
szoktunk megkívánni.

Mértékletesség és szabályos életmód növelik a szellemi munkások
kilátásait a hosszú életre és megóvják a szellemi erők időelőtti
összeomlását, aminek pedig túlhajtott munkánál előbb-utóbb be kell
következni. Nem ritkán már a fiatal években következik ez be. Már
Boerhave említ két ilyen esetet: »Ismertem egy fiatal embert, aki
mindent tudott s a tudománynak valóságos szörnye volt, de alig élt 25
évig. Egy másik pedig, aki hangyaszorgalommal dolgozott éjjel-nappal, 19
éves korában minden betegség nélkül lesoványodásban meghalt.« A tudósok
és irók mellett főleg az orvosok vigyázzanak magukra, kiknek agyveleje
állandóan meg van feszítve. Azok a megerőltetések, melyeket mások
életének meghosszabbítása érdekében tesznek, megrövidítik az övékét –
mily iróniája a sorsnak! Kevés hivatás követel annyi gondolkodást, mint
éppen az orvosi. Mi orvosok gyakran érintkezünk ragályos betegekkel;
minthogy pedig a folytonos szellemi megfeszítés károsan hat testi
egészségünkre és ennélfogva a fertőzések elleni ellenálló képességünket
is csökkenti, nagyon ajánlom, hogy az összes káros behatásokat –
különösen mindenféle mértéktelenséget – lehetőleg kerüljük.




X. A VÉNÜLÉS SZAKSZERŰ KEZELÉSE.


1. A vénülés kezelése bizonyos gyógyszerekkel.

Gyakran megfigyelhetjük, hogy azok az emberek, akik orvosi vagy más
célból arzént szednek, jobb, sőt fiatalosabb és frissebb külsőnek
örvendenek. Magam is észrevettem, hogy e szer használata után miként
tűntek el számos betegem arcáról a ráncok vagy legalább is kevésbbé
voltak észrevehetők. Az arzén ugyanis a bőr szöveteiben a zsír
gyarapodását fokozza, minthogy pedig ez öreg emberek arcából gyakran
hiányzik, ráncok mutatkoznak, melyek arzénkezelés által újra
eltüntethetők. Csodálatos, hogy a rendszeres arzénevők, aminők nagy
számmal vannak Európa egyes részeiben, pl. Tirolban és Stájerországban,
gyakran érnek el magas életkort és a legnagyobb megerőltetéseket könnyen
bírják el. Élemedett korukban is nagy ügyességgel másszák meg a
hegyeket, s egyaránt védettek bármi testi megerőltetés ellen. Az
arzénnek bizonyos mennyiségben való élvezése tehát kétféle hatással jár:
képessé tesz bennünket nehéz munkára és egyszersmind igen sok esetben
friss arcszínt kölcsönöz.

Sok asszonyról, különösen néhány híres színésznőről, ismeretes, hogy
késő aggkorukig rendszeresen használták az arzént. Egy erre nézve igen
érdekes esetet tárgyalt pár év előtt az osztrák biróság. Egy cseléd
úrnőjét bosszúból arzénnel akarta lassanként megmérgezni és ezért
ételeibe kis mennyiségű arzént kevert. A következménye azonban az lett,
hogy az asszony napról-napra szebb lett. Efölött a cselédlány még jobban
bosszankodott és most már nagyobb adaggal tett próbát. Erre azután
felléptek az asszonyon a mérgezési tünetek, s a méregkeverő cselédlányt
leleplezték.

Állatok, különösen lovak, szintén előnyösebb külsőre tesznek szert arzén
adagolása után, s ezt a tapasztalást a lókereskedők nagyon gyakran
kihasználják.

Az arzén és a jód fontos vegyi anyagok, melyek kis mennyiségben
testünkben is előfordulnak és az anyagcserénél nélkülözhetetlen szerepet
játszanak. Gauthier és Bertrand mutatták ki, hogy a pajzsmirigy bizonyos
mennyiségű arzént tartalmaz, mely a tejbe is átmehet. Ha pedig a test
nélkülözi ezeket az anyagokat, akkor mesterséges úton juttassuk őket
testünkbe. Nagyon öreg embereknél azonban ez nem ajánlatos, mert rájuk
inkább mint méreg hat az arzén. A vashoz hasonlóan az arzén is elősegíti
a vérképződést s már ezen szempontból is adagolandó, különösen vénülő
nőknek. Idősebb embereknél Grawitz még jobb eredményeket ért el, mint a
vassal. Legtanácsosabb az arzént vassal egyetemben, ahogy azt a
természet is megalkotta, t. i. ásványviz alakjában adagolni, melyek
közül leghíresebbek a hazai parádi vasas-arzénes víz s ehez hasonló a
déltiroli Levico- és Roncegnoforrás és a boszniai Guberforrás. Különösen
asszonyoknál hatnak meglepően e források. Gyakran volt alkalmam látni,
hogy már csaknem elvirágzott asszonyok friss arcszinen kívül testileg is
gyarapodtak ilyen kezelés után. Úgy látszik, hogy a vas és az arzén
különleges szer asszonyok számára. Ez valószínűleg onnan magyarázható,
hogy mindkettő különös hatással van a petefészekre. A sápkór pedig,
amint azt Noorden, Dalchó és mások kimutatták, a petefészek
elváltozásának következménye, s így föltehető, hogy a vas és az arzén,
melyeket e betegség ellen rendelünk, nemcsak a vérképződésre, hanem a
petefészkekre is kifejti hatását.

A kombinált arzén- és vaskúrának legjobb eredményeit 30–50 éves
asszonyokon értem el, kiknek sok vasat tartalmazó karlsbadi
iszapfürdőket is rendeltem. Idősebb nőknél, akik a változás idejét már
túlhaladták, akiknek petefészke tehát már degenerált volt, ezek a
hatások kevésbbé voltak feltűnők.

Kevés arzén adagolása után a vérnyomás fokozódik, ahogy azt az adrenalin
használata után is látjuk. Pajzsmirigykészítmények épp az ellenkező
hatást keltik. A nagyobb adagú pajzsmirigytabletták káros
következményeit tehát arzénnek egyidejű adagolásával szokták megelőzni.
Én arzén helyett a szintén ellenkező hatású, vérnyomást fokozó
adrenalint szoktam alkalmazni.

A neuraszténia és hisztéria kezelésében tehát oly betegségeknél, melyek
gyakran az ivarmirigyek elváltozásának következményei, a vas és az arzén
szintén jó eredményeket idéznek elő. Krónikus kankó és
dülmirigygyulladás eseteiben helyi kezelés mellett szintén kedvező
eredményeket nyerünk.

Erősebb hatással bírnak az említett arzénvizeknél az arzénkészítmények,
p. o. Solutio Fowleri, atoxyl, kakodyl készítmények stb., melyek azonban
csak igen kis adagokban rendelhetők. Volt egynéhány esetem, amikor
arzénkészítmények használatával egyidejűleg tejet és vegetariánusét
rendet rendeltem, ami megakadályozta a hajhullást és a haj újra kinőtt.
Fontos, hogy kis adaggal kezdjük, melyet csak lassan fokozhatunk.
Ajánlatos továbbá az arzénkúrával nyolc-tíz nap után néhány napig
szünetelni. Az arzéntartalmú ásványvizek használata négy-hat hétre
rendelhető el. Itt is csak kis mennyiséggel, egy evőkanállal naponta
szabad megkezdeni. Lassanként öt sőt hat evőkanálnyi is élvezhető, erre
azután az adagok lassanként újra csökkentendők. Az ilyen kezeléssel
egyidejűleg szervi készítményeket is nyujthatunk a betegnek, aminők a
pajzsmirigy-, petefészek- vagy herekészítmények. Az ilyen óvatosan
véghez vitt arzénkúra ajánlható leginkább a korai vénülés ellen.

Dülmirigybetegségeknél és impotenciánál saját megfigyeléseim alapján
előszeretettel alkalmazom a vas- és arzéntartalmú ásványvizeket
iszapfürdőkkel és tejdús, főleg növényekből és földtermékekből álló
étrend mellett. Legajánlatosabb hazai vasas ásványvizek a bártfai,
borszéki, előpataki fürdők stb. Külföldiekre hazánk nem szorul ugyan, de
megemlítjük az ismertebbeket: Franzensbad (Csehországban), Schwalbach
(Nassauban), Pyrmont (Waldeck hercegségben) és mások. Amelyek egyuttal
arzént is tartalmaznak azok természetesen hasznosabbak.

Mondottuk már, hogy a zsír- és kötőszövet gyarapodását a vénülés egyik
jellemző tünetének kell tekintenünk. Ez ellen már régóta a jóddal
kisérleteznek, melyet a máj- vagy vesezsugorodásnál használnak. Tudjuk,
hogy a jód a pajzsmirigy főalkatrésze. Mennél több kolloid anyagot
tartalmaz, annál nagyobb a jódtartalma is. Gyermekeknél kevés, később
gyarapodik, öreg embereknél pedig ismét csökken. Igy tehát a
pajzsmirigynek az aggkorban fellépő jódszükségletét legcélszerübb
jódkúrával gyógyítani. A jóddal akkor érjük el a legjobb eredményeket,
amikor a pajzsmirigy syphilis vagy más fertőző betegség folytán szenved
degeneráló elváltozásokat. Minthogy vénüléskor hasonló esettel állunk
szemben, ezt is jóddal kell kezelnünk.

A jódhoz hasonló hatást idéznek elő a pajzsmirigykivonatok. Mindkét
gyógyszer tágítja az ereket s főleg a pajzsmirigy a vérnyomás
csökkenését vagy még inkább a vér belső surlódásának kisebbedését
okozza. Ezért a legjobb sikerrel alkalmazhatjuk a jódot érelmeszesedés
ellen, mely tudvalevőleg a legtöbb embernél az ötvenes években, sokszor
azonban már hamarább is ki szokott fejlődni. Azt is megfigyeltem, hogy
idősebb emberek, kiket jóddal kezeltem, egy bizonyos idő mulva jóval
fiatalosabb külsőre tettek szert, amit az edinburghi Dr. G. A. Gibson
észleletei is megerősítettek. Kezelésem alatt áll például egy 58 éves
férfi, aki hat évvel ezelőtt a jobb szemében vérzést kapott, amit Fuchs
bécsi szemspeciálista kigyógyított. Érelmeszesedés tünetei mutatkoztak
rajta. A syhpilist tagadta és nem is bírtam ezen, esetleg régebben
kiállott, betegségnek semmiféle nyomát felfedezni, ami persze még mindig
nem zárja ki egy esetleg évek előtt lezajlott syphilisfertőzés
lehetőségét. A jóddal való kezelés valóságos csodákat művelt e beteg
külsején. Hat év óta használja bizonyos megszakításokkal és 58 éves kora
dacára viruló és fiatalos külsővel bír. Néhány hónap előtt vett nőül egy
18 éves lányt.

A jódot többnyire cseppek alakjában mint jódnátriumot vagy jódkáliumot
adagoljuk. Újabban előnyben részesítik a Sajodin-, Jódglidine-,
Jódlecithin-, Jódipin-készítményeket, melyeket tapasztalatom szerint a
legtöbb beteg minden különösebb nehézség nélkül elvisel. Épp úgy mint az
arzénnál, hosszas használat után ennél is célszerű egy ideig szünetelni.
Claude Bernard ugyanis megállapította, hogy a jód gyorsan szívódik ugyan
fel testünkben, de csak nagyon lassan választatik ki.

Magam kisérleti célokból öt év óta szedek bizonyos időközökben
pajzsmirigytablettákat. Hogy kipróbáljam, vajjon ezek és a
jódkészítmények azonos mellékhatásokat idéznek-e elő, öt napon keresztül
minden ebéd után egy Jódglidine-tablettát vettem be. Már négy ilyen
tabletta után azonban erős náthát kaptam, arcomon és mellemen számos
pattanás keletkezett, melyek az ötödik tabletta után csak fokozódtak. E
jelenség okát abból magyaráztam, hogy a jódot megelőzőleg
pajzsmirigykészítmény-kúrát használtam. Ha hosszabb időn át nem vettem
pajzsmirigy-tablettákat és csak azután szedtem a Jódglidinet, akkor az
előbb említett tünetek nem léptek fel. Azt vélem, hogy a jód elősegíti a
mérges anyagoknak a testből való távozását, ami az orr nyálkahártyáján
keresztül nátha, a bélen keresztül pedig hasmenés alakjában történik.

A jód hatása csak akkor kedvező, ha, mint a legtöbb mérges gyógyszernél,
előrelátó módon csak kis adagokban vesszük. Minthogy a pajzsmirigyen át
fejti ki hatását, tehát kis adagok azt működésre izgatják, nagy adagok
pedig kimerítik, s így az ellenkezőjét idézik elő annak a hatásnak,
melyet el akartunk érni.

Vas, jód és arzén (Gauthier, Bertrand) három fontos alkatrésze
testünknek, melyeket az a külvilágból kénytelen magához venni; mert,
mint azt már többször említettem, a gyermek pajzsmirigye például csak
kevés jódot tartalmaz. Mutatja ezt az is, hogy a növényevő állatok
pajzsmirigye jelentékeny mennyiségü jódot tartalmaz. Az amerikai juhok,
buja legelőiken, (amint Texasban láttam) valóságos csodapéldányokká
nőnek fel. A vegetariánus étkezés tehát, minthogy ezáltal jódot és vasat
nyujtunk testünknek, mindenképpen ajánlatos.

Foglaljuk most röviden össze, amiket e fejezetben megbeszéltünk. Az
arzén gyógy- és megelőzőszere a korai vénülésnek és különösen nőknél a
vas is az. A jód pedig a vénülést gyógyítja, mert a vénüléskor
többé-kevésbbé degenerált pajzsmirigyet fokozottabb munkára indítja és a
vérkeringés javulását elősegíti. Megelőzi ennélfogva az érelmeszesedést,
a vénség leggyakoribb betegségét vagy, ha már fellépett, a lehető
legkedvezőbb módon befolyásolja.


2. A vénülés megakadályozása és kezelése szervi készítmények által.

Amidőn vagy 22 év előtt ismertekké lettek azok a csodás hatások,
melyeket juhok pajzsmirigyéből készült szerekkel elértek, ugyanolyan
kétkedéssel fogadták azokat, mint aminőben minden csodakúra szokott
részesülni. Ugyanaz a sors érné valószinűleg az én, főleg az idő előtti
vénülés kezeléséről és megakadályozásáról írt közlésemet is, ha
állításom igazolására nem rendelkezném számos példával és nem
támaszkodhatnám más kiválóbb szerzőnek hasonló eredményeire.

Az a tény, hogy a pajzsmirigy vénülőknél többé-kevésbbé degenerált és
jódtartalma is kisebb, továbbá hogy a vénülés hasonló tünetekkel jár,
mint ama betegállapotok, melyeket a pajzsmirigy degenerációja okoz,
tudományos alapot nyujt azon gyógyászati kisérlethez, melyet a
jódtartalmú pajzsmirigykészítményekkel igyekeztem a vénülés legyőzése
ellen felhasználni.

Hogyha a pajzsmirigy degenerációja folytán keletkezett betegségnél, a
myxödémánál, állati pajzsmirigykészítmények adagolása által jelentékeny
javulást lehet előidézni, miért ne sikerülne ugyanez olyan emberekkel
szemben is, kiknek pajzsmirigyét a beállott vénülés változtatta el?
Annál is inkább lehetségesnek tartom ezt, mert hiszen a vénülés és a
myxödéma hasonló klinikai tüneteket mutat fel. Murray, Mackenzie,
Hertoghe és mások, kiknek a myxödémáról nyert ismereteinket
köszönhetjük, azt tapasztalták e betegségben szenvedő idősebb embereken,
hogy azok pajzsmirigytablettákkal való kezelés után sokkal fiatalabbnak
látszottak. Némelyiküket 10–20 évvel fiatalabbnak tartották. Hasonlót
mondhatok én is betegeimről, kiknek myxödéma, elzsirosodás,
érelmeszesedés, valamint a vénülés ellen pajzsmirigykészítményeket
rendeltem.

Ezek a készítmények főleg csak akkor hatnak, ha a pajzsmirigy egyes
részei még épek. Ha teljesen sorvadt, úgy a gyógyulás kevésbbé
kifejezett, sőt néha teljesen cserben hagy bennünket. Nem vagyunk
képesek ennélfogva életben tartani azokat az állatokat, melyeknek
pajzsmirigyét teljesen eltávolították. A készítmények a meglévő
szövetekre hatnak és növelik a pajzsmirigy kolloidtartalmát. Nagyobb
adagok után a Basedow-kór tünetei is felléphetnek; sőt észleltek már
golyvával egybekötött eseteket is.

Igen magas korban tehát nem ajánlatosak a pajzsmirigykészítmények, de
előnyösen használhatók a 70-es–80-as éveket megelőző időszakban, amikor
a pajzsmirigy még részben megvan és működőképes. A pajzsmirigy állapotát
könnyen megállapíthatjuk azon működések minőségéből, amelyek az ő
befolyása alatt állanak. Ezek különösen az intelligencia, az
emlékezőtehetség, a vese és belek működése stb. A vizelet vegyi
összetételéből, a benne található szilárd alkatrészek, valamint a
kiválasztott húgysav és konyhasó mennyiségéből, ugyancsak következtetést
vonhatunk a pajzsmirigy állapotára nézve.

A pajzsmirigytabletták hatását legélénkebben azok a fényképek
bizonyítják, melyeket Murray, Oppenheim, Hertoghe, Laache és mások
tettek közzé, s amelyek a myxödémás betegeket kezelés előtt és után
mutatják. Külsejük ezek következtében annyira megjavult, hogy
mindnyájukat fiatalabbnak tartották. E szerzőkön kívül Ewald és
Mackenzie azt az érdekes jelenséget is felemlítik, hogy kezelés után a
megőszült vagy kopaszfejű embereknek fekete hajuk nőtt. Én magam is
észleltem, hogy e készítmények használata után korán megőszült koponyám
megkopaszodott, amit azonban fekete hajzat növése követett. Két igen
érdekes esetet volt alkalmam megfigyelni dr. Mackenzie Hector londoni
betegosztályán. Ő volt tudvalevőleg az első, aki myxödéma ellen
pajzsmirigykészítményekkel kisérletezett. Egy közel 65 éves asszonyt,
aki azonban már évek óta tablettákat szedett, 42 évesnek tartottam. Egy
42 éves lány pedig, aki hasonló kezelésen ment keresztül, 10 évvel
fiatalabbnak látszott. Dr. Gibson edinburghi klinikáján egy 72 éves
myxödémás asszonyt láttam, aki 20 év óta használta a
pajzsmirigytablettákat és nevezett kartársam nézete szerint is 55, vagy
legfeljebb 60 éves külsővel bírt. Az ilyen kúra után elsősorban az
arcvonások lépnek jobban előtérbe és megfinomodnak; a testsúly kisebb
lesz, az előbb száraz bőr nedves, a vizelet mennyisége növekedik és a
megelőzőleg renyhe bélmozgások javulnak. Az ilyen emberek mozgékonysága
is csodálatosan javul. Előbb tíz percnyi séta után már kifáradtak, most
hegyeket is másznak és, mint maguk mondják, »újjászületve« érzik
magukat. Kétségtelen, hogy az intelligencia javulása is bekövetkezik. Az
emlékezőtehetség erősbödik és felfogó képességünk könnyebb lesz, amint
azt nemrég egy női betegemen kifejezetten észleltem. Ennek épp
ellenkezőjét figyelte meg Dürig egy betegén, akinek nagyobb mennyiségben
Antithyroidint (Möbius), tehát a pajzsmirigytablettákkal ellenkező
hatású anyagot rendelt. A teljes butaság érzése, gyenge
emlékezőtehetség, gondolatlustaság mutatkozott rajta s ez az állapot
csak 14 nap mulva szünt meg teljesen, habár Dürig az említett jelenségek
fellépte után rögtön abbahagyta e szer adagolását. Hasonló állapotot,
bár nem ily hagy mértékben, észleltem nehány saját betegemen is, kiket e
szerrel a cukorbetegség ellen jó eredménnyel gyógyítottam. Ha tehát a
pajzsmirigytabletták az intelligenciát javítják, másrészt pedig az
ellenkező hatású Antithyroidin azt lerontja, akkor mindez meggyőző
bizonyítékul szolgál azon állításomhoz, hogy az intelligenciát a
pajzsmirigy uralja.

A pajzsmirigytabletta-kezelés megkezdésének egyik legalkalmasabb
időpontjául az elzsirosodás felléptét tartom, mely egyik első jelensége
a beállott vénülésnek. Mennél előrehaladottabb ez és mennél
kifejezettebbek a pajzsmirigyelégtelenségnek tünetei, természetesen
annál nagyobb adagokat kell rendelnünk. Könnyebb esetekben és fiatalabb
egyéneknél elegendő naponta egy tabletta, idősebbeknél kettő. Tulságosan
nagy adagok épp úgy idézhetnek elő káros hatásokat, mint a kicsinyek,
feltéve hogy hosszú időn keresztül használjuk őket. Minden
pajzsmirigykezelést tehát 8–10 nap mulva néhány napra félbe kell
szakítani. Öreg embereknél pedig 3–4 heti kúra után egy hétig kell azt
szüneteltetni. Rendszert megállapítani azonban, mint minden egyéni
kúránál, teljes lehetetlenség.

Szakszerűen és okosan tehát csak az ajánlhatja az ilyen kúrákat, aki a
pajzsmirigy élettanának és kórtanának szükséges ismereteivel
rendelkezik. Sok év óta számos embert kezelek pajzsmirigytablettákkal és
csak nagyon ritkán, utóbbi időben pedig egyáltalán nem fordult elő
semminemű kellemetlen mellékhatás, aminő az izgatottság, szívdobogás
vagy álmatlanság. Kezelés alatt mindig megfigyelem a szív- és érverést,
és azonnal abbahagyom a kúrát, amint a pulzus túlhaladja a kilencvenet.
Meggyőződésem szerint a kis adagu és bizonyos szünetekkel tartott
pajzsmirigykezelés teljesen veszélytelen kúra, ha a szívet és az
érlökést, valamint a vizeletet állandóan vizsgáljuk.

Túlnagy vagy kicsi és a kelleténél tovább adagolt tabletták által épp az
ellenkezőjét érjük el annak, amit akarunk. Saját magamon tapasztaltam,
hogy egy túlsokáig tartó és naponként két tablettából álló kúra után
testsúlyom két kilóval gyarapodott. Amint azonban az ilyen hosszú ideig
tartó kezelést abbahagyjuk, rögtön jobb hatások mutatkoznak. Az állati
pajzsmirigy anyaga testünkben és pedig pajzsmirigyünkben felhalmozódik
és hatását csak bizonyos idő mulva, néha csak a kúra abbahagyása után
fejti ki.

Számos klinikai és kisérleti tapasztalat mutatja a nagy adagok káros
hatását. Előidézik ugyanis a pajzsmirigy túltengését, sőt néha a
Basedow-kór tüneteit. Tanácsos ennélfogva nagyobb adagok után kis
mennyiségű ellenszert, arzént, adagolni. Megfigyelésem szerint
adrenalint is használhatunk ilyenkor. Észrevettem ugyanis, hogy pulzusom
naponkénti két jódthyrin-tabletta után egyideig állandóan 90-et vert,
ellenben 65–68-ra szállott alá, amidőn a tablettákkal egyidejüleg tíz
csepp adrenalint is vettem. Az adrenalinnak ilyen használata a
pajzsmirigy ellenszere gyanánt különösen azoknál ajánlatos, akiknek
pulzusa gyenge és akik azonfelül vérszegények is.

Az eddig felsorolt elővigyázati szabályokon kívül, szem előtt tartandó a
készítmény eredete is és csak megbízható gyárak legfrissebb
készítményeit használjuk. Leghatásosabbak természetesen azok, melyek a
legnagyobb jódtartalommal bírnak. Én kisérleteimben különféle
pajzsmirigytablettákat alkalmaztam jó sikerrel, így a Bayer-féle
Jodothyrint, a Knoll-téle Thyradent és egy év óta a hazai birkákból
származó Richter-féle pajzsmirigytablettákat, melyek szintén jó
eredményeket idéztek elő. Nézetem szerint kis mennyiségű jódnátrium
hozzáadása fokozza e tabletták hatását.

Kétségkívül módunkban áll hátráltatni mindazokat a káros tüneteket,
melyeket a pajzsmirigy- és jódkészítmények okozhatnak. Némi figyelmet
érdemel ugyanis ilyenkor az étrend is. Kerülnünk kell mindenekelőtt a
túlságos húsevést, mert ezzel a pajzsmirigy működését még jobban
fokozzuk. Ugyancsak kerülendő pajzsmirigykúra alatt a tea és kávé,
alkohol és dohány élvezése. A vizeletet gyakran kell megvizsgáltatni,
mert benne bőséges hústáplálék mellett cukor szokott fellépni. Magamon
észleltem, midőn a rendesnél valamivel több húst ettem, hogy naponkénti
két tabletta mellett 0·3%-ig terjedő cukorvizelés mutatkozott. Ez
azonban rögtön eltünt, amint a húsevést abbahagytam, sőt röviddel utána
negyed kiló szőlőt ehettem anélkül, hogy a vizeletben cukrot észleltem
volna.

Célszerűen használhatók a pajzsmirigykészítmények érelmeszesedés és
kötőszöveti vesegyulladás ellen is, mely betegségek a vénülésnél
gyakoriak. Elősegítik a húgy szilárd alkatrészeinek gyorsabb kiválását.
A vizelet sötétebb színt nyer és az előzőleg erősen csökkent
konyhasókiválasztás megkétszereződik.

Elővigyázatosnak a pajzsmirigykúra akkor mondható, ha több napon át
lefekvés előtt egy tablettát szedünk. Legjobban elviselhető szóda
bikarbonika (kettedszénsavas nátrium) vagy valamely alkalikus
ásványvizzel egyetemben. Hogy vajjon az alkalikus ásványvíz jótékonyan
befolyásolja-e gyógyértékét, azt nem merném eldönteni, de nem tartom
lehetetlennek. Tapasztalásom szerint egyébként az adrenalin kivételével,
az összes szervi készítmények alkalikus oldatban hatnak legjobban.

Vénülő asszonyoknál a pajzsmirigykivonaton kívül az állati
petefészekből, főleg a disznóéból, készült kivonatok is jó eredménnyel
használhatók. Pótolni tudják részben a klimaktériumban degenerált vagy
esetleg fiatal asszonyoknál kasztráció által eltávolított
ivarmirigyeket. A petefészkek degenerációja folytán beálló elhizásnál,
tapasztalásom szerint, szintén jóhatású a petefészek- és vele
egyidejüleg a pajzsmirigykészítmények szedése. A hájkórnak egy rendkívül
érdekes esetét figyelte meg Burghardt, mely egy fiatal lánynál a
petefészkek és a méh fejletlen állapota következtében lépett fel;
petefészekkivonat szedése által a lány nyolc kilót vesztett súlyából.
Amikor a kezelés megszünt, az elzsirosodás is rosszabbodott. Az emlők
elzsirosodása szintén javul petefészektabletták használata után.

Loewy és Richter azt találták, hogy ezek az oxidációs folyamatokat is
gyarapítják, Spielmann és Etienne pedig a vörös vérsejtek szaporodását
észlelték. A petefészekkészítmények tehát ilyenkor a vashoz hasonlóan
hatnak és ilymódon nem ok nélkül való, ha ennek hatását az
ivarmirigyekre gyakorolt befolyásából igyekeznénk megmagyarázni.

Körülbelül 60–70 asszonyt kezeltem petefészekkivonattal s az eredménnyel
mindig meg voltam elégedve. A változáskor előforduló kellemetlen
hevülések csaknem teljesen megszünnek. A többi ideg tünetet is kedvezően
befolyásolja. Fejfájás, álmatlanság, ideges levertség több heti kezelés
után nem mutatkozott többé. Elzsirosodásban szenvedő nőknél, akiknek
egyszersmind pajzsmirigytablettákat is rendeltem, jelentékeny
súlycsökkenést értem el. A nagy lelógó zsíremlők és kövér csipők
tetemesen veszítettek nagyságukból, sőt a duplaáll jelensége is
megszünt.

Nőknél a változás idejében vagy a petefészekkiirtás után nagyon
ajánlatos a petefészektablettákkal való kezelés. Chroback és Landau
voltak az elsők, akik kasztráció, valamint menstruációbeli zavarok után
állati petefészekkel a legjobb eredményeket érték el. Hisztérikusoknál
is jelentékeny javulást észleltem. Igen célszerűnek találom
alkalmazásukat oly idegbetegségeknél, melyek a petefészek elváltozásával
függenek össze, így dementia praecox esetében. A melankólia két esetében
és egy ízben a petefészekműködés hibás fejlődésekor szintén kedvező
eredményt értem el petefészektablettákkal. Használatuk mindenképpen
ártatlan. A szervezetre való káros hatásukat egyízben sem észleltem.
Naponta négy tablettát is jól elbirunk. Én két hónapig naponta két
tablettát vettem anélkül, hogy bármiképpen is kárát vallottam volna.
Legjobbak a disznó petefészkéből előállított készítmények, melyeknek
jódtartalma is a legnagyobb.

A petefészekkészítménynél kevésbbé hatásosak a jelenleg forgalomban lévő
herekészítmények. Úgy látszik, hogy a here belső váladékának nem a
legfontosabb alkatrészeit tartalmazzák. A bika heréjének tablettákká
való felhasználását sem tartom a legcélszerűbbnek, mert ez az állat
nemileg meglehetősen lusta. A nemileg jóval tevékenyebb »mindentevő«
állatok, amilyen a disznó, sokkal alkalmasabbak az ilyen célra.

Már Brown-Séquard a nagy fiziológus, a belső kiválasztás tanának
megalapítója, számos kisérlet alapján azt a teóriát állította fel, hogy
az állati herekészítmények képesek a vénülés jelenségeit befolyásolni.
Tengeri malacok és kutyák összenyomott heréjéből előállított
készítményeket használt s azokat saját karjába és lábába fecskendezte és
azt állította, hogy izomerejének, valamint szellemi képességeinek
csakhamar jelentékeny gyarapodását észlelte magán. Nehezebb munkákat
végzett mint azelőtt, anélkül hogy elfáradt volna. A lépcsőjárás most
semmi fáradtságába sem került. Hashajtó használása nélkül rendszeressé
vált a székelése és a vizeletfolyása erősebb, ami a húgycső izomzatának
nagyobb erejét bizonyítja. Órákig elállt munkája mellett, melyet azelőtt
ülve végzett.

Brown-Séquardnak ezen állítása és megfigyelése, bár eleinte sokan
kétkedéssel fogadták, kiindulópontja lett a szervekkel való gyógykezelés
tanának. Adatait más kutatók is megerősítették. Zoth és Pregl az izomerő
nagyobbodását a Mosso-féle izomerőmérővel (ergograph) állapították meg,
be akarván bizonyítani, hogy ezt nem a képzelődés okozza. A Poehl-féle
Sperminum, Poehl és Tarchanoff szerint, fokozza a vér lúgtartalmát s
egyszersmind testünknek a fertőzések elleni ellenállóképességét, amit
Loewy és Richter is megerősítettek.

Bukojemsky, Hirsch és mások a spermiumot aggkori elgyengülés ellen,
Bosse pedig két aggkori bőrviszketegség esetében találta hatásosnak.
Érdekes utóbbi szerzőnek egy szemidegsorvadásos esete, mely syphilis
után lépett fel. Az illető nő csaknem vak volt, de 16 spermium
befecskendezés után állapota annyira javult, hogy már az óra mutatóját
is újra felismerte. Spermium különben az emberi test különböző
szerveiben található. Nagyobb mennyiséget tartalmaznak a vérmirigyek,
legtöbbet pedig a herék.

Egy további szervi praeparatum, mely a vénülés elleni küzdelemben
értékes szolgálatot teljesít, a disznó veséjéből előállított készítmény.
Ennek segítségével vesegyulladás, valamint a mérges anyagoknak hiányos
kiürítése és a testben való visszatartása következtében létrejövő
vizelési zavaroknál lehet jelentékeny javulást elérni. Nemcsak a vese
alakelemeinek, hanem a fehérjének kivizelése is csökken általa, a
vizelet mennyisége viszont növekedik. A vesekészítmények használatát
tehát oly egyéneknél tartom célszerűnek, akik a vénülés következtében
fellépő veseműködés csökkenésében, a napi vizeletmennyiség
kevesbedésében, valamint a vese hámelemeinek a vizeletben való alkalmi
előfordulásában szenvednek. Ilyenkor is ajánlatos, mint azt számos
kisérlettel bebizonyítottam, egyidejűleg pajzsmirigytablettákat is
rendelni, minek következtében rendszerint a konyhasókiválasztásnak és a
vizelet fajsúlyának nagyobbodása mutatkozik, amely jelenségekből
megjavult veseműködésre vonhatunk következtetést. Naponta két, később
négy tablettát szoktam betegeimnek rendelni, melyeket azok jól elbirnak.

A leghatásosabb szervi készítmények közé sorolom a
hasnyálmirigykivonatot, mely számos szerző véleménye szerint kitünő
szolgálatot teljesít emésztési nehézségeknél. A hasnyálmirigy
tudvalevőleg a vénülés közeledtével kötőszöveti szaporodást mutat.
Természetes tehát, hogy az emésztés ilyenkor nehézségekbe ütközik; a
hasnyálmirigy ugyanis ilyen állapotban nem képes elegendő mennyiségű
erjesztőt létrehozni, hogy a táplálék fehérjéjének, szénhydrátjának és
zsirjának felszívódását és átalakítását elősegítse. Ennek következménye
azután, hogy sok öreg ember lesoványodik. Ezek számára a
hasnyálmirigykészítmény úgyszólván »külön hasnyálmirigy« jelleggel bir.
Fokozzák náluk a megfogyott hasnyálmirigynedv kiválasztását és
elősegítik a fehérje-, de főleg a zsírtáplálkozás kedvezőbb
megemésztését, mint az Salamon, Noorden és E. Meyer munkáiból kitünik.

A Salomon által először ajánlott Pankreon-tabletták használatakor az
emésztési nehézségek állandó javulását észleltem. Nagyobb étkezések után
magam is 2–3 tablettát vettem, főleg olyankor is, amikor oly ételeket
ettem, melyeket különben nem tudtam egykönnyen megemészteni. Használatuk
után csakhamar gázok felböfögése következett be s ezáltal gyomromban a
nyomás és teltség érzete megszünt. Egy Olaszországban tett téli utazásom
alkalmával, amikor nem kifogástalan eredetű és frissességű ételeket
raktak elém, ezek a tabletták kiváló szolgálatot teljesítettek.
Mindenekelőtt megakadályozták éjszakai nyugalmamnak bőséges vacsorából
eredő zavarását.

A máj és a hasnyálmirigy belső vonatkozásban állanak egymással. Az egyik
szerv elváltozása rendszerint a másikét is maga után vonja s vénüléskor
gyakran találkozunk mindkettő elváltozásával. A Pankreon tapasztalásom
szerint mindkét szerv betegségénél hatásos, éppúgy krónikus
epekőbetegségnél is, amikor sokszor a hasnyálmirigyet is megtámadja és
erős lesoványodás lép fel. Ilyen esetet figyeltem meg nem régen, amikor
egyik betegem 25 kilót fogyott egy év alatt. Hangsulyozni kívánom még,
hogy e tabletták segélyével az étvágy fokozását is elő lehet segíteni.
Sajnos, hogy e készítmény igen drága.

Ez a hasznos szer azonban mindenképpen kitünő példát nyujt arra, hogy a
szervi készítmények az észszerű gyógykezelés jövőjére nézve nagy
reményekre jogosítanak. Ami a pajzsmiriggyel, mellékvesével és
hasnyálmiriggyel lehetséges, az más szervekkel is sikerülni fog, ma ez
már csak a tökéletesedő technika kérdése.


3. Az állatvér mint vastartalmú tápláló és szervi kivonatokat tartalmazó
gyógyszer.

A vas vérünknek legfontosabb eleme, melynek hiánya sokszor igen komoly
következményekkel jár. Hogy ezt megelőzzük, vasat kell testünkbe
vezetni, ami kétféleképpen lehetséges. Egyik a természetes út,
amennyiben szervezetünk bizonyos élelmiszerek által jelentékeny
mennyiségű vasat szed magába. Másik a mesterséges, amely abban áll, hogy
ezt a fontos elemet meghatározott gyógyszerek segítségével adjuk át
szervezetünknek. Ez az utóbbi mód előnyösen kombinálható az elsővel.

Az összes vastartalmú tápszerek közül a vér és pedig a sertésvér áll
első helyen. Bunge és mások kísérlete szerint azok az állatok, amelyek
vasban szegény táplálékot kapnak, vérszegények. Ezt az állapotot fiatal
házi nyulakon figyelték meg, melyeket tejjel tápláltak. Amint azonban
zöld főzelékkel, káposztával és répával hizlalták őket, vérük
vastartalma csakhamar nagyobb lett.

Ha nem is szenvedünk vérszegénységben, állandóan gondoskodnunk kell
arról, hogy testünk elegendő mennyiségű vasat kaphasson. Különösen szól
ez a változás utáni korban lévő asszonyoknak, amikor a petefészkek
sorvadni kezdenek és a vérszegénység sokkal gyakoribb jelenség. Mint már
többször említettük, a petefészek nagy befolyást gyakorol a
vérképződésre, éppúgy a pajzsmirigy is, mely a klimaktérium után szintén
sorvadni kezd. Mondottuk azt is, hogy a csontvelő, vagyis a vörös
vérsejtek főképződési helye, valamint egyáltalán a csontrendszer a
fentemlített vérmirigyek behatása alatt áll.

A vasnak a vénüléskor való felhasználása már azért is ajánlatos, mert e
korban gyakran mutatkozik csökkenés a vérképződésben. Naunyn mondja
könyvében: »Az öregek vérszegények.« Már Geist is kiemelte a
vérmennyiségnek az aggkorban való csökkenését, amit ő a vérképző szervek
sorvadásából magyarázott. Előrehaladott korban a csontvelő valóban
jelentékeny elváltozást szenved. Grawitz megfigyelése szerint öregeknél
a vas hatása nagyon is bizonytalan. Ennek okát nézetem szerint abban
kell keresnünk, hogy a vérképző szervek, melyekre a vas hat, véneknél
elváltozásoknak vannak alávetve. Ha tehát a szervetlen vas előrehaladott
korban kevésbbé hatásos, akkor annál több okunk van oly táplálékot
ajánlani, mely sok vasat tartalmaz, tehát tojássárgáját, bizonyos
mennyiségű húst, parajt, spárgát, burgonyát és más vastartalmú
élelmiszereket; főleg egyébként tejjel táplálkozók részére, mert a tej
tudvalevőleg vasat nem igen tartalmaz.

Említettem már, hogy a sertésvér a legtöbb vasat tartalmazó élelmiszer.
S ha véreshurka, vagy lepény alakjában élvezzük, mint ahogy némely
vidéken a vért készítik, jelentős mennyiségű állati vasat juttathatunk
testünkbe. Bunge élettani tankönyvében olvassuk, hogy a baseli sápkóros
lányok a vágóhídra mennek s ott az állatok friss vérét isszák; s ha néha
megfigyeljük, hogy kutyák vagy macskák mily mohón nyalják vagy
szürcsölik más állatok vérét, arra a gondolatra juthatunk, hogy ösztönük
tanította meg őket e táplálék jó ízére, vagy talán a máskülönben vasban
szegény táplálkozás kényszeríti őket annak élvezésére. A friss vér evése
nem valami étvágygerjesztő, sőt néha veszedelmes, mert az állatokat néha
betegen mészárolják le. Vannak azonkívül olyan egyének is, főleg
asszonyok és lányok, kik a vágóhidon kapott vért már puszta idegességből
sem birják jól elviselni. Egy nőibetegem mondotta, hogy egy ideig
meglehetős sok friss vért ivott naponta, míg emésztési nehézségek léptek
fel s székében vért pillantott meg.

Etekintetben célszerűbb a dr. Hommel-féle Haematogen, melyet ökör
véréből állítanak elő. Még jobb eredményt kapnának, ha sertésvért
használnának, melynek 100 gr.-ja Bunge szerint 226 milligr. vasat
tartalmaz.

A disznó szervei bonctanilag és fejlődéstanilag közelebb állanak az
ember szervezetéhez mint az ököré, táplálkozási módja pedig, mint
mindentevő állaté szintén hasonlóbb az emberéhez. Meggyőződtem arról,
hogy a többi szervi készítmények, melyeket a disznó heréjéből,
petefészkéből, veséjéből vagy hasnyálmirigyéből állítanak elő, jóval
hatásosabbak mint azok, melyeket más állatokéból, például az ököréből,
nyernek. Már ezen oknál fogva jobb eredmények várhatók a disznóvér
alkalmazásától. Nehéz azonban e vérből nagyobb mennyiséget kapni, mert a
disznó öléskor sokkal kevesebb vért ad, mint például az ökör. A legtöbb
disznó azonkívül elzsirosodott és ennélfogva kevésbbé vérbő állapotban
kerül leölésre. A 150 kilós disznó csak egy liter vért ad, a 450 kilós
ökör ellenben 9–12 litert. A vágóhidra való célszerűtlen szállítás
következtében gyakran szenvednek a disznók tüdőgyulladásban, úgy hogy a
vér élvezése csak az állat előző megvizsgálása után ajánlatos.

Nagy mennyiségű vasat tartalmaznak a véreshurkák, melyeket kényelmesebb
módon is élvezhetünk. Némely vidéken ugyanis, mint Angliában,
Dánországban, Svéd- és Norvégországban, a tiszta disznóvérhez lisztet,
cukrot, néha mézet, árpát, darát és mazsolát adnak s ezáltal pudding-
vagy lepényszerű ételt készítenek belőle, melyet többszöri evés után
fölötte ízletesnek találtam. Az ilyen pudding a norvég vendéglők
étlapján is gyakran található, Kopenhágában pedig, minthogy sokáig
eltehető, ott láthatjuk a legtöbb mészárszék kirakatában is.

A vért gyakrabban kellene értékesíteni. Ha jól van elkészítve, könnyen
emészthető és gyorsan szívódik fel. Érthetetlen előttem, hogy mint
élelmiszert oly kevéssé használják. Bunge is a vérnek mint élelmicikknek
legmesszebbmenő elterjesztését ajánlja. A vér azonban még más igen
fontos tápanyagokat is tartalmaz. A vason kívül van benne mangán és
foszfor. Tartalmaz továbbá egy kevés jódot és Gauthier párisi kémikus
szerint arzént is. Van a vérben továbbá zsír (0·1–0·2%), azután
lecithin, cholestearin (Hoppe-Seyler), glykogen stb. Fontos erjesztőkkel
is bir és rendkívül fontos, hogy ezeken kívül a vérmirigyek váladékát is
tartalmazza. Hogy ezek váladékukat közvetlenül a vérnek adják át, az
általánosan elfogadott tény, melyre először Claude Bernard hívta fel a
figyelmet. A vér élvezésekor tehát testünk mindazon anyagokat megkapja,
melyek a pajzsmirigy, petefészek, here és mellékvese váladékában
előfordulnak, s amelyek általában az emésztésnek ellenszegülnek. Fontos
továbbá, mint azt Kehrer kimutatta, hogy üzekedő tehenek teje más
tehenet is üzekedővé tesz, ami valószinűleg a vérbe s innen a tejbe való
átmenetelét mutatja. A Hommel-féle Haematogen hatását sem birom annak
vastartalmából megmagyarázni, mert hiszen az a két-három evőkanálnyi,
amit napjában rendelünk, csak minimális vasat tartalmaz. Még abban az
esetben sem, ha feltesszük, hogy a vas a vérben előforduló alakjában
nagyobb hatást gyakorol. Sokkal valószinűbbnek tartom, hogy inkább a
szervek váladékának mint vastartalmának köszöni hatását. Hogy a szervek
váladéka igen kis mennyiségben is hat, azt az emberi testben való
viszonyuk is magyarázza. Ezek az apró vérmirigyek, amilyen pédául a csak
néhány grammot nyomó hypophisis és mellékvese, egész testünk
szükségletét képesek váladékukkal ellátni. A vér tehát igen értékes
szervi gyógyszer, s ennélfogva a Haematogenhez hasonló vér alakjában
előállított szervi készítményt igen előnyösnek tartom. Lehetséges volna
talán egy hasonló szert előállítani, melyből nagyobb mennyiséget lehetne
egyszerre bevenni.

Testünkbe még a tranzfuzió (vérátömlesztés) módszerével is vihetünk
friss vért azáltal, hogy egyik viszerünkbe befecskendezik. Ez azonban
nem jár veszély nélkül, mert, mint Landois kimutatta, ez az idegen vér
mérges hatásu s feloldja a mi vérünket. Hufeland említi, hogy Angliában
már egy pár évszázad előtt végeztek tranzfuziós kisérleteket fiatal
állatok vérével öreg juhokon, borjakon és lovakon. Megfigyelték, hogy
utána a megoperált állatok vidámabbak és virgoncabbak lettek. Sőt
Hufeland azt is említi, hogy ezáltal a hallási érzék is megjavítható.
Párisban Denis és Riva végeztek először embereken tranzfuziót és jó
eredményt értek el vele. Előfordultak azonban halálesetek is, úgy hogy a
további kisérleteket törvényileg eltiltották. Csodálatos, hogy a régiek
az ilyen vállalkozásokkal és kisérletekkel megelőztek bennünket. Habár a
sebészek manapság sokkal vakmerőbb műtéteket is végeznek, úgy látom,
hogy a tranzfuziót aránylag nagyon ritkán veszik igénybe. Bier a
tranzfuziót a lupus (fekély) néhány súlyos esetében próbálta meg.
Eleinte mérges tünetek mutatkoztak, amit azonban feltünő javulás
követett. Talán nem tulságosan merész jóslás, hogy a jövő évszázad
belgyógyászai szintén be fognak rendezkedni a vénülés ily módon való
gyógyítására. Az állatvért azonban mindenképpen drágább és értékesebb
anyagnak tartom, semhogy csak vérlúgsó és véreshurka gyártásához
használják fel.


4. Néhány szó a fiatalos külsőről.

Az ember fiatalos külseje főleg arcszine, foga és haja állapotától függ.
Akinek üde szinezetű arca, természetes – fehér vagy kissé barnás – vörös
arcbőre, telt, nem petyhüdt arcizmai vannak, annak arckifejezését
fiatalosnak mondjuk.

Hogy arcszinünket frissen tartsuk és bőrünket egyszersmind a hervadástól
is megóvjuk, arra nézve rendelkezünk néhány, főleg egészségügyi
rendszabállyal. A naponkénti szapannal való mosakodás nem éppen hasznos.
Jobb hogyha felkeléskor kora reggel a törülközőt friss, puha, leginkább
esővízbe mártjuk és azzal az arcot mindenütt benedvesítjük. A frissítő
hideg által izgalomba jönnek arcizmaink s ez megóvja azokat a
petyhüdtségtől. Ajánlatos ugyanezt esetleges fáradtság esetében többször
napjában megtenni, esetleg kissé higított kölni vízzel, vagy 30%-os
alkohollal. Az arcbőrt mindenképpen csak gyöngéden nedvesítsük be, mert
a bőséges mosakodás legfeljebb kiszáradását segíti elő. Hogy a
tisztátlanságot arcunkról eltávolítsuk, használjunk néha igen enyhe,
bőséges zsírtartalmú szappant. Este lefekvés előtt tanácsos az arcot
állati zsírból készült kenőccsel, például lanolinnal és glicerinnel
bekenni. Ezt azonban nem szükséges mindennap megtenni. Az arcmasszázst,
mely által az arcizmok megtelnek vérrel, óvatosan kell végezni. A
szépítőszerek oly gyakori alkatrésze a benzoetinktura szintén
felfrissíti az arcbőrt. Nagy jelentőségű e tekintetben a bélnek
naponkénti bőséges kiürülése is. Gyakran megfigyelhető, hogy ez után a
fonnyadt sárgás arcbőr friss szinűvé változik át. Hogy a máj működésében
beállott zavarok szintén elváltoztatják a bőr szinét, azt bizonyára
mindenki tudja.

Nagyon hasznosak a testmozgások, különösen a szabadban való nagyobb
séták, mert ezáltal a vérkeringés az egész test felületén, tehát az
arcon is, nagyobb lesz és az anyagcsere fokozódik. Rendkívül fontos
továbbá a helyes táplálkozás. A nagy húsevők arcszine bizonyára nem oly
üde mint a főleg vegetariánus táplálékot élvezőké. Étrendünk tehát főleg
tejből, tojásból, vajból és növényi eledelekből, köztük sok gyümölcsből,
álljon!

Kétségtelen, hogy a vidám kedélyhangulat szintén kedvezően befolyásolja
az arckifejezést és a bőr szinét. Szenvedélyektől, bánattól és gondtól
ráncossá és barázdássá válik az arc.

Már a korai, néha az első életévekben, sőt újszülötteknél is láthatunk
ráncokat, melyek a pajzsmirigy degenerációja folytán jelentkeznek.
Pajzsmirigykezelés által azonban, különösen a korai vénülés esetében,
ezek eltüntethetők.

A bőrnek vérrel való bőségesebb ellátását és fokozottab működését főleg
meleg fürdőkkel érhetjük el.

A fiatalos külsőre nagy fontossággal birnak a jó fogak. Előrehaladott
korban rendszerint kihullanak. Ezáltal az ajkak és pofák elvesztik
csontos alapjukat és beesnek. Az orr-ajakredő erősebben látszik, az áll
pedig hegyessé válik. Az arc magassága kisebbedik és fellép az öreges
külső. Hogy mindezt elkerüljük, különös figyelemmel kell gondoznunk
fogainkat.

A fogak kihullását külső és belső ok idézheti elő. Nehezebben
elkerülhető és fontosabb az utóbbi. A külsőt főleg baktérium okozza,
amit gondos tisztántartással meg lehet akadályozni. A belső
természetűnek egyik főoka a foghús rossz táplálásában rejlik. Ha nincs
elegendő vérbősége, vagy nélkülöz bizonyos fontos anyagokat, vagy mérges
természetűeket tartalmaz, mint például a cukorbetegségnél, akkor
elsorvad, visszahúzódik és így a fogak támasztéka elégtelenné válik. A
nyál savanyú tulajdonsága folytán fogkő rakódik a fogakra, ami a fogüreg
genyedésére, alveolaris pyorrhoeára, adhat okot. Ilyenkor a fog nyakát
geny veszi körül, amely szétroncsolja a fog állományát és a fog ennek
következtében menthetetlenül elvész. Leginkább húsevőknek van savanyú
nyáluk, de bizonyos betegségeknél, így a cukorbetegségnél, is előfordul.
Az alveolaris pyorrhoea, mint azt Herrmann kimutatta, bizonyos
anyagcserebántalmaknál, köszvénynél, cukorbetegségnél és krónikus
vesegyulladásnál szokott fellépni. Patterson szerint igen gyakori az
alveolaris pyorrhoea krónikus orr- és torokhurutnál, különösen ha az
illetők szájukon át vesznek lélegzetet.

A legjobb eszköz a foghús vérrel való rendszeres, ellátására: a
masszázs. Ennek kivitele bezsírozott újjal az alsó állkapcson alulról
fölfelé, a felső állkapcson pedig felülről lefelé történjék. A fogaknak
fogkefével való gyakori tisztítása által csaknem ugyanez az eredmény
érhető el. Legcélszerűbb a fogakat alkáliát tartalmazó (amilyen a
karlsbadi só, vagy a szóda bikarbona) pasztával kefélni. A fogak gyakori
kiöblítése 30%-os alkohollal, – a fogak között ide-oda szürcsölve –
továbbá fertőtelenítő és a foghúst összehuzó szerekkel, amilyen a borax
és az angolok által oly kedvelt myrrha, szintén nagyon ajánlatos. A
legideálisabb fogtisztító folyadék bizonyára a hydrogén hyperoxid
(H2O2). Erős oldata értékes szolgálatot teljesít gyulladt, erősen vérbő
foghúsnál, melyet a vele benedvesített vattadarabbal naponta egyszer
dörzsöljünk be.

Ha a fogakhoz haladó vér nem tartalmaz elegendő vérmirigyváladékot, mint
például pajzsmirigyváladékot, (esetleg myxödémánál), akkor a foghús is
kóros elváltozást mutat. Pajzsmirigytablettákkal képes voltam egyes
esetekben a foghús dagadtságát és vérbőségét megjavítani. Az
ivarmirigyek állapota is befolyással van a foghúsra, ami abból látható,
hogy terhesség idején, sápkóros esetekben stb. gyakran elváltozások
állapíthatók meg az állkapocsnyulványon és a fogakon.

Ha valakinek életkorát akarjuk megállapítani, akkor elsősorban hajának
szinét és erősségét szoktuk figyelembe venni. Ha az illető kopasz, vagy
gyér, ritka hajzata őszül, akkor arca sokkal öregebbnek látszik. A
vénülés közeledtével a fejbőrt ellátó hajszálerekben is kötőszöveti
szaporodás észlelhető, miáltal ezek ruganyossága nagyban csökken, a
vérnek odajutása pedig szintén nehézségekbe ütközik. Ilyenkor adott
esetben a jódkezelés ajánlatos, mely az ereket tágítja, úgyszintén a
hajzat masszirozása is, ami lanolinnal bekent vattadugóval ellátott
vékony kis pálcával, szokott megtörténni. Nem szabad mindenek előtt a
hajzat vérkeringését nehéz, kemény kalapok viselésével megnehezíteni.
Legokosabb kalap nélkül sétálni, de ne a perzselő napon, mert a vegyileg
nagyon hatásos fénysugarak ártanak a fejbőrnek. Ehrmann tanár szerint a
haj villanyozása nagy előnnyel jár. Szárazságát állati zsírokkal, mint
disznózsírral vagy lanolinnal kell, megszüntetni. A haj kihullásának,
melyet gyakran élősdiek okoznak, fertőtlenítő kenőccsel, szublimáttal,
alkohollal stb. való bedörzsölése által is elejét vehetjük.

A vérmirigyek, főleg a pajzsmirigy és az ivarmirigy alkotása és a
hajzaté között feltünő összefüggés észlelhető. Ha az elsők degeneráltak,
akkor a hajtalaj gyér; a haj rövid marad, száraz és törékeny és könnyen
kihull. Hosszú ideig tartó pajzsmirigykezelés után többnyire erősebb
hajnövés is észlelhető. Kezdetben a betegesen elváltozott haj kihull,
később azonban új haj nő helyébe. Hasonló eredmény észlelhető arzén
adagolása után. Egyáltalában mindaz, ami a bőr és az egész szervezet
egészségi állapotát elősegíti, az a hajtalajra is hasznos.

Nagy jelentőségű a fiatalos külsőre továbbá a karcsú megjelenés. Karcsú
emberek rendszerint fiatalnak látszanak. A pocakosság viszont a
vénülésre jellemző. A szabadban való gyakori tartózkodás által
táplálékaink jobb elégésére tehetünk szert és ezáltal, valamint a
szénhydrátot és zsírt tartalmazó ételek korlátozásával, a hájkór számos
esetének vehetjük elejét. Izzasztófürdők, erősebben ható hashajtók,
karlsbadi vagy marienbadi kúrák szintén előnyösek. A pajzsmirigy- és
petefészek-, vagy herekészítmények segélyével többször ugyancsak kedvező
eredményt érhetünk el.




XI. A HOSSZÚÉLETŰSÉG TIZENKÉT PARANCSOLATA.

A vén Parr Tamásról felvett boncolási jegyzőkönyvben Harvey a 152 éves
és kilenc hónapos patriarka halálát annak tulajdonítja, hogy Parr az ő
nyomoruságos, szegényes táplálékát, mely sajtból, tejből és száraz
kenyérből állott, egy londoni vendégszerető barátjának megrakott
asztalával volt kénytelen felcserélni. De nemcsak a régi étrendet,
melyet Harvey »sorry fare of subrancid cheese and milk in every
form«-nak mond (szomorú koszt, mely csaknem avas sajtból és mindenféle
formájú tejből állott), hanem a tiszta falusi levegőt is kénytelen volt
felcserélni London ködös éghajlatával.

Aki azzal a kérdéssel fordulna hozzám, hogy miképpen lehetne
legkönnyebben 100 éves, annak minden vonakodás nélkül így felelnék: Menj
barátnak egy kapucinus kolostorba, vagy vétesd fel magad egy angol
szegényházba, vagy vedig légy »paraszt«. Ezek az emberek kevésbbé
ismerik a gondot. Szegényes, egyszerű, de rendszeres életmódjukat nem
teszik ki mértéktelen élvezeteknek és nem hülnek meg a szinházból,
hangversenyről, vagy kávéházból való késői hazamenetel által.

Hogy az embernek kétségkívül módjában áll jóval 100 éven felül elélni,
azt Parr Tamás példája mutatja, valamint azok, melyeket Pflüger, Pel,
Metschnikoff és Hufeland ismertettek. Akadt közöttük egynéhány, aki,
mint Jenkins, 169 évig élt, amit okirat is bizonyít. Az ő okos
életmódjuk nekünk is példaképpen szolgálhatna. Az egészséges vérmirigyek
öröklése mindenesetre kedvező tényező, de helyes életmód mellett gyenge
szervezetű emberek is magas kort érhetnek el és utódaik is jobb alkotású
vérmirigyeket fognak örökölni.

Miközben az egyes fejezetekben előadottakat összegezem, a következő
tanácsokat adom a lehetőleg magas kor elérésére:

_1. Tartózkodjál lehetőleg sokat friss, egészséges levegőn, főleg,
hacsak nincs túlságos meleg, napfényben. Gondoskodjál ilyenkor elegendő
mozgásról és tégy naponta nagyobb sétát._

_2. Húst csak mérsékelt mennyiségben egyél napjában egyszer. Étrended
főleg egészséges tehenek, vagy kecskék, forralatlan teje legyen, továbbá
tojás, földtermékek, zöld főzelék, vaj, sajt és gyümölcs. Minden
harmadik hónapban egyáltalán kerüld a húsevést. Az ételeket gondosan
rágd meg._

_3. Fürödjél meg naponta; ha vérkeringésed egészséges, végy hetenként
egyszer izzasztófürdőt._

_4. Gondoskodj naponkénti székelésről, tisztítsd meg azonkívül beleidet
hetenként egyszer enyhe hashajtóval._

_5. Hordj likacsos ruhát, leginkább pamutos, legfeljebb télen gyapotos
alsóruhát. Gallérod bő legyen. Nyáron világos, télen pedig sötét szinű
kalapot és ruhát viselj. Járj állandóan félcipőben._

_6. Korán kelj és korán feküdj._

_7. Aludj nyitott ablaknál sötét, csendes szobában. Alvásod ne legyen
6½, óránál kevesebb és férfinál 7½, nőnél pedig 8–8½, óránál hosszabb._

_8. Egyszer hetenként teljesen pihend ki magad. Tartózkodj, ha
lehetséges, szombat estétől hétfőig vidéken, hegyek között._

_9. Kerüld a lelkirázkódtatásokat és izgalmakat. Ne törődj sem azzal,
amin úgy sem lehet változtatni, sem pedig azzal, ami esetleg
megtörténhet. Ne beszélj kellemetlen dolgokról. Légy erős akaratú._

_10. Légy mértékletes a nemi élvezetekben. Ne nyomd el azonban teljesen
nemi ösztönödet. Házasodj meg és ha özvegységre jutottál, házasodj
újra!_

_11. Kerüld a túlfütött helyiségeket, főleg amelyek gőzfütésre vannak
berendezve vagy rosszul szellőztethetők._

_12. Légy mértékletes az alkohol és dohány, kávé és tea élvezésében._




NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ.

  =A=bstinens férfiak 139.
  Aggszüzek 138.
  Agy nyugalma 128.
  Akaraterő 14.
  Akromegália 10, 21, 145.
  Alkohol 34, 38, 118, 119.
  Alma 100.
  Alsónadrág 59.
  Aludttej 109.
  Alvás 126, 128, 147.
  Alvás tartama 129.
  Anyagcsere 11, 28.
  Anyatej 36.
  Arcmasszázs 166.
  Arzénevők 150.
  Arzénkura 151.
  Arzénmérgezés 151.
  Arzéntartalmú ásványvizek 152.
  Álmatlanság 13, 130,
  Álmosság 126.
  Álom 13.
  Állati táplálkozás 93.
  Állatvér 162.
  Ásványvizek 47.
  Átöröklés 22.

  =B=aldwin 138.
  Basedow-kór 2, 8, 157.
  Belek 48.
  Bevont nyelv 115.
  Bélbeli rothadás 49.
  Bélben keletkező mérgek 29.
  Bickel 114.
  Bor 90, 119.
  Bőr 9, 53, 56.
  Böttger 123.
  Brown-Séquard 160.
  Bunge 127, 162.
  Burgonya 98.
  Bűncselekmény 15.

  =C=arlyle 147.
  Celluloze 100.
  Christern 127.
  Cigaretta 125.
  Cipő 60.
  Cornaro 141.
  Cukorbetegség 15, 21, 144.
  Cseresznye 100.
  Csontállomány 8.
  Csontrendszer 98.

  =D=emokritos 147.
  Dohány hatása 118, 125.
  Dohányosok 34.
  Dohányzás 44, 124.
  Dürig 156.

  =E=cet 89.
  Emberi tej 108.
  Emlékezőtehetség 12.
  Epekőbetegek 146.
  Eper 100.
  Erjedési folyamat 47.
  Erjesztő 106.
  Eunuchok 131.
  Eunuchok-női 7.
  Éghajlati viszonyok 90.
  Érelmeszesedés 112, 120, 147.
  Ételek elkészítése 91.
  Étvágygerjesztők 114, 118.
  Étvágytalanság 115.

  =F=áradtsági termékek 126.
  Fehér hús 104.
  Fehérje 86.
  Fehérnemű gyapot 57.
  Fejfájás ideges 63.
  Félcipő 61.
  Fiatalos külső 166.
  Fogak kihullása 167.
  Foghús 1.
  Fogkő 167.
  Forralatlan tej 107.
  Főzelék 96.
  Futógyakorlat 72.
  Fürdők 62, 63, 64.
  Fűszerek 45, 89.
  Fűtés 81.

  =G=alilei 147.
  Gauthier 165.
  Goethe 135.
  Golyva 2, 22, 23.
  Gond 144.
  Gőzfűtés 82.
  Graaf-féle tüsző 139.
  Graham kenyér 47.
  Grapefruit 118.
  Grawitz 113, 163.
  Gummicipő 61.
  Gyalogolás 72.
  Gyapjúszövetek 58.
  Gyomornedv 114.
  Gyümölcs 96.
  Gyümölcssav 88, 98, 100.

  =H=aematogen 164.
  Hajhullás 169.
  Haj villanyozása 168.
  Hajzat masszirozása 168.
  Hal 49, 94, 104.
  Hálószoba 128.
  Harvey 133.
  Hashajtó 50.
  Hasnyálmirigy 3, 31, 46, 102.
  Hasnyálmirigy-kivonat 161.
  Házasság 18, 139.
  Házasság előnyei 140.
  Hegymászás 71.
  Hereelégtelenség 19.
  Herék 7.
  Herekészítmények 160.
  Heréltek 3, 18.
  Hideg láb 68.
  Hideg természet 139.
  Hisztéria 15.
  Hízás 10.
  Hosszú élet 22.
  Hosszuéletüség tizenkét parancsolata 170.
  Hufeland 133, 165.
  Hugo Victor 135.
  Húgysav 54, 90, 95, 104.
  Hurka 104.
  Hús 51, 93.
  Húsevés következményei 40, 101, 148.
  Húsevők arcszíne 167.
  Hülés 60.
  Hüvelyes vetemények 96.
  Hypophisis 2.

  =I=bsen 135.
  Idegbántalmak 101.
  Idióta gyermek 11.
  Idiotizmus 12.
  Impotencia 136.
  Intelligencia 12, 20.
  Ivarmirigyek 3, 134.
  Izgatószerek 40, 118, 122.
  Izomerő 88, 97.
  Izzadás 65.
  Izzadságmirigy 53, 56.
  Izzasztó eljárások 65.
  Izzasztófürdők 169.

  =J=árás 72.
  Jellem 19.
  Jód 44, 104, 105.
  Jódkészítmények 153.
  Jódkezelés 153, 168.
  Jó étvágy 115.

  =K=akaó 109, 122.
  Kakigyümölcs 100.
  Kalapviselés 168.
  Káliumsó 97.
  Kancatej 108.
  Kasztráció 16.
  Kasztrált nők 136.
  Kávé 37, 52, 118.
  Kecsketej 95.
  Kedély 13, 143.
  Kefir 105.
  Kemény gallér 59.
  Keményítő 97.
  Kigőzölgés 61.
  Kiherélés 130.
  Kiütések 54.
  Kivonati anyagok 94.
  Koffein 123.
  Konyhasó 62, 88.
  Koraérett gyermek 20.
  Korai butulás 19.
  Kossuth 147.
  Köszvény 100, 103, 112.
  Közösülés 137.
  Krafft Ebing 139.
  Kretin 12.
  Kukorica 100.

  =L=aitinien 121.
  Lábfürdő 63.
  Leibnitz 147.
  Lelki gyötrelmek 143.
  Lelki izgalmak 146.
  Légfürdő 56.
  Lélegzés 76, 78, 79.
  Loisel 138.
  Lovaglás 72.

  =M=asszázs 70.
  Máj 45.
  Mártás 89.
  Mellékvesék 20, 31.
  Menstruáció 7, 14, 137.
  Méhgyulladás 137.
  Mérges anyagok 42.
  Mértékletes élet 133, 148.
  Mész 98, 99.
  Munkaiszony 12
  Myxödema 2.

  =N=apfürdő 74.
  Naunyn 163.
  Nemi élet 38, 131, 133.
  Nemi kicsapongások 3, 136.
  Nemi ösztön elnyomása 136.
  Nemi visszaélések 7.
  Neuraszténia 15.
  Nevelés 37.
  Newton 147.
  Ninon de l’Enclos 135.
  Nőemancipáció 18.
  Női nemi szervek 136.
  Nőtlenség 141.
  Növényevők 113.
  Nyál szerepe 116.
  Nyirokmirigy 48.

  =O=ertel-féle terrain-kúra 73.
  Okos életmód 170.
  Óriásnövés 8.
  Osztriga 49.
  Óvszerek 137.
  Önfertőzés 137.
  Önmegmérgezés 32, 41.
  Öröklődő alkoholizmus 121.
  Őszülés 31, 145.

  =P=ajzsmirigy 30, 43, 101, 104.
  Pajzsmirigy degenerációja 155.
  Pajzsmirigyhiány 10.
  Pajzsmirigykészítmények 9, 151.
  Pajzsmirigy-kura 158.
  Pálinka 90, 119.
  Pamut 58.
  Pankreon tabletták 161.
  Parr Tamás 24, 132, 170.
  Pawlow 114.
  Petefészek 8, 31, 33.
  Plato 136, 147.
  Plátói szerelem 132.
  Psoriasis 54.

  =R=ágás 48, 114, 116.
  Rizs 97.
  Rothadási folyamat 29.
  Ruházkodás 57, 60.

  =S=ajt 95.
  Sápkór 7.
  Sápkóros lányok 138.
  Sertésvér 163.
  Sikamlós elbeszélések 140.
  Simonskenyér 47.
  Só 52.
  Sokrates 147.
  Sör 90, 119.
  Spermium 161.
  Svédtorna 71.
  Syphilis 4.

  =Sz=amártej 108.
  Szandál 61.
  Szellemi túlerőltetés 147.
  Szellőzőkészülék 81.
  Szemérem elleni vétség 133.
  Szeszes italok 89, 118.
  Székrekedés 46, 50, 147.
  Szénhidrátok 88, 96.
  Szépítőszerek 166.
  Szívbaj 73.
  Szőllő 100.
  Szüziesség megszünése 145.

  =Sch=arffenberg 120.

  =T=áplálkozás 85.
  Tápláló érték 86.
  Táplálósók 88.
  Tea 37, 52, 118, 123.
  Tehén 108.
  Tej 94, 105, 106.
  Tej felforralása 106.
  Tejsav 49.
  Tejtáplálék 51.
  Testgyakorlatok 65, 70.
  Test kigőzölgése 61.
  Testmozgások 167.
  Tiszta levegő 76.
  Thein 124.
  Tranzfuzió 165.
  Tuberkulin 107.
  Tüdővész 77, 79.
  Tyúktojás 95.

  =V=acsora 128.
  Vaj 95.
  Vallásos nevelés 37.
  Változás kora 54, 132.
  Vas 89.
  Vaskura 151.
  Vastartalom 99.
  Vászon 58.
  Vegetáriánizmus 113.
  Vegetáriánus étrend 111.
  Vese 51, 102.
  Vénülés időelőtti 1.
  Vénülés kezelése 150.
  Vénülés megakadályozása 35, 154.
  Vénülés okai 26.
  Vér 164.
  Vérátömlesztés 165.
  Vérkeringés 103.
  Vérképződés 28.
  Vérmirigyek 23.
  Vérnyomás 28.
  Villamos fényfürdő 66.
  Vízivás 89, 117.

  =W=eichardt 126.

  =Y=ogurt 49, 105.

  =Z=árt helyiség 80.
  Zsír 88.




Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Fenti esetek Hufelandból vannak idézve.]


[Transcriber's Note:


Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:


8 |sarkanytúja |sarkantyúja

46 |tiszta folgamaink |tiszta fogalmaink

75 |gyakran tapaszltam |gyakran tapasztaltam

86 |kevesbbet eszünk |kevesebbet eszünk

98 |Akinek szerevezete |Akinek szervezete

101 |tegtöbb gabnaféle |legtöbb gabonaféle

134 |kartásam halt meg |kartársam halt meg

143 |EGÉSZSEGTANA |EGÉSZSÉGTANA

159 |oly idegbetegségkenél |oly idegbetegségeknél

163 |csökkenés a véképződésben |csökkenés a vérképződésben]








*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A VÉNÜLÉS ELHÁRÍTÁSA ÉS AZ ÉLET MEGHOSSZABBÍTÁSA ***


    

Updated editions will replace the previous one—the old editions will
be renamed.

Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
law means that no one owns a United States copyright in these works,
so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
States without permission and without paying copyright
royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
of this license, apply to copying and distributing Project
Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™
concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
and may not be used if you charge for an eBook, except by following
the terms of the trademark license, including paying royalties for use
of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
copies of this eBook, complying with the trademark license is very
easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
of derivative works, reports, performances and research. Project
Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may
do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
license, especially commercial redistribution.


START: FULL LICENSE

THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE

PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK

To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free
distribution of electronic works, by using or distributing this work
(or any other work associated in any way with the phrase “Project
Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full
Project Gutenberg™ License available with this file or online at
www.gutenberg.org/license.

Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™
electronic works

1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™
electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
and accept all the terms of this license and intellectual property
(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
the terms of this agreement, you must cease using and return or
destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your
possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound
by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person
or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.

1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be
used on or associated in any way with an electronic work by people who
agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works
even without complying with the full terms of this agreement. See
paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this
agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™
electronic works. See paragraph 1.E below.

1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the
Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual
works in the collection are in the public domain in the United
States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
United States and you are located in the United States, we do not
claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
displaying or creating derivative works based on the work as long as
all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting
free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™
works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily
comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
same format with its attached full Project Gutenberg™ License when
you share it without charge with others.

1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
in a constant state of change. If you are outside the United States,
check the laws of your country in addition to the terms of this
agreement before downloading, copying, displaying, performing,
distributing or creating derivative works based on this work or any
other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no
representations concerning the copyright status of any work in any
country other than the United States.

1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:

1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear
prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work
on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the
phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed,
performed, viewed, copied or distributed:

    This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
    other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
    whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
    of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
    at www.gutenberg.org. If you
    are not located in the United States, you will have to check the laws
    of the country where you are located before using this eBook.
  
1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is
derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
contain a notice indicating that it is posted with permission of the
copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
the United States without paying any fees or charges. If you are
redistributing or providing access to a work with the phrase “Project
Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply
either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™
trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted
with the permission of the copyright holder, your use and distribution
must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works
posted with the permission of the copyright holder found at the
beginning of this work.

1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™
License terms from this work, or any files containing a part of this
work or any other work associated with Project Gutenberg™.

1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
electronic work, or any part of this electronic work, without
prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
active links or immediate access to the full terms of the Project
Gutenberg™ License.

1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
any word processing or hypertext form. However, if you provide access
to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format
other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official
version posted on the official Project Gutenberg™ website
(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain
Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the
full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1.

1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works
unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works
provided that:

    • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
        the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method
        you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
        to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has
        agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
        Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
        within 60 days following each date on which you prepare (or are
        legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
        payments should be clearly marked as such and sent to the Project
        Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
        Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg
        Literary Archive Foundation.”
    
    • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
        you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
        does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™
        License. You must require such a user to return or destroy all
        copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
        all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™
        works.
    
    • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
        any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
        electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
        receipt of the work.
    
    • You comply with all other terms of this agreement for free
        distribution of Project Gutenberg™ works.
    

1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than
are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set
forth in Section 3 below.

1.F.

1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™
electronic works, and the medium on which they may be stored, may
contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
cannot be read by your equipment.

1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right
of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project
Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all
liability to you for damages, costs and expenses, including legal
fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
DAMAGE.

1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
written explanation to the person you received the work from. If you
received the work on a physical medium, you must return the medium
with your written explanation. The person or entity that provided you
with the defective work may elect to provide a replacement copy in
lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
or entity providing it to you may choose to give you a second
opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
without further opportunities to fix the problem.

1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO
OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.

1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
warranties or the exclusion or limitation of certain types of
damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
violates the law of the state applicable to this agreement, the
agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
remaining provisions.

1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in
accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
production, promotion and distribution of Project Gutenberg™
electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or
additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any
Defect you cause.

Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™

Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of
electronic works in formats readable by the widest variety of
computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
from people in all walks of life.

Volunteers and financial support to provide volunteers with the
assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s
goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will
remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
and permanent future for Project Gutenberg™ and future
generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.

Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification
number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
U.S. federal laws and your state’s laws.

The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West,
Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
to date contact information can be found at the Foundation’s website
and official page at www.gutenberg.org/contact

Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
Literary Archive Foundation

Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread
public support and donations to carry out its mission of
increasing the number of public domain and licensed works that can be
freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
array of equipment including outdated equipment. Many small donations
($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
status with the IRS.

The Foundation is committed to complying with the laws regulating
charities and charitable donations in all 50 states of the United
States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
with these requirements. We do not solicit donations in locations
where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state
visit www.gutenberg.org/donate.

While we cannot and do not solicit contributions from states where we
have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
against accepting unsolicited donations from donors in such states who
approach us with offers to donate.

International donations are gratefully accepted, but we cannot make
any statements concerning tax treatment of donations received from
outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.

Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
ways including checks, online payments and credit card donations. To
donate, please visit: www.gutenberg.org/donate.

Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works

Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be
freely shared with anyone. For forty years, he produced and
distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of
volunteer support.

Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed
editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
edition.

Most people start at our website which has the main PG search
facility: www.gutenberg.org.

This website includes information about Project Gutenberg™,
including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.